Kecskemét, 1901. július-december (29 évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-07 / 27. szám

27. szám. 3. Kám János, Szemcse-Csehi. Pinczeásás közben a föld reászakadt. 4. Bazsó János, Szeszd. Szalmásszekérről egy kerítésre esett, melynek léczei a hasába fiíródtak. 5. Szalai János, Pápa. Az eldőlt pajtakapu agyon ütötte. 6. Kovács Péter, Kis-Récze. Meggyilkolták. 7. Kovács Imre, Nádudvar. Gabonával meg­rakott szekérről lebukott, a kerekek keresztül mentek rajta. 8. Sipos Balázs, Sólymos. Az erdőben agyon­lőve találták. 9. Bogdán Sándor, Felső-Józsa. Megfulladt. 10. Sági Menyhért, Gic. A rúdba beakadt ló hasba rúgta, úgy, hogy szörnyet halt. 11. Doboz István, Mezőhegyes. A gépszij el­kapta és agyonzúzta. 12. Geletei László, Kökényesd. Orozva fej­be ütötték. 13. Bauer Ferencz, M-Polány. A gőzcséplő­­gép agyonzúzta. 14. Sándor József, Pihrügy. Munkaközben a ló agyonrúgta. Ezek a számok világosan beszélnek és egytől­­egyig hangosan hirdetik ennek az emberbaráti intézménynek szükséges voltát. Világosan látható ezekből a számokból, hogy a segély­pénztár rövid fennállása óta is már sok szerencsétlen embert mentett meg a koldusbot­tól és számos özvegyet mentett meg a kétségbe­eséstől. Ez az emberbaráti működés buzdította bizonynyal arra a főpásztorokat, főrendeket, nagybirtokosokat, az emberbaráti intézeteket, a vármegyéket és községeket, hogy olyan nagy számban csoportosuljanak a segélypénztár ala­pító tagjai sorába. És bizonynyal ez az oka an­nak is, hogy Felséges királyunk is annyi jóaka­rattal viseltetik azon intézmény iránt, mely ki­zárólag a föld népének istápolását és támogatá­­tűzte ki czélul. Tanítói közgyűlés. A Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei általános tanítótestület ez évi rendes közgyűlését f. hó 4-én tartotta az Orsz. Tanítói Árvaház díszter­mében, Földes Károly újpesti igazgató elnöklete alatt. E gyűlésen jelen voltak mintegy 200-an, köztük 150 vidéki tanító és tanítónő. Látogatá­sukkal megtisztelték a tanítókat: Tóth József kir. tanfelügyelő, Pogány János kecskeméti tan­­felügyelő, Mészáros János ev. ref. lelkész, Csep­­reghy Endre képezde-igazgató, Szalontai Sándor főgymn. tanár, Bagi László főjegyző, Farkas Ignácz gyógyszerész, Faragó Béla árvaházi igazg­­gató stb. Földes Károly elnök a gyűlést 9 órakor nyitotta meg a következő szép beszéddel: Mélyen tisztelt közgyűlés! Haladni, tökéletesedni mindenkinek köteles­sége. Most, midőn a gazdaság, ipar, kereskede­lem, a művészet és tudomány terén mindenki fokozott mértékben tör előre, s minden téren mindenki a legjobbat óhajtja előállítani, s min­denki a legtökéletesebbet keresni: a tanítóság sem maradhat el. Nekünk is előre kell törnünk, ha nem akarunk a nagy versenyben elmaradni. Ma sokkal többet kívánnak tőlünk úgy a felsőbb hatóságaink, mint a nagy társadalom. Ma már nem frázis többé, hogy a haza második meghódí­tása a néptanítókra vár. Ma ezt mindenki tudja. Ez a tudat át kell hogy hasson minket is, s foko­zott tevékenységre kell hogy serkentsen mind­nyájunkat. Jól tudom, hogy itt, soraink között is igen sok munkás, szorgalmas, törekvő tanító van, a­kik e nemes versenyben már eddig is csodákat miveltek; tudom, hogy vannak itt tanítók, a­kik egymaguk egész községeket magyarosítottak meg, s vannak olyanok, a­kik egész vidékek jó­létét biztosították áldásos működésükkel; de azért nem tartom fölöslegesnek, hogy mindnyájukhoz buzdító szót ne intézzek, s még fokozottabb te­vékenységre hívjam fel a m. t. közgyűlés minden tagját. Régi igazság, hogy a tömörülésben van az erő; a váll­vetett munkásság képezi a sikert. Pest-Pilis-Solt-Kis-Kun