Kecskemét, 1895. július-december (24. [23.] évfolyam, 27-52. szám)

1895-07-07 / 27. szám

27. szám. KECSKEMÉT A fehérgyarmati kerület üdvözlete. Távirat, 1895. junius 9. Szappanos párt­elnök Kecskemét. Fehér-Gyarmat függetlenségi pártja nevében tiszta liberális elvek képviselőit üdvözli Fehér-Gyarmat Nagy László pártelnök. Szathmár-vármegyei függetlenségi párt üdvözlése. Távirat. Fehér-Gyarmat, 1895. junius 9. Szappanos pártelnök Kecskemét. Nem személyek, hanem elvekért küzdő füg­getlenségi pártnak testvéri üdvözletét küldi a szatmármegyei függetlenségi párt. Luhy Géza pártelnök. (Folytatása következik.) Pásthy-jubileum. Pásthy Károly igazgató jubileuma a már kö­zöltük ünnepélyi programai szerint folyt le múlt kedden, a polgári leányiskola ez alkalomra pom­pásan feldíszített udvarán, ahol a nagy hőség da­czára nagyszámú díszes, emelkedett hangulatú közönség foglalt helyet. A jubileumi dal, Kovács Antal főgymnasiumi tanár és Szent-Gály Gyula szerzeménye, csinos technikával kidolgozott karének, megfelelő ár­nyalattal volt előadva és nagy tetszésben része­sült. A népiskolai vegyeskart Kerekes József tanító úr vezette. Ugyancsak ő dirigálta Eper­jesi E. szerzeményét is, az Üdvözlő dalt, melyet a polgári iskolai növendékek énekeltek. Pásthy, Tóth József tanfelügyelő, Les­tár polgármester, Dömötör Sándor iskola­széki elnök üdvözlő és díszbeszédei után Tóth István tanár emelt szót s érdekes albumot adott át az igazgatónak az intézetben eddig működött összes tanárok és tanítónők arczképeivel. Majd Kerekes József községi tanító üdvözölte őt, ami­kor is az ünnepeltnek a községi tanítók által festetett és jól talált arczképéről lehulott a lepel Nagy éljenzés hangzott fel ekkor, amely ép úgy illette a festmény előállítóját, Seemanné Veress Erzsi úrhölgy kitűnő művésznőnket, mint magát Pásthy igazgatót. A polgári leányiskolai növen­dékek nevében Soós Ilonka gyönyörű aranyórát nyújtott át az igazgatónak, miután a volt növen­dékek nevében Hornyikné úrhölgy jelent meg, tizenkét személyre való ezüst éteszközt adván át neki. Eme szép ünnepély után következett a me­gyei tanító testület közgyűlése, majd pedig a majdnem kétszáz vendéget magában foglalt la­koma a Beretvás-szállodában. A kitűnő ételek és italok, meg aztán a Kolompai Miska felvilla­nyozó zenéje csakhamar meghozták a jó kedvet és a felköszöntések áradatát. Beszéltek három teremben: Pásthy igazgató a királyra mondott pohárköszöntőjével nyitván meg a toaszok soro­zatát. Tóth József tanfelügyelő, Dömötör Sán­dor, Vámos főkapitány, dr. Kovács Pál, dr. Sze­­less József, Hanusz főreáliskolai igazgató, Koczó mérnök az ünnepeltet s illetőleg nejét éltették, Kozma Döme a görög egyház, Fekete a könyv­kereskedők nevében éltették az igazgatót. Szól­tak még Révai és Kiss József, ez utóbbi egy köl­teményt szavalván el, mely itt következik: Öröm hang­ok Pásthy Károly 20 éves tanári jubileumára. 