Kecskemét, 1903. január-június (31 évfolyam, 1-26. szám)

1903-01-04 / 1. szám

1. szám. SZÍNHÁZ. Az elmúlt színházi hét műsora elnyűtt, lejátszott darabok ismétléseiből állott. A szürke esték közül kivállt azonban a N­e­­bántsvirág és a Katalin czímű operettek előadása. A Nebántsvirág előadása lüktető ele­­venségü s minden tekintetben igen élvezhető volt. Sárosi csapongó jókedvvel csillogtatta szubrett-tehetségének minden egyes nüanszát. Kozma, Érczkövi, Polgár, Pesti, Gö­­möri, Latabár kisebb-nagyobb szerepeik­ben egyaránt jeleskedtek. A Katalin előadása igen nagy közön­séget vonzott a színházba, mely méltán is igen sokat tapsolt beczézett kedvenczeinek, Mányai és Sárosinak. Mányai az im­már népszerűvé vállt románcz éneklésével újólag elragadta a közönséget. Sárosi vég­telen kedves Ger­m­ain-jének még a sze­­szekciós dal eléneklését is megbocsátjuk, pedig hát egy kortörténeti darabban talán még sincs helye egy szeszekciós betétnek. Anicza bájos szerepét ezúttal is Déri Rózsi ütötte agyon. Déri minden egyes szerepeltetésénél fölhangzott a sajtó tilta­kozó szava a kisasszony favorizálása ellen: ekkor a mentegetődzés, a gondos és figyel­mes művezetőség részéről az volt, hogy nincsen más, ki eljátszhatná az ilyen genrén szerepeket. Most azonban itt van Vághelyi An­gél­­a, kinek első bemutatkozása nem a legszerencsésebb auspiciumok között történt ugyan, de ki azóta igen sokat tanult és ha­ladt és már többször tanújelet adta törekvő igyekezetének, miért nem adták neki Anicza szerepét? Avagy miért van itt Vághelyi? Azért, hogy a színész­páholyból nézze az elő­adást, míg az amúgy is gyönge qualitású és quantitású női kar nélkülözni kénytelen egyik jeles, hasznavehető tagját, Dóri Rózsit? A zenekarról, mint ilyenről, jobb nem beszélni. (k. f.) Színházi heti műsor : Vasárnap, január 4-én, délután Egy görbe nap. Este Vereshajú. (Páros bérlet.) Hétfőn, 5-én : Monna Vanna. (Páratlan bérlet.) Először. Kedden, 6-án: Niobe. (Páros bérlet.) Először. Szerdán, 7-én: Nióbe. (Páratlan bérlet ) Csütörtökön, 8-án: Monna Vanna. (Páros bérlet.) Pénteken, 9-én: Az új honpolgár. (Félárak.) Szombaton, 10-én: Kornevillei harangok. (Páratlan bérl.) Vasárnap, 11-én: délután Postás fiú. Este A bolond. (Békl. szünet.) ÚJDONSÁGOK. Kecskemét, 1902. január 3. — Felhívás előfizetésre. Kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy előfizetésüket megújítani szíveskedjenek. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Bizalommal kérjük a támogatást, hogy jövőre is módunkban álljon a közügyet önzetlenül szolgálhatni — Bartók Lajos meghalt. Az ó-év nem elégedett meg azzal a zsákmány­nyal, amelyet tizenkét hónapon át rabolt. Dec­ember 31-én, amidőn az ő végórája is elérkezett, magával vitte az örök semmiségbe Bartók Lajost. Megfosztotta a magyar költészet gyér népes­ségű berkét egy Isten adta, mély érzésű, hazafias tűz által hevített költőtől és megke­serítette azok szívét, akik Bartók Lajos költé­szete, barátsága tüze mellett oly örömmel melegedtek. Ám a kegyetlen sors csak azt ragadhatta el a semmiségbe, ami múlandó. Bartók Lajos költői munkálkodása megmarad tiszteletben és becsülesben időtlen­ időkig. A boldogult Kecskemét th. város alsókerületé­nek az 1892/6. évszakban országgyűlési képviselője volt. Aki nem az ő pártárnyalatá­hoz tartozott is, annak is el kellett ismerni, hogy Bartók szeretettel képviselte Kecske­métet s ezt a szeretetet akkor is híven őrizte mind haláláig, amidőn már nem volt Kecske­mét képviselője. Jól esik a gyászban is tudni kecskeméti tisztelői azon gondoskodásáról, hogy kihűlt nemes keblén kecskeméti virá­gok hirdették, hogy e város