Kecskemét, 1902. január-június (30 évfolyam, 1-26. szám)

1902-01-05 / 1. szám

1. szám­­ ben szedhetik munkásságuk és szakértelmük gyümölcseit. Zúgó éljenzés közt emelte ki Pataky Imrének, a kiállítás végrehajtó bizottsága elnökének el nem évülhető érdemeit; azt a fáradást nem ismerő szorgalmat, amelylyel minden idejét a közczélnak szentelte és azt a bölcsességet, amely a helyes csoportosítás­ban és vezetésben nyilvánult. A közönség színe előtt, annak zajos tapsai között adta át neki a Kecskeméti Ipartestület díszes ajándéktárgyait. Ezek a következők: 1. Egy csésze a nagyszentmiklósi leletből, az úgy­nevezett Attila kincseiből (galvanoplasztikai utánzat, valamint a következők is.) 2. Egy szekrény, a zárai templomban levő XIV-ik századbeli remek ereklyetartó utánzata. 3. A XVI-ik században készült művészies kivi­telű Eszterházy herczeg-féle kehely utánzata. 4. Legújabban magyar iparművészek által a Budapest-józsefvárosi templom számára készített minta szerint való két gyertya­tartó s végül 5. egy nagy ezüst tálcla. Pataky Imre meghatottan mondott köszönetet az elismerésért és ígérte, hogy ezentúl is mindenkor készen áll, amidőn az ipar ügyének előbbrevitele körül reá szük­ség lesz. Elnök-polgármester ezután általános él­jenzés között emlékezett meg a kiállítás titkárának, Csősz József ipartestületi jegyzőnek valóban párját ritkító lelkiisme­retes, önfeláldozó működéséről. Átadta neki az Ipartestület ajándékát, 300 koronát arany­ban. Az érdemes jegyző ezenkívül az Ipar­­testülettől egy díszes pamlagot kapott. Ezután Pataky Imre végrehajtó bi­zottsági elnök olvasta föl jelentését a Kecskemét-vidéki ipar­kiállítás eredményéről, amelyet az alábbiakban közlünk: 1. A kiállítás 11,009 f­ő­méter területen volt elhelyezve, melyből a kiállított tárgyak 24000|-méter födött területtel együtt 8000 |-méter tért foglaltak el. 2. A kiállítók összes száma 591 volt. 3. A kiállításon elkelt 1006 drb tárgy 8937 kor. 57 fill. értékben. 4. A kiállítást 30,000 ember látogatta. A kiállításban legkevesebb látogató aug. 12-én volt: 383 egyén; legtöbb aug. 20-án volt: 4675 egyén. Volt naponta átlag 1500 látogató. 5. A bíráló bizottságok a kiállítóknak odaítéltek 36 arany-, 79 ezüst-, 50 bronz­érmet és 72 elismerő okmányt. A segédek közül jutalmaztatott: 30 kor. és 20 kor. első­rendű díjjal 8 segéd; 15 kor. másodrendű díjjal 11 segéd; 10 kor. harmadrendű díjjal 15 segéd; elismerő oklevéllel 10 segéd. A tanonczok közül jutalmaztatott: 10 kor. I-ső díjjal 10, 6 kor. II. díjjal 18, 4 kor. III. díj­jal 38 és oklevéllel 40 tanoncz, így az ipar­­kiállításon összesen 389 egyént tüntettek ki. (A Pestmegyei Gazdasági Egylet vezetése alatt rendezett baromfi-, gazdasági gép-, eszköz- és permetező kiállításon odaítélt díjak a felsorolt jutalmakban nem foglal­tatnak, mert azokat külön adta a gazdasági egylet.) _ A kiállítás bevétele volt: 30,453 kor. 53 fill.; kiadása: 24,194 kor. 68 fill. Ezen összes kiadásból az iparkiállítás részére fordittatott 21,639 kor. 08 fill.; a baromfikiállításra 1,032 kor.; a gazdasági gép-, eszköz- és permetező kiállításra 1523 kor. 60 fill. Tehát a bevételből maradt 6358 kor. 85 fill., amely összeg az Ipartestü­letnek iparfejlesztési czélokra adatott át azzal, hogy amennyiben a kiállításból kifo­lyólag még netán merülnének fel kiadások, azokat ezen összegből födezze. A nagy­közönség feszült figyelemmel kísérte ez érdekes jelentést, közben-közben tetszésének adván kifejezést. Végül pedig felriadt az élénk éljenzés annak hallatára, hogy ilyen szép összeg maradt tisztán