Kecskemét, 1901. július-december (29 évfolyam, 27-52. szám)
1901-07-14 / 28. szám
XXIX. évfolyam. 28. szám Kecskemét, 1901. julius 14. Előfizetési d ij : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - 10 kor. - fill-Félévre .... 5 kor. — fill. Negyedévre - - - 2 kor. 50 fill. Egy szám ára 20 fill. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatalban, valamint a helybeli könyvkereskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadóhivatalban és a helybeli könyvkereskedésekben. Szerkesztői iroda: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám.KECSKEMÉT FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁRTI POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányosan számíttatnak. Városi, bírósági és egyéb hivatalos hirdetmények minden egyes beiktatása 6 korona, egyházi, egyleti, társulati pedig 4 korona. Előfizetési és hirdetési díjak a kiadóhivatalnál Kecskeméten fizetendők Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám A kecskemétiek munkája. A kecskeméti ember mindig munkában van, még a téli szigorú hidegben is talál dolgot. Hanem aki ezt a munkát a maga valóságában meg akarja ismerni, az azt akkor figyelje meg, amikor az aratás nehéz munkája javában folyik s egyidejűleg az áldott baraczkfáról kell leszedni a termést és azt elárusitani. Nem az önhittség mondatja velünk, hanem a tapasztalaton alapuló igazság, amelyben teljesen elfogulatlan vidékiek is osztoznak, hogy alig van kitartóbb arató munkás, mint a kecskeméti. Hiszen ezt bizonyítja az is, hogy túl a Tiszára régi idő óta keresve keresik a kecskeméti arató részeseket. Ez a részes azonosítja magát a gazdája érdekével. Elég értelemmel bír annak megismerésére, hogy szorgalmával nemcsak a gazdája, hanem a maga javát is előmozdítja. így fejlődik ki az az emberfölötti munka, amelyet a kecskeméti ember csak úgy tud kifejteni, hogy módjában áll az egész év folyamán, különösen télen jól táplálkozni és így erőt gyűjteni a nehéz dologhoz. Bizony alig egy pár óra, amit a gazda, az arató munkái a szorgos munka idejében aludhatnak és pihenésre szánhatnak s ha vastag a rend s csak tűrhető termést remélhetnek, soha nem tudnak annyira elfáradni, hogy a jókedv elhagyja őket. És amikor nem is kedvező a termés, a kecskeméti aratóval hasonlíthatatlanul kevesebb összezördülése van a gazdának, mint más vidékeken. Persze nagy általánosságban beszélünk, mert hiszen kivételek mindenütt vannak. Párhuzamosan pedig halad a baraczkszedés és eladás munkája, amely szintén sürgős, mert különösen állandó hőséggel hirtelen leérik a baracok, márpedig a nagy tömeget leginkább zöld korában lehet értékesíteni, amikor még megbírja a távoli vidékekre való szállítást. Ebben a rengeteg munkában a kecskeméti nők veszik ki maguknak az oroszlánrészt. Kúszva-mászva, ágaskodva, a leesés veszélyének kitéve egyenként, kézzel szedik le a baraczkot, nehogy megütődjék. Gondosan osztályozzák, amint az a kereskedelembe hozásra alkalmasabb ; háton vagy kocsin elővigyázattal szállítják, nehogy összetörődjék. Későn térnek meg haza s alig tértek pihenőre, máris föl kell kelni, a piaczra kell sietni, hogy a termést értékesíthessék. Aki Kecskemétet alaposan meg akarja ismerni, kiváncsi megtudni e város jólétének alapját, az csak úgy szerezhet magának tiszta fogalmat, ha a gyümölcspiaczokat s különösen a baraczkpiaczot megnézi. Aki ezt nem látta, az nem ismeri Kecskemétet a maga valóságában. Amiket itt elmondottunk, az mindenki előtt ismeretes, akinek alkalma, módja, szüksége van mező- és szőlőgazdasággal foglalkozni. Ám azért sokan nem látnak tisztán, mert