Kecskemét, 1897. július-december (28. [25.] évfolyam, 27-52. szám)
1897-07-11 / 28. szám
XXVIII. évfolyam, 28. szám-Előfizetési für : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve: Egész évre - - - - 5 frt 1 kr. Félévre - - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre - - - - 1 frt 25 kr. Egy szára ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadóhivatalban, Fekete M., Metzger Béla és Steiner Mihály kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia-utcza 8. szám. MEGJELEN MINDEN VASARNAP. Kecskemét, 1897. julius 11. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bírósági 3 frt. — egyházi, egyleti, társulati stb. hirdetmények minden egyes beiktatása 2 frt. Bélyeg dij minden beiktatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak fizetendők a kiadóhivatalnál Kecskeméten Kiadóhivatal, II. tized, Plebánia utcza 8. szám. A KECSKEMÉTI FÜGGETLENSÉGI PÁRT POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNYE. Udvaraink. A legtöbb esetben egy-egy jelenségből, ami pedig kicsinyességnek látszik, nagy következményeket vonhatunk le, így például ha nem is ismerjük, akihez bemegyünk, sem annak családját, azonnal tájékoztathatjuk magunkat felőlük, ha egy kissé szétnézünk az udvarán. Tessék csak kísérletet tenni itt Kecskeméten is. Bizony-bizony egyetlen széttekintésre meg lehet mondani: ki a rendes, ki a rendetlen gazda. Éspedig meg lehet ismerni mindenkor. Akkor is, amikor olyan módon összetisztogatják, mintha a háztűznézőbe jövőket várnák és akkor is, amidőn a legszorgosabb munka folyik az udvaron. Az éles szem hamar észreveszi, hogy a nagy gonddal összetisztogatott udvarban a legtöbb csak egy napig tartó gondozásban részesült s nyomban látja, hogy milyen szánalmas a külseje az udvarnak, amikor senkit se várnak. Ellenben az állandóan gondozott udvaron rend uralkodik akkor is, amidőn a dolog miatt máshol hallatlan rendetlenség van. Ez a rendes gazda udvara, amaz a rendetlené. Elmondhatjuk, hogy sok szép udvart láthatunk Kecskeméten. És pedig olyant is, amelyben az egyszerű rend és tisztaság követelményein is túl menve, fákkal, cserjékkel, virágokkal egy-egy kies paradicsomot alkot a rendes gazda. Bizony mind okos ember, aki, ha teheti, ezt teszi. Nincs kényelmesebb az emberre nézve semmi, mint a kellemes otthon. Ki kell emelnünk, hogy városunkban több olyan szép udvar van, különösen a nálunk oly előszeretettel ápolt rózsakultusz folytán, hogy azokat nemcsak magunk szemléljük nagy gyönyörűséggel, hanem az idegeneket is rendkívül kellemesen lepi meg. De hát a rendhez mindez nem tartozik. Habár ahol csak arra hely van, egy-egy fa, néhány bokor, vagy csak egy kicsiny virágágy is nem sokba kerülő díszítés és arra vall, hogy valaki a háznál melegebb kedélyű, rendet és csinosságot kedvelő. Hanem az már a rendhez tartozik, hogy a melléképületek is jókarban legyenek; a trágya ne halmozódjék föl hegygyé; a legesősebb időben se legyen olyan sár az udvaron, hogy térdig kelljen benne járni; a hizlaló helyiség se legyen épen az ember orra alatt; a házereszről ne csurogjon a víz a nyakunkba; és különösen gazdasági udvarban mindennek meg legyen a maga helye; a malaczok épen ne dörgölőzhessenek a látogatóba érkező lába szárához ; a sötétben ne essünk keresztül valami teknőn stb. stb. Fájdalom, rendetlen és piszkos udvart is elég sokat láthatunk Kecskeméten, ahová csak betekinteni is rosszul esik, hát még mily leverő annak a tudata, hogy valahány ilyen udvar, annyi rossz, rendetlen gazda és család! Hát persze az ilyeneknek is van kifogásuk : azt szokták mondani, hogy ahhoz a példás rendhez sok idő, meg sok költség kell, amivel ők egyikkel sem rendelkeznek. No hát ez pedig nem áll. Épen a rendetlen gazda veszít el azzal töméntelen időt, hogy mindent keresni kell; azzal, hogy mikor épen valamit használatba kellene venni, akkor sül ki, hogy javítani kell, vagy új szükséges helyette. Épen a rendetlen gazda, aki az időnként szükségessé váló javításokat, pótlásokat elmulasztja, költ többet, mert amit kis költséggel idejekorán