ipar­­fejlesztési czélra. Bizony ritkaság ez. A legtöbb kiállítás defic­ittel szokott végződni, pedig a kiállí­tók jelentős térdijat fizetnek, amire itt nem voltak kötelezve s azonkívül a bérlőket romlásukra meghúzzák, ami itt szintén nem történt. Ezután a megjelenteknek kiosztották az érmeket és okmányokat. Mindegyik kitün­tetettnek bőven jutott az éljenekből, ame­lyekkel nem fukarkodott a közönség, amely végig ott maradt. Különösen a szép nemen levő kitüntetettek részesültek lelkes tetszés­nyilatkozatokban. A kiosztás után Táj­csik Mátyás állott fel s mind formai, mind tartalmi te­kintetben oly remek beszédet mondott, amely bárhol bevált volna szónoklatnak. Az őszinte érzés meleg hangján szólt Kada Elek érdemeiről a közönség zajos éljenzése által kisérve. Indítványát, hogy neki, valamint Pataky Imrének, Csősz Józsefnek, akikről szintén a legmélyebb elismeréssel szólott, valamint mindazoknak, akik a kiállítást előmozdították: jegyzőkönyvi köszönetet szavazzanak — a közgyűlés lelke­sedéssel elfogadta. A felejthetetlen szép közgyűlést Kada Elek néhány lelkes szóval rekesztette be, mire a közgyűlés, a nap hőseit éltetve, eloszlott. Este 7 óra után százon felül gyűltek egybe áldomásra az Ipartestület házá­ban levő Mányoky József-féle vendéglőben. Ez is kitűnően sikerült. A derék vendéglős pompás ételeit és igen jó borait nem győz­ték dicsérni a vendégek. Balogh Bandi húzta a szebbnél szebb magyar nótákat. Persze felköszöntőkben sem volt hiány. Először Kada Elek üdvözölte a fehér asztalnál a vendégeket s kívánta, hogy az a barátságos összetartás, amely a kiállítás sikerét előidézte, maradandó legyen. May­er­fi Zoltán szépen átgondolt beszédben köszön­tötte föl Kada Eleket, mint akiben az idealismus a realizmussal a köz javára olyan szerencsésen párosult. Laczi Sándor talp­raesett pohárköszöntőben fejezte ki az ipa­rosok háláját Pataky Imre iránt, mire ez utóbbi meleg szavakkal üdvözölte segítő­társait, ezek közül különösen Horváth Ádámot és Csősz Józsefet. Horváth Ádám a vidékieket üdvözölte, fejtegetvén, hogy az együttműködés a szomszédos váro­sokra és községekre nézve is haszonnal jár, köszönetet mondtak ezért Gáli Ambrus (II.­Körös) és a kalocsai Ipartestület elnöke. Táj­csik Mátyás lelkes beszéddel köszön­tötte föl Csősz Józsefet, aki a sajtónak mondott köszönetet a kiállítás támogatásáért. Horváth Ádám éltette Mádi Józefet, mint az Iprtestület elnökét és M­a­y­e­r­f­i Zoltánt, az iparfejlesztési bizottság elnö­két, akinek oroszlánrésze van a kiállítás tervezésében és kivetében s akitől joggal várható, hogy mint eddig, ezentúl sem engedi elaludni az iparfejlesztési mozgal­mat. Humorral, hatásosan beszélt dr. Ko­vács Mihály; helyesléssel fogadták Zom­­bory László felszólalását; figyelemmel hall­gatták Kovács István, Nagy Imre stb. felköszöntőit. Kívánatra szót emelt dr. Sze-9. Egyszeri fűtésért......................— írt 24 kr. 10. Egy kotsitól, ha a’Fészerbe áll — „ G­e­less József orsz. képviselő is, aki zajos tetszéssel fogadott beszédében kijelentette, hogy ha nem támogathatná az iparosok jogos kívánságait, készebb lenne vissza­vonulni állásától. Ezek után rögtönzött hangverseny gyö­nyörködtette a közönséget. Csősz József remekül énekelte a szép magyar nótákat, majd Mányoki József és Kulcsár hal­latták fülbemászó tenorhangjukat. Közkívá­natra Szeless József néhány pompás magyar nótát hegedült, így kedélyes beszélgetés között bizony hajnal felé járt az idő, amidőn a vendégek utolsói is elhagyták a mulatás helyét. Ele­jétől végig szépen, rendben folyt le az ünnep úgy, mint az áldomás. Akik jelen voltak, sohasem felejtik el s távolmaradásukat saj­nálhatják a jelen nem voltak. II Meg­jegyzés: A­ bor, kivévén a’ Tokajt, Ménesit, avagy a’ külső Országi Borokat, itze és Messzely számra, igaz mértékben adattasson a’ Vendégnek, következőleg a kö­zönséges Bornak Bouleillákban való adattatása átallyában tiltatik. LXVIII. A’ Vendégfogadókban lévő szobá­kért fizetendő Bérek. Pesten a’ belső, és az új Városban, Budán pe­­dig a’ Várban, a’ Rátz Városba és a vízi Városba. 