vármegye hiv. tanító­egyesülete, mint az ország legnagyobb várme­gyéjének tanítósága, első­sorban hivatott arra, hogy az országban a tanügy terén vezérszerepet vigyen, s az egész országra kiható munkásságot fejtsen ki. De vájjon így van-e ez, vájjon nagy­ságához, értelmi tőkéjének megfelelőleg ki­vette-e részét a pest megyei hivatalos tanító­egyesület a közös munkából? Sajnos, ezt nem mondhatjuk el. A mi munkánk a versengésben, az egymás elleni törésben és bizalmatlanságban csúcsosodott ki. Ez pedig csak azért van így, mert még eddig nem ébredtünk tudatára annak, hogy mily nagy erőt képviselünk együtt. A nagy többség tétlenül áll a közös harczban, mindent mástól vár; a másik rész csak gáncsolni tud, de a közös munkától irtózik. Egy rész kész ugyan dolgozni, de a legkisebb akadálytól visszaretten, elkedvetlenedik; vannak olyanok is, akik mások parancsát, intését várják s a szerint cselekszenek. Szomorú e kép, de valóság! Ennek igy ma­radni tovább nem lehet, nem szabad! Egyesüljünk, tömörüljünk; nemcsak azért, mert ez törvényes kötelességünk, hanem azért, hogy méltók legyünk önmagunkhoz. Az erős emelje a gyengét, a bátor bátorítsa a félénket, a kishitűek tegyék sutba a hitetlenséget, bízzunk mindannyian egy szebb jövőbe, s vállvetett mun­kássággal bátran törjünk előre! Előre, föl a nemes harczra! ki-ki vegye ki részét a közös munkából. Ne kicsinyes önérdek vezesse tetteinket; emelkedjünk ki a minden­­napiasság ködös légköréből, s munkálkodjunk teljes erőnkből a közös jóért. Végczélunk legyen a magyar tanügy felvirágoztatása, s ez által az oly sokat zaklatott, oly sokat szenvedett közös édes hazánknak boldogitása. Tegyük e hazának minden polgárát fanatikus magyarrá; gyújtsunk mindenkinek a lelkében általános magyar műveltséget; tegyünk minden községet boldoggá. Mélyen tisztelt közgyűlés! Talán kissé túl­­merésznek látszanak szavaim, s talán sokan kér­dik is: ugyan mit tehet egy tanító a végre, hogy községe boldog legyen?... Azt még megteheti, hogy tanítványaiból jó magyarokat, mivel­ pol­gárokat neveljen, de már az agyrém, hogy egy tanító egy községet boldoggá is tehessen. Hiszen a tanítók mind szegények, vagyont senkinek sem adhatnak, pedig a boldogsághoz vagyon is kell. Az az ország, az a község boldog, amelynek polgárai vagyonilag függetlenek. Erre egy tanító kicsi legény! Kedves kartársak ! Értem én az ilyen kifo­gást s tudom is, hogy egy község boldoggá tétele nem megy olyan könnyen, mint azt egy néhány szóval elmondhatnék. Engedjék meg, hogy erre vo­natkozólag egy szép példára hivatkozzam. Azt hiszem, mindnyájan olvasták a Néptanítók Lapjá­nak a legutóbbi számát. Látták abban, hogy egy kollegánk Tolna megye egyik kisközségében, melynek 1800 lakosa van, mit mivett? Alapí­tott ezelőtt három évvel egy tejszövetkezetet, mely a harmadik évben már 62.000 koronát, jövedelmezett. Vajon nem boldog-e az a község, melynek ilyen tanítója van? Tanuljunk e kol­légánktól, akit talán még üldöznek is e nemes cselekedetéért, de a­ki elmondhatja, hogy a honfoglalásból a reá eső részt becsülettel elvé­gezte. Alakítson minden tanító az ő körében a neki legalkalmasabbnak látszó ilyenféle terményérté­kesítő szövetkezetei, mert az ily szövetkezetek által tehetjük boldoggá a községeket s a közsé­gek egyetemével drága hazánkat.. Nem kell ehhez ördögi tudomány, sem testet-lelket felemésztő munka, csak egy kis jóakarat, az Istenadta nép szeretete. Aki a népet szereti, azt a nép is meg­szereti s szívesen követi jó tanácsát, nemesitő példáját. Ott a másik példa. A múlt esztendőben a baromfi kereskeskedés 72 milliót hozott