Kecskemét, 1898. július-december (26 évfolyam, 27-52. szám)

1898-07-03 / 27. szám

XXVI. évfolyam, 27. szám-Kecskemét, 18­­8. július 5. Előfizetési díj : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve : Egész évre - - - - 5 frt 1 kr. Félévre........................2 frt 50 kr. Negyedévre 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kidó­­hivatalban, Fekete M , Metzger Béla és Steiner Mihály kereskedésében. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda, II. tized, Plebánia­ utcza 8. szám.KECSKEMÉT FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁRTI POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo­san számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bíró­sági 3 frt. — egyházi, egyleti, társu­lati stb. hirdetmények minden egyes beiktatása 2 frt. B ily­e­n dij minden beiktatás után 30 kv. Előfizetési és hirdetési díjak fizeten­dők a kiadóhivatalnál Kecskeméten. Kiadóhivatal: II. tized, Plebánia­ utcza 8. szám Felhívás előfizetésre! A »Kecskemét« XXVI-ik évfolyamának má­sodik felébe lép a jelen számmal. Huszonöt és fél esztendős folytonos, kitartó és következetes működés áll hátunk mögött. Hogy a jelenlegi szerkesztőség vezeti e lapot (közel 10 év óta), eltelt annyi idő, hogy mindenki tájékoztatva lehet a »Kecskemét« iránya felől. Ezért nincs szükségünk arra, hogy program­­m­unkat részletezzük. Továbbra is küzdünk hazánk függetlenségéért, amelyet egyszersmind szabad intézményekkel is el akarunk látni. Mert mi a magyar független­séget és szabadságot egymástól elválasztani nem tudjuk, de nem is akarjuk. Ezentúl is hűségesen támogatni fogjuk épen­­ezért a kecskeméti felső- és alsókerületi független­ségi­ és 48-as pártot e czélra irányzott működésében. A jövőre nézve is arra fordítjuk minden igyekezetünket, hogy városunk haladását előmoz­dítsuk tehetségünk szerint. Nem ismerünk sem egyéni, sem barátsági, sem rokoni, sem felekezeti, sem politikai párthoz tartozósági, sem más szem­pontokat, amelyek bennünket az igazságtól, a szó­kimondástól, meggyőződésünk tolmácsolásától el­­tántoríthatnának. Ezen az alapon kérjük továbbra is úgy elv­társaink, mint a nagy­közönség szíves támo­gatását. Az előfizetési feltételek a lap homlokán ol­vashatók. Hazafias üdvözléssel a ,,Kecskemét,“ kiadótulajdonosa, felelős szerkesztője: Sziládi László. Dr. Horváth Ádám. ügyeknek, ahol azoknak intézői a férfias önér­­­­zeten, meggyőződésen és az ezekkel párosuló szakértelmen kívül egyéb szempontoknak rab­jai. Elég sok szomorú példája van annak, hogy országok, városok, testületek, családok és egyének békéjét és jólétét mint dúlták fel az egyéni, a pajtáskodási, a rokoni önzésből eredő, a felekezetekhez vagy valamely po­litikai párthoz tartozóság szenvedélyéből fa­kadó érdekek, melléktekintetek és cselekvési rugók........ Tudjuk, hogy nálunk Kecskeméten sok ideig minden közügyeinket, így a város dol­gait is az országos politikai pártok szempont­jából és szemüvegén keresztül bírálták meg. Minden arra szolgált csupán, hogy egyik, vagy a másik politikai párt malmára hajtsa a vizet. Aszerint volt valaki jó vagy rossz városi tisztviselő kinek-kinek a szemében, mint ami­lyen politikai párthoz tartozott. Azért volt valamely indítvány, általában városi ügy hasz­nos, vagy káros, mert ilyen vagy amolyan politikai pártállású egyéntől eredt. Nosza egyszer minden politikai párt színe­­java nekigyürkőzött, hogy ezt a visszásságot, amely csak akadálya hal­ásunknak, jólétünk­nek és békességünknek, küszöböljük ki örökre közéletünkből és főleg városi ügyeink intézé­séből. Pedig ez a vállalkozás nem volt könnyű, mert az abban épen zászlót vivők nem egyszer szenvedtek, sőt talán még máig is szenvednek tulajdon pártjukbeliek szenvedélyétől .... Mégis sikerült a nehéz feladatnak a megol­dása annyiban, hogy ma már városunk ügyeit nem pártpolitikai szempontból mérlegelik és döntik el. Ám keservesen csalódtunk, akik azt hit­tük, hogy ezzel mindent megcselekedtünk s akik balgák voltunk magunkat abban a re­ményben ringatni, hogy ezentúl a férfias önér­zet és meggyőződés, továbbá a tárgyilagos szakértelem ítélnek és döntenek városi ügye­ink intézésében, hogy a városi fogatok az indulásra készen állanak. A kiránduló csoport hamar fegyverkezéshez látott (értsd : bogárháló, gyűjtőüvegek, gyűjtődobozok, rovarernyők és egyéb bogarászati készségek) s a könnyű hármasfogatú homokfutó kocsikba elhelyez­kedve,robogott ki a vasárnapi közönség élénk érdek­lődése között a városból, hogy megtegye a három órai hosszú homoki utat. Az út egész érdekességében bontakozott ki már az egri káptalan tulajdonát képező Malkó pusztánál, hol az út mellett legelésző gazdag falkák fejüket fel­ütve bámulták meg a szokatlan hosszú kocsisort, mely mellettük elrobogott. A szárnyas világ dalolva hasította át a puszta végtelennek látszó levegőjét, a gólyák kelepelve álldogáltak a nádas belvizek szé­lénél, a homoki varjú nagy nyugalommal pihent meg a vágások szélein s a bibicz nyugodtan bámult a homokbuczka tetejéről. A karaván divajkodott vele, esernyővel és botokkal vették czélba, de az nem mozdult, mintha csak az első kocsin előre haladt dr. Lendl Adolf tette volna oda felü­ltetésképen. Nyugodtan nézett reánk mintha csak sejtette volna, hogy a mellette elhaladó kocsikon csak bogarászok, ártatlan lepkészek, pókászok, legyészek és szelíd botanikusok ülnek. De bezzeg végén csattan az os­tor s hidegvére halálába került, mert az utolsó ko­csiban Lakatos Károly, az ornithologus vette a puska csövb­e s a szegény matkói bibicz dr. Lendl kezeibe került, hogy a kitömő intézetbe ván­doroljon. A puska durranása nagy riadalmat kelt a pusz­tán. Az áthúzódó vadkacsák rémülve menekülnek a lőtávolból, a füttyös sárgarigó beljebb húzódik a lombos nyárfásba, a kakuknak elakad a szava, mely még előbb a mi életünk hosszúságát jósolgatta a pajzán kérdésekre és sietve menekül el a véletlenül éppen az út mellett ólálkodó fekete gólya is. Örvendve tovább robogunk a zsákmánynyal föl-le és néha út nélkül a homokbuczkák hepe­hupás telepén, melyeket a rohanó szelek építenek nap-nap után változatos alakra a meg nem kötött Ha férfi vagy, légy férfi. Mindig azon munkálkodtunk, hogy közéle­tünkben a férfias önérzet és meggyőződés szerepeljenek és döntsenek. Jaj ott a köz- ■ thecza. Magyar zoológusok a bugaczi pusztán.*) A rügy- s virágfakasztó m­jus végén a magyar zoológusok egy kedves kirándulást rendeztek a Kecs­kemét városának tulajdonát képező híres bugaczi pusztára. A magyar zoológusok, kiket dr. Horváth Géza, a M. N. Múzeum alattani osztályának igazga­tója vezetett, Kecskemét városának szívesen látott vendégei voltak, kiket a tisztikar élén K­a d a Elek polgármester lekötelező, kedves előzékenységgel s igazi alföldi magyar vendégszeretettel fogadott. Tu­dományos kutatásról volt itt szó, K­a d a Elek pol­gármester tehát, kit a felvilágosodott és napról-napra haladó Kecskemét áldozatkész közönsége meleg szeretettel támogat s ki a közü­gyektől fenmaradó idejét szintén tudományos búvárlatokkal tölti, áldoz­ván népvándorláskori régészeti szenvedélyének, kétszeres örömmel üdvözölte a tudós karavánt, mely hivatott volt arra, hogy Bugacz pusztának állatvilá­gát tudományos megfigyelése alá vonja. Csekély­ségem is az ő szíves meghivatása folytán jutott ama szerencséhez, hogy egy pár nap feledhetetlen emlé­kéhez jutottam, melyeket a magyar zoológusok e készséges körében tölthettem. Minthogy tudom, hogy sokan érdeklődnek az iránt, hogy a dolgozó asztalon kívül e tudósok miké­pen viselkednek künn, a nagy magyar pusztán, gyűjtő szenvedélyeiknek áldozván, megkísérlem erőtlen tol­lam halvány színeivel bemutatni őket úgy pongyo­lában „A Természet“ olvasó közönségének. A Beretvás urambátyánk kitűnő konyhájá­ról tálalt magyaros ebéd után Szegedi György, Kecskemét városának gazdasági tanácsnoka, ki Bu­gacz felügyeletével van megbízva — jelentette. *) A „Természet“ czímű, dr. Lendl Adolf ás Lakatos Károly szerkesztésében megjelenő jeles állat­tani és vadászati folyóirat I. évi 20-ik számából vettük át ezen érdekes tárczát. Szerk.­vaszok barátságos csaholása fogad bennünket a bugaczi pusztabiró házánál. A sárgára meszelt csinos pusztai ház előtt fogad bennünket nyájas köszönéssel a galambősz 70 éves Lipóczy Péter pusztabiró uram kedves élete pár­­jával, kik már több mint húsz éve ezt igy szokták, ha vendég jő a pusztára. Nyájas szó, édesen hallat­szó kecskeméti dialektus, őszinte meleg kézszom­jás a jutalmunk, a­mint Szegedi György tanácsnok sorba bemutat bennünket a leendő házigazdának és a feltört kötényfi gondos és tiszta háziasszonynak. A­mint rajtuk marad tekintetem, mintha a klassziku­soktól a pusztába menekült révedező szemem az Ovidius páratlan gyöngédséggel megrajzolt Phile­­monia és Baucissa állana előttem, midőn a hatalmas istenek látogattak be csendes kis házuknak alacsony küszöbén. Hiszen az ő szemükben mi is apostolok vagyunk! Ha meg tudta vendégelni a francziákat, angolokat és más idegeneket, kik őt felkeresték puszta kíváncsiságból az ő 1 6 ezer holdas birodal­mán, hogyne örvendeznék, mikor ma a magyar zoo­lógia munkás raja szállt ki az ő megválhatatlan és kedves Bugacz pusztájára. A konyha körül is nagy a sürgés-forgás, mintha csak Arany János innen vette volna a képet, midőn az özvegy Toldi Lőrinczné házáról énekli: „A malacznép si­ri, borjú, bárány béget. Apró marha­nyáj közt van szörnyű ítélet. A fehér cseléd közt a beteg se lomha. Holmi kis vásárnál népesebb a konyha.“ No de a vacsoráig van még idő! Szétrebbenünk a tanya körül és ismerkedünk a bugaczi faunával. Dr. D­a­d­a­y Jenő a szikes tó partjára siet, hogy az édesvízi apró állatokat halássza. P­á­v­e­l János, Abafi Aigner Lajos, a havas helyezát vidékéről lefáradt s a barlangi vak bogarak buzgó tanulmányozója B­o­r­d­á­n István, a fáradhatatlan Wachsmann Ferencz és János a vetés meletti virágokról gyűjtik az apró bogarakat, Lendl Adolf a pókok búvó helyeit keresi fel és tölti meg üvegjeit, dr. Horváth Géza az ő kedvence poloskáit néz- Más, éspedig rendkívül veszedelmes cse­lekvési rugók kezdenek szerepelni közéletünk­ben. Egész durvaságában felütötte már a fe­jét a főispáni erőszakoskodás. Tapasztaljuk, hogy a döntésre hivatottak közül sokan vagy félre vonulnak, vagy pedig meggyőződésük ellen szavaznak, pedig ebből az állapotból szokott kifejlődni a legrútabb szolgai meghu­­nyászkodás a hatalom előtt, amely pusztító mérge az egészséges közéletnek. Látjuk, hogy a közügyek némely intézői barátságból, vala­kinek kedvéért megszavaznak vagy nem sza­vaznak meg, tesznek, vagy nem tesznek vala­mit, amiből azután gyorsan ki szokott fejlődni a pajtáskodás és a klikkuralom, amelyek is­mét alkalmasak arra, hogy tönkretegyék vá­rosunk békéjét és fejlődését. Ha volt bátorságunk és kitartásunk eddig azért küzdeni, hogy a pártpolitikai szempon­tok ne legyenek irányt adók a város ügyeinek intézése körül, ezentúl sem leszünk híjával sem a bátorságnak, sem a kitartásnak, hogy a főispáni önkény büszke fejét megalázzuk s a szolgai meghunyászkodás terjedését és a klikk­uralom létesítését megakadályozzuk. Ímne már nem sokára a közgyűlés elé ke­rül az új nagy kölcsön ügye, amelynek ösz­­szege 2 — 3 millió forint között van tervezve. Évekre szóló programmot kell csinálni, illető­leg felülbírálni és megállapítani a t­. bizott­sági közgyűlésnek. Tételről-tételre kell menni, hogy mire van múlhatatlanul szükségünk, mi az, ami nélkül ellehetünk. Egész szigorúsággal kell megvizsgálni a közgyűlésnek, hogy mi­ből fedezzük az újabb kölcsön törlesztését úgy, hogy a háztartás jövedelmei a folytonos költségtöbblet fedezhetésére még ezenkívül is szaporodjanak s mindez a lakosság