1895. július 2. Elérted hát Te is göröngyös pályád „Huszonütös“ határkövét immár! Szived, kiküzdve félig ideálját, Mit érez, mondd csak, ügybuzgó Tanár ? Az öntudat nemes hevét bizonynyal, Miként a hős nagy győzelem után, Babért ha nyújt felé honőrzőangyal, Mint érczbe öntve látom ős Budán; Küzdelmed szintén ily titáni­ám . . . Naphőse, légy ma büszke és vidám ! Köszöntlek béke harczosa, vezérem ! Üdvöt rebegve ünnepélyeden; Csekély a hálabér,... mily dús az érdem ! Elismerés nem száll oly könnyeden, Ám félreismerés, gyanú főn és len, Kivált a nemzetnapszámosinak Kijut, — a panaszos kenyér, az szűkén .. . — Derék bajnok! Hogy jól meglássanak, Te csüggedhetlen fönlobogtatád Közoktatás szeplőtlen zászlaját. És lám, bevallja ez a hires város, Ha nincs erélyeslelkű Pásthyja: Merész fejlődésében is hiányos . . ., Hol van’ még itt a pedagógia? — Ilyen férfiút hogy is ne ünnepelne, Ki ötven év munkáját végezé, Mint éber szellemóriás, — szerelme­s tanügy, főfőgondja mind­ezé; Ki fárad, hévvel, s folyton, mint a gép: Kartársai előtt egy mintakép! Isten kegyelméből huszonöt évet Átélt dicső Tanár! Nézd, eljőve Galambosz polgármesterünk elébed, Körülfog pályatársaid öve, Tun ügybarátok, bájos honleányok ..., Hogy forrón üdvözöljön mindenik, Mély tisztelet s hő hála: adományok, Mivel kedveltjüket kitüntetik, S imájuk, légy boldog családapa, S soká e város dísze, oszlopa! Tanitványid egyik szerénye, én is Udvariok, vedd igénytelen dalom ! Te oktatás a mértan és matézis Komoly törvényire, s a hét halom Szent városának ékes nyelvén szólni; Elmém-szivem egykor Te műveled, S ma is vezetsz, és fogsz kalauzolni, Mint bárki mást, ha kérve jó eléd .. . Oh jó Tanár és bölcs Igazgató, Áldjon meg érte a Mindenható! * Egyik változatos része az egész ünnepségnek a műkerti mulatság és bál volt. Itt a szabad ég, a lombsátrak alá telepedett a közönség s is­mét Kolompai Miska gyönyörű magyar nótái s a most annyira felkarolt Sou­venir-keringő mel­lett jóízűen költe el, amit ételben és italokban a derék tanítótestület nyújtott. Az ünnepséget aztán táncz fejezte be. A leszámítoló bank. Alig egy hónapja, hogy az önsegélyző egye­sület igazgatósága egy »leszámítoló és pénzváltó bank­ létesítésének eszméjét nyilvánosságra hozta, már­is a részvényeknek 3/1 része, legna­gyobb részt a szövetkezet kebeléből jegyezve lett, a­mely körülmény jogosan enged arra kö­vetkeztetni, hogy a részvényeket nagymérték­ben túl fogják jegyezni. Ezen czikknek nem lehet tehát c­élja a min­den oldalról jónak talált eszme mellett propa­gandát csinálni, mert hisz arra szükség jelenleg egyáltalában nincsen, hanem épen ma, midőn a szövetkezet ezen fontos ügyben rendkívüli köz­gyűlését tartja, nem lesz czélszerűtlen azon szö­vetkezeti tagok részére, kik az ügygyel még teljesen tisztában nem lennének, némi felvilá­gosítással szolgálni, különösen azon körülmé­nyekből kifolyólag, hogy valamint minden esz­mének vannak ellenzői és pártolói, úgy ezen ügy sem ment minden oppositiótól, mely önérdek által vezérelt oppositió minden eszközt megragad, hogy befolyását, ott ahol lehet, érvényesítse. Nem is bocsátkoznám c­áfolatába az itt-ott hangoztatott, minden betérték nélküli argumen­tumoknak, ha nem lennék áthatva azon tudat­tól, hogy a szövetkezet tagjai, kiknek bizalmá­ból az intézet érdekeit s ezzel kapcsolatban az ő érdekeiket előmozdítani szent kötelességünk, ezen nagyreményű intézmény harczosai között csak azért nem mernek részt venni, mert az el­lenzéknek frázisai által félrevezettetnek. Tudtommal nálunk viszhangra az ellenzék­nek azon támadása talál, miszerint egy 100 ko­rona névértékű papirosra 308 koronát kell befi­zetniük, a­melynek pedig szerintük csak 100 ko­rona értéke lehet. Csodálatos, hogy