Kecskemét, 1903. január-június (31 évfolyam, 1-26. szám)
1903-01-04 / 1. szám
1. szám. SZÍNHÁZ. Az elmúlt színházi hét műsora elnyűtt, lejátszott darabok ismétléseiből állott. A szürke esték közül kivállt azonban a Nebántsvirág és a Katalin czímű operettek előadása. A Nebántsvirág előadása lüktető elevenségü s minden tekintetben igen élvezhető volt. Sárosi csapongó jókedvvel csillogtatta szubrett-tehetségének minden egyes nüanszát. Kozma, Érczkövi, Polgár, Pesti, Gömöri, Latabár kisebb-nagyobb szerepeikben egyaránt jeleskedtek. A Katalin előadása igen nagy közönséget vonzott a színházba, mely méltán is igen sokat tapsolt beczézett kedvenczeinek, Mányai és Sárosinak. Mányai az immár népszerűvé vállt románcz éneklésével újólag elragadta a közönséget. Sárosi végtelen kedves Germain-jének még a szeszekciós dal eléneklését is megbocsátjuk, pedig hát egy kortörténeti darabban talán még sincs helye egy szeszekciós betétnek. Anicza bájos szerepét ezúttal is Déri Rózsi ütötte agyon. Déri minden egyes szerepeltetésénél fölhangzott a sajtó tiltakozó szava a kisasszony favorizálása ellen: ekkor a mentegetődzés, a gondos és figyelmes művezetőség részéről az volt, hogy nincsen más, ki eljátszhatná az ilyen genrén szerepeket. Most azonban itt van Vághelyi Angéla, kinek első bemutatkozása nem a legszerencsésebb auspiciumok között történt ugyan, de ki azóta igen sokat tanult és haladt és már többször tanújelet adta törekvő igyekezetének, miért nem adták neki Anicza szerepét? Avagy miért van itt Vághelyi? Azért, hogy a színészpáholyból nézze az előadást, míg az amúgy is gyönge qualitású és quantitású női kar nélkülözni kénytelen egyik jeles, hasznavehető tagját, Dóri Rózsit? A zenekarról, mint ilyenről, jobb nem beszélni. (k. f.) Színházi heti műsor : Vasárnap, január 4-én, délután Egy görbe nap. Este Vereshajú. (Páros bérlet.) Hétfőn, 5-én : Monna Vanna. (Páratlan bérlet.) Először. Kedden, 6-án: Niobe. (Páros bérlet.) Először. Szerdán, 7-én: Nióbe. (Páratlan bérlet ) Csütörtökön, 8-án: Monna Vanna. (Páros bérlet.) Pénteken, 9-én: Az új honpolgár. (Félárak.) Szombaton, 10-én: Kornevillei harangok. (Páratlan bérl.) Vasárnap, 11-én: délután Postás fiú. Este A bolond. (Békl. szünet.) ÚJDONSÁGOK. Kecskemét, 1902. január 3. — Felhívás előfizetésre. Kérjük tisztelt olvasóinkat, hogy előfizetésüket megújítani szíveskedjenek. Az előfizetési feltételek a lap homlokán olvashatók. Bizalommal kérjük a támogatást, hogy jövőre is módunkban álljon a közügyet önzetlenül szolgálhatni — Bartók Lajos meghalt. Az ó-év nem elégedett meg azzal a zsákmánynyal, amelyet tizenkét hónapon át rabolt. December 31-én, amidőn az ő végórája is elérkezett, magával vitte az örök semmiségbe Bartók Lajost. Megfosztotta a magyar költészet gyér népességű berkét egy Isten adta, mély érzésű, hazafias tűz által hevített költőtől és megkeserítette azok szívét, akik Bartók Lajos költészete, barátsága tüze mellett oly örömmel melegedtek. Ám a kegyetlen sors csak azt ragadhatta el a semmiségbe, ami múlandó. Bartók Lajos költői munkálkodása megmarad tiszteletben és becsülesben időtlen időkig. A boldogult Kecskemét th. város alsókerületének az 1892/6. évszakban országgyűlési képviselője volt. Aki nem az ő pártárnyalatához tartozott is, annak is el kellett ismerni, hogy Bartók szeretettel képviselte Kecskemétet s ezt a szeretetet akkor is híven őrizte mind haláláig, amidőn már nem volt Kecskemét képviselője. Jól esik a gyászban is tudni kecskeméti tisztelői azon gondoskodásáról, hogy kihűlt nemes keblén kecskeméti virágok hirdették, hogy e város szépért, jóért, hazafias