Kecskemét, 1901. július-december (29 évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

XXIX. évfolyam. 27. szám Kecskemét, 1901.'julius 7. Előfizetési dij : helyben házhoz hordra, vidékre postán küldve: Egész évre - - - 10 kor. - fill. Félévre .... 5 kor. — fill. Negyedévre - - - 2 kor. 50 fill. Egy szám ára 20 fill. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadó" hivatalban és a helybeli könyvkeres" kedésekben. Szerkesztői iroda: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám. ■gj'.-aia KECSKEMET FÜGGETLENSÉGI ÉS NÉGY VENN YOLCZ AS PÁftTI POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY. MEG JELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo san számíttatnak. Városi, bírósági és egyéb hivatalos hirdetmények minden egyes beikta­tása 6 korona, egyházi, egyleti, társulati pedig 4 korona. Előfizetési és hirdetési dijak a kiadó- hivatalnál Kecskeméten fizetendők Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám SBC A város évzáró számadása. A város házi- és javadalmi pénztárai által kezelt alapokról a könyvelő hivatal által elké­szített 1900. évről szóló zárszámadást és a házi pénztárnak azon évről vezetett száma­dását, a vagyonleltárral és egyéb kapcsolatos iratokkal együtt előterjesztették jóváhagyás czéljából a th. bizottsági közgyűlésnek. Előzőleg a pénzügyi bizottság behatóan foglalkozott a számadással, habár éppen az aratási időszak nem alkalmas arra, hogy sokan foglalkozzanak és pedig huzamosabb ideig ilyen nagyszabású ügygyei. Ha valami ei nem hárítható akadály nem forog fenn, úgy kívánatos lenne a jövőben olyan időben tar­tani az évzáró számadások megbirálását, ami­dőn az ahhoz értők nagyobb részvétele inkább remélhető. Azonban a pénzügyi bizottság jelentéséből mégis megelégedéssel látjuk, hogy a csekély számban megjelent pénzügyi bizottsági tagok igen nagy buzgalommal teljesítették köteles­ségüket, ami pedig az óriási anyaggal szem­ben nem épen könnyű munka. Épen ezért néhány javaslatot is tesz a pénzügyi bizottsági jelentés, főleg azért, hogy a számadások áttekinthetőbbek, tehát érthe­tőbbek legyenek. így javasolja a bizottság, hogy a vagyonleltár új egybeállítására a polgármester elnöklete alatt bizottságot küldjön ki a th. biz. közgyűlés a végből, hogy ez a város tulajdonát képező földek, épületek, részvények és értékpapírok valódi értékét becsülje meg, az anyagszerek kezelése iránt tegyen javaslatot és a vagyonleltárt a valódi értéknek megfelelőleg akként állítsa egybe, hogy abból kitűnjék az is, hogy melyek hoz­nak jövedelmet, melyek nem. A másik fontos javaslata a pénzügyi bi­zottságnak a zárszámadások szer­kesztésére vonatkozik. E tekintetben a jövőre nézve itt is nagyobb áttekinthetőséget kíván s óhajtja, hogy a megokolást minden tételre nézve külön s tüzetesen előterjesszék. * Kívánatosnak tartja kiváltképpen a pénz­ügyi bizottság a város vállalatainál, hogy azok kerülési ára s az évi kiadás, bevétel és tiszta jövedelem, valamint a megmaradt kész­let is föl legyen tüntetve. Szükséges, hogy a város gazdasági vállalatairól, úgymint a vil­lanyvilágításról, téglaégetőről, a szikrai sző­lőtelepről és tenyészállatokról külön számadás állítassák egybe évenként s azok függelékké­pen csatoltassanak a zárószámadásokhoz. Aini az első javaslatot illeti, arra nézve a vagyonleltári érték megállapításánál nagy óvatosságot ajánlunk. Ne kövessük azon váro­sok példáját, amelyek pusztán hiúságból va­gyonuk értékéről felcsigázott értékű leltárt készítettek, mert ebbe a fináncznak is van beleszólása. Viszont azonban szükséges tud­nunk a meglevő terhekkel szemben a városi közvagyon állását a helyes középértékben, nehogy elkedvetlenedjünk, avagy éppen két­ségbeessünk. A mostani vagyonleltár adatai ezek : A cselekvő vagyon értéke fel van véve 14 millió 235 ezer 197 korona 38 fillérben. Ezzel szemben a vagyon szenvedő állása 7 millió 877 ezer 187 korona 49 fillér, vagyis a cse­lekvő tisztavagyon 6 millió 358 ezer 9 korona 89 fillér. Aki áttekinti a részletes vagyon­leltárt, az be fogja látni, hogy mig a teherté­telek teljes összegükben vannak fölvéve, addig a vagyoni tételek alacsonyabban. így, hála Istennek, több