még az intelligensebb elem­ben is találkoztam olyanokkal, kiknek ezen do­log szeget ütött a fejükbe. Mi tűrés-tagadás, be kell vallanom, hogy a tőzsdén soha sem játszottam, értékpapírok vásár­lásával sem bíztam még meg egy bankárt sem, még­is bírok annyi érzékkel a pénzügyi művele­tek iránt, miszerint szentül állíthatom, hogy nem csak én, de senki e világon józan észszel olyan értékpapírt nem vásárol, a­melynek valóságos belértékét­ ne ismerné, azon egyszerű okból, mert az értékpapír valóságos árát nem a névérték ha­tározza meg, sőt avval összefüggésben sincs, mert ép úgy, a­mint léteznek papírok, melyekre noha a névérték sem lett teljesen befizetve mégis annak ötszörös vagy tízszeresét is reprezentál­ják, úgy viszont vannak évek hosszú sora óta lé­tező részvénytársaságoknak teljesen befizetett papírjai, a­melyek jelenleg egy krajc­árt sem érnek. Hogy csak egy-két illusztrális példával éljek, itt vannak pl. egy helybeli intézetnek ez évben 300 írttal kibocsátott részvényei, a­melye­ket annak ötszöröséért sem lehet megkapni, vi­szont a szamosvölgyi vasút részvénytársaság 100 frtos teljesen befizetett részvényein semmi áron sem lehet túladni. Józan gondolkozású ember előtt tehát ezen ráfogás állhatatlansága szembeötlő. Hallottam hangokat arról is, hogy miért nem fordítjuk azon óriási összeget mind az alaptő­kére? Szemünkre hányják, hogy a nagy tarta­léktőkének hangoztatása csak a közönségnek megtévesztésére irányul. Hogy mily igaztalan ezen vád, szükségtelen hivatkoznom a fölhívásunkban már kellőleg kö­rülírt, a tartalék­ tőke épen ily meg nem szokott módom­­ beszerzésének nagyszerűségére, annak épen ez által bizton számítható rendkívüli hasz­nosságára, t. i. miszerint ez által mi már két év alatt a pénzvilágban olyan állást biztosíthatunk magunknak, a­melynek eléréséhez más intéze­teknek egy negyed század is kellett. Hanem ki­jelentem, hogy az első perc­t­ől fogva, mint min­den felvilágosodott kereskedő, tisztában voltunk azzal, hogy nagy jövőt csak nagyforgalmú üzlet érhet el. Minekünk tehát oda kell törekednünk, hogy minél több vidéki tőkét forgathassunk, ehhez pedig a pénzvilág bizalma szükséges. Tudvalevő dolog, hogy Kecskeméten egy év alatt 600.000 koronát meghaladó tőkét össze­gyűjteni lehetetlen; ha tehát az ő elvüket fo­gadnék el, úgy kényszerítve lennénk az alaptő­két is két év alatt beszerezni. És nem lennénk-e ez esetben kitéve annak, hogy a pénzvilág, mi­dőn hozzájuk kölcsönért fordulunk, előbb az alaptőke bevonására utasítana bennünket Nem joggal zárkózhatnának-e el előlünk, midőn mi kölcsönért fordulunk hozzájuk akkor, mielőtt még a saját kimutatott tőkénket igénybe vettük volna? Egészen máskép áll azonban a dolog, ha mi azt mondhatjuk: van 200.000 korona tőkénk, a­mely teljesen befizetve vagyon, ehhez mért hi­telt igényelünk. Ha azután egy év múlva ismét 200.