Kecskemét, 1899. július-december (27 évfolyam, 27-53. szám)

1899-07-02 / 27. szám

27. szám Kecskemét, 1899. julius 2. XXVII. évfolyam. Előfizetési dij : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - - 5 frt 1 kr. Félévre * - - - - 2 frt 50 kr. Negyedévre 1 frt 25 kr. Egy szám ára 10 kr. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadó­­hivatalban és a helybeli könyvkeres­kedésekben. Kéziratok vissza nem adatnak. Szerkesztői iroda: I. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám.KECSKEMÉT FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGY­VENN­Y­OLCZ­AS PÁRTI POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo­san számíttatnak. Hivatalos: u. m. városi és bíró­sági 3 frt. — egyházi, egyleti, társu­lati stb. hirdetmények minden egyes beiktatása 2 frt. Bélyegdij minden beiktatás után 30 kr. Előfizetési és hirdetési dijak a kiadó­­hivatalnál Kecskeméten fizetendők. Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám. Városi ménes és gulya. Hornyik János, áldott emlékű kró­nikásunknak kéziratban fennmaradt jegyzetei, amelyek városunk közgazdasági történelmére vonatkoznak, azon érdekes kérdéssel is fog­lalkoznak, hogy „Kecskemét város és lakosai miképen s mi czélra használták s mi nemű gazdászatot folytattak ama roppant területen, amely a város saját határával, néhány megyei pusztával és még ezeken kivül 10—15—20 s több vagy kevesebb kun puszta időnkénti használatba vételével 20—30—40, sőt idő­közönként ennyinél is több □ mértföldnyi terjedelemre felhatott.“ (Ma ezzel szemben 700 hold híjával 16 □ mértföld városunk egész területe.) E kérdésre nyomban megadják a választ e nagybecsű jegyzetek ekként: „őseink hajdan a rendelkezésük alatt volt földeknek csak a javát használták föl gabonatermelésre; a gyengébb talajúakat általában legeltetésre fordították.“ Úgy tudjuk, hogy őseink nemcsak ren­geteg mennyiségben rendelkeztek lóval, szarvasmarhával stb., hanem azok kiváló mi­nőségűek is voltak. A változott viszonyok folytán megcsappant a létszám, ma már nem kell a nagy tömeg miatt a fehértónál két hétig tartani a baromvásárt. Sajnos azonban, a minőség is csökkent és pedig a lovaknál inkább, mint a szarvasmarháknál. Kell, hogy ezen a bajon segítsünk, mert szükséges, hogy a gazdának olyan jószága legyen, amelylyel jól dolgozhat s amelyet könnyen és jó áron értékesíthet. Ezért nagyon szerencsés gondolatnak tartjuk a városi ménes és gulya felállítását, így lehet megalapítani olyan lófajt, ami­lyenre szükségünk van. Legyen ez a lófaj erős, kitartó s a katonaság használatára is alkalmas. Ugyancsak ezen a módon lehet létrehozni a szarvasmarhából is a tájfajtát. A városnak magának is van lóra mindig szüksége, s azokat drága pénzen veszi, nem hisszük, hogy többe kerül majd, ha saját maga neveli lószükségletét. Egyébként a városi gulyánál és ménesnél nem az a fő­szempont, hogy egyenes hasznot hozzon, hanem inkább az, hogy úgy a ló- mint a szarvasmarha-állomány javítására hasson. Hisszük, hogy a példa ragadós lesz. Meg vagyunk arról győződve, hogy ha gazdáink jónak ismerik el a város gulyájában és méne­sében előállított szarvasmarhákat és lovakat, szakítanak a mostani szokásokkal és szintén jó anyagra kívánnak szert