1. Nagyobb Szobától az uttzára egy napra fizetödni fog fűtés nélkül..................................... 1 frt 30 kr. 2. dto Kisebb Szobától .... * „ 07 „ 3. Olyan nagyobb Szobától, a’ melynek az ablakjai az udvarra szolgálnak............................ — 45 V ^ u )) 4. dto Kisebbtől....................... — „ 36 5. Egyszeri­­ütésért................... — »,34 „ 6. Egy Kocsitól, ha az nem szabad Ég alatt, hanem a Fészerbe áll­­ „ 8 „ 7. Istálló bér fejében minden lótól naponként ............................ — 4 A’külső Városokban levő Vendég fogadókban, Budán vagy Pesten, nem különben Vászon a’Püs­pökség, és a’ Káptalan részein levő két nagy Ven­dég Fogadókban . 8. Az uttzára való Szobától . . — „ 45 „ dto Az udvarba valótól . . . — „ 30 „ 11. Istálló bér fejében......................— „ 3 „ Az Ló portzióknak kiszolgáltatásában eddig közönségesen tapasztalt zsarolásoknak és búza vonásoknak jövendőre nézve leendő eltávoztatására az határoztatik meg, hogy a’ Vendég fogadós a’ Termesztmények piattzi árrát duplán és nem többet merészeljen a’ Szállótól kívánni... A Cselédek Esztendöbéli Bérek. Az egészben kitanult Szakátsnak kész­pénzben 100 forint, közönséges Szakátsnak pedig 60 forint. Az egészen kitanult Szakátsnénak 60 forint, közönséges Szakátsnénak 35 forint. Az ollyan konyha Szolgálónak, a’ ki kenyeret tud sütni és valami keveset főzni, 18 forint, és egy pár Tsizma, kissebb konyha Szolgálónak 1­0 forint és egy pár Tsizma. Szoptatós Dajkának, ha a’ Gyermeke életben van, és annak tartásáról maga gondoskodik, 60 frt, ha pedig gyermeke nints, vagy annak tartásáról a’ Gazda gondoskodik, 30 forint. Száraz Dajkának Esztendőbeli Bére 25 srtokban határoztatik meg. Az ollyas Szoba Lánynak, a’ ki várni, kötni, és hajat fodoritani tud ; egy szóval minden köteleségei­­ben jártas, esztendőbéli Bére 40 forint, ha pedig tudatlanabb 25 forint. KECSKEMÉT 1902. január 5. | Értesítés. A „Katona József Kör“ alapszabályszerű kötelességéhez híven, 1902. évi január hó 5-én megkezdi a népies előadások tar­tását. Ezen előadások a Katona-sétatéren lévő Vigadó nagytermében fognak rendez­­tetni és pedig január 5-től kezdve január és február hónapokban mindig va­sárnap d. u. 4 órakor. Január hóban, négy vasárnapon át, dr. Jászi Viktor jogtanár úr, a „Katona József Kör“ választmányi tagja fog előadá­sokat tartani és ismertetni fogja az ezeréves magyar alkotmány főbb elveit és sar­kalatos intézményeit. Czélunk ezen népies előadások tartásá­val az, hogy az ismeretnek, a tudásnak, a közművelődésnek kincseit bevigyük a leg­szegényebbek kunyhóiba is. Czélunk, hogy szorgalmas, józan magyar népünknek, amely­nek nem áll módjában a kötelező népokta­tás révén szerzett legelemibb ismereteken túl magát szellemileg tovább képezni és tudását, ismereteit gyarapítani, alkalom adassék arra, hogy ne csak az iskoláztatás kényszeréveiben, hanem azon túl is, egész életében legyen mit tanulnia és szerezhessen olyan ismereteket, amelyek lelki világának nemesítésével istenfélelemre, tiszta vallásos­ságra, hazaszeretetre, fajfentartó