­000, két év múlva már utóbbi 400.000 ko-­­ rona tőkét tudunk felmutatni, az az üzlet, érde­­­­keire csak hasznossá válhat, hitelét még jobban megerősíti, mert igazolja a részvényesek áldo­zatkészségét, a betevők, illetőleg kölcsönadók biztosítására. Azon most már csekély számú szövetkezeti tagokhoz, kik még mindig késnek, emelem fel tehát szavam. Siessetek felhasználni az alkalmat! Nehogy az általatok elvetett mag másoknak termeljen gyümölcsöket. Goitein Miksa: Történelmi hangverseny, (Július 3-án.) Mikor Káldy Gyula- vagy három év előtt nagy szorgalommal és még nagyobb tudással felfede­zett, aztán hangszerelt kurucz dalait nálunk elő­adta, senki se hitte volna, hogy csakhamar új nóták felkutatásával álljon elő. Hanem szeren­csés elméje és kezével sikerült nekie rendeznie anyagát, sőt mihamarább feldolgoznia is, s az ily kép művészi magaslatra emelt gyűjteményt f. évi márczius 31-én bemutatta a magyar tudomá­nyos Akadémiában. Magában foglalja az, az 1821-től 1861-ig, a nép ajkán keletkezett neve­­zetes­ magyar történelmi énekeket és indulókat. Az Akadémia és Budapest után a vidéki váro­sokra került a sor s így jutottunk mi kecskemé­tiek is abba a szerencsés helyzetbe, hogy e da­lokat meghallgathattuk, ámbár többféle szem­pontból meg kell jegyeznünk, hogy e történelmi hangverseny jóval tömegesebb látogatást érde­melt volna, a miért is fölöttébb kívánatos, hogy azt mihamarább ismételjék mindjárt az ősz első hónapjában, hogy nemcsak a tanuló ifjúságnak legyen alkalma megismerkedni e dalokkal, haza­fias szintúgy mint általános művelődési szem­pontból, hanem a nagy­közönség többi körei is részvéttel karolják fel azt, mitől most távol ma­radtak. A kuruczdalok s a mostaniak között sok ro­konságot találunk, habár nagy különbséget is. A szöveg nevezetesen az ország politikai viszonyai ecsetelésében ugyanazt a szomorú állapotot tün­teti fel, mint a kuruczdalokban; panasz, bú, gúny hangzik mindenfelé, sőt néhol a kétségbe­esés is erőt vesz rajtuk és kikelés hallható Isten, ellen az elhagyatottá­g keserű érzetén. A Vi­lágosi fegyverletétel dala utolsó szaká­ban egy nagy temetkezéssel találkozunk, mely öngyilkosságra buzdító hangjával megdöbbent: Es te, jóságos Isten, ezt nézheted ? E szép hazát eltemetni engeded, Egy oly sírba, honnét nincs feltámadás? Te is, pajtás, magadnak egy olyant áss!, Ami már magát a zenét illeti, a legnagyobb különbséget itt találjuk fel: a kuruczdalokban több a mélység, az eredetiség, s helylyel-közzel mintha az ősrégi magyar egyházi énekek hang­­zanának fel; míg ellenben az utóbbi gyűjtemény dalai már át­ vannak hatva a legújabb kor színe­zetétől, külső hatásra, gyors eredményre töre­­kesznek: könnyűd és kecses műformában jelent­keznek. A Pecsovics-korszakból származó »Z­r­i­­nyi vére mosta Bé­c­se­t« még legtöbb ere­detiséggel dicsekedhetik. Az előadott négy kü­lönböző induló, a Battyányi-, Kossuth-, Damja­nich- és Klapka-induló egyaránt szép, talán az elsőséget érdemli mégis a Damjanich-induló, fő­leg első része pattogós, kötekedő voltánál fogva. Az »Aradi rab dala« megható, a »Honvéd tüzér temetése« mélyen meginditó. Már szövege is csupa fájdalom, íme utolsó előtti szaka: Bajtársai kivont karddal követik, Fájdalmukban olykor meg is könnyezik. Nincs harangszó, csak pár ágyúdörrenés: Ennyiből áll a tüzéri temetés. .Mennyi rövidség, mennyi katonai kimért­ség. Mintha csak Petőfi irta volna, de mindene­setre megjövendölte mikor igy sóhajtott: Ott essem el én A harcz mezején, Ott folyjon az ifjúi vér ki szivemből. S ha ajkam örömteli vég­szava zendül, Hadd nyelje el azt az aczéli zörej, A trombita hangja, az ágyúdörej! Igen, az ágyúdörejt hallani véljük,­sőt hall­juk a kíséretben, a pompás harmóniában, mely­­lyel Káldy ezt, miként a többit is felruházta. A