szépért, jóért, hazafias érzelmekért lelkesülő közönsége párt­­külö­­bség nélkül büszke arra, hogy a nagy költő életének egyik szakaszát bizalmával megédesíthette. Legyen emléke közöttünk áldott! — Halálozás. A legőszintébb részvét­tel adunk mi is hírt arról, hogy Lukács Sándor hosszas és kínos szenvedés után, 1902. évi deczember hó 28-án meghalt. Teme­tése deczember hó 30-án d. e. 11 órakor volt Kecskeméten, nagy részvét mellett. Ha­lálát özvegye szül. Szalontay Emma úrnő, kis leánya Emmuska s a rokonság siratja. Béke poraira, áldás emlékére! A mélyen sújtott csalódott pedig vigasztalja meg ke­gyelmével a jóságos Isten. Kecskeméten sokaknak élt kedves emlé­kezetében Schmidt Ágoston bölcsészettudor, kegyestanit­órendi áldozópap, főgymnasiumi tanár, mert Kecskeméten léte alkalmával sok jó barátot szerzett és tanítványai hálával gondolnak reá. Most ez a kiváló férfi elhunyt Budapesten ötvennyolc­ éves korában. Teme­tése az ó­év utolsó napján ment végbe nagy tisztességadással. Béke poraira! Áldott le­gyen emléke közöttünk! Mély részvéttel közöljük a következő gyászjelentést: „Alulírottak úgy a maguk, mint a nagy kiterjedésű rokonság nevében is fájdalommal, de az Isten akaratában való teljes megnyugvással tudatják, hogy a hű férj, a szerető, gondos édesapa, a legjobb após Geday Antal, életének 68-ik, boldog házasságának 46-ik évében, folyó hó 29-én szívszélhűdés következtében az Úrban hirtelen elhunyt. Temetése a róm. kath. egyház szertartása szerint f. hó 31-én d. u. 3 órakor lesz a VI. t., Csongrádi­ utcza 24. sz. gyászháztól. Az engesztelő szent mise- i áldozat a temetés napján reggel 8 órakor az anyatemplomban fog a Mindenható Isten­nek bemutattatni. Kecskemét, 1902. évi de­czember hó 30-án. Béke legyen porai felett! Özv. Geday Antalné szül. Katona Mária neje. Geday Sándor, Geday József, Geday Imre, Geday János, Geday Mária gyermekei. Fe­kete Ida, Langsch Gizella, Kállay Juliánna, Nemes Judit menyei.“ — Köszönet. Boldogult férjem, illetőleg atyánk, Geday Antal elhalálozása alkal­mával oly nagy mértékben nyilvánult meg a részvét, hogy érette külön köszönetet mon­dani képtelenek vagyunk. Mindazon rokonok­nak, jó barátoknak és ismerősöknek tehát, kik részvétekkel s a végtisztességtételen jelenlétökkel mély fájdalmunkat enyhíteni törekedtek, e helyt mondunk őszinte hálás köszönetet. A gyászoló család. — A tisztelt olvasókhoz. Harmadfél évvel ez­előtt ambíczióval és nagy munka­kedvvel vállalkoztam arra, hogy a Kecs­keméti Friss újság napilap megjelen­hessen. Ismeretesek az okok, melyek miatt a szerkesztőségből kiléptem és új napilapot alapítottam. Súlyos betegségem miatt kény­telen voltam azt beszüntetni és örömmel fogadtam el ennek a lapnak szerkesztését. Működésemnek semmi jelentőséget nem tu­lajdonítok, mert képességem nincsen arra, hogy elismerésre igényt tarthatnék. De azt jó lélekkel mondhatom, hogy akár hol, akár­mely lapnál dolgoztam, egyéni érdekeim ki­elégítéséért meggyőződéseimet nem változ­tattam, hanem következetesen egy irányban haladtam. Most úgy alakultak a viszonyok, hogy a Kecskeméti Friss újság szer­kesztését visszavehettem és mert alkalom nyílik arra, hogy nagyobb szolgálatokat te­hessek a nagyközönség érdekeinek, a Kecs­kemét szerkesztésétől visszalépek. — Hálás köszönönetet mondok e lap t. előfizetőinek a pártolásért. Sz. Kovács Pál. Midőn Sz. Kovács Pál úr lapunk felelős szerkesztőségétől visszalép, csak a legőszintébb köszönetet mondhatunk neki önzetlen fáradozásaiért, amelylyel lapunk ügyét szolgálni szives volt. További intéz­kedésig dr. Horváth Ádám felelős a szer­kesztésért. — A gazdák tisztelgése. Kedves meg­­tisztelésben