Kecskemét, 1897. július-december (28. [25.] évfolyam, 27-52. szám)

1897-07-04 / 27. szám

KECSKEMET 27. szám. madszor: Addig nem szabad költségvetésről be­szélni komoly embernek, mielőtt azt nem tudja, hogy ki áll a háta mögött. Ha pl. én ma Kájé úrral azt állítanám, hogy kilométerjét ki lehet építeni 20000 írtért, ama reményben, hogy a város készpénzhatalma áll mögöttem és ezen reményben csalatkoznám, akkor úgy járnék, hogy az állam pl. 20 kilomé­terre, per 20000 írt, engedélyezne 400000 írt tőkét, amelynek 35 (nem 45'8)°/o-át törzsrész- vényben kell beszerezni a törvény értelmében, tehát 140000 irtot. A többi 260000 írtért enge­délyezne 78 (nem 75) %-ával elsőbbséget, tehát 333400 irtot, vagy 3334 db lOOfrtos elsőbbséget. Minthogy előre tudhatja minden okos ember, hogy ezen részvényeket jelenleg nem lehet 78 írtjával eladni, hanem legjobb esetben 60 - 65 írtjával, tehát állana elő egy kettős deficzit 3334 X 15 vagy 18 írt, tehát csak itt 50—60000 forint. Minthogy pedig a postahozzájárulást és más törzsrészvényhozzájárulást nem készpénzben adják, hanem biztosítanak hosszú éveken át éven­ként egy bizonyos összeget, a vasútépitkezésnél pedig készpénzzel kell fizetni, itt is financzirozni kell, ami tiszta nehány ezer írt veszteséggel jár. Ilyenkor aztán két eset közül egy áll elő: vagy — ami valószínű — az engedélyes, ha esze van, nem épít és vállalkozót nem kap, vagy ha kap, az illető belebukik. Egyik eset sem olyan kecseg­tető, hogy Kájé úr tanácsa és példája követésére csábitana. Ez az ok, a miért nem nyilatkoztam soha a vasút költségvetéséről. És ha Kájé úr »tárgyi­lagos« czikkében egyebet rám fog, úgy az nyomorult ráfogás és gyanúsításnál nem egyéb. Kájé úr külömben nem csak ezen esetben bizonyítja be, hogy ő és igazságmondás: az két dolog. Kájé úr azt állítja a K. L. 8. számában, hogy a vonal az alsó pályaudvartól Lajosmizséig 17V2 kilométer. A vonal hossza pedig 20-3 eset­leg 20'5. A K. L. 25. sz. 4 lapján az áll, hogy a felső pályaudvarból kiágazva még ennél is 2-5 kilométerrel rövidebb lenne. Szerinte tehát a vonal az utóbbi esetben 15 kilométert tenne ki. No olyan balekot sem fog Kájé úr a czirkal- mat forgatni tudó emberek között, a ki neki elhiszi, miszerint a távolság a természetben kisebb, mint a katonai térképen, ahol 17V2—18 kilométer van kimutatva légvonalban a két állomás között. Minthogy pedig a bizottság vé­leménye alapján a n. m. Ministerium kijelölte a mappán a tanulmányozandó vonalat kék czeruzá- val és az fel is lett mérve, hát megsúghatom Kájé úrnak azt is, hogy a felső pályaudvarból tervbe vett variáns csak 900 méterrel rövidebb a másiknál. Kájé úr tehát itt ismét valótlanságot állított. De bizonyítja Kájé úr állításai megbízható­ságát azon állítása is, hogy (lásd a K. L. 8. szá­mát) a lajosmizsei vasút 4-6%-ot fizet, holott B. J. úr, ki igazi szakember módjára számokkal érvelt, bebizonyította, hogy 3'78-at hozott egyszer, a mióta fennáll. (Ha pedig Kecskemét város, kinek területén csak egy állomás lesz, újjat fog húzni a lajosmizsei társasággal és saját regie­ben akarja kezelni a 20 kilométernyi vasútat, ak­kor ugyan senki sem hiszi el Kájé úrnak, hogy a lajosmizsei társaság a várossal osztályozni fog jövedelmében és neki is biztosítja az addig csak általa élvezett kamatot. Ha pedig a 20 kilométer csak abból él, a mi az első években és huzalko­dás esetén rajta fog szállitattni, ha ezen kis darabra, mint önálló vonalra a kezelési illetéket külön kell kiróni, akkor higye el Kájé úr, ezen vasút még a fülöpszállási vasút »gyászpéldájá­nál« is kevesebbet hoz. És itt ad vocem fülöpszállási vasút, említe­nem kell, hogy a fülöpszállási vasútnál éppen olyan igazságmondó Kájé úr, mint a többi állításainál. Azt állítja a 13. számban és újólag a 25. számban, hogy »a fülöpszállási vasút az ország legdrágább vasútja.