Kecskemét, 1904. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-03 / 1. szám

1. szám, ideális kívánság, mert lehetetlenség! A biz­tosítási vagyonközösséget nemcsak a tényle­ges kár, de egyúttal a kezelés­ és biztosítási nyilvántartás, kárfölbecslés stb. költségei is terhelik. Ez elkerülhetetlen. Csakhogy ma a biztosítás szervezete üzleti alapon nyugszik, úgy, hogy a biztosító érdekeltség, a tényle­ges­­káron és a legszükségesebb kezelési költségeken túl, a biztosító társaságok vál­lalkozási hasznát is megfizeti. Ez pedig el­kerülhető. A biztosító társulatok vállalkozási haszna a biztosító felek közvetítési költsége. Mert voltakép nem a társulat biztosít, hanem a biztosító és biztosított felek. A társulatok csak közvetítik ezen biztosítást, a legtöbb esetben nagyon magas közvetítési díjért. Mivel pedig a gazdaközönség természetes érdeke és törekvése, hogy ezen közvetítési költséget csökkentse, nyilvánvaló, hogy a biztosítási közvetítés díjainak redukálására is kell törekednie. Ennek egyik módja a szövetkezeti biztosítás azon célzattal, hogy a biztosított felek közt oszlassák föl a biz­tosítási díjak fölöslege. A másik a kötelező biztosítás, hogy a biztosítások nagy töme­gével csökkentessék az aránylagos kezelési költség és a rizikó. Nálunk a szövetkezeti biztosítás most éli gyermekkorát, a kötelező biztosítás megfo­­gantatását pedig csak a jövő idők méhében remélhetjük. Eladdig a magyar közönség szabad zsákmánya lesz a jobbára külföldi tőkével dolgozó biztosító társulatoknak. De egyelőre így is jól van. A fődolog, hogy a biztosítás minél szélesebb körökben elterjed­jen. Ha a vagyonbiztosítás általánossá válik, úgy a társadalom magától fölismeri a leg­célszerűbb biztosítási módozatokat. Egyelőre csak arról lehet szó, hogy elké­szítsük az elméket a legcélszerűbb biztosí­tási mód, a kötelező kölcsönös szövetkezeti biztosítás eszméjének befogadására. Ez egye­síti magában a biztosítási költségek csökken­tésének és biztosítási fölöslegek megosztá­sának hasznát. Keresztülvitele azonban nem oly könnyű: egyrészről, mert a társadalom­ban propagandát kell csinálni az eszmének, másrészről pedig, mert előbb alaposan tanul­mányozni kell a kivitel technikai és üzleti nehézségeit. Ezúttal csak az általános állatbiztosítás­sal foglalkozunk. Az általános állatbiztosítás célja, hogy elhullás esetén a tenyésztő kára megtérít­tessék. Mert igaz, hogy nagyban és egész­ben az elhullás oly természetes dolog, mely az állattenyésztésben bizonyos százalékkal mindig számításba veendő és amely ellen elsősorban a halálozási % csökkentésével kell, hogy védekezzünk. Ha ezen %-os ha­lálozási arány állandósítható volna, úgy leg­alább nagyobb tenyészetekben a biztosítás teljesen fölöslegessé válnék. Csakhogy a leg­nagyobb tenyésztő is ki van téve jószágai tömeges pusztulásának, ami esetleg épp úgy anyagi romlását okozhatja, mint a tűzkár vagy a jégverés. Másrészről pedig a kis­gazdajószágában bajos ezen elhullást arány­lagos %-os arányban elosztani, akinek egy vagy két darab marhája van, ott abból csak 50 vagy 100°/o pusztulhat és akinek elhullott egyetlen darab jószága, az agyon is van verve alaposan. Ha tehát a kötelező általános állatbizto­sítás a nagybirtokosokat is megóvhatja a hirtelen tömeges elhullás okozta megkáro­­sodástól, a kisgazdának egyenes létérdeke, mely