Kecskemét, 1900. január-június (28 évfolyam, 1-25. szám)

1900-01-07 / 1. szám

1. szám, s ennek következtében legtöbb esetben vagy ut­­czákhoz, vagy az egyes telkekhez területek kap­csoltattak, a­minek következése természetszerű­leg az lett, hogy az előbb említett szelvényeken feltüntetett porták alakjában és területében változás állott be. Ezen változások a múltban a szelvényekre fel nem jegyeztettek. Szükséges volt tehát az ezen idő leforgása alatt előfordult minden változást a természetben való bemérés által meghatározni s a szóban forgó szelvényeken feltüntetett telkek alakját és az épületek jelenlegi helyzetét oly módon he­lyesbíteni, hogy a szabályozás alapjául szolgáló szelvények a város jelenlegi és tényleges álla­potát tüntessék fel. Az erre szükséges bemérések megtörténtek s a Sziládi-féle szelvényekről másolt és sokszo­rosított szelvények, melyeket most beterjesztek, már úgy vannak összeállítva, hogy azok az egyes telkeket, utczákat és tereket, valamint azok tar­tozékait a tényleges állapot szerint tünte­tik elő. A mondott helyesbítések s a 13 új szelvény összeállításával járó felmérések huzamos időt vettek igénybe,s ez az oka annak, hogy bár a szabályozási bizottság 1899. m­árczius havi ülése óta a mérnöki hivatal munkálkodása e téren sem szünetelt, még­is csak most van alkalmam a terveket bemutatni. II. A tervezet interpretálása. Főbb elvek. Alter­natívák. A beterjesztett tervezet lényegében nem igen tér el attól az általános tervezettől, melyet 1898. febr. 26-án a tekintetes Tanács előterjesz­tettem volt; számot vetve a lehetőségekkel és viszonyokkal, most is azon három főelv vezetett, amit akkori jelentésemben hangsúlyoztam, hogy t. i. a tervezet szerint kell, hogy a: a) meglevő utczák és terek szabályozási vona­lának s ilyformán azok alakjának megállapítása által úgy a szépészeti, mint forgalmi igények meg­oldást nyerjenek ; b) az egyes utczák szélességi méreteinek és irá­nyainak helyes megválasztása által a jövőben vár­ható forgalom is könnyen és akadálytalanul lebo­nyolítható legyen, s a város minden részében a le­vegő szabad mozgása biztosittassék. S hogy később helyes csatornázási művelet által úgy a csapadék, mint szennyvizek a város belterületéről lehető gyorsan eltávolíttassanak s a posványos helyek feltöltés által megszüntet­­tessenek, c) a város belterületeinek azon részei, melyek annak fejlődésére, illetőleg terjedésére alkalma­sak, a szabályozás keretébe bele vonassanak, s ez által a város tervszerű és helyes fejlődése biztosít­tassék. Az elősorolt főbb elvek szemmel tartása mel­lett nem hagyattak figyelmen kívül a financziá­­lis szempontok sem, melyek régi és minden te­kintetben szabálytalanul fejlődött városok ren­dezésénél mindig szem előtt tartandók. Kecske­méten pedig, hol a lakosság egy kissé conserva­­tív természetű is, különösen. Mindazonáltal ami e tervezetbe felvétetett, az szükséges, ha csakugyan komolyan akar a város közönsége az igényeket nagyobb időre is is kielégítő szabályozási tervezetet létesíteni, amely mellett egy rendszeresebb, úgy a for­galmi, mint közegészségi szempontoknak meg­felelő fejlődés lehető legyen. Minthogy ennek a régi városnak, a IX—X—XI. tizedekben levő ut­czák kivételével, úgyszólván egyenes utczája nincs, nemcsak szépészeti szempontból, hanem a jövőben várható forgalom lebonyolításának Hogy is ne? Mikor egy ökölnyi gyerek se fog ott rikítani és alkalmatlankodni?! Hiszen csak hár­man lesznek a szöllőben: ő, meg a felesége, aki olyan fürge, mint egy mókus, s olyan dolgos, mint egy igavonó jószág és olyan ügyes, hogy csak úgy ég minden a keze alatt. No meg velük lesz az anyósa is, egy ritka becsületes