külföld­ről, tehát többet, mint búzatermésünk. Hát ezt kik tették? A tanítók! Ők értették meg a néppel ez elhanyagolt gazdasági ág fontosságát. Fel tehát a nemes versenyre! Ne kicsinyes intrikákkal, egymás rovásán akarjunk kitűnni, tűnjünk ki egymás felett a jócselekedetekben. Ne ne keressük egymásnak a gyengeségeit, hanem nézzük egymásnak az erényeit. A jót kövessük, a gyarlóságot baráti szeretettel orvosoljuk. Hogy pedig ezt megtehessük, szeressük egymást. Lá­togassuk a köz- és járásközi gyűléseinket. Vigyük el eszméinket s cseréljük ki mások eszméivel, így válik a jó, a szép, a nemes közkincsesé s igy tehetjük hazánkat boldoggá! Ezután üdvözölte a megjelent vendégeket és egyleti tagokat, köszönetet mondott Kecskemét város hazafias közönségének és az árvaház érde­mes igazgatójának a terem átengedéséért. Az üdvözletét megköszönvén, viszont üdvözölték a megyei tanító testületet: Tóth József, Pogány János, Faragó Béla és Bagi László, mint a városi tanács képviselője. A tárgysorozat megkezdése előtt elnök indit­­ditványára a közoktatásügyi miniszterhez a kö­vetkező sürgönyt menesztette a közgyűlés: Nagyméltóságú Wlassich Gyula dr. m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter Úrnak Budapesten. »Véreink, kartársaink árváinak nagyméltóságod által létesített szent hajlékában a Pestvármegyei Tanító Egyesület közgyűlésre egybegyűlt tagjai szívből üdvözlik.­ Az elnöki előterjesztések kapcsán felhívta elnök a közgyűlés figyelmét az Eötvös-alap és a Tanítók háza minél tömegesebb támogatására; előadta, hogy Besztercze-Naszód vármegye azt a javaslatot küldte az elnökséghez pártolás végett, hogy mindaddig járjanak a tankötelesek iskolába, m­íg csak a 6 osztályt teljesen el nem végezték, tekintet nélkül a korra. Ezt a köz­gyűlés nem fogadta el. Hanem az udvarhelyi tanítótestület indítványát — mely a kántori és tanítói fizetésekről és jövedelmekről szól — egy­hangúlag elfogadta. Tomcsányi János egyleti titkár terjedelmes és teljesen kimerítő évi jelentését a közgyűlés helyeslőleg tudomásul vette, az abban foglalt javaslatokat elfogadta. Káger János pénztáros jelentéséből kitűnt, hogy az egyesületnek múlt évi bevétele 343 kor. 46 fillér, kiadása pedig 254 korona 30 fillér volt. Tagdíj-hátralék 566 tag után 1344 korona. (Tőkének is szép volna!) A Tóth József árva­házi alap 5926 korona 16 fillér. A régi alapszabályokat a megváltozott vi­szonyokhoz és a megszaporodott tagok számá­hoz képest át kellett dolgozni. Ezt az át-, meg átdolgozott új alapszabályokat a közgyűlés egy­két hozzászólás után elfogadta. Leglényegesebb benne — Csepreghy Endre félegyházai tanító­képző intézeti igazgató indítványára — az, hogy ezentúl minden három évben más-más járási kör székhelyén lesz a testület központja. Ez új alapszabályok majd beigazolják, hogy bizony szükség volt reá. Aczél Béla dr., a budapesti mentőegyesület érdemes igazgatója igen tanulságos előadást tartott a baleseteknél előfordulható első segély­nyújtás ismereteiből. A rendkívül kedves előadó orvost lelkesen megéljenezték s végül jegyző­­könyvi köszönetet szavazott neki a közgyűlés. Gróf Julia újpesti áll. tanítónő nagyon ked­ves előadást tartott arról, hogy mikép kell fel­kelteni a hazaszeretetet a népiskolai gyerme­kekben. A rokonszenves előadót szintén megél­jenezték és jegyzőkönyvi elismerésben része­sítették. Erdős Lajos ev. ref. paptanító, rendkívül élénk és tanulságos élőszóbeli előadást tartott a gazdaság és kertészet köréből. Ezt a nagyon praktikus előadást sziliz­én éljenzéssel és köszö­nettel fogadta a közgyűlés. Mivel az elnök és titkár időközben leköszönt, részleges