exisztenciáját minden körülmények közt biztosítja. Mivel pedig a mi parasztunk a maga jóvoltából aligha biztosít, hát szelíd állami nyomással kell őt saját érdekeinek megvédésére kényszeríteni. Az állatbiztosítás azonban korántsem va­lami egyszerű dolog. Németországban, hol a kisgazdaközönség körében is annyira el­terjedt már a szövetkezés és az állatbizto­sítás, most törvényhozási úton akarják sza­bályozni az állatbiztosítás feltételeit és ezzel megvédeni az állattenyésztők érdekeit. Tör­vénytervezet készült a biztosítási szerződé­sek szabályozására, amely most a Német­Birodalomban általános megvitatás tárgyát képezi és amelynek az általános állatbizto­sítást érdeklő főbb tételei a következők: Az általános biztosítás csak az állatok elhullásából eredő kár megtérítésére tervez­tetik és csak kivételesen a betegségek és sérülések okozta nagyobb megkárosodás el­hárítására. A vágóállatbiztosítás, amennyiben a levágott állat húsának elkobzásából eredő kár megtérítéséről van szó, e törvényterve­zet keretén kívül esik, mert az ilyetén meg­károsodás kártérítését­­más törvény szabá­lyozza. A kár megtérítésénél azon érték irány­adó, amennyit az állat az elhullást okozó betegség kezdetén, vagy pedig a baleset be­következésekor megért. Nem tehát a dög húsértéke, mely a hosszas betegség folytán esetleg nagyon csekély lehet. A biztosítási idő leteltével, a biztosító kártérítési kötelezettsége is megszűnik. Ha azonban még a biztosítási idő tartama alatt bekövetkezett betegség vagy baleset okozta az állat elhullását, úgy a biztosítási időn túl két héten belül bekövetkező elhullás ese­tén is megtérítendő a biztosított kára. Ezen kötelezettséget azonban, külön kikötések út­ján, a biztosító társulatok magukról elhárít­hatják. Az általános állatbiztosítás alól kivételnek: 1. a ragadós betegségek okozta elhullás, amennyiben e megkárosodásért az állam kár­pótolja a tulajdonost, föltéve, ha az betar­totta a járványrendőri intézkedéseket; 2. a tűzkár, amennyiben ezért a tűzbiz­tosítás kárpótol; 3. a háború okozta károk, amelyekért kár­pótlást a hadi kincstár ad; 4. a forradalom és és néplázadás okozta károk. Mindezen kivételek mégis, különleges megegyezés útján fölvehetők a biztosítás keretébe. A biztosítás akkor is érvényes, ha egy gazdaságban, az egy fajtához tartozó állatok összes állománya biztosíttatik, a­nélkül, hogy a darabszám megjelöltetnék. Ha az így biz­tosított állományban ragadós betegség okozta elhullás fordulna elő, a biztosító társulat csak legkevesebb 6 hóra mondhatja föl a szerződést, nehogy a gazda ép veszedelem idején biztosítatlan maradjon. Ezen intézke­dés törvény szerint kötelezőnek terveztetik. Az állati megbetegedés vagy baleset a biztosító társaságoknak azonnal bejelentendő és azonnal állatorvos vagy — ennek akadá­lyoztatása esetén — két szakértő hívandó meg és ezek rendelése kötelezőleg teljesí­tendő. Ha az elhullást vagy balesetet a rossz ápolás, durva bánásmód vagy nyilvánvaló hanyagság okozta, megszűnik a biztosító fél kártérítési kötelezettsége. Ilyen hanyagság­nak tekintetik, ha a beteg állathoz nem hi­­vatik állatorvos vagy két szakértő. E tétel a kártérítési eljárásban sok gabalyodást okozhat. Kényszervágás csak a biztosító fél bele­egyezésével történhetik, kivéve, ha a körül­mények folytán ezen beleegyezés már nem vonható