öreg asszony, aki a légynek se vét, s aki majd szemmel tart mindent, mikor Rezegi uraméknak másfelé tetszik menni, például a rokonokat látogatni, névnapokat köszönteni, disznó­torokat végig enni stb. stb. Rózsás reménynyel nézett hát Kutyházy úr Min­denszentek napja elé, midőn az új kapás elfoglalja majd az állását. Végre ez a várva-várt nap is felvirradt, s Kuty­házy úr kevés idő múlva fütyörészve és vidám ope­rettáriákat dúdolgatva sétált ki kies tuskulumába, hogy szemlét tartson a megérkezett kapáscsalád fölött. Már messziről óriási lárma hangjai ütötték meg hallidegeit. — Mi az ördög ? — töprengett magában Kuty­házy úr, jó kedélyhangulatából egyszerre kizök­kenve; hát ezeket mi lelte, hogy ily hangosan disz­kurálnak ? Közelebb érve, tisztán kivehette a szőllőbirtoká­­ról kihallatszó épületes társalgást: — Hol veszem a malaczot? még az is kérdés! Hát kérek az uraságtól 10 pengő forintot előre. Az­után punktum. e.z volt az István kapás hangja. — Csak nem bolond az az uraság, hogy magá­nak előre adjon annyi pénzt, mikor már úgyis busás foglalót adott?! czéljából is szükséges a várost egészben átszelő egyes főbb forgalmi ereket nyitni, e mellett meg­teremteni minden egyes tizednek, illetőleg vá­rosrésznek a maga mellékforgalmi ereit, hogy az egyes városrészekben úgy a ki-, mint a befelé veagáló közlekedés eléggé szabályos és egyenes utczákon s lehetőleg rövid irány szerint történ­hessék. E jelentésem keretében természetesen nem terjeszkedtem ki a tervezet minden egyes ré­szének előadására, de talán ez nem is szükséges, mivel úgy az általános, mint részletes tervezet­ből az egész megoldás világosan látható. (Folyt. köv.) KECSKEMÉT Lepatkolási tanfolyam. Már a múlt számunkban jeleztük, hogy Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter Kurtz Ferencz kir. állategészségügyi fel­ügyelő közbenjárása folytán egy 6 hónapig tartó lepatkolási tanfolyamot rendez városunkban a helybeli kovácsmesterek és kovácssegédek részére. Ezen tanfolyamnak czélja okleveles patkoló­kovácsokat képezni, hogy városunk azután ele­gendő számú okleveles patkoló­kovácscsal bír­ván, be lehessen vonni a patkolási engedélyt azon egyénektől, kik hasonló tanfolyam elvégzé­séről bizonyítványt felmutatni nem tudnak. Ezen intézkedésre a lótartó közönség érde­kében nagy szükség van, mert mai patkoló­kovácsaink nagy része nem tudja felfogni a pata boncttani ismeretének, a rendes, hibás, beteg paták felismerésének és azok megfelelő vasalásának fontosságát, pedig bármilyen érté­kes egy ló, értéke a minimumra csökken, ha rossz vasalás miatt megsántul, vagy a végtago­kon különféle gyógyíthatatlan bajok lépnek fel. A patkoló-kovácsnak ismernie kell a hibás, beteg paták, rossz lábállású lovak helyes vasa­lását, tisztában kell lennie azzal, hogy a pata szarujából szükséges-e valamit eltávolítani, vagy szükséges-e a hiányt mesterségesen pó­tolni. Biztosan kell tudnia azt, hogy a patá­nak mely részeit szabad a patkóval érintkezésbe hozni, melyeket nem és hogy hogyan kell helyes patkót készíteni, azt a patára igazítani, hogy kárt ne tegyen az állatban. Most már a patkoló­kovácsoktól függ, hogy kihasználják-e ezen kedvező alkalmat és szereznek-e maguknak egy olyan patkolási oklevelet, mely az egész országban érvényes. A tanfolyam január hó közepén fog kezdődni, más 6 hónapig tartani. Az előadások minden vasár- és ünnepnapon lesznek a cs. és kir. 13-ik huszárezred kaszárnyájában. A tanfolyam teljesen ingyenes, sőt a részt­vevők fejenként 30 kr. ebéd-díjban fognak része­sülni az állam részéről. Az elméleti részt Ernst Vilmos városi állatorvos fogja előadni, a parkolási gyakorlatokat Horacsek Menyhért katonai