példás csa­ládiasságra, munkás szorgalomra, ernyedet­­len kötelességtudásra oktassák, neveljék, abban erősítsék, megtartsák; idegen eszmék, idegen istenek imádásától megvédelmezzék, hogy rabul ne ejthesse józan, becsületes, eddig még hazafias népünket a kozmopoli­­tizmus, a szoczializmus, az anarchizmus állambomlasztó, hazát és nemzetet nem is­merő, minden magasabb emberi eszményt kigúnyoló, lábbal taposó divatos ördöge. Épen ezért a czélbavett népies előadá­sok tartását az ismeretek minden ágából tervezi a „Katona József Kör.“ Mindenki által könnyen érthető, világos, népies nyelven és modorban előadások fog­nak tartatni a magyar közjogból, hogy ismerje meg a nép, nem tendencziózus po­litikai világításban, hanem tételes törvénye­inknek, ezer­éves alkotmányunknak tiszta tükrében, arra hivatott, objektív tudomá­nyos férfiak által bemutatva, honpolgári jogait és kötelességeit; ismerje meg koronás királyát, felelős kormányát, törvényhozó testületét, állami­ és közéletünk fundamen­tumait, úgy és azért, hogy mikép kelljen a hazát szeretni, intézményeit megbecsülni, áldott földjéhez, minden porszeméhez a sírig ragaszkodni, jogainkat bölcs mérséklettel gyakorolni, kötelességeinket kifogyhatatlan honszerelemmel teljesíteni. Előadások lesznek a magyar történelem­ből és földrajzból, hogy tanulja meg a nép: „mint küzdjenek honért a hős Árpádnak hadai“; tanulja meg hőskölteményszámba menő nemzeti múltúnkból azt az ezer csa­ták, tengernyi szenvedések, kincsekkel föl nem mérhető hazafias áldozatok árán hazát szerző, ezer éven át meg is védő, fenn is tartó szabad, büszke népet ,mely tanult izzadni s izzadás közt hősi bért aratni.“ Gondoskodni fog a Kör a nemzeti iro­dalom történetének népies megismertetéséről. Törekedni fog, hogy Petőfi, Arany, Vörös­marty és a többi nagyok költészetének fénysugarai bearanyozzák a munkában fá­radt, küzdelemben megernyedt, sors­csapá­saitól sűrűn megsujtott népünk verejtékes homlokát, földerítsék — hetenként legalább egyszer — borús napjait, elsorvadni ne hagyják, hanem az örökszép és az örökjó világánál új életre keltsék csüggedő re­ményeit. Tartatni fognak előadások egyrészt a filozófia és szocziológia, másrészt a termé­szettan, a vegytan, a geológia, a csillagá­szattan és az orvosi tudományok köréből, hogy megismerje a nép az ember fizikai és szellemi életének s a világmindenség szer­kezetének nagy törvényeit, megismerje azt a bámulatos szabályszerűséget, azt az „isteni rendet“, amely uralkodik minden cselekvé­sünk, minden lépésünk fölött; hogy így ezeket a nagy kérdéseket, — amelyekről a nép lelkében még csak homályos sejtelem sem él, — megmagyarázva, gondolatkörébe világos, egyszerű, érthető nyelven átszűrve, kiirtassék annak agyából minden babonás­­ képzet, kiemeltessék szívéből minden sötét bigottéria és fokozatosan beleültettessék abba a fölvilágosodottság legmennyeibb, legérté­kesebb ajándéka: a tiszta istenfélelem és az őszinte emberszeretet. Nem lesznek elhanyagolva — sőt lehe­tőleg mindjárt másod­vonalon tárgyalva — a közgazdasági tudományok rendkívül fon­tos és a nép helyes gondolkozására, anyagi életének észszerű berendezésére kiszámítha­tatlan jó hatást gyakorolni hivatott nagy kérdései sem. Íme főbb vonásokban a „Katona József Kör“ által tervezett népies előadások prog­ram­­ja! Felhívjuk ennélfogva tanulni és nemesen szórakozni vágyó népünket, hogy ezen elő­adásokat minél tömegesebb látogatásával megajándékozni és önzetlen törekvéseinket ekként jutalmazni, szives készséggel siessen. Felkérjük különösen városunk Társaskö­reinek