Kecskemét, 1899. július-december (27 évfolyam, 27-53. szám)

1899-11-19 / 47. szám

47. szám. KECSKEMÉT 1899. november 19. SZÍNHÁZ. Őszintén megvallom, nem nagy várakozással néztem az idei Bánk­ bán előadás elé s az eddig tett tapasztalatok fel is jogosítottak a bizalmat­lankodásra. Talán a várakozásnak e minimumra való leszállítása okozta, hogy kellemesen csalód­tam. Bizony, nem mintha valami nagyon kielégítő előadást kaptunk volna, de kaptunk legalább igyekezetet, sok jóakaratot, szemmel látható buzgóságot, mely fölidézte mégis valamennyire az ünnepi hangulatot. A legjobb akarattal sem ismer­hetek el ugyan többet ennél az igyekezetnél, de ez aztán kicsiben és nagyban egyaránt megvolt. Maga Rajz (Bánk) járt elől jó példával, pedig én már-már azt hittem, hogy azt a régi Rajzot, akitől harmadéve olyan melegen búcsúztunk, egészen elvesztettük. Meglátszott, hogy foglal­kozott a szerepével s legjobb tudását belevitte s ez elég. Gertrudist Aitner ábrázolta, pompás megjelenéssel, sok méltósággal. Érdekes volt Mezey Tiborca, talán nem éppen olyan, a­milyennek Katona megalkotta, kevésbbé nyo­morétt, sokkal önérzetesebb, csaknem modern (szocziális szál), de igazán érdekes. Petúrt Tóthnak adták s nem visz rá a lélek, hogy gyöngének mondjam. Ezen a Petúron átvirasz­­tott éjszakák tanulmányozása, a fiatal tűz túl­csapó lángolása, a nagy föladattal szemben át­­érzett szorongás mind meglátszott: nem visz rá a lélek, hogy gyöngének nevezzem. Nem ítél­hetek hasonló elnézéssel Melindáról (Kende), amott a jóakarat sokat eltakart, amit az erőt­lenség itt kirívóbbá tett. Nagyon rosszul tette, aki Melindát Kendére bízta. So­ml­ár, aki úgy látszik, a betegeskedő Haday helyét lesz hivatva betölteni, nem rossz Biberach volt. Vasárnap ismét kecskeméti szerző darabját láttuk, a Szökés párosán czímű népszín­művet, igazabban: énekes vígjátékot. Hornyik is a kaszapkúton belül született, annak az önérzetes, munkás, iparkodó fajnak a gyermeke, mint katona, ugyanaz a légkör, az a kvarcos homok, az a lelki és anyagi környezet nevelte föl, mint Katonát. Kell ebben a környezet­ben valaminek lennie. Nézzetek csak magatok körül! Tekintsetek vissza a múltba: itt ez a törzsökös magyar helység, török-tatár dúlásának szüntelen tárgya, sóvár és kapzsi földesurak foly­tonos kivánkozásának czélja, terméketlen, sivár futóhomoktól elárasztva, a természet segédkező ajándékaitól szinte megfosztva, feloszlásra, el­múlásra, — mint annyi más közeli helység — szinte predesztinálva, századokon keresztül mégis fennállt, nőtt, fejlődött, erősbödött, szinte a végzet akarata ellenére is. A dúlásokat ki­heverte, félszabad, féljobbágy népe az erősködő földesurakkal perbe szállott, a sivár homokot — nézzetek körül — paradicsommá változtatta, amit a természet mostohán megtagadott, verej­tékével pótolta. Minden talpalattnyi földet úgy kellett lekötni, az ellenséges természettől, úgy­szólván, kicsikarni. Az ilyen munkában nemcsak a kéz kérgesedik el, aczélosodik a lélek, élesedik a szem, természetesen kifejező lesz a szó is. Nem érünk mi rá fleskulusokat gyártani, hangzatos körmondatokat czirkalommal kipéczézni­ néven nevezzük a fogalmat, de az aztán