tisztújítást kellett tartani. A t. hó 3-án d. u. tartott előzetes értekezletből kikül­dött kandidáló bizottság javaslata alapján el­nökké választották egyhangúlag Földes Ká­roly alelnököt, aki úgy az előértekezletet, valamint ezt a nagygyűlést igen szépen, tapin­tatosan, teljesen kifogástalanul vezette. Titkár lett Paulins Károly újpesti tanító, jónevű tan­­könyvíró, alelnököknek: Papp Mihály és Bíró Ádám választottak meg. Tiszteletbeli tagokat is választottak ezúttal, még­pedig: Péterffy Sándort, a tanítók atyját, Halász Ferencz miniszteri tanácsost, Lakits Vendelt, az országos tanítói bizottság elnökét, Vass Mátyást, a kitűnő tankönyvíró paedagó­­gust, Újváry Bélát és Göőz József drt, a Népta­nítók Lapja kitűnő szerkesztőit; mindegyiket a tanügy terén kifejtett nagy munkásságáért és a tanítók iránt mindenkor tanúsított rendkívüli jóakaratáért. Tóth József kir. tanácsos a jövő 1902. évi januárban lesz 25 éves tanfelügyelő. E végből elhatározta a közgyűlés, hogy ezt az évfordulót nagyobb ünnepély keretében üli meg. Végül a jövő évi közgyűlés helyéül Kis-Kun- Félegyházát tűzték ki. A gyűlés, a hymnus ének­lésével, rendkívül kellemes hangulatban d. u. 2 órakor ért véget. Gyűlés után 200 terítékű közebéd volt a Beretvásnál. Étel, ital, kiszolgálás­a szokásos módon kitűnő volt. Ebéd alatt fel­köszöntőket mondtak: Földes Ő Felségére a királyra, Paulini Wlassics miniszterre, Pogány Tóth Józsefre, Tóth József Pásthyra, Pogányra és Földesre, Pásthy a nőkre, Biró a vidéki vendégekre stb. Este táncz volt, mely a reggeli órákig eltar­tott. A vidéki vendégek a reggeli vonatokkal távoztak tőlünk a legnagyobb elragadtatással, dicsérvén Kecskemét vendégszerető lakosságát. K­ECSKEMÉT Slörd-tanfolyam. Folyó hó 1-én reggel 8 órakor megkezdődött a kecskeméti Országos Tanítói Árvaházban a helybeli, valamint a különböző vidékekről ideér­kezett tanítók számára nyitott tanfolyam. E tanfolyam hivatva lesz az arra vállalkozott tanítókat az iskolai kézimunka két főcsoport­jába: a fa­megmunkálásba és az anyag­mintá­zásba, valamint e foglalkozások tanítási mód­szereibe bevezetni. A munka vígan folyik, a nagy ambíczióval foglalkozó tanítók fáradtságát nem ismerve »vágják a fát« s alakítják át a formátlan ma­tériát tetszetős tárgyakká. A tanfolyam műkö­désének egyik fontos czélja: a gazdasági ismétlő iskola kézimunka-tananyagának részint megál­lapítása, részint megvitatása a tárgyak készíté­sénél legnagyobb részt érvényesül. Az eddig elkészített tárgyak máris ez iskola jellegét viselik magukon s ha e tanfolyam alatt a czél teljes határozottsággal nem is lesz elér­hető, de mindenesetre a gazdasági ismétlő is­kola munkasorozatának biztos megállapításához közelebb vezet. A tanfolyam technikai részének Vásár­helyi József árvaatya a vezetője, míg G­u­t­­­tenberg Pál, a kézimunkára nevelő országos egyesület igazgatója, tanulságos előadásokat tart az idevonatkozó elméleti kérdésekről. Ilyen elméleti előadás 10 lesz, minden héten hétfőn, szerdán és pénteken d. e. 9—10-ig, melyekre a tanügy iránt érdeklődők szívesen láttatnak. A tanfolyam teljes munka­programm­ja kü­lönben a következő: Gyakorlati rész. (Naponta hat óra.) I. Fa-feldolgozás: 1. Fűrészelési gyakor­latok. 2. Vonókés gyakorlatok. 3. Gyalulási gyakorlatok. 4. Kanyarító-fűrész gyakorlatok. 5. Bognárkés gyakorlatok. 6. Véső gyakorlatok. 7. Szegező és vasaló konstrukcziók. II. Agyagmintázás: 1. A magyar gyermek előtt ismert gyümölcsformák mintázása. 2. Egy­szerűbb geometriai síkok és testek, megközelítő méretekkel. 3. Természeti motívumok geomet­riai konstrukczió alapján, pontosan adott mére­tekkel. 