érzelmekért lelkesülő közönsége pártkülöbség nélkül büszke arra, hogy a nagy költő életének egyik szakaszát bizalmával megédesíthette. Legyen emléke közöttünk áldott! — Halálozás. A legőszintébb részvéttel adunk mi is hírt arról, hogy Lukács Sándor hosszas és kínos szenvedés után, 1902. évi deczember hó 28-án meghalt. Temetése deczember hó 30-án d. e. 11 órakor volt Kecskeméten, nagy részvét mellett. Halálát özvegye szül. Szalontay Emma úrnő, kis leánya Emmuska s a rokonság siratja. Béke poraira, áldás emlékére! A mélyen sújtott csalódott pedig vigasztalja meg kegyelmével a jóságos Isten. Kecskeméten sokaknak élt kedves emlékezetében Schmidt Ágoston bölcsészettudor, kegyestanitórendi áldozópap, főgymnasiumi tanár, mert Kecskeméten léte alkalmával sok jó barátot szerzett és tanítványai hálával gondolnak reá. Most ez a kiváló férfi elhunyt Budapesten ötvennyolc éves korában. Temetése az óév utolsó napján ment végbe nagy tisztességadással. Béke poraira! Áldott legyen emléke közöttünk! Mély részvéttel közöljük a következő gyászjelentést: „Alulírottak úgy a maguk, mint a nagy kiterjedésű rokonság nevében is fájdalommal, de az Isten akaratában való teljes megnyugvással tudatják, hogy a hű férj, a szerető, gondos édesapa, a legjobb após Geday Antal, életének 68-ik, boldog házasságának 46-ik évében, folyó hó 29-én szívszélhűdés következtében az Úrban hirtelen elhunyt. Temetése a róm. kath. egyház szertartása szerint f. hó 31-én d. u. 3 órakor lesz a VI. t., Csongrádi utcza 24. sz. gyászháztól. Az engesztelő szent mise- i áldozat a temetés napján reggel 8 órakor az anyatemplomban fog a Mindenható Istennek bemutattatni. Kecskemét, 1902. évi deczember hó 30-án. Béke legyen porai felett! Özv. Geday Antalné szül. Katona Mária neje. Geday Sándor, Geday József, Geday Imre, Geday János, Geday Mária gyermekei. Fekete Ida, Langsch Gizella, Kállay Juliánna, Nemes Judit menyei.“ — Köszönet. Boldogult férjem, illetőleg atyánk, Geday Antal elhalálozása alkalmával oly nagy mértékben nyilvánult meg a részvét, hogy érette külön köszönetet mondani képtelenek vagyunk. Mindazon rokonoknak, jó barátoknak és ismerősöknek tehát, kik részvétekkel s a végtisztességtételen jelenlétökkel mély fájdalmunkat enyhíteni törekedtek, e helyt mondunk őszinte hálás köszönetet. A gyászoló család. — A tisztelt olvasókhoz. Harmadfél évvel ezelőtt ambíczióval és nagy munkakedvvel vállalkoztam arra, hogy a Kecskeméti Friss újság napilap megjelenhessen. Ismeretesek az okok, melyek miatt a szerkesztőségből kiléptem és új napilapot alapítottam. Súlyos betegségem miatt kénytelen voltam azt beszüntetni és örömmel fogadtam el ennek a lapnak szerkesztését. Működésemnek semmi jelentőséget nem tulajdonítok, mert képességem nincsen arra, hogy elismerésre igényt tarthatnék. De azt jó lélekkel mondhatom, hogy akár hol, akármely lapnál dolgoztam, egyéni érdekeim kielégítéséért meggyőződéseimet nem változtattam, hanem következetesen egy irányban haladtam. Most úgy alakultak a viszonyok, hogy a Kecskeméti Friss újság szerkesztését visszavehettem és mert alkalom nyílik arra, hogy nagyobb szolgálatokat tehessek a nagyközönség érdekeinek, a Kecskemét szerkesztésétől visszalépek. — Hálás köszönönetet mondok e lap t. előfizetőinek a pártolásért. Sz. Kovács Pál. Midőn Sz. Kovács Pál úr lapunk felelős szerkesztőségétől visszalép, csak a legőszintébb köszönetet mondhatunk neki önzetlen fáradozásaiért, amelylyel lapunk ügyét szolgálni szives volt. További intézkedésig dr. Horváth Ádám felelős a szerkesztésért. — A gazdák tisztelgése. Kedves megtisztelésben