hangversenyen maga Káldy kísérte a zongorán. Elképzeljük, mily érdekesek e darabok a buda­pesti négyeshangú előadásban. Itt nálunk sopran és bariton énekelték, először egyesben, majd kettősben, a­mikor a két különböző hang ellen­mozgalma nagy hatást idéz elő a kíséretben ta­lálható szép átmeneten kívül. Az egésznek gyászindulói a jellege. Káldy­tól kitelt, tőle, aki minden kétség kívül legszélesebb ismeretű­ ze­neművésze Magyarországnak s általános művelt­ségénél meg pártokon és felekezeteken magasan felülálló nézeteinél fogva a nyugati országokban is keresi párját. Mint a magyar zeneiskola igaz­gató-tanára bizonyára a tanügyön is sokat lendít s valóban kár, hogy egyik kitűnő zenész- és ta­nártársát meg jó barátját, Nikolics Sándort oly korán ragadta el mellőle a halál. A hangversenynek egyik fénypontja a 14-ik Rapsodia előadása volt. Liszt Ferencz e művet az örökké emlékezetes október 6-ikára szerzette és gyászinduló alakjában Bülownak ajánlotta. Az akkor mindenfelé énekelt: »Honnan jössz te oly leverten, bús pajtás? « kezdetű »Vilá­gosi fegyverletétel dala« themájára van felépítve e magas röptű szerzemény, mely nemcsak alap­tételében magyar, hanem minden részletében is, s reményt nyújtó diadalmas gyorsában a dicsé­nekig emelkedik, fönséges apoth­eóziszban éri vé­get. Kuliffay Izabella mesterileg zongorázta el s előadása felől általánosan elfogadott az a véle­mény maradt fen, hogy ily szépen a kitűnő mű­vésznő nálunk még nem játszott. Fényes tech­nikájánál, sziporkázó futamainál nem csekélyebb értékű volt a nyugalom, az érzés és erő, melylyel az egészet bemutatta.­­ Bárdossy Irén nagy haladást tett utolsó itt­léte óta. A hanghordozás biztosságában semmi se háborítja többé, futamai kerekdedek, egyön­tetűek, összekötő zöngéi és czifrázatai szép hang­­­zattal teljesek, ami által egészben véve,bizonyos­­ stilszerűséget nyert előadása, mit azelőtt nem tapasztaltunk nála. Meg van már az melegsége, önállósága meg ízlése, a mely a közönségre min­dig hatást gyakorol. Minden szám után hívták és többnyire újráztatták is. Várady Sándor m. kir. operaházi baritonistá­ban előkelő művészszel kötöttünk ismeretséget. Átérzett nemes éneke, szép frazírozása legtöbb diadalt az Aradi rab dalával aratott. Előadásá­ról átalában annyit, hogy önálló és ment minden félszegségtől, a par excellence magyar da­lokban azonban kissé zamatosabb, eredetibb le­hetne, ami csakhamar be fog következni, ha erre csak valamelyes gondot fordít. Várady átalában nagy sikert aratott s többek közt a kedélyesen énekelt tót szövegű dalt is folytonos tapsok közt ismételni volt kénytelen. E hangverseny ismétlésére a jövő őszszel számot tartunk s azzal búcsúzunk el a derék művészegyüttestől, hogy mihamarábbi »Vi­szontlátásra!« Vajda Viktor, 1895. július 7. IirODALOM. — Az O­csó könyvtár új olcsóbb kiadásából Gyulai Pál szerkesztésében a Franklin Társulatnál most jelent meg a Vili. sorozat. Ez a sorozat is­mét egy csomó irodalmi becsű munkát tesz olcsón h­ozzáfg illetővé. A sorozat tartalma a következő: 141 Zzdinszky Mihály. Kupeczky János. 142—144 Körner T. Zrínyi. Szomorújáték. Ford. Szemere P. — Körner Zrínyijéről Bírálat, irta Kölcsey Feren­cz — 145—146 Csokonai Vitéz M. Ódák. Két könyv­ben (1794—1804 ) — 147—149 Andersen Regék és mesék. Ford. Milesz B. — 150—153 Kisfaludy Károly vig beszélyei.