tenni. És erre szükség is van. Habár az utóbbi években különösen a lótenyésztés körül váro­sunkban némi haladás tapasztalható, mégis hátrább állunk több szomszédos városnál, amelyeknek pedig közlegelőjük nincs is. Ha szép lovakat látunk városunkban, bizony igen sok nem kecskeméti abból. Az lenne most már a kívánatos, hogy miután a t­. közgyűlés elvben elhatározta 8 tehén és 8 kancza beszerzését, sikerülne olyan tenyészanyagot összeállítani, ami a mi viszonyainknak megfelelő. Ezért bizony a legnagyobb óvatosság és körültekintés szük­séges. Reméljük, hogy sikerülni fog a beszerzés és akkor rövid idő alatt megérzi mindenki a városi gulya és ménes jó hatását ló- és szarvasmarha tenyésztésünk emelésére. KÖZGYŰLÉS. Kecskemét bh. város törvényhatósági bizott­sága június havi rendes közgyűlését f. hó 28-án Beniczky Ferencz főispán elnökletével, a következő renddel tartotta meg : 1. (Előadó Sándor István). Tudomásul vették a polgármesteri jelentést a közigazga­tásnak f. évi május havi állapotáról. Kiemeljük ebből, hogy az egészségügyi viszonyok kedve­zőbbek voltak az előző hónapokéinál. Csekélyebb mértékben jelentkezett a fültőmirigyláb a 7 éven alul levő gyermekeknél, valamint a bárány­himlő. A súlyosabb hevenyfertőző betegségek ritkábban jelentkeztek és enyhébb lefolyásúak voltak. A múlt hónapban az élveszületések száma volt 164, ezzel szemben 106 halálozási eset fordult elő, így a szaporodás május hóban 58 lélek. Kiemelte a polgármesteri jelentés, hogy e hóban a gyümölcsészeti orsz. biztos ajánlatot küldött be, amely szerint Scheimberger pécsi gyáros hajlandó lenne gyümölcs- és főze­­lék-konserv gyárat létesíteni városunk­ban, ha a vasúti pályaház közeliben a várostól 5—10 hold területet nyerne. A tanács, tekin­tettel arra, hogy ilyen gyár óriási haszonnal járna a városra nézve, hajlandóságát fejezte ki arra nézve, hogy az ajánlkozó gyárossal tárgya­lásokba bocsátkozzék. Ennek az eredményétől függ a további lépések megtétele. 2. (2—5. előadó Bagi László.) Tudo­másul vették a kereskedelemügyi m. kir. miniszter leiratát, amely szerint a város kérel­mére az előkészületek bevégzése után határ­időt tűz ki a városi közúti, továbbá a Kecske­­mét-Lajosmizsei, illetve kerekegyházi helyi­érdekű villamos vasút tárgyalásának megtar­tására és ennek eredményétől teszi függővé a további intézkedéseket. 3. Elfogadta a közgyűlés, hogy a Kecske­méten létesítendő járási erdőgondnok­ság a városházán nyerjen elhelyezést s az árva­széki nagy irodát e czélra 148 frt 57 krral kettéosszák. 4. A t­. közgyűlés elfogadta, hogy némi — körülbelül, egyelőre 6 évre, évi 200 frt — városi segítséggel járuljon hozzá a város ahhoz, hogy Kecskemét város területére nézve ön­állóan, Pest megye déli részeire nézve a pest­megyei tanfelügyelőnek jelentésre kötelezőleg, kirendelt tan­felügyel­őség állíttassák fel. Horváth Ádám örömmel fogadja el a javaslatot, mert úgy ebben, mint az előző pontban foglalt intézkedésekben az első lépé­seket látja arra nézve, hogy Pest megyét ketté­osszák s az alsó rész székhelye Kecskemét legyen. Ez régi törekvésünk, amelyért eddig is sokat áldoztunk. Örvendetes, hogy törekvé­seinknek sikerét látjuk. Indítványt nem akar tenni, de kéri a főispánt — akinek