pótolni lehetett volna, azt később többszörös költséggel kell elérnünk. Ne csak azért tartsuk hát rendben és tisztaságban udvarainkat, hogy ezzel parádézzunk mások előtt. Ámbár a parádézás e neme ellen senkinek sem lehet kifogása. Hanem tartsuk rendben a magunk jóvoltáért, hogy időben és pénzben takarékoskodhassunk. Ám láthatja mindenki, hogy vállvetett buzgalommal igyekezünk rendet és tisztaságot, sőt csinosságot is teremteni köztereinken és utczáinkon. Szépen haladunk is e téren. De furcsa dolog, midőn az aszfalt járdáról benyitva, sárban és trágyalében egyik kődarabról a másikra ugrálva kell eljutnunk a gazda küszöbéig! A ház udvara és belseje fölött való rendbe — amennyiben közegészségügyet nem érint — nem szólhat bele se az elöljáróság, se a közgyűlés. Rendezze hát ezeket minden gazda jóizlése, rend- és tisztaságszeretete. Times. •• Üzlet, erkölcs, eszmény. Irtatja a „Kecskeméti Kereskedő Ifjak Egyesülete“ által f. évi június 13-án megtartott hangversenyen felolvasta Dr. Magyar István. (Jelen felolvasásomhoz egyes adatokat Carl Julius Weber: Der eigentliche Nährstand“ és dr. Stucker „Üzlet és morál“ czímű dolgozatából vettem át.) Mielőtt ezen nagy ravaszsággal kieszelt hatásos czim szakértői bonczolgatásába fognék, megengedhetőnek tartom, hogy ezen felolvasás fogantatásáról is megemlékezzem. Deputácziót fogadtamah, hölgyeim és uraim, én nem tudom, hogy önök fogadtak-e már deputácziót, hanem mondhatom, hogy az valami felséges. Kopogtatás után szerény üzleti — akarom mondani hivatali helyiségembe négy úri ember halól be, mindnyájának arczán szolid nyugalom és megilletődés honolt; kivéve Schw .... urat, a ki jó vérű, szép piros arczú, s mindig jó kedvű ember, s a ki a végső ítéletnek nagy napján a mennyországba szóló szabadjegyet is bizonyára mosolyogva fogadja majd az Úr kezéből. . Én hirtelen, meglepetéssel vegyes komolyságot öltöttem magamra, az asztal sarkához támaszkodva, kezeimet a mellemen keresztbe fonva hallgattam, amint Biró úr, a deputáczió kedves vezetője mondá: „tisztelt doktor úrnak kiváló képességei, általánosan ösmert szellemessége . . . stb.“ Hölgyeim és uraim, deputácziót fogadni isteni dolog; s azt hiszem a Koránban is benne van (s ha nincs benne, elég rossz), hogy az igazhivő mozlim boldogságának betetőzéséül a 7-ik menyországban mindig deputácziót fogad; s az itt netán jelenlevő orvos uraknak jószivel ajánlom, hogy sovány páczienseiknek írják elő a deputáczió fogadást, mert az hizlal. És én felelem: Uraim, a nem várt meglepetésképpen előtte való nap tudtam meg kitüntetésem hírét dr. Kovács Pál barátomtól, aki tapogatózó bizottsági tagként jelent meg nálam), a nagy kitüntetés . . . szerény képességeim (általános tiltakozás) . . . igyekezni fogok megfelelni, azonban félek . . . de hát ily kitűnő társaságban szerepelhetni . . . (általános „Éljen Küry Klára, éljen Fáy Szeréna“) Köszönöm, uraim, boldog vagyok, hogy önöknek felolvashatok . . . Erre újra kölcsönös tiltakozások következtek, hogy én vagyok-e feljogosítva boldognak lenni, vagy a deputáczió; ekközben arczom az ilyenkor szokásos legnagyobb meghatottság példányképét mutatta . . . Schw .... úr a jókedvű emberek egész jószívűségével nevetett, mit ellensúlyozandó St................... úr fagyos komolyságot tanúsított, mintha biztosítani akart volna bennünket arról, hogy az ő könyvkereskedése reális irányú üzlet s ott pikáns könyvet aranyért sem találhatni. A deputáczió elment s engem boldoggá és boldogtalanná tett egyszerre. Boldoggá, mert deputácziót fogadhattam . . . boldogtalanná, mert nem tudom most megmondani, hogy mi köze is van tulajdonképpen az üzletnek a morálhoz, ennek az ideálhoz, s megfordítva . .. Jaj, tisztelt hölgyeim és uraim, zúg a fejem, két hét óta abban csak üzlet, morál, ideál háborognak, kóvályognak s kórusban zúgják a fülembe: te jogtudományok doktora vagy, lám s még sem tudod, hogy mik vagyunk mi, milyen viszonyban élünk mi: speculáczió,morál, ideál... bűbájosak vagyunk mi s a füledbe zúgjuk. Mi a morál, meg ideál, S mi a spekuláczió? Hogy árulunk