esetleg nekik valami kellemetlenségük akadt, avagy az ismeretes „jajgatók“ csoportjába tartoznak, akik csak önmagukkal vannak megelégedve és a saját cselekvésükkel, de mással semmivel. Ha azonban teljesen tárgyilagosan hozunk ítéletet e város mindkét nemen levő polgárai munkássága fölött, bizony a legnagyobb dicsérettel és elismeréssel kell arról megemlékezni. Ameddig ez az értelem s emberfölötti szorgalom megmarad, addig Kecskemét város fennállása és fejlődése sziklánál erősebb alapon nyugszik. A feladatunk tehát az, hogy ezeket a kiváló erényeket ápoljuk, fejlesszük és helyes irányba tereljük. Legyünk továbbra is azon, hogy megelégedett legyen polgárságunk, mert csak így végezhet öntudatos, buzgó munkát. Igyekezzünk azon, hogy a legtávolabb eső pusztákon is részesülhessen a vallás vigasztalásában és buzdításában. Tegyük lehetővé, hogy minden gyermek járhasson iskolába s ott igényeinek megfelelő gazdasági ismereteket is szerezhessen. Iparkodjunk azon, hogy közlekedési útaink fejlesztésével piaczunk méginkább világpiaczoz, legyen ne csak a gyümölcs, hanem egyéb terményeink tekintetében is. Törekedjünk olyan gyártelepek létesítésére, amelyek helyben feldolgozzák a nyersterményeket. Ha csak néhány évtized előtt való állapotokra tekintünk is vissza, örömmel látjuk, hogy a kecskeméti polgárság öntudatos, de nehéz munkája milyen óriási, addig haszontalan és heverő területeket hódított meg a kultúra számára. Amidőn ezt a haladást látjuk, megfigyeljük a nem lankadó szorgalmat és fejlődni tapasztaljuk az értelmet, akkor minden nehézséggel szemben is bizton reméljük városunk teljes felvirágzását és nagyságát. És bármihez kezdjünk, mindig ez lebegjen a szemünk előtt. Adjuk meg a jelennek, ami az övé, de gondoljunk a jövőre is, helyesen alkossuk meg a kereteket, nehogy korlátokat, akadályokat állítsunk a kecskeméti polgárság dicséretes munkája elé.’ A konzerv-gyár megnyitása. Amidőn az első terve fölmerült a kecskeméti konzerv-gyár megalapításának, városunk polgárai azonnal tisztában voltak annak nagy jelentőségével. Ezért hozott a városi törvényhatósági bizottság tekintélyes áldozatot a gyár létesítésére s ezért örömünnep a gyár megnyitása. A konzerv-gyár igazgatósága a megnyitást ünnepies formába öltöztette. Szombat délután 5 órára hívta meg az igazgatóság a gyár megtekintésére a városi tisztviselői kar oszlopos tagjait, a helyi sajtó képviselőit s a közélet több szerepvivőjét, körülbelül 50 egyént. A meghívottak szép számban jelentek meg s gyönyörködtek a gyár nagyarányúságában, czélszerű berendezésében és működésében. Az igazgatók, t. i. Diffenbach és Oettl urak a legszívesebben szolgáltak a legkimeritőbb magyarázatokkal. Most csupán az ünnepségről való beszámolás tisztét akarjuk elvégezni s ezért mellőzzük a gyárnak és működésének leírását. Majd alkalmilag kimerítő ismertetést fogunk közölni. Legyen elég most csak annyit mondani, hogy a vendégek a legnagyobb elragadtatással nyilatkoztak a látottak felől s mindannyian beírták nevüket a vendégkönyvbe. A látogatás végeztével a vendégszerető házigazdák frissítőkkel szolgáltak s megizlethették a vendégek a különböző konzerveket is. E közben kellemes meglepetést okozott a következő sürgöny: „Nagyságos Polgármester úrnak „Bozeni conserv-gyár részvénytársaság. Köszönjük a szives üdvözletét. El vagyunk ragadtatva a gyár kiváló szépségétől és működésétől. Nagy örömünkre lesz, ha működésükben bármikor szolgálatukra lehetünk. Kérjük önöket, hogy az az igazi barátság, mely a gyár itteni vezetősége és közöttünk létesült, az önök részéről is viszonozva, szilárdan megmaradjon. Kada, polgármester.“ Este 8 órakor a Beretvás-szálló nagy étkezőtermében, ősi szokás szerint, áldomásra gyűltek össze a vendégek. Az asztalokon remek virágcsokrok díszelegtek s minden meghívottnak virág jutott a gomblyukába. Az asztalfőn Kada Elek polgármester foglalt helyet, jobbra tőle ültek Diffenbach igazgató és Horváth Ádám orsz. képviselő, balfelől Dettl igazgató és Nagy Mihály orsz. képviselő foglaltak helyet. Mondanunk sem kell, hogy Beretvás kitett magáért: az ételek és italok a legjobb minőségben, bőségben kerültek az asztalra s a felszolgálás is mintaszerű volt. Balogh Bandi is jókedvvel húzta a szebbnél-szebb magyar nótákat. A harmadik fogásnál Diffenbach igazgató emelkedett föl s miután még teljesen nem beszél magyarul, német nyelven a következő szép beszédet tartotta: Igen tisztelt Uraim! Igazgatótanácsunknak, amely fájdalom, akadályozva volt a megjelenésben, nevében és megbízásából, mindnyájuknak szívesen köszönöm jóságukat, hogy meghívásunkra, a félig-meddig elkésett megnyitására gyárunknak, majdnem teljes számban megjelentek. Ez bizonyítéka annak, hogy önök azt az érdeklődést, amelyet a mi új vállalatunk iránt tápláltak, ma is híven őrzik. Amidőn május közepén az üzemet megnyitottuk, szívünk vágya lett volna önökhöz azt a kérést intézni, hogy a holt falak megelevenedésénél legyenek bizonyos mértékben keresztszülők. Azonban azt gondoltuk, hogy nem bátorkodunk önöket olyan munka megszemlélésére meghívni, amely csak bátortalanul kezd még dolgozni és épen ezért a megnyitást a valódi munkaidőszak kezdetével kapcsoltuk össze. Valamivel több mint egy évvel ezelőtt a nagyméltóságú magyar kormány bátorítására barátkoztunk meg azzal a gondolattal, hogy az áldott Magyarországon hasonló vállalatot alkossunk, mint amilyenünk van Dél-Tirolban, a Lajthán túl gyömölcsöskertjében. Amidőn szándékunk ismeretessé vált, különböző városok részéről a legbarátságosabb ajánlatokat kaptuk, melyekért hálára vagyunk nekik kötelezve. Utam azonban az önök virágzásnak indult városába hozott. Midőn alkalmam nyílt az önök igen tisztelt polgármesterével, Szegedy tanácsnok úrral és különböző más mértékadó egyéniségekkel érintkezni; amidőn láttam, hogy milyen igazi magyar szeretetreméltósággal, éber figyelemmel és milyen őszinte jóakarattal foglalkoznak ügyünkkel; amidőn ezenkívül még láttam, hogy milyen magas fokon van itt a gyümölcstermelés és hogy milyen nagy értelemmel és fáradsággal törnek újabb kultúra megteremtésén, egy pillanatig sem haboztam, hogy társaságunknak az új megtelepülésre melyik várost ajánljam. (Lelkes éljenzés és taps.) Azonnal megindítottuk az önök tisztelt törvényhatósági bizottságával, illetőleg ennek intézőivel a szükséges tárgyalásokat s miután ezek véget értek, azonnal hozzáfogtunk a munkához. Támogatva a gyár építőjének, Zaboreczky úrnak és az ide való iparosoknak ügyessége által — akiknek, ha önök megengedik, legteljesebb elismerésem fejezem ki — (éljenzés) rendkívül rövid idő alatt létesült a berendezés minden kényelemmel, a legújabb gépekkel ellátva. (Taps.) Hogy a gyár felvirágozzék, mindenesetre szükséges hozzá továbbra is az önök erkölcsi támogatása és remélem, hogy ezt ezentúl sem fogják megvonni. (Úgy van!) Most pedig azzal végzem, hogy a nagyméltóságú magyar kormánynak, Kecskemétárosának társaságunk nevében az irántunk minden irányban, azaz nemcsak anyagi tekintetben nyújtott előnyöket, hanem a tanúsított jóakaratot is szívből megköszönöm. És önöknek is mindnyájuknak, akik tanácscsal és tettel a legönzetlenebbül segítettek nekem, a legmelegebb, a legmélyebben érzett köszönetemet fejezem ki. Tisztelt Uraim! Egyesüljünk ebben a felkiáltásban: (magyarul) »Éljen a főispán úr ő nmaga, Kecskemét városa és mélyen tisztelt polgármestere!« A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a jelenlevők melegen üdvözölték a derék igazgatót. Kada Elek polgármester szólott ezután nagy hatással. Kiemelte a kecskeméti konzervgyár nagy fontosságát s jelezte, hogy annak üzembe jutása fordulópontot jelent közgazdasági életünkben. Elmondta, hogy a gyár létesülésére nézve az a jóakarat, őszinteség, buzgalom volt a döntő, amelyet a gyár vezetősége, főleg Diffenbach igazgató elejétől kezdve tanúsított. Szép beszédét azzal végezte, hogy poharát ürítette az új gyár felvirágzására s annak vezetőségére. Igen jó szolgálatot tett most Wéber Ede, aki német nyelven meglepő híven tolmácsolta a polgármester beszédét. Ennek végeztével az ő szokott szellemességével kívánt az új vállalatnak pénzt és szerencsét, mint amelyek a sikerhez nem nélkülözhetők. Egy másik szintén talpraesett beszédében zajos tetszés közt éltette Diffenbach bozeni és Oettl kecskeméti igazgatókat. Horváth Ádám dr. azt egészítette ki, amit a polgármester röviden érintett. Részletezte ugyanis, hogy amit a gyártól a magyarság szempontjából megkívántunk, azt nemcsak híven teljesítették, hanem ennél sokkal tovább is mentek. Ha csak lehetett, kecskeméti iparost alkalmaztak, itteni anyagot használtak, másodsorban magyarországit. Csupán azon műszereket hoztak külföldről, amelyek a hazában be nem szerezhetők. Miután az előbb Wéber tréfásan a jött-mentekről beszélt, azt kívánja, hogy legyen mentői több olyan jöttmentje Kecskemétnek, akik a rézbőrű benszülöttekkel vállvetve dolgoznak s akik már ilyenek, azokat élteti. Szegedy György annak ötletéből, hogy előtte szóló megemlékezett arról, hogy a két igazgató erősen tanul magyarul, élteti azt, aki e tekintetben túltesz rajtuk: Oettl igazgató kedves nejét, Mayerfi Zoltán talpraesett, ötletes beszédben, hatással köszöntötte fel a polgármestert és a tanácsot. Szappanos István rövid, velős szavakkal szépen felköszöntötte a gyár munkásait. Horváth Ádám Diffenbach igazgató nejét és családját köszöntötte fel s kéri Diffenbach igazgatót, hogy a jelenlevők szives üdvözletét vigye meg a bozeni gyár igazgatóságának. Nagy Mihály dr. Kecskemét város polgárainak jólétére ürítette poharát, mert szives készséggel támogatják a jóirányú haladást. Végül Oettl igazgató a város két országgyűlési képviselőjét, Horváth Ádámot és Nagy Mihályt köszöntötte föl, mint akik készséggel közremunkáltak a gyár létesülésén. A társaság kedélyes beszélgetés mellett az éjfél utáni órákig maradt együtt. Ilyenformán történt a kecskeméti konzervgyár megnyitása. Jól tudjuk, hogy a teljes felvirágzáshoz még szükséges, hogy a gyár vezetősége és a termelőközönség úgyszólván összeszokjanak, összetanuljanak. Hisszük, hogy ez mielőbb megtörténik, mert bízunk polgáraink értelmességében s a vezetőség előzékenységében. Isten áldása legyen az új gyáron! Vajha mielőbb újabb gyár megnyitásáról adhatnánk jelentést Kecskeméten. Ottani conserv-gyárunk mai ünnepélyes megnyitásán, sajnos, közbejött akadályok miatt személyesen részt nem vehettünk, arra szívből jövő üdvözletünket küldjük. Kérjük Nagyságodat, szíveskedjék a város tek. képviseletének irányunkban tanúsított előzékenységéért újból is legjobb köszönetünket tolmácsolni és kérjük azzal bennünket a jövőben is megajándékozni. Éljen Kecskemét város! A conserv-gyár részvénytársaság igazgatósága.“ Erre a táviratra Kada polgármester azonnal ekként válaszolt.