a város tiszta vagyona, mint amennyit a vagyonleltár föltüntet. Helyeseljük a második javaslatot is, amely az évzáró számadásoknak áttekinthetőbb szer­kesztését kívánja. Mi is régóta sürgetjük, hogy úgy az évzáró számadások, valamint a költségvetések is akként legyenek szerkesztve, hogy azok érthetők legyenek a város pénz­ügyeivel foglalkozók számára. A mostani rendszer jó volt a régi világban, amidőn sok­kal, de sokkal kisebb volt a város költségve­tése és egyszersmind nem is olyan sokoldalú. Az 1900. évről szóló számadásban a rendes bevételek összege 1 millió 592 ezer 663 korona 54 fillér, a rendes kiadás 1 millió 747 ezer 318 korona 81 fillér. Hát még a rendkívüli bevételek és kiadások?! Magában a háztartási alap kiadásának rova­tában 134 sorszám van. Ilyen nagyarányú pénzkezelésnél megfe­lelő rendszer behozatala szükséges. Jó lenne nagyobb városok költségvetési és zárószáma­dási rendszereit tanulmányozni s azok és a helyi tapasztalat alapján segíteni a bajon, mert magától a főkönyvelőnek nincs joga a régi rendszeren változtatni. Miután azonban kell, hogy a zárószámadás a költségvetéshez illeszkedjék, a rendezés munkáját a költségvetésnél kellene elkezdeni. Hogy helyes irányban tudjuk vezetni váro­sunk pénzügyeit, ahhoz legelső és nem nélkü­lözhető feltétel az, hogy a pénztári számadá­sokban és a költségvetésekben a legteljesebb világosság, érthetőség uralkodjék. A polgármesterek értekezlete. — Jelentés a városi tanácshoz. — Győr sz. kir. város polgármesterének f. évi május 24-éu 997. sz. alatt kelt és 10473. sz. alatt érkezett megkeresése folytán a f. évi május 31-én 10473. sz. alatt hozott tanácsi végzés szerint olykép méltóztatott határozni, hogy mivel az említett polgármester, mint a városok múlt évben tartott kongresszusának elnöke, a törvényható­sági joggal bíró városok polgármestereit, — mint a kongresszus végrehajtó bizottságának tagjait — a városok közös érdekei felett való tanácsko­zás végett, f. évi juuius hónap 24-ik napján Ara­don tartandó értekezletre összehívta: az érte­kezleten való megjelenéssel Kada Elek polgár­mester urat méltóztatott megbízni azon meg­jegyzés mellett, hogy akadályoztatása esetén helyettesítéséről gondoskodjék. Minthogy polgármester úr a fenti megbízás teljesítésében másnemű elfoglaltsága miatt aka­dályozva volt, megbízása folytán városunk kép­viseletében mint helyettes polgármester az érte­kezleten én jelentem meg, miért is van szeren­csém annak lefolyásáról a következőket terjesz­teni elő. Az értekezlet mindenekelőtt elhatározta, hogy ezúttal a városok nagyobb sérelmeit és pedig a szerint veszi tárgyalás alá, amint azok legége­tőbbek és legaktualisabbak s ezek között első­nek tekinti a városok fogyasztási természetű jövedelmei rendezéséről szóló törvényjavaslatot, mely a hasonló tárgyban ideiglenes jelleggel a f. év végéig megalkotott 1899. évi 6-ik törvéuy- czikk szerint a városoknak járó 30 százalék progressiv részesedést fix összegre változtatja s a városok által méltán várható kárpótlást, — mely őket a fogyasztási adójövedelmek elvesz­téséért megilleti, — az ideiglenes törvényben is benne foglalt azon módozat által oldja meg, hogy a városok a borra, húsra stb., melyek a további megterhelést meg nem bírják, adót vethetnek ki. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy a képviselőház által másnap tárgyalandó törvény­javaslat oly módosítását kéri, hogy a törvény fenti rendelkezése újra csak 3 évre állapittassék meg és ez által ideiglenes jellegűvé tétessék s a progressiv részesedést is meghagyatni kéri, mely kérelem Arad város képviselője Hierouimy Károly úrhoz intézett express levélben küldetett el a képviselőházhoz, ki a lépéseket másnap a tár­gyalás alkalmával meg is tette s ennek eredmé­nye lett, hogy Lukács László pénzügyminiszter úr a törvényjavaslatra nézve módosítást terjesz­tett be, melyet a képviselőház el is fogadott. Minthogy az országos törvények akként szer­kesztelek, hogy azok valamennyi törvényható­ságra szólnak s a városok különleges helyzetére és viszonyaira kellő tekintettel nincsenek, mint­hogy továbbá ebből folytonos zavar támad és a városokat egyre zaklatják a megyének kiadott