egy gyékényen, Fejtsd meg te bölcs náczió! Megfejtem, ha belehalok is. Kerget e három szó kabalisztikus bűbája, s ha rossz lesz a megfejtés, szidják majd a megrontó bűbájt, de ne engem. Merkur kereskedő isten, ki ez idő szerint nem az Olympuson, hanem a kereskedelem főempóriumában, Londonban székelsz, segíts, hogy feladatomat közmegelégedésre fejtsem meg. • Üzletről és erkölcsről együttesen nem olyan könnyű beszélni, mint Küry Kláráról és a kedvességről , mert nagyon sokan vannak, akik rendíthetlenül azt hiszik, hogy üzlet és erkölcs olaj és víz viszonyában állanak egymáshoz, vagyis úgy szeretik egymást, mint az ördög a szentelt vizet. Ilyen fajta javíthatlan gondolkozást emberek közé tartozott a különben előnyösen ismert Aristoteles is, aki az üzletet, kereskedést megvetésre méltónak tartotta azért, mert szerinte csak az a foglalkozás tiszteletreméltó, amely a természetben találja alapját, az azonban — hogy valaki csak azért, mert először lehetőleg olcsón vesz, aztán pedig lehetőleg drágán elad, s ezen nagy nyereségre tesz szert — nem természetes, mert a természetben harmóniának kell lennie, azt pedig nem lehet sem szépnek, sem tiszteletre méltónak találni, ha a kereskedő a neki eladón és a tőle vevőn is nyerészkedik A meglehetősen elfogult Aristotelesnek honfitársa, Trithemius már szelidebb, de talán pikánsabb, amidőn az üzleti pályáról szól, mert szerinte bizonybizony nem könnyű dolog az üzleti pályán a szoros becsületességet megőrizni. De ezen két görögnél, akikre manapság — amióta utódjaik visszájára csinálják a hajdani görög hősiességet — nem sokat adunk, még sokkal roszszabb a középkori görögbarát Erazmus, aki egész gorombán pláne azt mondja, hogy a kereskedői foglalkozás egyszerűen becstelen , mert a kereskedők csalfa, piszkos, esküszegő, tolvaj népség, amely ha áblakon pénzre tesz szert, akkor még mindenütt első is akar lenni, s kitüntetésekre, méltóságokra vágyik. Nem jó volna, ha Erazmus úr ma élne, mert alighanem harczképtelenségig és pedig bandageok nélkül kellene kiállania, vagy pedig úgy lenyisztereznék, hogy a gyalázatot egész Hellász sem mosná le róla. S a csudálatos a dologban az, hogy éppen a görögök azok, akik így szidják a kereskedőelemet, holott minálunk például a túlzott kereskedői élelmességet épen a görög kereskedők honosították meg, s attól datálódik az a szokásunk, hogy mi a kereskedőt tréfásan ma is görögnek hívjuk. Aristoteles úr tehát nyilván csak a saját kedves honfitársai után ítélt, s ha ítélete kemény, ne csudálkozzunk, mert a görög kereskedők szíve sem volt puha. Régi közmondás, hogy minden út Rómába vezet, de az is igaz, hogy ezen utak valamelyikén juthatott be a görög kereskedők imént ismertetett becsületessége Rómába, mert a római erkölcsbirák szintén meglehetősen felháborodtak rajta; s a többi között Lapunk mai számához fél Néprajzi jellemképek. — Irta : Hanusz István. — Egy XIII. századbeli bolgár nyelvemlék az egyes népeket különféle állatokhoz hasonlítja; szerinte a frank oroszlán, az alemán sas, a szász csődör, a német szarka, az orosz vidra, a bolgár bika, a szerb farkas, a horvát bagoly, a magyar hiúz, a kun párducz, a tatár agár, a szerecsen vadkacsa, a török kígyó, az örmény gyík, a hindu galamb, a lithván bölény, az oláh macska, a zsidó borz, az albán hód, az egyiptomi kecskebak, a cserkesz bivaly, a perzsa daru, a görög róka. Keleti közmondás szerint az arab nemes, a perzsa gyöngéd, a török esetlen, XIV. Gergely pápa pedig úgy szólt, hogy nem tud a franczia egész nap annyi bolondot csinálni, amennyit a jó Isten egy éj alatt jóvá nem birna tenni. Ha az utazó az ország nyelvét rosszul beszéli a hol jár, a német kineveti, az angol megcsökönyösödik és ha az idegent, megérteni nem bírja, belepirul és tovább megy; az olasz ellenben kitalálja azt is, amit meg nem ért, a kezével, szemével, minden tagjával azon van, hogy magát az idegennel megértesse. Ez az olaszszal vele született mesterkéletlen udvariasságból származik. Heine azonban szarkasztikus megjegyzéssel elvitat az olasztól minden