« — Minthogy Kájé úr a superlativust használja, el kell mindenkinek hinni, hogy már ennél drágábban nem épült vasút (még azt sem állítja a szaktudós úr, hogy helyi érdekű vasút). Régebbi közleményeiből tudhatjuk, hogy Dobjeczky könyve a h. é. vasútakról azon for­rás, a'honnan Kájé úr kifogyhatatlan tudományát meríti. És mit mond Dobjeczky : A kilométerenkénti költség a következő va­sútoknál a következőleg van kimutatva: Csata—Léva ......................... 31507 frt Ipolyság—Esztergom-Nána . 39964 frt Tepía—Váraszoros .... 90277 frt Deés—Zilah ......................... 34000 frt Barcs—Pakrácz..................... 62200 frt Budapest h. é. vasútak . . 41868 frt Csáktornya—Zágráb . . . 39827 frt Piski—Vajda-Hunyad . . . 30900 frt Vinkovcze—Brcska . . . 30574 frt Gölniczvölgyi .................... 44855 frt Garan—Ipoly völgyi . . . 36781 frt Barcs—Pakrácz 1889-ik évi szakasz............................... 86804 frt Mindezekkel szemben álljon az ország leg­drágább vasútja — a »fülöpszállási« költsége is: 30200frt. Szemrehányást tesz nekem, illetőleg meglepe­tésének ad kifejezést Kájé úr azért is, hogy csak most veszek tudomást arról, hogy már négy hó óta szellőztetik »tárgyilagosan« a lajosmizsei vasút ügyét a helyi lapokban. A tárgyalás tárgyilagos volta mellett legyen szabad egy klasszikus tanút felhoznom. A Kecs­keméti Lapok márczius 28-ikán megjelent 13-ik számában bizonyos Kájé úr azt Írja: »egy B. J. nevű úr említett czikkünkre válaszolva, az olvasó közönség s az érdekeltek félrevezetésével, szakismeret hiányában vagy más által szugge- rálva, bennünket (lám, lám! többes számban be­szél már magáról, mint a királyok) szebbnél-szebb epitetouokkal illetvén, a tárgyhoz nem illő sze­mélyeskedéssel akarja a közönséget megtévesz­teni. De szemet nem hunyhatunk, hogy a város már ismét másnak legyen a fejős tehene.« (A várost tehát fejős tehénnek akarja, azért nem hunyja a szemét). Hogy tehát a tárgyalás nem volt tárgyilagos, azt maga Kájé úr bizouyitja — ugyan a másik tárgyalóra — de mi, a kik távol állunk, bizonyít­hatjuk neki, miszerint tárgyilagosság tekinte­tében még bizony példát vehetne B. J. úrtól. Különben örülök, hogy ebből a passzusból azt is megtudtam, hogy K. J. úr az a bizonyos, a kinek szeme behunyása vagy be nem hunyásától függ Kecskemét város fejős tehén volta vagy nem volta. De hát nem csak az valótlan, hogy tárgyila­gos (talán még azt is mondja majd, hogy barát­ságos) eszmecserét folytattak, hanem az sem, hogy én nem vettem volna arról tudomást. A Kecskeméti Lapok szerkesztőjére és annak olva­sóközönségére bízom annak konstatálását, hogy én igenis Kájé úr első czikke után azonnal egész tárgyilagosan reflectáltam rá nehány szóval. Hogy ezen felszólalásomra Kájé úr mit felelt rögtön, azt ő úgy látszik, már nem is tudja; de azt is konstatálom, hogy magamnak azon rövid felszólalásomban fentartottam azon jogot, hogy később — természetesen a mikor én jónak látom — visszatérhetek erre a tárgyra és akkor rész­letesebben nyilatkozom és — ennek ideje még nem jött el. Valótlanság tehát az is, hogy előbb nem vet­tem tudomást, az is, hogy a tárgyalás tárgyi­lagos volt. Kájé úr válaszában azt is mondja, hogy a fülöpszállási vasút »az érdekeltség meghallga­tása nélkül épült.