ezen a téren is bokros érdemei vannak — és az elöljáróságot, hogy haladjanak tovább ezen az úton. Igyekez­zünk azon, hogy mielőbb Kecskemét szék­­helylyel kettéosszák a pest megyei pénzügy igazgatóságot és államépí­­tészeti hivatalt. Határozat — indítvány nem tétezvén — e fölszólalásra nem keletkezett, de általános, egyhangú helyeslés kísérte a fel­szólalást, amelynek sikerét bizonyára ki fogja eszközölni elöljáróságunk. Tormássy Sándor a városi hozzájárulás alól óhajtotta volna felszabadítani a várost, de mivel ez a tanfelügyelőség itteni felállításának feltétele, készséggel járul hozzá a tanács javasla­tához és Horváth Ádám kérelméhez. 5. Megalakították a törvényhatósági szak- és állandó­ bizottságokat. Ezek névsorát külön czikkelyben közöljük. A községi iskolaszék 43 tagjának megválasztását a július havi th. bizott­sági közgyűlésre tűzték ki. 6. (6—7. előadó Fekete István.) Meg­szavazta a közgyűlés, hogy a felveendő 3 milliós kölcsön terhére 800.000 forintos kölcsön ideig­lenesen fölvétessék akként, hogy a helybeli Takarékpénztár-Egyesülettől ugyanezen czimen fölvett 600.000 forint ebből visszafizettessék. Z. Jámbor János betegsége czimén kérte a kedvezményes boritaladóban való részesítését 1897-től, miután a bejelentést elmulasztotta. Az idevágó törvények és előző határozatok alapján elutasították kérelmével. 8. (8-10. előadó Szappanos Sándor.) A r. kath. főgymnasiumnál alapított Széchenyi ösztöndíjat (30 forint) Földy József VIII. oszt. tanuló nyerte el »Erdély, mint a magyar alkotmány védelmezője stb.« czimű munkájával. 9. Az ev. ref. főgymnasiumnál alapított Széchenyi ösztöndíjat Ágoston Sándor VII. oszt. tanuló nyerte meg »Garay méltatása stb.« czimű munkájával. 10. Zsigmond M. József kivételes helyzeté­nek rendezése ügyében újabban felírnak a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. 11. (Előadó Hajagos József.) Tudomásul vették a város házipénztára által kezelt alapok 1898. évi pénztári- és évzáró-számadásának meg­vizsgálásáról szóló tanácsi jelentést. Parragh Gedeon felszólalásával majd a költségvetés tárgyalása alkalmával foglalkozunk abban az irányban, amelynek követését lapunk múlt számának első czikkelyében is megírtuk. 12. (12—13. előadó Szegedy György.) Elhatározta a közgyűlés az 1898. évi XIX. t. sz. alapján, hogy a városi erdőket ezentúl is saját kezelésében tartja meg. 13. Kimondotta a közgyűlés, hogy fölhatal­mazza a tanácsot 8 üsző és 8 kancza megvéte­lére a Bugacz-Monostoron felállítandó városi gulya és ménes czéljából. Ezzel az ügygyel leg­közelebb behatóan fogunk foglalkozni. 14., 15. (14—16. előadó Mészáros József.) Reiszmann Márton részére 1000 frt, Gittler János részére 660 frt kártalanítási összeg jár házuk szabályozása folytán. Ez összeg fedeze­­téül kijelölte a közgyűlés a fölveendő 3 milliós kölcsönből a város szabályozására fölvenni javasolt összeget. 16. Helybenhagyták, hogy a Katona József sétálótéren a sörcsarnokot 4 évre K­r­á­­ Rezső­­nek adták bérbe évi 750 frtért. 17. (17—20. előadó Bagi László.) Nagy János adópénztári ellenőrnek betegsége foly­tán 6 heti szabadságidő meghosszabitást enge­délyeztek. 18. Hauckmann Ferencz 16. sz. cs. és kir. huszárezredbeli őrmesternek honosítás czéljából a községi kötelékbe leendő fölvételt kilátásba helyezték. 19. Reiner Sándort, a »Népkör« ven­déglősét a községi kötelékbe fölvették. 20. írnokká megválasztották M­á­t­h­é Sándor napidijast. Tíz éves találkozó. Az ev­­ref főiskola azon tanulói, kik az 1889. évben tettek érettségit, ma egy hete találkozót tartottak, de a 36 érettségit tett ifjú közül csak tíz jött el a találkozóra, a többi kimentette magát. A találkozók névsora: Bárdy Pál ref. lelkész Héviz­ Györk, Barta József közs. tanitó Kecske­mét, Daróczy János kir. tervszéki jegyző Szolnok, Fekete Gyula m. á. v. tisztv. Szeged, dr. Knezevics Szilárd orvos Temes-Rubin, Molnár Béla m. á. v. tisztv. Budapest, Ötvös János kir. törvényszéki jegyző Szabadka, Sedivy László ref. lelkész Nyitra, Teszáry László szolgabiró Monor, Veszelinovics Milorad rendőrkapitány Zombor, Ötvös János, a főiskola VIII-ik osztályú termében a reggel 8 órakor egybegyűlt volt tanulótársakat a következőképen üdvözölte: Szeretett kedves barátaim! Mit mondjak ti nektek az emlékezés, barát­ság és szeretetnek e 10 éves fordulója napján, a midőn 10 év elmúltával a mai napon megálla­podásunkhoz képest összejöttünk, bár kevesen, azok közül, kiket együvé fűzött az iskolatársi szeretet és barátság kapcsa — mint azt, hogy örömmel tölti el keblemet az a tudat, hogy nem feledkeztetek el erről a napról, melynek czélja csak az lehet, hogy azt a szép baráti viszonyt, mely az iskola padjai között kezdődött, az érett­ségivel megszakadt, most már mint férfiak, habár egy kézszorítással is megújítsuk, meg­erősítsük, hogy ismételve lássuk azon várost és iskolát, melyhez emlékeink fűződnek, melynek fala között a tudományok alapjait sajátítottuk el, s hogy örömmel üdvözölhessük immár elöregedett szeretett jó tanárainkat, kik fárad­ságot nem kímélő lelkesedéssel, odaadással és szeretettel vezettek minket a tudományok csar­nokába s kitartást, biztatást öntöttek szivünkbe, hogy az élet külömböző viszonyai között bátran megállhassuk helyünket. Üdvözöllek titeket tehát kedves barátaim a mai napon, mint a hálaadás, kegyelet, szeretet és barátság napján; legyen a mai nap kezdődő napjává egy új élet­nek, melynek kiinduló pontját e város és iskola képezi s engedjétek meg, hogy szavakban ki­fejezni képes nem vagyok azt, a­mit megjelenés­tekkor szivem érez. Isten hozott benneteket! Innen a templomba mentek, hol Bárdy P­á­l héviz-györki lelkész prédikált; nagyon kedves beszédjébe igen szépen beleszőtte a találkozást, hálával emlékezett meg az alma materről s a tanári karról. Délelőtt 11 óra után a lelkes kis csapat az ev. ref. temetőben nyugvó Nagy Ferencz tanár sírját koszorúzta meg. A sírnál Sedivy László nyitrai ref. lelkész a következő megható beszédet mondotta: Kedves pályatársak ! Mélyen tisztelt köz­önség ! Nem hoztunk koporsót s nem temetni jöttünk most; e már régebben behantolt sirhalom csen­desen szendergő lakója, egykori szeretett és tisz­telt tanárunk iránt szívünkben élő kegyelet veze­tett ki bennünket a tudomány szent csarnokának tisztes, ősi falai közül, a­hova fogadástételünk szerint, az életpálya sokfelé ágazó útjairól vissza­tértünk feleleveníteni ifjúságunk legboldogabb, — első — időszakának szép emlékeit, felújítani s megerősíteni egymás között a baráti viszonyt, mindenekelőtt pedig leróni a hálatartozást szel­lemünk bölcsője, az iskola s értelmünkben az élet sötét útjaira fénylő világot gyújtott lelki vezéreink, tanáraink iránt, beszámolni mintegy előttük tőlük nyert talentumaink eddigi hasz­nálatáról. Eljöttünk hát hozzád is, jó tanárunk! Fáj­dalom, hogy e szomorú helyen kellett felkeres­nünk téged, ki bennünket a tudomány és böl­­cseség rejtett útján vezéreltél; fájdalom, hogy nem láthatunk szemtől-szembe többi, tisztele­tünkkel környezeti tanárainkkal; fájdalom, hogy magasröptű szellemednek a mi homályos értel­münk talajába oly lelkiismeretes gondossággal és hűséggel elhintegetett magvaiból származó gyümölcseit, puritán jellemednek, mivelt lelked­­nek, tiszta jó szivednek, igazságszereteted és nemes önérzetednek, az erős kötelességtudásnak egész egyéniségünkre reá vésni igyekezett s az élet már 10 éves próbáján keresztül ment voná­sait bennünk nem szemlélheted. Mélyen fájlal­juk, hogy elismerő köszönetünket, hálánk koszorú­ját nem szavakban fejezhetjük ki előtted, hanem csak e néma, csak az élőknek beszélő jelével nyilváníthatjuk. Ezzel teszünk hát tanúbizonyságot arról, hogy erősen érezzük mi is azt, miszerint az em­beriség egyetemes javainak hű munkásai közül első­sorban azok méltók a hálás kegyeletre s neveiknek áldással emlegetésére, kiknek fontos feladatául jutott az emberiség zsengéjének, az ifjúságnak értelmi és erkölcsi nevelése, kiknek magasztos hivatása volt a teremtő legremekebb művét folytatni és befejezni, vagyis az emberben az isten képét és hasonlatosságát az értelem, okosság, a kötelességtudás, erkölcsi érzés, jellem­szilárdság zománczával bevonni. Ilyenek voltak a mi derék szellemi vezéreink is, —közöttük az, kinek sírját tisztelettel álljuk most körül ,— akik iránt hálatartozásunkat sohasem lennénk képesek eléggé levónni. Hiszen amivé lettünk, isten után nekik köszönhetjük! Élethajónkat a nagy útra ők szerelték fel evezőkkel, vitorlával, horgonynyal, iránytűvel, hogy az élet scilláit és charibdiseit szerencsésen elkerülhessük, a vihar­ban az erőből és önbizodalomból ki ne fogyjunk, a szélcsend alatt tétlenül ne vesztegeljünk, ha­nem révpartunk felé biztosan és egyenes irány­ban haladjunk. Azonban az életfoglalkozásokra képesítő ismeretek szakavatott közlésén kívül példájokkal is tanítottak! Tanit most is, még e sírban nyugvó is bennünket, — kik az élet legkülönbözőbb terein munkálkodunk — hogy azon helyet, hova az isteni gondviselés s az élet­sors állított, becsülettel megálljuk, ha azt akar­juk, hogy a mi emlékünk is fenmaradjon; mert kinek-linek élete annyit ér, a mily mértékben nyilvánul halála után az emléke iránti tisztet. Midőn tehát a kegyelet önkéntes adóját most lerójjuk s a tanitványi hálás emlékezet koszorú­ját csirra leteszszük, bizonyságot teszünk arról, hogy a lent nyugvó életével méltán kiérdemelte azt; magasztos hivatásának mindvégig lelki­­ismeretes és sikert hozott betöltése tette nevét tanítványai előtt tiszteltté és feledhetetlenné. Hálánk és tiszteletünk eme jele szerény ugyan s méltó e sirhalom, hogy maradandóbb emlék is álljon felette, mi magunk is talán a leg­igénytelenebb s másoknál kevésbbé illetékesek

Next