— 154 — 157 Ouida. Egy pár kis taczipó. Beszély. — 158—160 Theuriet. A Búzavirágéjt háza. Beszély. — Az Olcsó könyvtár egyes sorozatai megrendelhetők minden hazai könyv­­kereskedés útján vagy levele­ző lapon a Franklin- Társulattól. Egy-egy sorozat ára bérmentes meg­küldéssel 2 frl, egyes számé 10 kr. ~ Beniczkyné Bajza Lenkének, ez általánosan kedvelt, szellemdús, termékeny írónőnk érdekes munkáiból válogatott sorozatot bocsát ki Singer é­s Wo­­­f­n­­e­r híres fővárosi kiadó c­ég. Most jelent meg a harmadik sorozat 15—17 fü­zete, mely az „Arany kígyó" czímű regény folytatását tartalmazza. A szép kiállítású füzetek 25 krjával kaphatók. Az érdemes vállalatot ajánljuk olvasóink figyelmébe.­­ Verne Gyula összes munkáinak egyedül jogosított képes magyar kiadásából a 11. és 12 fü­zetet küldte be a Frank­in Társulat. A két füzet az „Utazást a holdba“ tartalmazza Gaal Mózes új for­dításában s rendkívül gazdagon van illusztrálva. Megjelenésekor Verne­ ezen munkája rendkívüli föl- tün­ést keltett. Egész viták keletkeztek a holdbalö­vés lehető vagy lehetetlenségéről. Tény, hogy nincs Vernének eredetibb és megkapóbb könyve, mint ez. — Ez új olcsó kiadás egy-egy füzetének ára 20 kv. bármely hazai könyvkereskedésben. Előfizethetni a vállalatra­­ írtjával 5 füzetre akár a Franklin Tár­sulatnál, akár a könyvárusoknál.­­ Asszonyokról asszonyoknak, elbeszélések és rajzok, irta Gyarmat­hy Zsigáné. Mikor egy olyan hatalmas talentuma írónő, mint Gyarmathy Zsigáné arra vállalkozik, hogy asszonyokról ír asszonyoknak, első­sorban a férfiak vannak ér­dekelve. Mert a férfiúnak az élet nagy rejtélye az asszony, a­melyet minél jobban tanulmányoz, annál jobban szeretné ismerni. A most elö ált égi igazi no, ég, asszony, akinél, loila c­ n, a igazit ordas is­­ -jelent : Ilyenek vagyunk! Kell-e prole­mát tudás annak meg­jósolására, hogy a férfi olvasó közönség áhítattal fogja végig olvasni Gyarmathy Zsigáné könyvét? Még­pedig annál is inkább, mivel annak minden egyes elbeszélése csupa élet, tele van érdekes helyzetekkel és valamennyiben elfogulatlan, nyílt, őszinte igazmondással találkozunk. Mert Gyarm­athy Zsigáné oly­an írónő, a­ki a fanatizmusig szereti az igazságot. Nem burkolja rózsaszerű ködbe alakjait a tetszetőség kedvéért, hanem olyanoknak mutatja be­ őket, milyenek valóban. Kitűnik ez leginkább a kötet azon részében, mely az ideges asszonykák­ról szól. A díszes kiállítású kötet megjelent Singer és Walfner kiadásában, mint az „Egyetemes Re­génytár“ X évfolyamának 12. kötete. Ára csinosan bekötve 50 kr. ÚJDONSÁGOK. 84 és»ut li« roller-l»in«m­iss’»ír pénztárnoká­­nak mál heti kimutatása.................. 3350 frt 57 kr. Azóta adakoztak : Révai László 25 krt, Hetes 1 frtot. Palotás Gábor Szol­nokról újabban 25 krt, dr. Kovács Pál 5 frtot, Kovács Mihály 3 frtot, összesen . 9 frt 50 kr. Főösszeg : 3360 frt 07 kr. H­ó­k­a Zsigmond és Poór Mihály gyűj­tő­­ivén újabban adakoztak : .5 —.I frtot : Özv. Gyeniss Andrásné, Visontai Elek. I -­I frtot: Özv. Garaczi Zsigmondné, Héjjas Sándor, Bodacz Pál, Finks Eidam (Regensburg), Zeisler Henrik (Szeged), Varga Sándor (Budapest). .5­0 krt: Kolozsi Sándor.* Palotás Gábor gyüjtőivén adakoztak Szol­nokon : .5 fz­­ .5 fi krt. Kemenczey Gyula, özv. Szabó Györgyné, Bódi Má­ria, Eszter Krisztina.

Next