részesítették a Gazdasági Egyesület tagjai Kada Elek polgármestert. Újév napján felmentek hozzá s neki boldog újévet kívánva, megköszönték, hogy a gazdák érdekében oly sokat fáradozott. — Eljegyzés: Dr. Szabó Iván ügyvéd, a karácsonyi ünnepek alatt jegyezte el Szokolay Mariska kisasszonyt, Szokolay Mihály ügyvéd, bankigazgató és neje szül. Fórián Ilona úrnő leányát. — Dr. Hollós László kitűnő tudósunk, főreáliskolai tanár jutalmazott könyve: A gombákról, közelebb jelenik meg magyar és német nyelven. Tudvalevőleg a Magyar Tudományos Akadémia adja ki. — Beteg orvos. Dr. Kecskeméti Sándor, ez a közbecsülésben álló orvos súlyosan megbetegedett. Veszedelmes műtétet állott ki a budapesti Herczel-féle szanatóriumban, ahol most már — Istennek hála — minden veszélyen túlesve fekszik. Persze a kínzó betegség alaposan elgyöngítette úgy, hogy még huzamosabb időre van szüksége, hogy elvesztett erőit helyrepótolhassa és nemes hivatásának élhessen a régi buzgalommal.Barátaival és tisztelőivel együtt mi is várva várjuk a napot, amidőn ismét teljes jó egészségben üdvözölhetjük őt körünkben. Adja Isten, hogy ez mentes előbb legyen! — Czeglédi küldöttség járt Kecskeméten deczember hó 28-án dr. Molnár Albert vezetésével. Czegléden ugyanis az ottani Népkert, ezen czíme fentartásával és eddig való működési köre megőrzésével, gazdasági egyesületté óhajtják átalakítani. Résztvettek a Gazdasági Egyesület alakulásában s a vezető férfiaktól útbaigazítást kértek és nyertek. Örvendeni fogunk, ha kedves szomszédaink gazdái is tömörülnek, így könynyebb lesz majd kezet fogva azonos érdekeinkért küzdeni. — Félreértések. Lapunk most nem politikai lap. Amikor az volt is, mindig az volt az elvünk, hogy a város ügyeinek intézése körül nem ismerünk pártpolitikát. Még inkább hangsúlyozhatjuk ezt most, így gondolkozva, sajnálatosnak tartjuk a legutóbbi tb. közgyűlésen történt választás eredményét a közigazgatási bizottság tagjaira vonatkozólag. Helytelennek és károsnak tartjuk, hogy e bizottságból kimaradt teljesen a függetlenségi és 48-as párt, amely eddig két taggal volt képviselve. Arról győződtünk meg, hogy ezt az eredményt félreértés okozta. Mindkét oldalon megvolt a jó szándék „vegyes liszta“ keresztül vitelére. Ám egyszerre csak felhangzott egyik párton is, a másikon is, hogy az ellenpárt kihúzgálja azok nevét, akik nem az ő soraikba tartoznak. Nem kutatjuk, hogy ki és kik voltak e zavar okozói. Tisztünkben állónak tartjuk azonban kérni, figyelmeztetni azokat, akiket illet, hogy jó előkésíttéssel vegyék elejét olyan félreértéseknek, amelyek a városunk fejlődésére olyannyira szükséges békét minden alapos ok nélkül megzavarhatják.• Népies előadás. A Katona-kör által rendezett népies előadásokat e hó 4-ikén, vasárnap délután 4 órakor Marton Sándor tanár folytatja a városi sörcsarnok helyiségében. Ezúttal a magyarság újjáébredéséről tart előadást. Minden felnőtt férfit és nő szívesen lát a kör választmánya. A községi iskolaszékek szervezetét, amint már megírtuk, a vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletileg módosította. Az ország minden részéből, különösen az önálló törvényhatósági joggal felruházott városokból, minden lépten-nyomon felhangzik a panasz a rendelet ellen. A miniszteri rendelet egyes pontjait a törvénybe, másokat meg az önkormányzati jogokba ütközőnek tartják. Ezenkívül a helyi viszonyokra nem alkalmazhatok. E sorokat azok okulására írtuk meg, akik a körülményeket nem ismerve, a miniszteri rendelet hibáit nyakába akarták varrni derék tanfelügyelőnknek, akinek pedig a miniszteri rendeletet kötelessége végrehajtani, akár jónak találja, akár nem. Valószínű, hogy a miniszter engedni fog a közóhajnak. A legsötétebb tér az új Széchenyitér, ahol középen egyetlen lámpa sem világít. A város kellő közepén mégis csak illenék Xxi Xx a XiXX. Tíz év ev ref. főiskolánk életéből. 1862/63-1872/73. (Visszaemlékezések.) Irta Dr. Horváth János. Nem tartozom azok közé, kik fölött bár az idő eljárt s ezért mindent más szemüvegen át, más háttérrel tekintenek, ellenkezőleg, igyekszem beleélni magam a jelenbe, igyekszem lehetőleg tárgyilagos párhuzamot vonni az alig mull és a jelen között — nem állítom, hogy a mull oly ragyogó, mint képzelni szeretjük, a jelen oly rossz, mint általán hisz— szűk, a jövő oly kecsegtetőn rózsás szinű, a minőnek óhajtjuk ! ez általánosságban tartott föltevésemmel irom a következőket, tudva azt is, hogy közönséges emberi gyöngeség az is, hogy ötven év múltán bizonyos kétkedéssel, tán kicsinyléssel tekintünk vissza oly eszmékre és jelenségekre, melyekért akkor a kortársak lelkesedtek, életet, vért, vagyont áldoztak. Ezt is értem és fölfogom s ettől a túlzástól is ment akarok maradni. De hogy tárgyamra térjek, utalok arra, miszerint köztudomású az a tény, mikép csekély bevevés, kicsinylés éri sokak részéről az alig múlt tanrendszerét és iskoláit, annak szervezetét és módszereit. Azt is megengedem, hogy sokban igazukt lehet. Megjegyzem azonban azt is, — közbenzárólag, — hogy a megrovásból sok jut ki a helvét hitvallású főiskoláknak s így a mi kecskeméti főiskolánknak is — és pedig meglehetősen igaztalanul. Soha nem vezetett felekezeti szellem, legkevésbé vezet ma, de mívelődéstörténelmi tény, hogy a XVII-ik században s a XIX. század VII-ik tizedéig a protestáns iskolák szelleme szabadabb volt s a nemzetiségi mozgalmakban, a magyar nyelv érvényre jutásában nagyobb tényezők, mint más felekezetek iskolái. A protestáns iskolákra, a törvényileg biztosított autonómiánál fogva, nem nehezedett oly súlyosan a bécsi reactio censurás szelleme, mint p. o. más felekezetek iskoláira. A protestáns papok részére (kiknek egy része tanárként alkalmaztatott) föl volt tartva, hogy külföldi akadémiákra juthassanak tanulmányaik befejezése végett, ahonnan többékevésbé szabadabb szellemet, szabadabb kutatás utáni vágyat, tágabb látkört hoztak haza. Ma, midőn magam is bejártam a külföldet, foglalkozom több irányú tanulmányokkal, kedvesen emlékezem vissza, hogy voltaképen mily sokat is tanultunk mi Kecskeméten 10 év alatt a sorok közt. A mai generatio ezt már alig érti; 1867. óta szabad a szellem, rendszeres tankönyveket írnak kiváló szakemberek, a külföldet s annak akadémiáit minden felekezetű szakférfiak látogatják, a külfölddel szabadon érintkezünk ; természetesen, ma bármely iskolában más szellemben foly a tanítás, a tanár nincs kötve ahhoz, hogy a sorok közt tanítson. A XIX. század éveit 1867-ig a szigorú czenzura s a kötött szellem jellemzi, idegen volt, Bécsből jött s itt alkalmazkodni kellett hozzá, — p. p. a Rákóczy nevet nem volt szabad kinyomatni, csak egy nagy R-et s utána pontokat, — a tankönyvek száma kevés volt, az is nagyrészt átdolgozás vagy fordítás engedélyezett osztrák tankönyvekből; legtöbbször az iskolai év arra ment reá, hogy a tanár a maga tantárgyát lediktálta, de jól megjegyzendő, hogy az ilyen lediktálandó munkát is előbb fönt alaposan fölülbirálták és megszenzurázták. A mi tanárainknak tehát ez a nyakló-rendszer sehogy sem ízlett s ahhoz csak külszinleg alkalmazkodtak s azután tanítottak a sorok közt, olykorolykor elmondva olyast, a minek a jutalma akkortájt a kurtavas lett volna ; bizton merem