főállatorvos felügyelete alatt a katonai gyógykovácsok fog­ják tartani. Jelentkezni lehet Szegedi György városi tanácsnok úrnál a hivatalos órák alatt és Ernst Vilmos állatorvos lakásán, Halasi­­nagy-utcza 28. sz., d. e. 8—9-ig, d. u. 2—3-ig. Miután a minden kovácsmesternek kézbesí­tett felhívásban kitűzött 8 napi jelentkezési határidő nem sokára letelik, figyelmeztetnek az érdekeltek, hogy minél előbb jelentkezzenek, nehogy az előírt szám betöltése esetén a tan­folyamról lemaradjanak. SZÍNHÁZ. A szerep nemtudás kisértett egész héten át a színházban, egyetemes hebegés és akadozás, mely egyszerre szomorú is, víg is volt. A leg­klasszikusabb példája pedig, mikor valaki — nem nevezem meg — kijövet annyira megijedt a karmester vezénylő pálczájától, hogy hagyta a zenekart szépen játszani s csak 15—20 taktus után jutott eszébe, hogy neki is illenék már a maga szólójával belevágni. Csúnya dolognak tar­tom már azt is, ha kis diák nem tudja a leczké­­jét, még csúnyább, ha nagy deákokkal esik meg. Csak azért nem rovom meg erősebben, mert látom a mentségét. Színészeink nagyon is be voltak fogva mostanában. Ezer év, délutáni elő­adások mellett az új darabok egész tömege sza­kadt a nyakukba. Az operette-évad után egy­szerre fölfedezték a drámai reportok­t s a szavaló darabok egész sora vár előadásra. Nem tudom, más is úgy látja-e, de a­­társulat haladása hétről­­hétre észrevehető, csak annyi sok vár pótlásra náluk, hogy nem győzik erővel. Ismétlem azt a tapasztalatomat, melynek egyszer már kifeje­zést adtam: a nyarat siralmasan rosszul töltöt­ték el s most már annak utóbajait kell sinyleniök. S midőn általában elismeréssel kell szólnom az e heti előadásokról, bizonyos hányadot ez elis­merésből le kell ütni mindig a habozás, a bizony­talanság rovására. Leggyöngébb volt még a Tót leány, bár Micseyné a czímszerepben mindent megtett a sikerért. Külsőleg ez nem is hiányzott, de mi azért még mindig azt hisszük, hogy Micseynétől még többet kaphatunk, ha egyszer teljes ambi­­tióval vállalkozik valamely jó szerepére. Szentes, Békefi, Nagy Mari, Torday jeleskedtek még kívüle. Rip második előadása jobban ment az első­nél. Kemény jobban volt diszponálva s szép előadása a kis közönségtől gyakran csalt ki tap­sokat. Juhász is igen jó Lisbet volt, Catrinet az eltávozott Koppán helyett Kende adta elég ügyesen. A Sárdy-ház, azt mondják, egy valóban megtörtént eseményt ad elő. Megengedem, s akkor ez a darab ismét eleven bizonyítéka annak, hogy a színpadon, mint általán a költé­szetben, nem annyira való, mint inkább való­szerű eseményeket kívánunk. Talán megtör­tént egyszer, hogy egy magyar paraszt belebo­londult egy vándor társulat primadonnájába, az is lehet, hogy ez hozzá ment feleségül, a paraszt egészen átalakulhatott úrrá, aki kezet csókol a feleségének, előkelő allureöket vesz fel stb. mindezt elhiszem, de hogy mindez a színpadon merő hazugság, mindenki velem mondja, aki a darabot látta. Már inkább elhihető, hogy a pri­madonna megcsalta az urát (azt megteszi más asszony is, ha öreg, tehetetlen ura van), de azt a szörnyű megoldást, melyet a szerző ennek a kon­fliktusnak adott, megint visszautasítja mindenki. Színészeink igazán jobb czélra érdemes buzgó­­sággal játszottak. Kürthy Sárinak volt Balla Irén szerepében igazán nagy sikerű estéje. Játékában az intelligens, gondolkozó színésznő kitűnő kvalitásai érvényesültek, aki nemcsak tudja, mit mond, de át is érzi azt. Előadó képes­ségét, játékbeli ügyességét, színező tehetségét ezúttal fejtette ki teljes mértékben. Párjelenete Juhaival (I. felv.), nagy scénája Várfalvyval (II. fel­v.), a katasztróf kitörésekor bemutatott drámai ereje, mely