részesítették a Gazdasági Egye­sület tagjai Kada Elek polgármestert. Új­év napján felmentek hozzá s neki boldog újé­vet kívánva, megköszönték, hogy a gazdák érdekében oly sokat fáradozott. — Eljegyzés: Dr. Szabó I­ván ügyvéd, a karácsonyi ünnepek alatt jegyezte el Szokolay Mariska kisasszonyt, Szoko­­lay Mihály ügyvéd, bankigazgató és neje szül. Fór­ián Ilona úrnő leányát. — Dr. Hollós László kitűnő tudósunk, főreáliskolai tanár jutalmazott könyve: A gombákról, közelebb jelenik meg magyar és német nyelven. Tudvalevőleg a Magyar Tudományos Akadémia adja ki. — Beteg orvos. Dr. Kecskeméti Sándor, ez a közbecsülésben álló orvos súlyosan megbetegedett. Veszedelmes mű­tétet állott ki a budapesti Herczel-féle sza­natóriumban, ahol most már — Istennek hála —­ minden veszélyen túlesve fekszik. Persze a kínzó betegség alaposan elgyöngí­­tette úgy, hogy még huzamosabb időre van szüksége, hogy elvesztett erőit helyrepótol­hassa és nemes hivatásának élhessen a régi buzgalommal.Barátaival és tisztelőivel együtt mi is várva várjuk a napot, amidőn ismét teljes jó egészségben üdvözölhetjük őt kö­rünkben. Adja Isten, hogy ez mentes előbb legyen! — Czeglédi küldöttség járt Kecskemé­ten deczember hó 28-án dr. Molnár Albert vezetésével. Czegléden ugyanis az ottani Népkert, ezen czíme fentartásával és eddig való működési köre megőrzésével, gazdasági egyesületté óhajtják átalakítani. Résztvet­tek a Gazdasági Egyesület alakulásában s a vezető férfiaktól útbaigazítást kértek és nyertek. Örvendeni fogunk, ha kedves szom­szédaink gazdái is tömörülnek, így köny­­nyebb lesz majd kezet fogva azonos érdeke­inkért küzdeni. — Félreértések. Lapunk most nem poli­tikai lap. Amikor az volt is, mindig az volt az elvünk, hogy a város ügyeinek intézése körül nem ismerünk pártpolitikát. Még in­kább hangsúlyozhatjuk ezt most, így gon­dolkozva, sajnálatosnak tartjuk a legutóbbi tb. közgyűlésen történt választás eredményét a közigazgatási bizottság tagjaira vonatko­zólag. Helytelennek és károsnak tartjuk, hogy e bizottságból kimaradt teljesen a füg­getlenségi és 48-as párt, amely eddig két taggal volt képviselve. Arról győződtünk meg, hogy ezt az eredményt félreértés okozta. Mindkét oldalon megvolt a jó szándék „vegyes liszta“ keresztül vitelére. Ám egyszerre csak felhangzott egyik párton is, a másikon is, hogy az ellenpárt kihúzgálja azok nevét, akik nem az ő soraikba tartoznak. Nem kutatjuk, hogy ki és kik voltak e zavar okozói. Tisz­tünkben állónak tartjuk azonban kérni, figyel­meztetni azokat, akiket illet, hogy jó előké­­síttéssel vegyék elejét olyan félreértéseknek, amelyek a városunk fejlődésére olyannyira szükséges békét minden alapos ok nélkül megzavarhatják.­­• Népies előadás. A Katona-kör által rendezett népies előadásokat e hó 4-ikén, vasárnap délután 4 órakor Marton Sán­dor tanár folytatja a városi sörcsarnok helyiségében. Ezúttal a magyarság újjá­­ébredéséről tart előadást. Minden felnőtt férfit és nő szívesen lát a kör választmánya.­­ A községi iskolaszékek szervezetét, amint már megírtuk, a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter rendeletileg módosította. Az ország minden részéből, különösen az önálló törvényhatósági joggal felruházott városok­ból, minden lépten-nyomon felhangzik a pa­nasz a rendelet ellen. A miniszteri rendelet egyes pontjait a törvénybe, másokat meg az önkormányzati jogokba ütközőnek tartják. Ezenkívül a helyi viszonyokra nem alkal­mazhatok. E sorokat azok okulására írtuk meg, akik a körülményeket nem ismerve, a miniszteri rendelet hibáit nyakába akarták varrni derék tanfelügyelőnknek, akinek pedig a miniszteri rendeletet kötelessége végre­hajtani, akár jónak találja, akár nem. Való­színű, hogy a miniszter engedni fog a köz­óhajnak. A legsötétebb tér az új Széchenyi­­tér, ahol középen egyetlen lámpa sem vilá­gít. A város kellő közepén mégis csak illenék X­xi Xx a XiXX. Tíz év ev­ ref. főiskolánk életéből. 