be. Ilyen körülmény, ha a már tel­jesen gyógyíthatatlan állat húsa csak rög­­­töni levágás útján értékesíthető, továbbá, ha az állat rendkívüli szenvedései teszik kívá­natossá annak kiirtását. A biztosítás megszűnik, ha az állat el­adatott. De ha az eladott állat szavatossági hiba miatt pusztult el az új tulajdonos kezén, úgy, hogy a biztosított és eladó fél még tör­vényes kártérítésre köteleztetik, úgy a biz­tosító fél vagy társaság téríti meg az eladó kárát. Ezek a német állatbiztosítási törvényt szabályozó elvi kijelentések. Érdemes volt ezeket itt is közölni és érdemes fölöttük ná­lunk is gondolkozni, mert mindezek megfon­­toladók lesznek a mi állatbiztosítási törvé­nyeink megalkotásánál is. Ez pedig nálunk is mielőbb be fog következni, nem azért, hogy a németeket utánozzuk, de azért, mert az állatbiztosítás hasznos és szükséges dolog. Mert nem épen okvetlen szükséges, hogy mindig a magunk kárán tanuljunk, de vi­szont óhajtandó, hogy mások célszerű és helyes intézkedéseit a magunk javára ki­használni törekedjünk. M. T. qp T5 per 7( JL A Xk O xi A. ,,B. u. é. k.“! — A jótékony egyesületek figyelmébe. — Fölteszem embertársaim nagy részéről, hogy ve­lem együtt igaz szívvel kívánunk egymásnak boldog új évet. Lehet, hogy mások azt mondják, hogy az ilyenek elenyésző kisebbségben vannak. Azoknak a száma a túlnyomó, akik a boldog új évet haszonle­sésből, önérdekből kívánják. Legyen egyik, vagy a másik felfogás igaz, vagy ami a kettő között az arany középúton van, az bizo­nyos, hogy az ilyen, önzésből boldog újévet kívánók vannak olyan számban, hogy megrontsák mindenkire nézve az új év első napját. Pedig az a babona, hogy amint az új év első napját kezdjük, úgy folytatjuk az egész évben. Azonban ne értsük félre a dolgot. Vannak egyé­nek, akik egyik napról a másikra nekünk szolgála­tot tesznek, amiért alig vannak teljesen megfizetve, vagy ha igen, mégis érezzük azt, hogy különös buz­galmukért, szívességükért nekik valami viszonzással tartozunk. Aki az ilyenek megjutalmazására az új évet vá­lasztja ki, annak cselekvését csak dicsérni tudjuk. Például hozom fel a levélhordókat. Nem nézhetjük azt, hogy fárasztó munkájuknak megfelelően van­nak-e fizetve, vagy nem, mégis minden jószívű em­bernek jól esik, ha legalább új évkor elismerését fe­jezheti ki annak, aki hírlapját, leveleit, az időjárás minden viszontagságai között házi tűzhelyéhez, ke­zébe adja. Isten ments’, hogy az ilyen, jól megérde­melt jutalom ellen szólnék ! Azok a csoportos és egyenkénti „B. u. é. k.”, kívá­nók, akik minden alapos cím, ok és jog nélkül új év napján még a közbátorságot is veszélyeztetik, nem tárcacikkely elmélkedésre, hanem a rendőrkapitány­ság elé valók. Itt, ebben a közleményben, ahol a vonal alatt még jobban dühöng az idealizmus, mint fölötte, azokról a ,,B. u. é. k.“ kívánókról akarunk megemlékezni, akik ezt szívből, vagy legalább a társasélet parancsolta kötelesség folytán színből cselekszik. Hát én részemről könnyen végeznék az új évvel, ha éppen ez utóbbiról nem lenne szó. Aki reá szol­gált az újévi ajándékra, jobban mondva elismerésre, szívesen adom meg, ami szegénységemtől telik. Tudok alkalmat és módot találni arra, hogy zárva legyen új év első napján az ajtóm olyanok előtt, akik­nél a „B.u. é. k.“ a koldulásnak csak egy különleges formája. De szeretnék szabadulni, mert az ó éves békével óhajtanám lezárni, az újat nyugalmasan kezdeni azon „B. u. é.k.“ üdvözlésektől is, amelyek igazán szívből, vagy legalább el nem kerülhető társadalmi illendő­ségből szólnak. Tegyük a kezünket a szívünkre, még az ilyen ,,B . é. k.“ üdvözlés is alkalmas arra, hogy több napunkat megrontsa. Még aki nem is emlékezetből, hanem évről-évre kiegészített lajstromból intézi el a „B. u. é. k.“ kívá­nás dolgát, aki inkább mindenkinek azt kívánná „B. b. a. ö.“, vagyis bújjék beléd az ördög, annak is nagy gondot okoz: 1. Kinek kell küldeni szívből, vagy társadalmi illemből „B­­. é. k.“ üdvözletet? 2. Van-e elég névjegyem, bomítékom, bélyegem az üdvözlethez ? 3. Bosszant, hogy olyannak küldtem újévi üd­vözlést, aki azt nem viszonozza. Mérges vagyok, hogy olyanok kívántak boldog új évet, akiket ebben nekem kellett volna megelőznöm. De ki tudná elősorolni azt a sok kellemetlensé­get, ami azzal jár, hogy illik egymásnak boldog újévet kívánni ? Ezen kellemetlenségek elkerülésére van út és mód. Nem azt a módot értjük, hogy mindenkit meg­győzzünk arról, hogy akik egymás jóindulatáról, egymásnak tartozó társadalmi illemről meg vannak győződve, azok hagyják abba a „B. u é. k.“ kívánást. Sirolin 5 A legkiválóbb tanárok és­ or­vosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást.­­— Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 K.-ért kapható. — Figyeljünk, hogy minden üveg alanti céggel legyen ellátva. F. Hoffmann-La Roche & CO vegyészeti gyár Basel (Svájc): 45 KECSKEMÉT K 190­. január 3. SZÍNHÁZ. Mozgalmas volt a színház karácsonya az idén. Ez a mozgalmasság azonban csak a színpadról értendő, mert bizon a hat ünnepi előadásra a nézőtéren igen kevés közönség gyűlt össze. A hét legérdekesebb estéjének, a „Rákóczi ünnepségének lezajlásáról lapunk más helyén emlékezünk meg. Rákosi és Gáti kacagtató vígjátéka, „A sasok“ igen gyönge előadásban került bemutatóra. A szerep nem tudás okozta ’ lomha tempó kísértett minden vonalon, a vígjátéki stílus finomabb megnyilatkozását pedig Nagy Dezsőn kívül egy szereplő sem respektálta. A hét műsora egyébként ismétlésekből állott. (k f.)­ ­ ÚJDONSÁGOK. Kecskemét, 1904. január 2. — Koldosi újévet kívánunk lapunk t. olvasóinak és dolgozótársainknak. Ez utóbbiaknak­­ meleg köszönetet mondunk önzetlen támogatásukért és a köz érdekében kérjük azt a jövőre nézve is. — 1 Helybeli Unieulli-mzsik­or al»!ira a következő adomány folyt be : Csereklyei Károly és neje Decsy Anna 10 ff. — f. Özv. Blajsza Pálné........................... 10 K­­­f. Legutóbbi kimutatás: 23915 K. 66 f. Főösszeg: 23935 K. 66 f Kecskemét, 1903. dec. 30. Gr. Fekete Mihály, p­énztárnok — Halálozás. Mély sajnálattal jegyezzük fel, hogy Szabó László budapesti kir. törvényszéki vizsgálóbíró múlt hó 25-én, élete 40-ik évében elhunyt. Temetése Kecskeméten, múlt hó 27-én történt nagy részvét mellett. Áldás emlékére! Őszinte részvéttel közöljük, hogy i­d. Horváth Sándor f. hó 1-én, súlyos be­tegség után, életének 68-ik évében elhunyt. Temetése f. hó 3-án, vasárnap d. u. 3 órakor lesz a "VI. tized, Fűzfa­ utca 118. sz. háztól. Béke poraira! — Th. bizottsági tagokat választottak múlt hó 27-én. Új th. bizottsági tagok lettek az I. kerületben d­r. Angyal Vidor ügy­véd, Fekete Mihály könyvkereskedő; a II-ikban dr. Garzó Béla; a III-ikban Kiss Mihály; a IV-ik kerületben Kovács Ferenc kereskedő. — Már megint új tanfelügyelőnk lesz. Dr. Wilt György s. tanfelügyelőnket Hunyadvármegye tanfelügyelőjévé nevezték ki. Helyébe Vasady Lajos s. tanfelügyelő jön Aradmegyéből. — Születés és halálozás 1903-ban. Kecskeméten 1903. évben 2319 születéssel szemben 1594 halálozás történt, igy a sza­porodás 725 lélek. Tavaly nagyobb volt a születések száma s 850 volt a szaporodás. — Helyi hírlapjaink pártolása. Kecs­kemétnek nincs vidéke, különösen nincs azon értelemben, hogy helyiérdekű lapjai a város határán kívül támogatásban részesülhetné­nek. Szűk ez a keret, de bizony ezen belül is sokat lehetne tenni. Mert hiszen látjuk azt, hogy napról-napra többen és többen ol­vassák, szinte falják a helyi újságokat, ám az ezen érdeklődéssel egyáltalában nincs arányban az előfizetés, az anyagi támoga­tás. Kaszinókban, körökben, pénzintézetek­ben, vendéglőkben és kávéházakban rövid idő alatt szétszakadozik az egyetlen pél­dányban­ járatott helyi újság a tömérdek használattól, kívül a középponton házról­­házra megy az újság, de vajmi kevésnek jut eszébe, hogy akkor is, amikor Kecskemé­ten egyetlen hírlapíró sincs, akinek az új­ságírás megfelelő kenyérkeresete lehetne, a maga néhány koronájával támogatná a helyi sajtót. Minden helyi lap meg lehet elégedve olvasóinak számával, csak azt kellene kita­lálni valamiféle Edisonnak, hogy ha egy­­egy újságpéldányt 3—4 ember elolvas, le­köpjék róla a nyomdafesték, így nem lehetne 50, 100 sőt több embernek egyetlen lappél­dányt elolvasni akként, hogy hozzá ne já­rulna a lapot előállítók szellemi és anyagi áldozatához! — Népies előadások. A Katona József kör január 3-án, vasárnap d. u. 4 órakor ren­dezi a Katona-sétatéren levő városi Vigadó nagytermében a második népies előadást, amely alkalommal, születésének századik év­fordulóján, Deák Ferencről­, a haza böl­cséről beszél Marton Sándor ref. fogimn. tanár. Résztvehet ezen előadásokon minden keleti­ díj nélkül minden felnőtt férfi és nő. — Gyermekvédő telep-bizottság Kecs­keméten. A gyermekvédelemnek egyik leg­­hathatósabb tényezője a társadalomnak köz­reműködése. A telep­­­bizottság megalakí­tásával a társadalom erkölcsi támogatását veszik igénybe azok, kik a gyermekvédel­met minél nemesebbé, ideálisabbá tenni akar­ják. A múlt havi bizottsági közgyűlésen megalakított telep­bizottság tagjai lettek: Kada Elek polgármester, Bagi László h. polgármester, Tóth István közgyám, Dökény László tanácsnok, Vámos Béla rendőrfőka­pitány, dr. Kecskeméti Lajos tiszti főorvos, dr. Csabai Géza, dr. Fodor Jenő tb. főorvosok, dr. Molnár Károly és dr. Damó Zoltán tiszti­orvosok. Megválasztottak továbbá: Kada Elekné, özv. dr. Falta Lászlóné, Sebastiáni Károlyné, Hornyik Józsefné, dr. Fodor Je­­nőné, Bleyer Ferencné, Dömötör Sándorné, dr. Kovács Pálné, Szalontai Sándorné úrnők. Mészáros János ev. ref. lelkész, Laukó Károly ág. hitv. ev. lelkész, dr. Bárány József izr. főrabbi, Petter Géza hittanár, Faragó Béla árvaházi igazgató, Németh László, Tormásy Sándor, dr. Tegze Gyula, Fejér István, Brachfeld Vilmos, Mayerfi Zoltán és Poór Sándor urak. — Szilveszter estén vígan voltak a Kaszinóban, a Kereskedelmi Kaszinóban, Milleker vendéglőjében stb. Nem nagy saj­nálkozással búcsúztatták el az óévet és annál nagyobb reménységgel köszöntötték az újat.

Next