4. Szabadabb természeti formák, mint az iparművészet elemi motívumai. Elméleti rész: 1. A kézimunka-tanítás históriai áttekintése : 1. A görög pogánykornak és a keresztény világ­nak hite a munkáról. 2. A középkori barátczella munkavilága. 3. Luther Márton Sendschreibenje. 4. Comenius Amos, a philantrópok és a franczia forradalom hatása. 1901. julius 7. II. Jelenkori áramlások. 5. Német és Skan­dináv befolyás. 6. Grundtvig paraszt egyeteme. 7. Az angolok és az amerikaiak technikai szel­leme. 8. A magyar földmives nép technikai ereje. 9. A kézimunka-tanítás nemzeti tartalma. III. A magyar tanító feladata. 10. A népis­kola kézimunka-anyaga az új tanterv kapcsola­tában. 11. A gazdasági ismétlő iskolának tech­nikai szelleme. 12. A fiúk és leányok gazdasági ismétlőjének technikai anyaga. 13. Iskolai kert és iskolai műhely. IV. A gazdasági ismétlő műhely munkássá­gának tárgyi csoportosítása: I. év: Házieszkö­zök készítése az összes szerszámgyakorlatokkal vonószéken és gyalupadon. — II. év: Kerti- és mezőgazdasági eszközök a fontosabb fakötések­kel. — III. év: Kisebb gazdasági épületek, fél­szerek, ketreczek, aktok stb... szerkezete és kötései rajzban és fában kidolgozva. Végül bemutatjuk a tanfolyamon résztvevő, törekvő tanítók névsorát: Bérczi József, Tóth Gerő, Salamon Elek, Petrovszki József, Huszár János, Végh Endre, Virágh László kecskeméti tanítók, továbbá Vincze Béla tordai, Kelemen László széki, Ponta Szilárd tornyai, Dauitz Sándor stridói, Szepessy Sándor hajdú­dorogi, Katerinka István székesfehérvári, Kovács Fe­rencz gyöngyösi, Pákh Sándor kis­kun-dorozsmai, König Lajos felső-visói, Kész József villányi, Németh Alajos recski tanító. Sikert kívánunk működésükhöz. IRODALOM.­ ­ A kir. ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IV. kötet. 1899-1900. Össze­gyűjtötte és összeállította : dr. T­é­r­f­i G­y­u­l­a, a kir. igazságügyminiszteriumban alkalmazott budapesti kir. törvényszéki biró. Kiadja a Franklin-Társulat. Budapest, 1901. Abban a nagyszabású irodalmi vállalatban, a melyet a Franklin-Társulat a sommás törvény életbeléptetése után a felülvizsgálati bíróságok határozatainak megismer­tetése czéljából megindított, most jelent meg a kir. táblai felülvizsgálati határozatok gyűjteményének IV. kötete. Szakember előtt felesleges hangsúlyozni azt a nagy gya­korlati fontosságot, a­melylyel az ilyen gyűjtemény jár, a­mi sem bizonyíja e gyűjtemény hasznosságát jobban, mint annak közkedveltsége és az a körülmény, hogy a felek a bíróságok előtt a Fabiny-féle gyűjtemény mel­lett erre a gyűjteményre is állandóan hivatkoznak. A most megjelent IV. kötet az összes királyi ítélőtáblák­nak 784 határozatát tartalmazza, nemcsak összegyűjtve, hanem szakszerűen, szigorú lelkiismeretteséggel és köny­­nyen áttekinthető módon feldolgozva. Dicséretreméltó sajátossága e vállalatnak a tárgymutatóknak ritka kö­rültekintéssel, vasszorgalommal és lelkiismeretes buzgó­­sággal készült összeállítása, amely szakirodalmunkban valóban párját ritkítja. Négyrendbeli ilyen tárgymutató van a kötetben, a. m. a 114 lapra terjedő rendszeres tárgy­mutató, vagyis a határozatokban kijelentett jogszabá­lyoknak az alaki és az anyagi jog rendszerében való szabatos összeállítása, a­melynek hev­ét mindenütt a curia és a többi táblák azonos vagy ellentétes határozataira való hivatkozás is emeli; az 50 lapra terjedő betűrendes tárgymutatató, mely rövid kivonatban magát a jogsza­bályt is tartalmazza, továbbá a jogforrásoknak és végre a közölt határozatok lajstrom­számainak mutatója. A vaskos kötet terjedelme 58 ív, CXIV és 791 lap. Ára a Franklin-Társulatnak közismeretű díszes nyomdai kiál­lításában és erős, csinos vászonkütésben 14 korona, a könyv Melczer Károly könyvterjesztési vállalata útján (IV. ker., városház-utcza 4. sz.) csekély havi részletfize­tésre is megszerezhető.