lehető kí­mélésével történjék. A legpontosabban kell mérlegelni, váljon az új kölcsön fedezéséül javasolt jövedelmek megbízhatók, elegendők és nem terhesek-e? Ezek mind olyan kérdések, amelyeket futó homokból. De valami mozgás támad a földön, egy-egy ateuchus sacer gömbölyűi odább a petéivel telt gömböt; nosza rajta, hol az egyik, hol a másik kocsiról ugrik le egyik vagy másik entomológus s a szegény áldozat nemsokára az alkoholtól megrésze­­szegü­lve száll le a gyűjtő üveg fenekére. Ez a szo­morú sorsa a többi előkerült cicindelláknak, gyors­­iramlású futóknak ; a cserebogaraktól sem kérdez­zük, hogy mikor lesz nyár, szoba sem állva velük, csak sorakoztatjuk a többi rendek képviselő közé a spirituszba. A robogó kocsikról kinyújtott lepkehál­­lók a homokon felnőtt tarka virágokról és füzekről söpörve gyűjtik az apró bogarakat, darazsakat, pöszö­­röket és gazdátlan legyeket, melyeket nagy lelki gyönyörrel szemlél dr. Kertész Kálmán, a leg­szenvedélyesebb „légyfogó“ s ha egy-egy fémda­rázsra akad a hálójában, elteszi, hogy meglepje vele bugaczi emlékül M­o­c­s­á­r­y Sándort, ki a dara­zsak, méhek és hangyák világában a legkiválóbb magyar specialista. Iialkonyodik, mire a bugaczi határba beérünk. Az ég boltozatát elmosódó s határozatlan szinti fá­tyol vonja be, csak a Tolvajos akácz és rezgő nyár­fái felett ezernyi alakban váltakozó és pihenni lát­szó felhőcsoportjait aranyozza be tüzes szegélylyel az aláhanyatló nap vérvörös fáradt golyója s ma­gasra lövel fel egy-két küllőszerü sugarat az áttört felhők között a magas ég boltozatára, melynek kialvása után pirossasból halványsárgába, majd sö­tétkékbe átmenő tónus önti el az egész nyugatra fekvő vidéket. A puszta bejáratnál levő nyárfásból keletkező hűvös lágáramlat fogad, húzó kacsasereg csap le a baloldali szikes tó sima felületére, rikol­tóivá röppen fel a nádasból a bibicz s nyomon kö­veti a kicsi nádi veréb. Megcsendül az éjjeli szál­lásra hazatérő gulyának méla kolompja, messziről hallatszik a mének nyerítése s a kis erdős helyről kibontakozva, az első kanyarulatnál, a gazdag rozs­­földek mögött feltűnik az ösztövér kétágas hórihor­­gas gémmel s mellette a fehérlő barátságos tanya. Egy rövid tizpercznyi nyargalás után a felriadt ki­apróra meg­ kell fontolni s ebben a munkában részt kell venni a tb. bizottság minden tagjá­nak. Avagy ezeket a nagy kérdéseket is úgy véli valaki letárgyalhatni, mint a legutóbbi közgyűlésen a villamos vasutak és a defic­ites zárószámadás ügyeit ? Belenyugszunk, hogy főispáni erőszakos­kodáson alapuló közgyűlési határozat mondja ki, hogy néhány millió forint új terhet ra­kunk Kecskemét polgárai nyakára ? No ha belenyugszunk, akkor megérdemeljük, hogy csakugyan fabáboknak nézzen bennünket a főispán s aszerint bánjon velünk kénye-kedve szerint. De azt is megérdemeljük ám, hogy többé még a közgyűlési terem közelébe se eresszen bennünket a kecskeméti választó­polgárság. Avagy azt hiszi valamelyik tb. bizottsági tag, hogy ilyen nagy ügyek súlya alól, a fe­lelősség elől elmenekül azzal, ha félre­húzó­dik s a közgyűlésen meg sem jelenik? Aki­nek nincs bátorsága és kellő önállósága, hogy meggyőződését szabadon nyilvánítsa, an­nak nincsen semmi helye a közgyűlési tagok sorában. Még inkább áll ez azokra, akik ba­rátságból, túlságos bizalomból vagy meghu­­nyászkodásból meggyőződésük ellenére sza­vaznak a közgyűlésen. Ezek a Pilátus utódai bármiként mossák is kezeiket, nem szabadul­nak ki a lelkiismeretlenség vádja alól. Ám rendezze a maga saját dolgait ki-ki, ahogy akarja, azzal nincs jogunk törődni. De a közügyek intézése sem nem gyermekjá­ték, sem pedig kényünk-kedvünk szerint irá­nyítható dolog. Épen ezért nem győzzük figyelmükbe ajánlani azoknak, akiket illet, hogy olvassák el és véssék szívükbe Petőfi azon hatalmas költeményét, amely így kez­dődik : »Ha férfi vagy, légy férfi, Ne hitvány gyönge báb__«

Next