« Ezen állítása megczáfolására egyebet sem kell felhoznom, mint azt, hogy ellenkezőleg, a leghevesebb viták folytak 2 napon át a felett, hogy hol és miképpen vezettessék a vasút és hogy Muraközy József úr ugyancsak keményen védelmezte a saját álláspontját, s hogy Darányi Ferencz ügyvéd úr kliensei érdekében ugyan­csak agitált. Hogy a fülöpszállási vasút hogyan van ter­vezve, arra nézve nyugodtan várom én a jövő Ítéletét. Arra, a mit Kájé úr e tekintetben mond, nem adok egy fabatkát sem, annyival inkább nem, mert a fentebbiekből világosan kitűnik, hogy ő ítéletében felületes és elhamarkodott, állításaiban megbizhatlan és hogy egy vasút ter­vezéséhez annyit ért, mint Farkas Ignácz tisz­telt barátom laboránsa a gyógyszerész tudo­mányhoz. Nyugodtan bízom azonban az Ítélkezést annak a vidéknek a lakosságára is, a melyre a vasút valódi áldás és mely, mihelyt jobb idők járnak a gazdára, mint a múlt és az ez évi, majd igénybe veszi azon állomásokat is, a melyeknek szüksé­gességét Kájé úr tehénőrző szeme még most nem látja be. Ennyi valótlanság világos konstatálása után talán nem csodálkozik Kájé úr azon sem, ha önzetlenségi nyilatkozatát kéteiylyel fogadom, ha B. J. úr véleményét osztom, hogy anyagi érdek adta kezébe a tollat és hogy ő akár magá­nak akár másnak, de gesztenyét szeretne kika­parni a tűzből, a melyet más sütött. Különben gratulálhatunk Kájé úrnak ahhoz is, hogy ő nála az újságban való füllentés a cse­lekvés terén való munkálkodást jelenti. Farkas Ignácz gyógyszerész úr akkor veszi tollát kaczag- tató közlések megírására a kezébe, mikor meg­unta a sok méregkeverést és pihenni akar. De hát embere válogatja, a mi az egyiknek mulatság, az a másiknak munka. Befejezésül még megmondom Kájé úrnak azt is, hogy miért konstatáltam azt, hogy benne egy csepp sincs abból, a mit illemtudásnak neveznek. Az illemről ugyan külömböző embereknek külömböző fogalmai vannak. A hottentottának az is illem, ha egy kendőt köt dereka körül; ha annyira teletömi száját hússal, a mennyi bele­megy és a be nem taszítható részt kesével le­vágja. Mi náluuk európaiaknál mindezek nem felelnek meg tökéletesen a magasabb társaság illemfogalmainak, ügy vagyunk mindenesetre mi is e dologban: Kájé úr és én. Én a magam részéről nem tartom illőnek azt, ha a durvaság fegyverét használjuk fel egy olyan emberrel szemben, a ki nekünk nem vétett, ha a gyanúsítás fegyverét bárkivel szemben használjuk. Nem illőnek, sőt gyávaságnak ne­vezem pedig azt, ha a gyanúsító álnév vagy kez­dőbetűk mögé rejtőzik, hogy ne kelljen pirulnia, ha szemére hányják hazudozásait és hogy a gyanúsított, és megtámadottnak nehezebb legyen vele szemben a helyzete. Az ilyen ember olyan, mint a lesipuskás és orvvadász a vadászok között. Ha nézetemet kívánta ismerni Kájé úr, most hát telljék kedve benne; ha nem simogatom, tudja be annak, hogy ő durváskodott; ha fáj neki, mondja magának Moliére Dandin Györgyé­vel: »Tu l’as voulu George Dandin «(magad akar­tad igy, Dandin György). Ha pedig ezentúl közleményére nem reflectá- lok, keresse annak magyarázatát Máthé evangé­lista VII. fejezete 6-ik versében. Megmondtam és most mosom kezeimet. Weber Ede. ÚJDONSÁGOK. Kecskemét, 1897. julius 3. — A városok rendezéséről szóló előadói tervezet ügyében, amelyről lapunk múlt számá­nak vezető czikkében emlékeztünk meg, dr. Horváth Ádám orsz. képviselő magánúton a Ház folyosóján kérdést intézett P e r c z