1862/63-1872/73. (Visszaemlékezések.) Irta Dr. Horváth János. Nem tartozom azok közé, kik fölött bár az idő eljárt s ezért mindent más szemüvegen át, más hát­térrel tekintenek, ellenkezőleg, igyekszem beleélni magam a jelenbe, igyekszem lehetőleg tárgyilagos párhuzamot vonni az alig mull és a jelen között — nem állítom, hogy a mull oly ragyogó, mint kép­zelni szeretjük, a jelen oly rossz, mint általán hisz— szűk, a jövő oly kecsegtetőn rózsás szinű, a minőnek óhajtjuk ! ez általánosságban tartott föltevésemmel irom a következőket, tudva azt is, hogy közönséges emberi gyön­geség az is, hogy ötven év múltán bizo­nyos kétkedéssel, tán kicsinyléssel tekintünk vissza oly eszmékre és jelenségekre, melyekért akkor a kortársak lelkesedtek, életet, vért, vagyont áldoztak. Ezt is értem és fölfogom s ettől a túlzástól is ment akarok maradni. De hogy tárgyamra térjek, utalok arra, miszerint köztudomású az a tény, mikép csekély bevevés, ki­csinylés éri sokak részéről az alig múlt tanrend­szerét és iskoláit, annak szervezetét és módszereit. Azt is megengedem, hogy sokban igazukt lehet. Megjegyzem azonban azt is, — közbenzárólag, — hogy a megrovásból sok jut ki a helvét hitvallású főiskoláknak s így a mi kecskeméti főiskolánknak is — és pedig meglehetősen igaztalanul. Soha nem vezetett felekezeti szellem, legkevésbé vezet ma, de m­ívelődéstörténelmi tény, hogy a XVII-ik században s a XIX. század VII-ik tizedéig a protestáns iskolák szelleme szabadabb volt s a nemzetiségi mozgalmakban, a magyar nyelv ér­vényre jutásában nagyobb tényezők, mint más fele­kezetek iskolái. A protestáns iskolákra, a törvényi­leg biztosított autonómiánál fogva, nem nehezedett oly súlyosan a bécsi reactio censurás szelleme, mint p. o. más felekezetek iskoláira. A protestáns papok részére (kiknek egy része tanárként alkalmaztatott) föl volt tartva, hogy külföldi akadémiákra juthassa­nak tanulmányaik befejezése végett, a­honnan többé­­kevésbé szabadabb szellemet, szabadabb kutatás utáni vágyat, tágabb látkört hoztak haza. Ma, midőn magam is bejártam a külföldet, foglalkozom több irányú tanulmányokkal, kedvesen emlékezem vissza, hogy voltaképen mily sokat is tanultunk mi Kecs­keméten 10 év alatt a sorok közt. A mai gene­­ratio ezt már alig érti; 186­7. óta szabad a szellem, rendszeres tankönyveket írnak kiváló szakemberek, a külföldet s annak akadémiáit minden felekezetű szakférfiak látogatják, a külfölddel szabadon érint­kezünk ; természetesen, ma bármely iskolában más szellemben foly a tanítás, a tanár nincs kötve ahhoz, hogy a sorok közt tanítson. A XIX. század éveit 1­867-ig a szigorú czenzura s a kötött szellem jellemzi, idegen volt, Bécsből jött s itt alkalmazkodni kellett hozzá, — p. p. a Rákóczy nevet nem volt szabad kinyomatni, csak egy nagy R-et s utána pontokat, — a tankönyvek száma kevés volt, az is nagyrészt átdolgozás vagy fordí­tás engedélyezett osztrák tankönyvekből; legtöbbször az iskolai év arra ment reá, hogy a tanár a maga tantárgyát lediktálta, de jól megjegyzendő, hogy az ilyen lediktálandó munkát is előbb fönt alaposan fölülbirálták és megs­zenzurázták. A mi tanárainknak tehát ez a nyakló-rendszer sehogy sem ízlett s ahhoz csak külszinleg alkal­mazkodtak s azután tanítottak a sorok közt, olykor­olykor elmondva olyast, a minek a jutalma akkor­tájt a kurtavas lett volna ; bizton merem állítani, hogy