becsületességet, csak azt az egyet engedi meg, hogy nem lop. Ugyan ő azt írja, hogy ezerféle kifejezés van az arab nyelvében a kard jelzésére, ugyanannyi a francziáéban a szerelemre, az angoléban az akasztásra, a németében az ivásra, sőt Berlinben még a helyekre nézve is, ahol sört inni lehet. Sziámban pedig azzal különbözteti meg a törvényt a nemes embert, hogy selyem ruhába öltözteti és illatosított bottal osztja ki részére a megillető igazságot, ha rászolgált, — a nem nemes embert ellenben csak vászon zubbonyba bujtatja és nem illatos bottal láttatja el. Érdekesek a különböző népek köszöntés módjai. A japániak, ha utczán üdvözlik egymást, kölcsönösen a papucsaikat vetik le, de ha otthonn találkoznak, a harisnyát is le kell tenniök a nagy tiszteletadás kedvéért. A Filippin szigetek lakói megragadják az üdvözlendő személyiség lábát vagy a fejét és ezzel dörzsölik az arczukat. Jávában a Szunda vidék lakói az illetőnek ballábát emelik föl s azt előbb a lábukra teszik s azután az arczukhoz érintik. Uj-Guineában a ki iránt figyelmesek óhajtanak lenni, faleveleket hintenek a fejére. Abesziniában megfogják a jóbarát, ruháját és addig csavarják magok körül, mig a megtisztelt majd meztelen marad; ha két fekete király Afrika partjain találkozik, háromszor szorítják meg egymás középútját. Lapplandban erősen nyomják az orrukat az üdvözlendő arczához. Ezen márki, Európában járt khinai követ így ír. A francziák nagyon szeretik a fényeset, a gazdagabbak képesek 12—15 frtot kiadni egy pár selyem harisnyáért; csak híres boltokban vásárolnak és megadják mindennek a többszörös árát, nem sajnálják a pénzt. A franczia főváros lakói szeretik a társas mulatságokat és a sétát; más országokból is sokan mennek oda, hogy mulassanak és nem akadt még olyan, kinek az ottvaló élet meg nem tetszett volna; oly jól mulatnak, hogy szinte megfeledkeznek a hazamenetelről. Az angolok ellenben úgy isznak, ahogy a farkas fal vagy a czethal nyel; sokszor oly részegek, hogy mit sem tudnak magukról. Kiválnak pazarlásukkal is, feleségük és gyermekeik őrült módon költekeznek, egy női ruha 240 frtba is kerül, pedig mindössze kétszer hordják, azután eldobják és újat vesznek helyette. A németek szeretik a czerimoniát. Ha az utczán ismerőssel találkoznak, megemelik a kalapjukat, mely 5 perczig sem marad nyugodtan a tulajdonosa fején. Névjegyökre sok czimet nyomatnak, a kabátjokra sok rendjelt aggatnak. A kreolt sem nyelve, sem származása után meghatározni nem lehet; csak egy ismertető jegye van és ez az ő lényének összege, jelleme, magatartása. Akár Nyugatindia szigetein, akár az Egyesület déli részén száz emberből is rögtön kiismerni a kreolt. Elsajátíthatja valaki a kreolok beszédmodorát, szokásaikat, de azt a nembánomságot, azt a nyugalmat, mely azok belső heve palástolására szolgál, eltanulni nem lehet; előkelőséget úgy adni senki sem képes, mint a kreol, még ha csizmatisztítás is a foglalkozása, oly méltósággal vágja zsebre az érdemelt pár garast, mintha köteles adót venne be. Adenben, a délarábiai angol kikötővárosban az európaiak a mágnások, a parzik a kereskedők, az arabok és hinduk a közvetítők és alkuszok, a zsidók az iparosok, még pedig kizárólag; a banyánok és addamok a mészárosok és hóhérok, mely két mesterség az arab előtt egyenlő rangú; a szomalik nem végeznek semmit, ők a lazzaronik. Hogy a fehér bőr fölsőbbsége a külső világrésziek szemében megóva maradjon, az angol személy és postaszállító hajók csak 1-fő osztályon rendeznek be az európai utasnak helyet, s ha az anyagi viszonyok úgy kívánják, még ez érdekben kedvezményeket is adnak merő politikából. Mikor az ördögöt az égből lelökték, mondja a néprege, a földre zuhantában darabokra törött. A feje Spanyolországba esett, azóta oly büszkék a spanyolok; a kezei Törökországba, azért oly kapzsi a török; a szive Olaszországba gurult, azért oly szerelmesek az olaszok; a gyomra Németországba jutott, mi kimagyarázza a németek falánkságát; a lábai Francziaországban maradtak, azóta szaladnak a francziák mindig az iv melléklet van csatolva.