e 1 Dezső belügyminiszterhez. Azt tudakolta, hogy vájjon ez a Fascho-Moys-féle előadói terve­zet olyan-e, amelyet a miniszter egészben elfo­gadott s amelyhez már most hozzá kellene szólni az érdekelt városoknak? A belügyminiszter ha­tározottan kijelentette, hogy ezen a tervezeten már eddig is sok lényeges változtatást és módo­sítást eszközöltek. Csélszerűtlen lenne ezzel az előadói tervezettel a városoknak foglalkozni, annyival is inkább, mert mihelyt elkészült a vá­rosok rendezéséről szóló törvényjavaslat, azt oly időben szándékozik nyilvánosságra hozni, hogy az érdekelt városoknak módjukban legyen megjegy­zéseiket megtenui. E nyilatkozat a legtöbb tekin­tetben megnyugtató. — A választó polgárok figyelmébe! Az országgyűlési képviselöválasztási központi vá- laszmány a város mindkét választókerületénél a összeíró küldöttségek által 1898-ik évre készí­tett névjegyzékeket folyó évi június hó 15-ik napjától juuius 25-ig tartott üléseiben átvizsgál­ván, ezekből a választók ideiglenes névjegyzé­keit egybeállitotta. A törvény értelmében tehát ezennel köztudomásra hozza: hogy ezen ideig­lenes névjegyzékek a polgármester által erre megbízott tisztviselő felügyelete alatt a város­házánál, a bizottsági teremben, f. évi július hó 5-ik napjától ezen hó 25-éig bezárólag közszem­lére kitétetnek; s azokat a felügyeletre kiren­delt tisztviselő jelenlétében a mondott napokon át d. e. 8 órától 12-ig mindenki megtekintheti és d. u. 2 órától 6 óráig lemásolhatja. Ezen név­jegyzékek ellen továbbá folyó évi június hó 5-ikétől 15-ig nemcsak saját személyét illetőleg bárki felszólalhat, hanem ezenkívül mindenki­nek, azon választó kerületben, melynek névjegy­zékébe felvétetett, jogában áll bármely jogtalan felvétel vagy kihagyás miatt is a névjegyzék ellen felszólalni. A felszólalásnál egy beadványba több egyénre vonatkozó felszólalás is belefoglal­ható, s a beadványról a felszólalók téritvényt kivánhatuak. A felszólalások pedig a névjegyzé­kekkel együtt lévén kitéve, azokat szintén min­denki megtekintheti, s mindazok, kik felszólalni jogosítva vannak, folyó évi július 16-tól 2 5-ig a felszólalásokra észrevételeket nyújt­hatnak be; de minden felszólaláshoz az észrevé­telek külön adandók be. Végre, úgy a felszóla­lások, mint az azokra tett észrevételek a köz­ponti válaszmáuyhoz czimezve, a polgármesteri hivatalnál Írásban nyújtandók be s a szükséges okmányokkal kellőleg felszerelendők. — Az udvarias miniszter. Fejérváry Géza báró honvédelmi miniszter városunk mindkét orsz. képviselője előtt külöu-külön kife­jezést adott nagy örömének a fölött, hogy Kecs­kemét th. város közönsége a houvédhadapród iskoláknál négy alapítványi helyet létesített. Kecskemét ezen kezdeményezését nagy jelentő­ségűnek tartja a miniszter s különösen kiemelte azon körülmény nagy becsét, hogy a határozat oly szerencsés formában történt, melyhez a th. bizottság tagjai egyhangúlag hozzájárulhattak. — Petőfi-szobor. A segesvári Petőfi-szobor leleplezési ünnepélyét', hó 31-én lesz. A hozzánk küldött díszes meghívón gr. Bethlen Gábor elnök és Balás Imre titkár vaunak aláírva. Az ünne­pély két részből fog állani: egyik a csatatóri emlékoszlopnál Fehéregyházán, d. e. 10 órakor; a másik a Petőfi-szobor előtt Segesvárott. Kívánatos volna, hogy városunkból is minél töb­ben zarándokoljanak oda. A vendégeket julius 30-án fogadják. — Felhívás Kecskemét t h. város római katholikus vallású lakosaihoz! A magyar kath. Egyháznak ez idő szerint nincs önkormányzata. Ezt meg kell