a jelenet borzalmasságát enyhíteni iparkodott, mind fényesen igazolták, hogy a maga helyén milyen kiváló tagja a társulatnak. Hatásra nézve épp ily elismeréssel írhatunk pen meghizlalnám, hogy lenne egy kis gyönge disznóhúsocska a karácsonyi szent ünnepekre. — Szívesen, István! — mondta erre a szép kérésre Kutyházy úr. S ezzel a zsebébe nyúlt és átadta a kért ösz­­szeget. — Csakhogy vegyen ám asztán, István, egy malaczot! — toldta hozzá figyelmeztetőleg a nagy­lelkű gazdauraság. A megszeppent feleség és anyós dehogy mert volna csak egy kukkot is szólni, mikor a nagyságos úrnak ilyen jószívűségét látták. Mintegy hónap múlva ismét kisétált Kutyházy úr a szőllőbe s tudakozódott a malacz után. — Jaj, nagyságos uram! —panaszkodott az anyós, aki egyedül volt csak künn a szöllőben, s a kapáslakban ezúttal nem a kuczkóban, hanem egy széket dü­lt, — nincs itt malacznak hire-hamva sem. — Micsoda ? Hát engem igy megcsaltak ?!.... Nos aztán, miért nincs malacz ? — kérdé felbosz­­szankodva és megütközve Kutyházy úr. Az öreg asszony kezeit tördelte, de a székről egy világért föl nem kelt volna. — Mi tagadás benne: bizony az István megitta a 10 filot .... Megitta ? No, akkor nem is Rezegi, hanem inkább Részegi István ö­lelme ! — Jól mondja, nagyságos uram! Az István most is ott mulat a korcsmában. — Ugyan úgy­ e­­ ... . Hát a drágalálos fele­sége ? — Az meg a komaasszonyát ment látogatni. Épen tegnap szaporodott meg. Pistika­ba szüle­tett .... Rajzról, ki az öreg parasztot adta sok­­ igazsággal, nagy erővel. Mind a kettőt se tapsolták. Az összjátékból kiváltak még Vá­falvi, Tordai, Szabados, Kardos, bár­­ utóbbi észrevehető indispositióval küzdött. A előadás ezúttal igazán többet ért a darabnál. A kaméliás hölgy csütörtöki előadása kellemes meglepetést hozott a közönségnek. Csetényi Júlia játszta el a czímszerepet, akit most negyedik évi itt működése után még nem felejtett el a közönség, mely a szokottnál jobban megtöltötte a színházat és a régi kedvenezet már kilépésekor rokonszenves tapsokkal fogadta. Akit már kezdő korában nagyon szerettünk­ és méltányoltunk: Csetényi azóta nagyot haladt és rendkívül izmosodott művészetében. Gauthier Margit mindenha parádés szerepe volt a kezdő, ambitiózus színésznőknek s mint a legnehezebb feladat megoldására vállalkoznak rá a bevégzett művésznők is. A legnagyobbak: Duse, Sarah oly mély impressiókat támasztottak a maguk külön­­külön nagy alkotásaikkal, hogy hatásuk alól szinte nincs teljes szabadulás. Csetényi mind­amellett a maga egyéniségéből is tudott a telje­sen kidolgozott szerepbe bele­vinni, s ez tán a legnagyobb magasztalás, amit fiatal színésznőről e szerepben mondani lehet. A közönség nehezen melegedett föl. Az I. és II. felvonás után a taps alig volt több conventionálisnál. Az öreg Duvallal való nagy jelenet azonban egyszerre mélyen meg­illetett mindenkit. Amint ezt a jelenetet Csetényi elzokogta, a szerencsétlen leány szomorú sorsát mindenki megértette, s megértette, hogy most már idők múltával, ízlés változtával mert hat még mindig a Kaméliás hölgy. Nyílt színen föl­hangzott a lelkes taps és éljen s függöny után 4—5-ször szólították a művésznőt a lámpák elé. Felvonásról-felvonásra fokozódott ezentúl a ha­tás, melyet a haldokló scéna tetőpontra emelt. Nagy tanulmány, sok készület látszott e jelene­tén. Nem volt megdicsőülés, ahogy Duse csinálja, nem a rózsa szirmainak lassú lepergése, ahogy Sarah mutatja: a bűnös leány megtisztulása a szerelemben, a bűnnek a halállal való megvál­tása — igaz és őszinte, s mély benyomást ha­gyott a lelkekben vissza. Viszonyainkhoz mérten elég jó volt az össz­­játék is. Rajz (Armand) elég jól volt