az 1867. utáni generáczió soha sem lesz szabadelvű s a szabadabb eszmék soha talajra nem találnak az alkotmányos élet helyreállta után, ha egyes főiskola szelleme nem az, a minőnek azt mi­­most már bizony kevesen­ tudjuk. Tanáraink közül Tatai András (Jena és Göt­­tinga!, Jancsó Ádám (Berlin!, Molnár László (Lon­doni, Fehér Péter (Heidlberg!, Hollóssy Zsigm­ond (Bécs! külföldet járt emberek voltak; a többiekre már nem emlékszem hogy hol végeztek, de a nél­kül is sokat tudtak, p. o. Soós Gábor, a bámulatos polyhistor és Szigethy István, a kiváló philolog Csabai Imre akkortájt természettant irt Krüger nyo­mán. Csabai Imre végtelen komoly, tán kimért és rideg ember volt; tudtuk róla, hogy 48-as honvéd­­tüzér volt. Nagybátyám, Horváth György, nem egy­szer mondá elöttem : Csabait nagyon megbecsüljé­tek mert attól tanulhatjátok meg az élet tudomá­nyát. Hogy én nem lettem mathematikus, nem ta­náromon múlt; türelme páratlan volt, el-el magya­rázott egy thémát többször is, mindig mérnöki szá­mítással és hideg vérrel; tanítása könnyed volt, lehetőleg minél egyszerűbben, minél keresetleneb­ből akart mindent elénk terjeszteni, — ha mást nem is, de megtanultam tőle, mi a mathematikai tu­dományok hatalma, megtanultam becsülni ezt a világot átalakító tényezőt. Parragh Gedeon pedig a mathematikai, physikai tudományokban volt fenomenális jelenség. Soha nem felejtem el egyik tanóráját 1­870. júliusában. A tanév vége felé volt,­­ a porosz- franczia háború kitörő félben, — midőn a hírlapok hozták, hogy egy nagy franczia flotta indul Helgoland felé, hogy a német partokat elzárolja s hogy ezen a franczia hadihajókon az éjjeli szolgálat megkönnyítésére villamos reflektorok vannak — ez az adat alkalmat adott neki egy előadásra, mely kár, hogy nincs stenographirozva. A különöz viselkedésű s ideges mozgású ember alakja ma prófétaként áll előttem ; elmondta U emberi ész fejlődését, hogy az a ter­mészettudományok kapcsán fejlődött tovább és fej­lődhet későbbre is; elmondá, hogy az elemek még nincsenek mind az emberiség szolgálatában, fokon­ként fogja az emberiség azokat fölfedözni, melyek majdan az élet föltételeit teljesen átalakítják s az emberi nemet egymáshoz közelebb vonják s egy­más közt az embert emberrel egyenlőbbé teszik, m­ily tényezőnek jelölte meg a villamosságot. Har­­minczkét év múlt el azóta, volt alkalmam a villamos­ság csodáit bámulni, volt alkalmam villamossági kiállítást látni (bár igen kevés természeti hajlammal bírtam s bírok e tudományok iránt, bár igen nagy­ra becsülöm­ olvasva és hallva közérthető magyaráza­tokat, mondhatom, hogy ama physikai óra emléke nem enyészett el emlékezetemből s minden alkalom­mal, midőn olvasom s látom a villamosság csodáit, önkénytelenül eszembe jut Parragh Gedeon most már poliicó alakja. Sok volt benne egy Helmholtz egy Emil Reymond lelkesedéséből, tudásából; nagyo­­kat beszélt ő a sorok között oly eszmék­ről, ezeknek forrását férfikoromban találtam meg - ekkor alig értettem. Lehordta az osztályt, mert s­úlyos mellék, általános jellegű kérdésre nem tudott írdlui, lehordott egyet-mást, ki p. o. nem tudott vakolni; ismételten hangoztatta előttünk, ha valak­­i k­­es fordult elő (1866. után­ a porosz gyerekek, még a hadsereg altisztjei is tudják ám ezt. M Ig jól emlékszem még arra is, hogy a harmadik atin osztály (1864/65) második féléve egy k­elsőóráján kitért a sok könyvből, kizökkent a danák, már Subic-féle rossz tankönyv tételeiből s olyan eladást tartott, a talaj kimerítés és annak következményeiről, hogy most is el tudnám mondani s most is k­i­­­zernek annak tételei. Ez volt a sorok KECSKEMÉT 1903. január 4.

Next