kifejező, köz­vetlen, találó. Az állandó harcz, szakadatlan küzdelem e levegője szinte önként utalja az írásra hivatottat, hogy gondolatainak, érzés­világának azt a formát keresse meg, melyben e küzdelem leginkább jut kifejezésre, a drámát. Aki idegen Kecskemétre jön, hogy megtalálja azt a levegőt, mely Katonát oly nagyra növelte, annak ezt a levegőt kell megmutatni . Hornyik nem ahhoz a nagy stílhez fordult, melyben Katona dolgozott. Kicsinyes viszonyok között élünk, csip-csup eszmék, elaprózott életfeladatok között a nagy stíl iránti érzékünk csaknem teljesen kiveszett. Az élet mindennapi viszonyai, melyek állandóan lekötve tartanak bennünket, érdekesebbek szemünkben s szerencsés kézzel Hornyik ide markolt tárgyért. Itthon marad, a hazai légkörben, jól ismert viszonyok, közelálló alakok között. Milyen jól esik rájuk ismernünk, milyen jól­esik kezet fogni velük! Várjon melyőtök nem járt még az egyszerű, becsületes, jómódú falusi jegyző verandás téglaházában? Melyikőtö­­ket nem fogadták ott szives, magyaros, vendég­­m­arasztó kedveskedéssel? Nem ismerős alak-e a jegyzőné, aki balgatagul kivágyik természetes köréből s ha már magában nem teheti, legalább leányában igyekszik kielégíteni nagyratörő vágyait? A pusztuló gentry sem légből kapott valami és irodalomban és életben egyformán gyakori. A fülig adós alispán, ennek irnokos­­kodó, léháskodó gavallér fia, akiknek a pénz bármilyen áron is jó, csak legyen, nem ismeret­lenek előttünk. Ugyanazt az élethűséget találjuk a többi alakokban is: a segédjegyző, az egy­szerű és természetes jegyzőkisasszony, a derék Lukács bácsi, a piperés társalgónő, a kiszolgált huszárkáplár, a vidéki nőegylet mulatságos figurái, az üveges tót, mind az alföldi népélet törülmetszett alakjai. Ténykedésükben, a komoly drámai mag körül, mennyi mulatságos epizód rakódik le köréjük, mennyi sok komikus víg eset történik velük! Milyen természetes, hogy a falusi magányban a fiatalok egyszerű, termé­szetes szíve egymásra talál, s milyen természetes, hogy a nagyralátó, fenhéjázó anya ellenszegül szerelmeknek. Egy félreértett nagy ijedtségnek kell bekövetkezni, hogy a gőgös asszony feltalálja magában az­­ anyát. Elmondjak-e minden helyzetet, mely a zsúfolásig telt házat halálra kac­agtatta; minden jó mondást, mely csöndes derültséget ébresztett, minden szép helyet, mely hangos tapsokat fakasztott? Ahelyett inkább a nótákról emlékszem meg röviden, melyek rész­ben szintén Hornyik, részben a városban előnyösen ismert kitűnő zeneszerző Bourdeaux Géza szerzeményei. Mind nagyon tetszett, meg is ismételtették valamennyit, a legnagyobb lelke­sedéssel mégis az Egyszer néztem csak szemedbe kezdetűt. A szereplőkről kellene még megemlé­keznem : egyenlő dicséret illeti valamennyit, rendkívüli becsvágygyal játszottak s nagy buzgó­­sággal igyekezett mindenki megállani a helyét, legjobb tudása szerint s tehetségükhöz mérten mind hozzájárultak az est nagy és feltétlen sike­réhez. Apróbb tévedéseket, technikai hibákat­­tán hozhatnék fel a darabból, de a szerző szeme azokat maga is meglátta már, ahelyett inkább emlékeztetem A borzasztó toronyra, Jeru­zsálem­­pusztulására, Monostori Ver­on­kára stb., melyeken Katonának is keresztül kellett magát törnie, míg megalkotta Bánk­ bánt. Megemlítjük még, hogy a szerzőt minden felvonás után ötször-hatszor kitapsol­ták s tanítványai ezüst babérkoszorúval fejez­ték ki iránta hálás szeretetüket. A hét többi estéjét is csupa újdonság töltötte ki, szinte sok a jóból. Úgy vagyunk vele, mint az egyszeri ember, akit állandóan tortára fogtak, visszakivánkozott a jó házikott rozskenyér után. De jó lenne már egy régi jó darab! de hát csak tartassuk magunkat tortával! Mondhatom pedig: a N­imfit, Váljunk élt, Egért, Ripet, Nitouchet, Kis alamuszit, Kék asszonyt, stb. stb. (hogy már drámáról ne essék szó) szívesebben látnám a Gaveaut-Minard, Báránykák, Házi béke helyében. Igazán nem értem a magasabb fináncz-politikát. Olyan jelentéktelen dolgok ezek, kérem. Tessék elhinni, hogy nem érdemes se pénzt, se fáradtságot for­dítani rájuk. Kaviárral nem lehet jóllakni, az csak ízelítőnek való: ebédre hús és kenyér kell. Egészen más a fővárosi közönség, mely napon­kint öt-hat színház közt válogathat. Nem hiteti azt el velem senki, hogy az a kvalitású közön­ség, mely a mi színházunkat rendesen látogatja, a fővárosban is csupa Báránykákat néz meg, megkíván­niz az egyebet is. S azt is merem állí­tani, hogy ilyen gazdálkodás mellett feltétlenül beüt a műsor teljes csődje még az évad vége előtt. Mikor mi a műsor változatosságáért harczolunk, nem azt kívánjuk mi, hogy nekünk minden léha újdonságot bemutassanak , hisz még csak közön­séget se lehet velük vonzani! Ilyenekkel nem lehet egy könyvtárat fölszerelni. Két-három­­négy év múlva a Báránykákat, Jáfetet stb. akarja majd az igazgató úr, már akár Kecske­méten, akár máshol, ismételtetni? Hol lesznek azok már akkor! de a régi jó darabok akkor is hatni fognak! Régi, de tartalmas darabokat kérünk, jó előadásban! Olyanokat, amelyeket már láttunk akárhányszor, de szívesen meg­nézzünk még akárhányszor. Direktornak, közön­ségnek egyaránt jobb lesz. Kifogytunk a helyből egészen, a darabokról majd más alkalommal. Ahelyett mi is beállítunk egy kis praktikus Nem illiket. Nem illik Téransz helyett Féranszot mondani, a kuzent kuzinnak nevezni s megfordítva. Nem illik a férfiaknak a hajukat süttetni (mint a suszter­legényeknek!), nem illik a hölgyeknek az arczu­­kat téglavörösre, az ajkukat lilára festeni stb. Sz. ÚJDONSÁGOK. Kecskemét, 1899. november 18. — Halálozás. Mély részvétel közöljük az alábbi gyászjelentéseket: »Tóth Gergely mint férje, úgy a saját, valamint a távollevő összes rokonság és jó barátok nevében fájdalomtól meg­tört szívvel jelenti felejthetetlen, szeretett nejé­nek, illetve rokonnak Tóth Gergely­né szül. Cs. Pongrácz Erzsébet asszonynak, élete 78. évében, hosszas szenvedés után, folyó évi novem­ber hó 12-én éjjeli 11 órakor bekövetkezett gyá­szos elhunytét. A megboldogultnak földi marad­ványai folyó hó 14-én kedden d. u. 4 órakor fog­nak a (VII. tized, Csongrádi-nagy-utcza 113. sz. a. gyászháztól) a róm­. kath. egyház gyászszer­tartása szerint a Szentháromság temetőben örök nyugalomra tétetni; az engesztelő szent­mise­­áldozat pedig ugyanaz­nap reggel 8 órakor fog a róm. kath. anyatemplomban az egek Urának bemutattatni. Kecskemét, 1899. november 13. Áldás és béke hamvaira!« »Özv. Brett Salamonná szül. Rosner Róza, valamint gyermekei, vejei, unokái és az összes rokonság nevében is mély fájdalommal tudatják a feledhetetlen férjnek, édes jó apának, apósnak, nagyapának és rokonnak Brett Salamon­nak, i. hó 15-én reggel 7 órakor, életének 64-ik, házasságának 32 évében, szivszélhüdés következ­tében történt gyászos elhunytét. A megboldogult hült teteme folyó hó 17-én d. u. 1 órakor fog az izr. szertartás szerint (Csongrádi­ nagy-utczai saját házából) örök nyugalomra tétetni. Kecske­mét, 1899. évi november hó 15. Béke lengjen drága porai felett! Brett Miksa, Brett Hugó, Brett Aladár, Brett Zoltán, mint fiai. Goldberger Ödönné Brett Hermina, Somló Gyuláné Brett Berta, Pollák Árminné Brett Margit, Brett Olga és Brett Vilma, mint leányai. Özv. Brett Lipótné szül. Kohut Mária, mint édes­anyja. Steiner Józsefné Brett Judit, özv. Mathézer J.-né Brett Regina, özv. Dávid Mártonné Brett Szidon, Lö­­winger Sománé Brett Katalin, dr. Brett Gusztáv mint testvérei. Goldberger Ödön, Somló Gyula, Pollák Ármin mint vejei. Goldberger Laczika, Rózsika, Ilonka, Pistika és Gyurika mint unokái.» — Köszönetnyilvánítás. Úgy a magam, mint gyermekeim nevében a legforróbb köszö­­netünket fejezem ki a bennünket ért gyászeset alkalmából kifejezett részvétért és ez úton tu­datom a n. é.­közönséggel, hogy boldogult férjem üzletét továbbra is ugyanolyan szellemben fogjuk fentartani és vezetni. Özv. Brett Salamonná. — Névmagyarosítás. A belügyminiszter megengedte, hogy Schwarcz Ármin kecs­keméti lakos a Fekete­ Hamburger Manó ugyancsak kecskeméti lakos pedig a Horvát családnevet viselhesse. Kecskeméten már nem is lenne szabad idegen családnévnek előfordulni.­­ Hanusz István királyi igazgató és földrajzi társulati bizottsági tagtól jövő csütör­tökön értekezést olvasnak fel a m. t. akadémia kis termében, maga az igazgató bokros elfog­laltsága miatt akadályozva lévén a megjele­nésben. — A helyőrségi cs. és kir. gyalogság felett a múlt héten tartott szemlét báró Lederer cs. és kir. altábornagy. Mindent a legnagyobb rendben talált. — Klobucsár Vilmos cs. és kir. altábor­nagy, honvéd-lovassági felügyelő f. hó 18-án a délelőtti gyorsvonattal városunkba érkezett, hogy a helyben állomásozó honvéd-huszárság felett szemlét tartson. Teljes megelégedését fejezte ki. — Röntgen-sugarak. H o r o s n y a i Ambrus főreáliskolai tanár ma­ mutatta be gyakorlati tanulmányai eredményét a Röntgen­­sugarakkal, szűkebb körű közönségnek. Ha a viszonyok úgy hozzák magukkal, akkor nagyobb közönség előtt is tart előadást.­­ Ismerkedési estélyt tartanak a hely­beli iskolák tanárai a Beretvás-szálló éttermé­ben. Helyes dolog, hogy a különböző tanári karok ismét tömörülnek s folytatják a mit évek előtt oly sikerrel kezdtek meg, de aztán egyszerre abbanhagytak. Ne legyen szalmatűz ez, hanem ismétlődjék évenkint minél többször. — Erzsébet királyné ünneplése. A folyó évi november 19-én Kecskemét város lakossága méltó módon fogja Erzsébet királyné nevenapját ünnepelni. Ugyanis a kecskeméti intelligens katholikus közönség a folyó hó 12-én Bogyó P­á­l apátplébános és K­a­d­a El­e­k­n­é úrnő elnöklete alatt a városháza közgyűlési ter­mében népes értekezletet tartott, melyen az ottani társadalmi körök minden osztálya szép számmal volt képviselve. Ez alkalommal az Erzsébet királyné emlékére emelendő »Örök­imád­ás« templom létesítése ügyében a vidéki bizottság végleg megalakult, s mindenek­előtt Ferenczy Ida csillagkeresztes hölgyet védnökévé választotta. Az indítványozó Bagi László városi főjegyző kiemelte, hogy Kecske­métnek ünnepelt szülötte mint fiatal leány ide­genbe ment, hogy a magyar nyelvet ott, ahol az nekünk drága kincset ért, megkedveltesse, s ezért az egész nemzet hálával van eltelve iránta, de első­sorban Kecskemétnek, mint szülővárosának kell megragadnia a kínálkozó alkalmat, hogy hálájának és szeretetének külsőkép­es kifejezést adjon. Az értekezlet ezután azon módozatokat beszélte meg, melyek a kath. templomokban november 19-én rende­zendő gyűjtés kiviteléhez szükségesek, s meg­állapította, hogy mindenik persely mellett két­­két hölgy lesz a templomban, s miután Kecs­keméten négy kath. templom van és egynémely­ik­­ben azon a napon 4-­5-ször tartatik istentisz­telet, ezenkívül mindenik kijáratnál perselyek lesznek: a jelzett napon mintegy 60 nőtagja fog a bizottságnak szolgálatot tenni. Méltóbban sehol sem ünnepelhetik a dicsőült királyné neve­­napját, s ezért Kecskemétet dicséret illeti.­­ A „Népkör“ f. hó 12-én, vasárnap, saját helyiségében rendkívüli közgyűlést tartott, a­melynek egyetlen tárgya volt az alapszabályok egy módosítása A nagy számban megjelent tagokat Horváth Ádám elnök üdvözölvén, a közgyűlés elhatározta, hogy az alapszabályt oda módosítja, hogy ezentúl ne három évre legyen a tagság kötelező, hanem mindaddig, amíg az illető tag ki nem lép, amely esetben azon évi tagsági díját még megfizetni köteles. Ezzel a gyűlés az elnök éltetésével végetért. Az alapszabály módo­sításának megerősítése után ennek alapján fog a kör újra alakulni. Lassankint megkezdődik már a »Népkörben« a szokott kedélyes téli társasélet. Legközelebb disznótort tart a kör. A farsang folyamán bált, a böjtben felolvasáso­kat rendeznek. — Kegyeletes ünnepély. A róm. kath. főgymnasium ifjúsága felejthetetlen királynénk­nak, Erzsébetnek emlékét f. hó 20-án délelőtt újítja fel emlékbeszéddel, énekkel, szavalattal és faültetéssel. Szavalni fognak: Fáber Oszkár 8. o. t. Erzsébet, Sajótól; Kerekes József 2. o. t. A gödöllői erdő, Pósától; Nyúl Pál 7. o. t. Erzsébet emléke. Énekelni fogják a Hymnuszt, Gluck imáját és a Szózatot. —­ Erzsébet-gyászünnepély lesz hétfőn a főreáliskolában. Műsora: Megnyitó, tartja az intézeti igazgató. »A kapuczinusok templomá­ban«, Ábrányitól, szavalja Takács Lajos VIII. o. t. Erzsébet gyászdal, szövegét írta Katona Ernő, zenéjét szerző Hanusz István, énekli az ifj. ének­kar. Emlékbeszéd, tartja Kohn Miksa VIII. o. t. Alkalmi költemény, Pósa Lajostól, szavalja Hornyik József VIII. o. t. — Kecskemét th. város költségelő­irányzatát az 1900-ik évre a legközelebbi közgyűlés fogja tárgyalni. A tanács a háztartási alap bevételi tételeinek főösszegét 1.645,049 kor. 15 fillérben, a kiadásokat pedig 1.645,737 kor. 93 fillérben állapította meg, így mindössze 688 kor. 78 fillér hiány mutatkozik, amely csekély hiány a kiadásoknál elérhető megtakarításokkal, vagy bevételi többlettel fedezhető lesz.­­ A helybeli ev. ref. Jogakadémia Olvasóköre saját pénztára javára 1899. decz. 2-án a Kaszinó Egyesület összes termeiben hangversenynyel egybekötött tánczestélyt ren­dez. — Kezdete este 8 órakor. Személy­jegy 3 kor. Családjegy 7 kor. Felülfizetéseket köszö­nettel fogadnak. Jegyek előre válthatók Révészy János úrnál és este a pénztárnál. — A hangver­seny műsora: Részlet a »Dráma a tenger fenekén« czimű dalműből. Zenekarra alkalmazta Bordeaux Géza. Előadja a jogász-zenekar. — Komoly szavalat. Előadja Nyiry Béla jog­hallgató. — Népdalok. Énekli ifj. Réthey Ferencz joghallgató. Czimbalmon kiséri Szaba­dos Béla joghallgató. — Víg monológ. Elő­adja Oláh Gyula joghallgató. —Népdalegyveleg. Előadja a jogász-zenekar. — A jogász-zenekar ve­zetője Koller Ferencz városi zeneiskolai tanár úr. — A segédlevéltárnoki állást a legutóbbi tisztújítás előtt az új szervezeti szabályzat eltö­rölte, most azonban — a könyvtár és múzeum berendezésével is szaporodván a tennivalók — a tanács előterjesztést tesz a törvényhatósági bizottsági közgyűléshez egy segédlevéltárnoki állás szervezése iránt s a kinevezendő segéd­­levéltárnok javadalmazását 1,600 korona fizetés­ben és 400 korona lakbérben javasolja megálla­­pittatni. Ezen tennivalók ideiglenes ellátása is 1080 koronába került s igy a kiadási többlet ezen a czimen csak 920 korona.­­- A Kecskeméti Torna- és Vivó­­egylet a f. hó 26-án (vasárnap) délelőtt 11 órakor közgyűlést tart az egyleti helyiségben, melyre az egylet t. tagjai ez úton is meghivatnak. A közgyűlés tárgyai elnöki előterjesztések, az alapszabályok módosítása és az esetleges indít­ványok lesznek. — Jó villamossági készletek. A lefolyt héten érdekes vendégeink voltak Zomborból. Nevezetesen itt járt az ottani városi villamossági világítási bizottság, melynek tagjai: Kovács Pál országos képviselő, Frischler Ferencz polgár­­mester, Koczkár Zsigmond királyi tanácsos, közjegyző, Zákó István ügyvéd, Falcione Gusztáv kereskedelmi tanácsos, Latinovics Szaniszló városi tanácsos, Szabó László városi mérnök. A Beretvás-szálló nagy éttermében tisztele­tükre adott pompás ebéden kivülök még részt vettek: Tomala Nándor főmérnök, régi ismerő­sünk, mint a Ganz-gyár megbízottja és Kerekes Zsd­. Hétfőn, november 20-án: Hálókocsik ellenőre. (Először.) Kedden, 21-én: Aranykakas. (Mioseynével, 4-edszer.) Szerdán, 22-án: Coulisset Úr. Csütörtökön, 23-án: Házi béke. (2-edszor.) Pénteken, 24-én: Babona. (Operette-újdonság, 1-ször.) Szombaton, 25-én: Rip van Winkle. Vasárnap, 26-án: Falu rossza. Foulard-selyem — 3 frt 35 krig méterenként legújabb mintázat s színekben valamint fekete, fehér és színes „Henneberg-selyem“ 45 krtól 14 frt 65 krig méterenként — sima, csikós, koczkázott, mintázott és damaszt stb. (mintegy 240 kü­lömböző fajta és 2000 különböző szin­ű árnyalatban stb.). Ruhák s bípusokra a gyárból! Privát-fogyasztóknak postabér-, vámmentesen s házhoz szállítva. Minták postafordultával. Magyar levelezés. Svájczba kétszeres levélbélyeg ragasztandó. Ssenneb­erg II. selyemgyárai, Zürichben (cs. és kir. udvari szállító). zos 65 krtól

Next