­­ Az Olcsó Könyvtárban, a Gyulai Pál által szer­kesztett eme választékos gyűjteményben, ismét egy cso­mó új füzet jelent meg. Az egyik kötet Vörösmarty beszélyeit és regéit adja (1198 — 1200. sz.) ame­lyek eddig külön nem voltak kaphatók. — Három kötet költői műfordítást is ad a vállalat ezúttal: A Makran­­ozos hölgy, Shakspere-től Lévay József fordításában (1201—04. sz.); Schillertől Tell Vilmost Palmer Kálmán fordításában (1215—17. sz.); Lenautói Faust, Szomory Károly fordításában (1212—14. sz.). — Az új korszak embereit ezúttal Sudermann képviseli, kinek „/V kívánság“ czimű beszéjét Voinovich Géza nyújtja választékos fordításban (1205—08. sz). — Rendkívül érdekes a két krónikás könyv, mely az Olcsó Könyvtár érdekes forrásmunkáit szaporítja. Az egyik Einhard krónikásnak Nagy Károly élete, a középkor emez egyik legérdekesebb krónikája, a másik, bennünket még közelebről érdeklő munkát Franknói Vilmos teszi közzé: Egy pápai követ Mátyás udvaránál (1218—20. sz.) — Ez a sorozat is mutatja, mily nagy gonddal történik meg az Olcsó Könyvtárba fölveendők kiválasztása s ennek tudható be, hogy ez a vállalat, mely most már túl van az 1200 számon, valóságos kin­csesháza irodalmunknak. Az olvasható szöveget, a jó papírt megszoktuk a Franklin-Társulat eme könvtárá­­nál, melynek minden egyes száma 20 fillér. Az 1200 szám három sorozatban, csinos vászonkötésben is kapható 40 kötetes sorozatonként 100 koronáért, ebben az alak­ban részletfizetésre is.­­ Közelednek a választások, országszerte teljes erő­vel megindultak a választási mozgalmak, melyek ez alka­lommal különösen felébresztik a közönség figyelmét, mert úgy látszik, hogy ezek a választások döntő erővel fognak bírni hazánk jólétére. Magyarország gazdasági önálló­sága immár megszűnt a függetlenségi párt lobogójára itt puszta jelszó lenni s maga a kormánypárt sem zárkóz­­hatik el többé ridegen ez eszme igazsága elől. Ennek az eszmének az igazságáért küzd három évtized óta az Egyetértés s ma, mikor ez az igazság diadalmasan utat tör magának mindenütt, kétszeres értékkel bírnak az Egyetértés hiteles és részletes tudósításai a választási mozgalmakról, melyek gyorsaságra és részlettességre nézve felülmúlnak minden más e­lemű vállalkozást. Iparunknak és kereskedelmünknek s általában gazdasági életünknek évek óta tartó pangása is kiváló godaját ké­pezi az Egyetértésnek. Az Egyetértés nagynevű vezére, Eötvös Károly most közli e lapban „Gróf Károlyi Gábor följegyzései“ czímű szenzácziós művét az ő ismert remek stílusában. A most folytatódó memoirszerű műnek már első kötete is országszerte a legnagyobb érdeklődést keltette, de a legújabb korral foglalkozó II. kötet, mely az elsőtől teljesen független, önálló egészet képez, a meglepetések egész sorozatát tartogatja. Ugyancsak Eötvös Károlytól még e negyedév folyamán újabb, remek szépségű művek közlése várható. Aki igazén jó lapot akar olvasni, az fizessen elő az Egyetértésre, mely­nek előfizetési ára 1/4 évre 10 kor. Mutatványszámmal szívesen szolgál a kiadóhivatal Budapesten, IV., Papnö­­velde­ utcza 8.­­ A Magyar Könyvtárnak most jelent meg júniusi sorozata, mely újabb érdekes füzetekkel gyarapítja ezt a Radó Antal szerkesztette kiváló gyűjteményes vállalatot. A 226. szám közli Tóth Endre Falu rosszé-t, gondos szövegkiadásban. — Színmű a 219. szám is: Gerhard Hauptmann híres szociálisa darabja, A Takácsok, a

Next