dispo­­nálva s igyekezett minden lehetőt megtenni. Ha­tározott sikere volt S­o­m­m­á­r n­a­k az öreg Duval szerepében, most már a harmadik szerepében; utóvégre még kisül róla, amit eddig titkoltak a színháznál, hogy egészen jó színész. Kisebb epizód-szerepekben Kende, Torday, Vár­falvi, Nagy Mari, Magas jeleskedtek. A közönség rendkívül élvezett s egy pillanatnyi csalódás szinte visszaidézte a harmad-negyedévi viszonyokat, amikor Shakespearre, tragédiára zsúfolt házak voltak. Mert nem a drámától ret­teg a magyar, hanem a rossz előadástól! Talán Csetényi gyakori szerepeltetése megint vissza­hódítja a dráma publikumát. Sz. -n. s . . : Hétfőn, január 8-án : A mikádó. Pogány Janka felléptével. Kedden, 9-én: A gésák. Pogány Janka felléptével. Szerdán, 10-én: Örök törvény. Csütörtökön, 11-én: A Sárdi ház. Pénteken, 12-én: A geleji kiskirály. Először. Szombaton, 13-án: A mikádó. Vasárnap, 14-én: A strike. 1900. január ■­­ 12 . :0 : -ns n Ez a beszéd meg a feleség szájából került ki. — Talán hogy lerészegedj a pénzből ? Hiszen mindig a torkod után látsz, te dologkerülő! Hangzott egy harmadik, élesen sipító hang, mely bizonyosan az anyóstól eredett. — Elhallgasson kend olt a kuczkóban, még jól van dolga! Kendnek se ártana már inkább meg­­dögleni, vén sátán, mint a nyelvét mindenbe bele­mártani. Ez a kedélyes ripost meg, úgy látszik a tartal­mából, hogy a kedves anyósnak volt szánva a drága vő részéről. A nagy lárma közepett betoppant Kutyházy úr, s lett egyszerre olyan halotti csend, hogy még a betolakodott darázs zümmögését is meg lehetett hallani. -- Hát maguk mi fölött disputálnak itt alján hevesen, s olyan illetlenül ? — riadt bosszúsan a meglepett kapáscsaládra. -- Szerencsés jó napot kívánok! .... Csóko­lom a kezeit! .... Dicsértessék a Jézus Krisztus szent neve! . . . . hangzott egy pillanat alatt három csúfondáros szájból a „hopp kénytelen nem örömeste köszönés. Kutyházy úr mérgesen végignézett a kapás­családon, aztán czinikusan szólt: —­ Hiszen jól van. Adj’ Isten!. . . . Mind­örökké ! . . . . Hanem hát az éktelen lármát nem tűröm .... Rezegi István! feleljen: mi történt itt? — Instálom alásan a nagyságos uramat: egy kis malaczkán pöröltü­nk össze .... Ha lenne oly kegyes és a béremből adna nekem legalább 10 filot. Hát vennék rajta egy malaczkát. Azután szép— Bánom is én, ha Itabakuknak hívják is. Ne prézimitáljon kend nekem ilyen bolondokat. Elég baj az, hogy mindig másutt vannak, s a szöllővel senki sem törődik ! — fakadt ki Kutyházy úr és fel­dühödve csapta be az ajtót az anyósra. S mindjárt szét is nézett a szöllőben és mindenütt a legnagyobb rendetlenséget találta. A szöllö még félig se volt télire befödve, hanem csak imigy-amúgy, a barázdák tele gazzal és gyommal, a sárguló fa­levelek, amint lehullottak, az épületek előtti tágas teret egészen elborították, néhol a szél által annyira összehordva, hogy egy-egy dombot képeztek. No hát Kutyházy úr a csöbörből a vödörbe esett! Mi lesz még ezután, ha már is így kezdő­dik?___ Kutyházy Andor úrnak annyira zokon esett ez a csalódás, hogy májusig tájára se ment a szölle­­jének. Egy szép tavaszi délután azonban mégis csak rászánta magát, hogy megtekintse szöllejét. S uramfia ! minő változás!! Egészen meglepte a csín, az ízlés, az ügyes kivitel a munkában. A pavilion elején diszló park tündérkertté volt varázsolva, az épületek környéke tiszta, csinos, ren­des, a barázdák szépen fölgereblyézve, a szöllő m­esterileg megmunkálva. Rezegi István kapás, aki akkor is a szőllőt bújta, amint megpillantotta a nagyságos urát, alázatosan közeledett feléje, s levévén nagy karimájú kalapját, illedelmesen üdvözölte. (Folyt. köv.)

Next