teremtenünk. Né­hány hét múlva önkormányzati képviselőt kell választanunk. E választáshoz minden 24 éves római katholikus vallású férfiúnak joga van, ha feuyitő úton elitélve nincs, vagy bűnvádi kere­set, gyámság és gondnokság alatt nem áll. A ki tehát szavazati jogát majd a választásnál érvé­nyesíteni akarja, az f. évi július hó 1-ső napjától ugyanezen hónap 12-ik napjáig naponkint d. e. 8—11 óráig, d. u. 3—5 óráig a római kath. Egy­ház tanácstermében jelentkezzék, hogy a szava­zók lajstromába fölvehető legyeu. Kecskeméten, az 5-ös bizottságnak 1897. június 28-án tartott rendes üléséből. Zsitvay Béla bizottsági elnök, Geday Sáudor bizottsági jegyző. — Időjárásunk válságos volt s úgy látszik, az is marad egyelőre. A juuius 28-ki fellegsza- kadás szélvészszel, jéggel volt párosulva és a város utczái folyokká változtak át negyedórára. A jelen jó 1-én este keletkezett szélvihar a kör­nyéken fellegszakadás, jég alakjában jelentke­zett. A hőség nagy, a különböző áramlatok nagy küzdésben vannak egymással nálunk és egye­bütt is. Fellegszakadás nincs kizárva. — Gyűjtés a szegény Kecskemét város érdekében. Évek óta hangzik a panasz, hogy a piacztérsaz utczák söprése alkalmával az utcza- söprők irtózatos port vernek föl, amit pedig el lehetne nagy részben kerülni, ha minden utcza- seprőt (nem sok van) locsolóval látnának el s igy a felszállható por nagyrészét locsolással lekötnék. Csak erről van szó, nem öntözésről, így csinálják ezt söprés előtt Budapesten is. Úgy látszik azonban, hogy városunk annyira elszegé­nyedett, hogy annak a néhány kézi locsolónak a beszerzési költségeit nem bírja elviselni. Ezért, mint halljuk, krajczáros gyűjtés indult meg, 1897. julius 4. amely uek eredményét a város polgármesterének kezéhez teszik le, hogy a begyült pénzből pár locsolót tudjanak venui a szegény város számára. — Színházi dolgok. A színi díszleteket kiegészítik. Mint ugyanis tervezve volt, egy három tagú bizottság megjelent a színházban és pontosan megvizsgálta a színpadi díszletek kttrül mutatkozó hiányokat, a bútorokat s átalán a kel­lékeket. A bizottság most tehát elfogadta a Bognár diszitőmester által ajánlott terveket esnem két­kedünk benne, hogy a tanács is intézkedni fog a hiányok kiegészítése, a még szükséges kellékek beszerzése iránt. A sok esőzés, a sok felhősza­kadás a színházban is hagyott nyomokat. A viz ugyanis néhány ponton behatolt a karzatra és tetemes kárt okozott. Gondoskodva lesz, hogy ennek is elejét vegyék és a szép épület minden veszély ellen biztosítva legyen: jó karban ma­radjon. — A nőegylet ez évi rendes közgyű­lése a tagok meleg érdeklődése között június 27-én folyt le. A titkári jelentés után az egyesü­let eddigi elnökei: Antal Pétérné, Zombory Lászlónó és Dékány Mihályné ez állásukról lemondottak, mire a közgyűlés nagy lelkesedés­sel egyhangúlag Kada Elekuét választotta meg elnökéül, kiért nyomban egy 6 tagból álló küldöttség ment, felkérve, hogy az elnökséget fogadja el s a közgyűlésen jelenjen meg. Az érkező új eluöknőt a közgyűlés meleg rokon- szenvvel fogadta, ki elfoglalva elnöki székét, szép szavakban mondott köszönetét e bizalomért. Aleluök lett egyhangúlag: dr. Szeless Józsefné, kinek a hét folyamán megejtendő felkérésére, minthogy a közgyűlés idején nem volt idehaza, egy küldöttség menesztetett.Ezutáu néh.Horváth Döméné által tett ösztöndíj kiadása következett. Szalontay Sándorné, mint a felügyelő bizottság tagja, adta át e 25 frtos ösztöndíjat buzdító be­széd kíséretében Tormási Idának, egy árva és kiváló szorgalmú leánykának, ki meghatottan mondott köszönetét érte a nőegyletnek. Választ­mány és számvizsgáló bizottság újra választat­tak. Pénztári évi számadás tudomásul vétetett s a pénztárnoknak a szokott felmentést a közgyű­lés megadta. Ezzel a közgyűlés véget ért s a szépszámú hölgyközönsóg az ipariskola udvarán vidám asztaltársaságokká alakulva s fagylal- tozva, együtt maradt az esti órákig. — Kő, törmelék és szemét rondítja az utczáinkat, mert az ezek szállítására alkalmat­lan kocsikról menet közben lerázódnak. Annyit már kellene adnunk városunk utczáinak és köz­tereinek tisztaságára, hogy az ilyen gondatlan­ságnak útját állnók. — A „kecskeméti por“ alkalmazásának oka. Találkozik két szőlősgazda a piaczon és a permetezésről beszégetve, az egyik, aki a perme­tezéshez kecskeméti port rézgálicz és szódá­val (burgundi keverékkel) együttesen alkalma­zott, ezt az eljárást igy okolta meg: »A kecs­keméti port azé használó m, m e r kékkű ugyan ehhöl is kő, de oan sok ménkű kékkű még só kő.« — Számadás és köszönet. A katholikus legéuyegyletnek a múlt vasárnap tartott mulat­ságán 149 frt 76 kr. volt a bevétel, a kiadás pedig 118 frt 55 kr., igy tehát tiszta jövedelem gyanánt 31 frt 21 kr. maradt. Felülfizetni szí­veskedtek: Gedai Sándor úr 3 frtot; Wittmann Károly úr 1 frt 50 krt; Bogyó Pál, Trümmer Ferencz, Petter Géza, Zsigmond Ferencz, Z. Ko­vács Ferencz, Rehák István, Hajagos László és Kovács Ferencz urak 1 — 1 frtot; Tóth Mihály és Kovács Pál urak 90—90 krt; Kiss Mihály úr 80 krt; Zsigmond Béla, Krezsák Géza, Laczi József, Diószegi József urak 60 — 60 krt; Lukács István, Bodor Antal, N. N. urak 50—50 krt; Hajdú Zoltán úr 40 krt; Zsigmond Sáudor, Horvát h József, Gombai János, Rácz József, A. L., Rehák Pál, Sörös József, Ladányi Mihály, Nagy György urak 30 — 30 krt; S. Kovács István, Dinnyés János ésN. N. urak 20—20 krt, kiknek adományaikért úton is hálás köszönetét mond a rendező bi­zottság. — A Ferencz József viz a legtartalom- dúsabb keserűviz; tartalmaz 1000 részben: sul- phat 48.7, sóda bicarbonicum P5. A gyógyhatású alkatrészek összege 53-7. Az elsőrangú magyar- vegyészek vegyelemzései igazolják ezt az eddig páratlan dús tartalmat; a Ferencz József kese­rűvizet orvosi kapaczitások különösen ajáulják. Mindenütt kapható. — Nyári tanulmányi kéjntazást rendez dr. Halász Sándor tanár a magas Tátrába, továbbá Boroszló, Berlin, Drezda, Karlsbad, Prága és Bécs városokba. Az utazás tart f. évi aug. 14-től aug. 26-ig. A 16 napig tartó utazás teljes ellátással, szállással együtt 140 frt. Bővebb felvilágosítást nyújt dr. Halász Sándor tanár (Miskolcz, Széchenyi-utcza 52. sz), kit minden­kinek bátran ajánlhatunk bizalmába. — A peronospora elleni védekezésre a Kecskeméti por és a Burgundi keverék együt­tes használata országszerte kitűnően sikeresnek, olcsónak és felettébb tartós hatásúnak bizonyul­ván: azon szőlőbirtokosainknak, akik ez irány­ban még eddig kísérletet nem tettek, ajánljuk, hogy ezen permetezési mód előnyeiről maguk­nak meggyőződést szerezzenek. A permetezési reczeptek, a Kecskeméti por és általában a permetező anyagok beszerzése végett Kecskeméten Mayerfi Zoltánhoz tessék fordulni. SZERKESZTŐI ÜZENETEK. Lapunk szerkesztője pénteken délután haza érkez­vén, szombaton délben újból Budapestre utazott, a hol a hét legnagyobb részét tölteni fogja. Több levélre és kéz­iratra — elfoglaltsága miatt ■— csak a hét folyamán válaszolhat.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék