Kecskemét, 1901. július-december (29 évfolyam, 27-52. szám)

1901-07-14 / 28. szám

XXIX. évfolyam. 28. szám Kecskemét, 1901. julius 14. Előfizetési d­ ij : helyben házhoz hordva, vidékre postán küldve. Egész évre - - - 10 kor. - fill-Félévre .... 5 kor. — fill. Negyedévre - - - 2 kor. 50 fill. Egy szám ára 20 fill. Előfizethetni a lapra a kiadóhivatal­ban, valamint a helybeli könyvke­reskedésekben. Egyes példányok kaphatók a kiadó­­hivatalban és a helybeli könyvkeres­­kedésekben. Szerkesztői iroda: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám.KECSKEMÉT FÜGGETLENSÉGI ÉS NEGYVENNYOLCZAS PÁRTI POLITIKAI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI KÖZLÖNY. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. Hirdetmények és „Nyílttéri“ közlemények jutányo­san számíttatnak. Városi, bírósági és egyéb hivatalos hirdetmények minden egyes beikta­tása 6 korona, egyházi, egyleti, társulati pedig 4 korona. Előfizetési és hirdetési díjak a kiadó­hivatalnál Kecskeméten fizetendők Kéziratok vissza nem adatnak. Kiadóhivatal: II. tized, Plébánia-utcza 8-ik szám A kecskemétiek munkája. A kecskeméti ember mindig munkában van, még a téli szigorú hidegben is talál dol­got. Hanem aki ezt a munkát a maga való­ságában meg akarja ismerni, az azt akkor figyelje meg, amikor az aratás nehéz mun­kája javában folyik s egyidejűleg az áldott baraczkfáról kell leszedni a termést és azt elárusitani. Nem az önhittség mondatja velünk, hanem a tapasztalaton alapuló igazság, amelyben teljesen elfogulatlan vidékiek is osztoznak, hogy alig van kitartóbb arató munkás, mint a kecskeméti. Hiszen ezt bizonyítja az is, hogy túl a Tiszára régi idő óta keresve kere­sik a kecskeméti arató részeseket. Ez a részes azonosítja magát a gazdája érdekével. Elég értelemmel bír annak meg­ismerésére, hogy szorgalmával nemcsak a gazdája, hanem a maga javát is előmozdítja. így fejlődik ki az az emberfölötti munka, amelyet a kecskeméti ember csak úgy tud ki­fejteni, hogy módjában áll az egész év folya­mán, különösen télen jól táplálkozni és így erőt gyűjteni a nehéz dologhoz. Bizony alig egy pár óra, amit a gazda, az arató munkái a szorgos munka idejében alud­hatnak és pihenésre szánhatnak s ha vastag a rend s csak tűrhető termést remélhetnek, soha nem tudnak annyira elfáradni, hogy a jókedv elhagyja őket. És amikor nem is kedvező a termés, a kecskeméti aratóval hasonlíthatat­­lanul kevesebb összezördülése van a gazdának, mint más vidékeken. Persze nagy általános­ságban beszélünk, mert hiszen kivételek min­denütt vannak. Párhuzamosan pedig halad a baraczkszedés és eladás munkája, amely szintén sürgős, mert különösen állandó hőséggel hirtelen le­érik a baracok, már­pedig a nagy tömeget leginkább zöld korában lehet értékesíteni, amikor még megbírja a távoli vidékekre való szállítást. Ebben a rengeteg munkában a kecskeméti nők veszik ki maguknak az oroszlánrészt. Kúszva-mászva, ágaskodva, a leesés veszélyé­nek kitéve egyenként, kézzel szedik le a ba­­raczkot, nehogy megütődjék. Gondosan osztá­lyozzák, amint az a kereskedelembe hozásra alkalmasabb ; háton vagy kocsin elővigyázat­­tal szállítják, nehogy összetörődjék. Későn térnek meg haza s alig tértek pihe­nőre, máris föl kell kelni, a piaczra kell sietni, hogy a termést értékesíthessék. Aki Kecskemétet alaposan meg akarja is­merni, kiváncsi megtudni e város jólétének alapját, az csak úgy szerezhet magának tiszta fogalmat, ha a gyümölcspiaczokat s különösen a baraczkpiaczot megnézi. Aki ezt nem látta, az nem ismeri Kecskemétet a maga valósá­gában. Amiket itt elmondottunk, az mindenki előtt ismeretes, akinek alkalma, módja, szük­sége van mező- és szőlő­gazdasággal foglal­kozni. Ám azért sokan nem látnak tisztán, mert esetleg nekik valami kellemetlenségük akadt, avagy az ismeretes „jajgatók“ csoport­jába tartoznak, akik csak önmagukkal vannak megelégedve és a saját cselekvésükkel, de mással semmivel. Ha azonban teljesen tárgyilagosan hozunk ítéletet e város mindkét nemen levő polgárai munkássága fölött, bizony a legnagyobb dicsé­rettel és elismeréssel kell arról megemlékezni. Ameddig ez az értelem s emberfölötti szor­galom megmarad, addig Kecskemét város fennállása és fejlődése sziklánál erősebb ala­pon nyugszik. A feladatunk tehát az, hogy ezeket a ki­váló erényeket ápoljuk, fejlesszük és helyes irányba tereljük. Legyünk továbbra is azon, hogy megelégedett legyen polgárságunk, mert csak így végezhet öntudatos, buzgó munkát. Igyekezzünk azon, hogy a legtávolabb eső pusztákon is részesülhessen a vallás vigaszta­lásában és buzdításában. Tegyük lehetővé, hogy minden gyermek járhasson iskolába s ott igényeinek megfelelő gazdasági ismerete­ket is szerezhessen. Iparkodjunk azon, hogy közlekedési úta­­ink fejlesztésével piaczunk méginkább világ­­piaczoz, legyen ne csak a gyümölcs, hanem egyéb terményeink tekintetében is. Töreked­jünk olyan gyártelepek létesítésére, amelyek helyben feldolgozzák a nyersterményeket. Ha csak néhány évtized előtt való állapo­tokra tekintünk is vissza, örömmel látjuk, hogy a kecskeméti polgárság öntudatos, de nehéz munkája milyen óriási, addig haszon­talan és heverő területeket hódított meg a kultúra számára. Amidőn ezt a haladást látjuk, megfigyel­jük a nem lankadó szorgalmat és fejlődni ta­pasztaljuk az értelmet, akkor minden nehéz­séggel szemben is bizton reméljük városunk teljes felvirágzását és nagyságát. És bármihez kezdjünk, mindig ez lebegjen a szemünk előtt. Adjuk meg a jelennek, ami az övé, de gondoljunk a jövőre is, helyesen alkossuk meg a kereteket, nehogy korlátokat, akadályokat állítsunk a kecskeméti polgárság dicséretes munkája elé.’ A konzerv-gyár megnyitása. Amidőn az első terve fölmerült a kecskeméti konzerv-gyár megalapításának, városunk polgá­rai azonnal tisztában voltak annak nagy jelen­tőségével. Ezért hozott a városi törvényhatósági bizottság tekintélyes áldozatot a gyár létesíté­sére s ezért örömünnep a gyár megnyitása. A konzerv-gyár igazgatósága a megnyitást ünnepies formába öltöztette. Szombat délután 5 órára hívta meg az igazgatóság a gyár meg­tekintésére a városi tisztviselői kar oszlopos tagjait, a helyi sajtó képviselőit s a közélet több szerepvivőjét, körülbelül 50 egyént. A meghívottak szép számban jelentek meg s gyönyörködtek a gyár nagyarányúságában, czél­­szerű berendezésében és működésében. Az igaz­gatók, t. i. Diffenbach és Oettl urak a legszívesebben szolgáltak a legkimeritőbb ma­gyarázatokkal. Most csupán az ünnepségről való beszámolás tisztét akarjuk elvégezni s ezért mellőzzük a gyárnak és működésének leírását. Majd alkal­milag kimerítő ismertetést fogunk közölni. Legyen elég most csak annyit mondani, hogy a vendégek a legnagyobb elragadtatással nyilat­koztak a látottak felől s mindannyian beírták nevüket a vendégkönyvbe. A látogatás végeztével a vendégszerető házi­gazdák frissítőkkel szolgáltak s megizlethették a vendégek a különböző konzerveket is. E köz­ben kellemes meglepetést okozott a következő sürgöny:­­ „Nagyságos Polgármester úrnak „Bozeni conserv-gyár részvénytársaság. Köszönjük a szives üdvözletét. El vagyunk ragadtatva a gyár kiváló szépségétől és mű­ködésétől. Nagy örömünkre lesz, ha működé­sükben bármikor szolgálatukra lehetünk. Kérjük önöket, hogy az az igazi barátság, mely a gyár itteni vezetősége és közöttünk létesült, az önök részéről is viszonozva, szi­lárdan megmaradjon. Kada, polgármester.“ Este 8 órakor a Beretvás-szálló nagy étkező­­termében, ősi szokás szerint, áldomásra gyűltek össze a vendégek. Az asztalokon remek virág­csokrok díszelegtek s minden meghívottnak virág jutott a gomblyukába. Az asztalfőn Kada Elek polgármester foglalt helyet, jobbra tőle ültek Diffenbach igazgató és Horváth Ádám orsz. képviselő, balfelől Dettl igaz­gató és Nagy Mihály orsz. képviselő foglal­tak helyet. Mondanunk sem kell, hogy Beretvás ki­tett magáért: az ételek és italok a legjobb minőségben, bőségben kerültek az asztalra s a felszolgálás is mintaszerű volt. Balogh Bandi is jókedvvel húzta a szebbnél-szebb magyar nótákat. A harmadik fogásnál Diffenbach igaz­gató emelkedett föl s miután még teljesen nem beszél magyarul, német nyelven a következő szép beszédet tartotta: Igen tisztelt Uraim! Igazgató­tanácsunknak, amely fájdalom, akadályozva volt a megjelenésben, nevében és megbízásából, mindnyájuknak szívesen köszönöm jóságukat, hogy meghívásunkra, a félig-meddig elkésett megnyitására gyárunk­nak, majdnem teljes számban megjelentek. Ez bizonyítéka annak, hogy önök azt az érdeklődést, amelyet a mi új vállalatunk iránt tápláltak, ma is híven őrzik. Amidőn május közepén az üzemet megnyi­tottuk, szívünk vágya lett volna önökhöz azt a kérést intézni, hogy a holt falak megeleve­­nedésénél legyenek bizonyos mértékben ke­resztszülők. Azonban azt gondoltuk, hogy nem bátorkodunk önöket olyan munka meg­szemlélésére meghívni, amely csak bátorta­lanul kezd még dolgozni és épen ezért a megnyitást a valódi munkaidőszak kezdeté­vel kapcsoltuk össze. Valamivel több mint egy évvel ezelőtt a nagyméltóságú magyar kormány bátorítására barátkoztunk meg azzal a gondolattal, hogy az áldott Magyarországon hasonló vállalatot alkossunk, mint amilyenünk van Dél-Tirol­­ban, a Lajthán túl gyömölcsöskertjében. Amidőn szándékunk ismeretessé vált, kü­lönböző városok részéről a legbarátságosabb ajánlatokat kaptuk, melyekért hálára va­gyunk nekik kötelezve. Utam azonban az önök virágzásnak indult városába hozott. Midőn alkalmam nyílt az önök igen tisztelt polgármesterével, Sze­­gedy tanácsnok úrral és különböző más mértékadó egyéniségekkel érintkezni; ami­dőn láttam, hogy milyen igazi magyar szere­­tetrem­éltósággal, éber figyelemmel és milyen őszinte jóakarattal foglalkoznak ügyünkkel; amidőn ezenkívül még láttam, hogy milyen magas fokon van itt a gyümölcstermelés és hogy milyen nagy értelemmel és fáradsággal törnek újabb kultúra megteremtésén, egy pillanatig sem haboztam, hogy társaságunk­nak az új megtelepülésre melyik várost ajánljam. (Lelkes éljenzés és taps.) Azonnal megindítottuk az önök tisztelt törvényhatósági bizottságával, illetőleg ennek intézőivel a szükséges tárgyalásokat s mi­után ezek véget értek, azonnal hozzáfogtunk a munkához. Támogatva a gyár építőjének, Zabor­eczky úrnak és a­z i­d­e v­a­l­ó ipa­rosoknak ügyessége által — akiknek, ha önök megengedik, legteljesebb elismerésem fejezem ki — (éljenzés) rendkívül rövid idő alatt létesült a berendezés minden kénye­lemmel, a legújabb gépekkel ellátva. (Taps.) Hogy a gyár felvirágozzék, mindeneset­re szükséges hozzá továbbra is az önök erkölcsi támogatása és remélem, hogy ezt ezentúl sem fogják megvonni. (Úgy van!) Most pedig azzal végzem, hogy a nagy­méltóságú magyar kormánynak, Kecskemé­tárosának társaságunk nevében az irántunk minden irányban, azaz nemcsak anyagi tekin­tetben nyújtott előnyöket, hanem a tanúsított jóakaratot is szívből megköszönöm. És önök­nek is mindnyájuknak, akik tanácscsal és tettel a legönzetlenebbül segítettek nekem, a legmelegebb, a legmélyebben érzett köszö­­netemet fejezem ki. Tisztelt Uraim! Egyesüljünk ebben a felkiáltásban: (magyarul) »Éljen a főispán úr ő nmaga, Kecskemét városa és mélyen tisztelt polgármestere!« A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után a jelenlevők melegen üdvözölték a derék igazgatót. Kada Elek polgármester szólott ezután nagy hatással. Kiemelte a kecskeméti konzerv­gyár nagy fontosságát s jelezte, hogy annak üzembe jutása forduló­pontot jelent közgazda­­sági életünkben. Elmondta, hogy a gyár létesü­­lésére nézve az a jóakarat, őszinteség, buzgalom volt a döntő, amelyet a gyár vezetősége, főleg Diffenbach igazgató elejétől kezdve tanúsí­tott. Szép beszédét azzal végezte, hogy poha­rát ürítette az új gyár felvirágzására s annak vezetőségére. Igen jó szolgálatot tett most Wéber Ede, aki német nyelven meglepő híven tolmácsolta a polgármester beszédét. Ennek végeztével az ő szokott szellemességével kívánt az új vállalat­nak pénzt és szerencsét, mint amelyek a siker­hez nem nélkülözhetők. Egy másik szintén talp­raesett beszédében zajos tetszés közt éltette Diffenbach bozeni és Oettl kecskeméti igazgatókat. Horváth Ádám dr. azt egészítette ki, amit a polgármester röviden érintett. Részletezte ugyanis, hogy amit a gyártól a magyarság szem­pontjából megkívántunk, azt nemcsak híven tel­jesítették, hanem ennél sokkal tovább is men­tek. Ha csak lehetett, kecskeméti iparost alkal­maztak, itteni anyagot használtak, másodsorban magyarországit. Csupán azon műszereket hoztak külföldről, amelyek a hazában be nem szerezhe­tők. Miután az előbb Wéber tréfásan a jött-men­­tekről beszélt, azt kívánja, hogy legyen mentői több olyan jött­mentje Kecskemétnek, akik a rézbőrű benszülöttekkel vállvetve dolgoznak s akik már ilyenek, azokat élteti. Szegedy György annak ötletéből, hogy előtte szóló megemlékezett arról, hogy a két igazgató erősen tanul magyarul, élteti azt, aki e tekintetben túltesz rajtuk: Oettl igazgató kedves nejét, Mayerfi Zoltán talpraesett, ötletes be­szédben, hatással köszöntötte fel a polgármes­tert és a tanácsot. Szappanos István rövid, velős szavak­kal szépen felköszöntötte a gyár munkásait. Horváth Ádám Diffenbach igazgató nejét és családját köszöntötte fel s kéri Diffen­bach igazgatót, hogy a jelenlevők szives üdvöz­letét vigye meg a bozeni gyár igazgatóságának. Nagy Mihály dr. Kecskemét város pol­gárainak jólétére ürítette poharát, mert szives készséggel támogatják a jóirányú haladást. Végül Oettl igazgató a város két ország­­gyűlési képviselőjét, Horváth Ádámot és Nagy Mihályt köszöntötte föl, mint akik készséggel közremunkáltak a gyár létesülésén. A társaság kedélyes beszélgetés mellett az éjfél utáni órákig maradt együtt. Ilyenformán történt a kecskeméti konzerv­gyár megnyitása. Jól tudjuk, hogy a teljes felvirágzáshoz még szükséges, hogy a gyár vezetősége és a termelő­­közönség úgyszólván összeszokjanak, összetanul­­janak. Hisszük, hogy ez mielőbb megtörténik, mert bízunk polgáraink értelmességében s a vezetőség előzékenységében. Isten áldása legyen az új gyáron! Vajha mielőbb újabb gyár megnyitásáról adhatnánk jelentést­ Kecskeméten. Ottani conserv-gyárunk mai ünnepélyes megnyitásán, sajnos, közbejött akadályok miatt személyesen részt nem vehettünk, arra szívből jövő üdvözletünket­ küldjük. Kérjük Nagyságodat, szíveskedjék a város tek. kép­viseletének irányunkban tanúsított előzé­kenységéért újból is legjobb köszönetünket tolmácsolni és kérjük azzal bennünket a jövőben is megajándékozni. Éljen Kecskemét város! A conserv-gyár részvénytársaság igazgatósága.“ Erre a táviratra Kada polgármester azonnal ekként válaszolt.

Next