rendeletekkel: kimondta az értekezlet, hogy óhajtaudóuak tartja, mikép a törvényekben es miniszteri rendeietekben tegyék meg a különb­séget a megyék és városok között s az ily törvé­nyek tervezetének megállapítása és az ide vonat­kozó miniszteri reudeletek kibocsátása előtt ne csupán a megyei főispánok és közigazgatási tekintélyek, hanem a törvényhatósági joggal biró városok igazgatásában gyakorlati tapaszta­latokat szerzett tisztviselők és bizottsági tagok is hallgattassanak meg és ezek czélszerű javas­latai fogadtassanak el. Foglalkozott az értekezlet ama kérdéssel is, hogy az állami közigazgatás íuukcziói egyre nagyobb terheket rónak a városokra s a városok az igy származó terheket adóemelés útján kény­telenek fedezni. Az értekezlet abban állapodott meg, hogy addig is, mig a városok pénzügyi viszonyainak rendezése megtörténik, az állami funkcziók teljesítéséért megfelelő dotáczió nyúj­tása iránt az összes városok azonos tartalmú feliratokat intézzenek a belügyminiszterhez s azokat az összes városok képviselőiből álló együt­tes küldöttség fogja átnyújtani. A közigazgatás egyszerűsítéséről szóló tör­vényjavaslattal az aiólirott városi kiküldött fog­lalkozott az értekezleten. Ez alkalommal külö­nösen azt kifogásoltam, hogy az egységessé tett jogorvoslati határidőt 15 napban szabták meg, mely az ügymenetet többféle szakban lassítja. Mai napság nemcsak egyszerűsíteni, hanem gyorsitaui is keli. E mellett kifogásoltam, hogy a törvényjavaslat a városi vagyon változásainál előirt formalitásokat fentartja s miután az 1886. évi 22. t.-cz. 146. §-a ugyanazon törvénynek a községekre vonatkozó 110. és 113. §-ait a tör­vényhatósági jogsai biró városokra is kiter­jeszti, ezáltal hatáskör és önkormányzat tekinte- tébena törvényhatósági joggal biró városoka nagy és kis községeknél semmivel sem önállóbbak s a formaságok haladásukban őket épúgy meggátol­ják, mintha meg volnának bilincselve. Mint ér­tesültem, ez a helyzet más városokban még tűr­hetetlenebb,— habár nálunk is sok bajt okoz, mert sok apró földrészletet osztunk ki és sok kisajá­títást tárgyalunk, — de vaunak városok, hol nincs kormánybatóságiiag jóváhagyott város­szabályozási terv s ezekben még a 2—4[_] öles terjedőket is névszerinti szavazással kell három egymásután következő, előre kitűzött közgyűlés­ben tárgyalni, ezt követőleg 30 napig hirdetni és kormány hatósági jóváhagyás alá terjeszteni. Élénken helyeselte az értekezlet a feuti viszás helyzet ellen tett felszólalást s elhatározta, hogy a közigazgatás rendezésére vonatkozó kérelem előterjesztésénél a sérelmek közé a vagyonkezelés fenti korlátozása is felvétessék olykép, hogy a vá­rosok vagyonkezelését külön törvény szabályozza. A délutáni ülés a városok kölcsön szükségle­teinek fedezése tárgyában Győr város polgár- mestere által arra nézve beterjesztett javaslatot tárgyalta, hogy a városok kölcsöuszövetkezetet alakítsanak, melynek kölcsönei útján a váro­sok hitelszükségletei olcsóbban lennének kielé­gíthetők. Minthogy az erők kifejtésére a társulás a közgazdasági téren is alkalmas módnak bizo­nyult és újabban a hasonló szövetkezetek kül­földön szép eredményt mutatnak fel, az értekez­let az eszmét helyeselte s a szövetkezet szerve­zetének kidolgozásával Győr város polgármeste­rét megbízta. Jóllehet, a fent érintett eszme igen üdvös és pártolásra méltó, annak a keresztülvitele előtt még igen nagy nehézségei lesznek. Ezek egy részét az aiólirott városi kiküldött is jelezte az értekezleten, mint olyan aggályokat, melyeket a tervezet készítésénél s az eszme megvalósításá­nál mérlegelni kell. A szövetkezet, — mint kiszámították — rész­jegyekből 800,000 koronát hozhatna össze, mely tartalék alapul szolgálna, a pénzszükséglet pedig kötvények útján fedeztetnék. A kötvények biz­tosítására szövetkező városoknak mintegy 250 millió koronát tevő vagyona jelöltetnék ki, a városok korlátlan és egyetemleges felelőssége alapján. Ezen korlátlan ős egyetemleges felelősség már maga igen nagy akadály s ha bízunk is minden város értelmes és gondos vezetésében s vagyonaik helyes kezelésének felsőbbi ellenőr­zésében, másokért minden vagyonúnkkal jótállani nem indokolt