vezetőségeit, hogy az egyesületi tagok között ezen népies előadások eszméjét ter­jeszteni s azok iránt az érdeklődést felkel­­teni, hazafias és kulturális kötelességnek tekintsék. Részt vehet ezen előadásokon, minden belépti­ dij nélkül, minden felnőtt férfi és nő. Nem kérünk senkitől egyebet, csak szives figyelmet, jóakaratú érdeklődést és hazafias törekvéseink őszinte megbecsülését. Kecskemét, 1901. deczember havában. A „Katona József Kora választmánya. A gazdasági munkások segélypánztára. — Az első esztendő. — Még csak egy éve annak, hogy az 1900- XVI. t.-cz. alapján életbelépett az Orszá­gos Gazdasági Munkás- és Cseléd­segélypénztár. Mikor ez az emberbaráti intézmény megkezdte üdvös működését, mindenfelé igaz örömmel fogadták a magyar gazdasági munkásnak — a föld népének — ezt a leghívebb jó barátját. Az új törvényt csakhamar elnevezték a szegény ember törvényének, mert a józan magyar munkás gyorsan belátta, hogy ezt a törvényt csakis az ő javára al­kották és fölismerte azt is, hogy egyedül ennek a törvénynek köszönheti, hogy most már biztosíthatja magát afelől, hogy elöre­gedésére, munkaképtelensége idejére nem kell koldusbotot fognia. Ez a törvény senkire sem erőszakolja, hogy tagja legyen a segítő­ pénztár­nak. Kinek-kinek kényére hagyja, hogy be­­iratkozik-e vagy nem a segítő­ pénz­­tárba. A törvényhozás bölcsen járt el, amidőn abból indult ki, hogy akarata ellen senkin sem fog az új tör­vény segíteni. A józan magyar munkás saját sorsának maga a kovácsa. Nem sze­reti a minden áron való gyámkodást. Maga akarja megkülönböztetni a jót a rossztól és most is bebizonyította, hogy szívesen sora­kozik az egyedül az ő javára életbe léptetett intézmény védszárnyai alá,,mert a saját sze­mével látja, hogy ez az emberbaráti intéz­mény az ország legtávolibb vidékein is mi­lyen nagy gonddal ápolja és istápolja azokat a gazdasági munkásokat, kik segélyére szo­rulnak. A segélypénztár egy évi működése vilá­gosan bizonyítja, hogy a föld népét gyakran éri olyan baj, mely őt munkaképtelenné teszi és gyakran fordulnak elő olyan bal­esetek, melyek a földmíves nép családját örökre megfosztják a kenyérkeresettől. Még csak egy esztendeje, hogy a segély­pénztár hasznos működését megkezdte és már eme rövid idő alatt 760 földmives ju­tott abba a szomorú helyzetbe, hogy jótéte­ményét kénytelen volt igénybe venni. A segélypénztár minden egyes esetben gyorsan gondoskodott a bajba jutott ember gyógy­kezeléséről és anyagi támogatásáról, hogy betegsége ideje alatt ne legyen kénytelen családjával együtt az irgalomkenyéren ten­gődni. A beállott baleset 58 földmivelőt megölt. Mind az 58 esetben a család a legnagyobb nyomorban maradt hátra. A segély­pénztár központi igazgatósága sürgősen intézte el az özvegyek kérelmét és minden egyes esetben 400—400 koronát szolgáltatott át a nyomor­ral küzdő családnak. A beállott baleset a segély­pénztár tizen­hat tagját, a megejtett orvosi vizsgálat sze­rint, mindenkorra munkaképtelenné tette. Ezekben az esetekben a központi igazgató­ság szintén a legméltányosabban és a leg­nagyobb gyorsasággal intézkedett és ma már mind a 16 munkaképtelenné vált tag élete fogytáig részesül a törvény által előírt anyagi támogatásban. Ezek a számok világosan beszélnek és egytől-egyig hirdetik ennek az emberbaráti intézménynek szükséges voltát. Világosan látható ezekből a számokból, hogy a segély­pénztár rövid fennállása óta is már sok szerencsétlen embert mentett meg a koldusbottól és számos özvegyet mentett meg a kétségbeeséstől. Az emberbaráti intézmény üdvös mükö-

Next