állítani, hogy az 1867. utáni generáczió soha sem lesz szabadelvű s a szabadabb eszmék soha talajra nem találnak az alkotmányos élet helyreállta után, ha egyes főiskola szelleme nem az, a minőnek azt mimost már bizony kevesen tudjuk. Tanáraink közül Tatai András (Jena és Göttinga!, Jancsó Ádám (Berlin!, Molnár László (Londoni, Fehér Péter (Heidlberg!, Hollóssy Zsigmond (Bécs! külföldet járt emberek voltak; a többiekre már nem emlékszem hogy hol végeztek, de a nélkül is sokat tudtak, p. o. Soós Gábor, a bámulatos polyhistor és Szigethy István, a kiváló philolog Csabai Imre akkortájt természettant irt Krüger nyomán. Csabai Imre végtelen komoly, tán kimért és rideg ember volt; tudtuk róla, hogy 48-as honvédtüzér volt. Nagybátyám, Horváth György, nem egyszer mondá elöttem : Csabait nagyon megbecsüljétek mert attól tanulhatjátok meg az élet tudományát. Hogy én nem lettem mathematikus, nem tanáromon múlt; türelme páratlan volt, el-el magyarázott egy thémát többször is, mindig mérnöki számítással és hideg vérrel; tanítása könnyed volt, lehetőleg minél egyszerűbben, minél keresetlenebből akart mindent elénk terjeszteni, — ha mást nem is, de megtanultam tőle, mi a mathematikai tudományok hatalma, megtanultam becsülni ezt a világot átalakító tényezőt. Parragh Gedeon pedig a mathematikai, physikai tudományokban volt fenomenális jelenség. Soha nem felejtem el egyik tanóráját 1870. júliusában. A tanév vége felé volt, a porosz- franczia háború kitörő félben, — midőn a hírlapok hozták, hogy egy nagy franczia flotta indul Helgoland felé, hogy a német partokat elzárolja s hogy ezen a franczia hadihajókon az éjjeli szolgálat megkönnyítésére villamos reflektorok vannak — ez az adat alkalmat adott neki egy előadásra, mely kár, hogy nincs stenographirozva. A különöz viselkedésű s ideges mozgású ember alakja ma prófétaként áll előttem ; elmondta U emberi ész fejlődését, hogy az a természettudományok kapcsán fejlődött tovább és fejlődhet későbbre is; elmondá, hogy az elemek még nincsenek mind az emberiség szolgálatában, fokonként fogja az emberiség azokat fölfedözni, melyek majdan az élet föltételeit teljesen átalakítják s az emberi nemet egymáshoz közelebb vonják s egymás közt az embert emberrel egyenlőbbé teszik, mily tényezőnek jelölte meg a villamosságot. Harminczkét év múlt el azóta, volt alkalmam a villamosság csodáit bámulni, volt alkalmam villamossági kiállítást látni (bár igen kevés természeti hajlammal bírtam s bírok e tudományok iránt, bár igen nagyra becsülöm olvasva és hallva közérthető magyarázatokat, mondhatom, hogy ama physikai óra emléke nem enyészett el emlékezetemből s minden alkalommal, midőn olvasom s látom a villamosság csodáit, önkénytelenül eszembe jut Parragh Gedeon most már poliicó alakja. Sok volt benne egy Helmholtz egy Emil Reymond lelkesedéséből, tudásából; nagyokat beszélt ő a sorok között oly eszmékről, ezeknek forrását férfikoromban találtam meg - ekkor alig értettem. Lehordta az osztályt, mert súlyos mellék, általános jellegű kérdésre nem tudott írdlui, lehordott egyet-mást, ki p. o. nem tudott vakolni; ismételten hangoztatta előttünk, ha valaki kes fordult elő (1866. után a porosz gyerekek, még a hadsereg altisztjei is tudják ám ezt. M Ig jól emlékszem még arra is, hogy a harmadik atin osztály (1864/65) második féléve egy kelsőóráján kitért a sok könyvből, kizökkent a danák, már Subic-féle rossz tankönyv tételeiből s olyan eladást tartott, a talaj kimerítés és annak következményeiről, hogy most is el tudnám mondani s most is kizernek annak tételei. Ez volt a sorok KECSKEMÉT 1903. január 4.