s csak annyit tehetnénk, hogy mint az országos hitelszövetkezetnél, a tagok a részjegyek többszörös összege erejéig vállalná­nak felelősséget, miben az értekezlet tagjai meg- állapodni hajlandók is voltak. Nagyobb baj az, hogy a szövetkezet elegendő pénzt össze nem hozhat, mert a közönség a köt­vényeket csak magasabb kamatozás esetén venné meg, ily esetben azonban a szövetkezet czélt nem érne, mert a szövetkezet olcsó pénzhez nem juthatna s még az is nehézséget okoz, hogy a városok rendszerint nagy kölcsönökre vannak utalva, mit a szövetkezet — legalább egyelőre — ki nem elégíthet; de másrészt ép a városok, mint a nagy kölcsönvevők vannak ama helyzet­ben, hogy a legolcsóbb pénzforrásokból elégíthe­tik ki szükségleteiket és igy a szövetkezetre nincs szükségük. így csak a már szorultabb helyzetben levő városok fordulhatnának a szövetkezetekhez ki­sebb kölcsönökért. Mindamellett az eszme életre való és párto­lásra érdemes. Idő múltán és kitartással a szö­vetkezet erős intézméuyuyé nőhetnó ki magát, mely a pénzügyi nehézségekkel küzdő városok­nak támasza lenne. Csak ne várjunk tőle eleinte igen sokat. Egyébiránt a szervezés iráut beterjesztendő tervezet tárgyalása alkalmával jön el az ideje, hogy ahoz bővebben hozzászóljunk a polgármes­teri értekezleten, vagy — ha a megvalósulás aktuálissá válik — törvényhatósági közgyűlé­sünkön is. Jelentem végül, hogy a jövő évi értekezlet Szegeden fog megtartatni, az illető város kikül­dötte által bejelentett meghívás folytán. Jelentem azt is, hogy az értekezlet tagjai — a kiküldő városok nevében, — az aradi vértanúk emlékszobrára az értekezlet napján díszes koszo­rút helyeztek el. Kecskeméten, 1901. julius hó 3-án. Bagi László főjegyző, h. polgármester. A gazdasági munkások segélypénztára. — Egy kis beszámoló. — Még csak alig félesztendeje annak, hogy az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegély­pénztár — ez a legújabb emberbaráti intézmény — életbelépett és már is fényes bizonyítékát adta annak, hogy milyen égető szükség volt nálunk ennek a segélypéuztárnak a megalakítására. Ugyan mi is a czélja ennek az intézménynek ? Újra feltesszük ezt a fontos kérdést, mert mig ezt nem tudjuk, nem érthetjük meg igazi jótékony hatását. Ennek az emberbaráti intézménynek az a czélja, hogy a földmives embert, aki napról-napra való keresményéből vagyont nem gyűjthet, öreg­sége idejére megbiztositsa afelől, hogy nem ir­galom kenyéren kell tengődnie. Vagy ha bale­set éri, akkor sem fog sem maga, sem családja nyomorúságra jutni. Mert a segélypénztár tag­jait, vagy ezek halála esetén ezek feleségét és gyermekeit segélyezi, gyámolitja. Aki tehát tagja a segélypéuztárnak, az nyu­godtan végezi nehéz munkáját, mert nem gyötri őt az az örökös gond, hogy mi lesz hitvesével, apró gyermekeivel, ha munkabíró karja ellaukad és a kasza, kapa ki esik kezéből. A segélypénztár félesztendős működése vilá­gosan bizonyítja, hogy a földuépét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan balesetek, melyek a földmivesnép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak hat hónapja, hogy a segélypénztár hasznos működését megkezdte és már eme rö­vid idő alatt 203 földmives jutott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéteményét kénytelen volt igénybe venni A segélypéuztár minden egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott ember gyógykezeléséről és anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalom keuyéreu tengődni. A beállott baleset 14 földművelőt megölt. Mind a 14 esetben a család a legnagyobb nyomorban maradt hátra. A segélypénztár központi igazga­tósága sürgősen intézte el az özvegyek kérel­mét és minden egyes esetben 400—400 koronát szolgáltatott át a nyomorral küzdő családnak. Az Országos Gazdasági Munkás- és Cseléd- segély-pénztár 1901. évi január hónap óta bale­set miatt való halál esetében a következők csa­ládjának adott 400—400 korona segélyt: 1. Csirke Mátyás, Tápió-Szele. A tehén úgy megrúgta, hogy hasában belső vérzést kapott. 2. György András, Tápió-Györgye. Fegy­vere véletlenül elsült, úgy, hogy a golyó szivébe fúródott.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék