Kecskemét, 1907. január-június (35. évfolyam, 1-25. szám)
1907-01-06 / 1. szám
4. oldal. KECSKEMÉT A „Kecskemét“. Január 1-én új előfizetést nyitottunk lapunkra. Programmunk, melyet különben első cikkünkben részletesen is kifejtünk, ismeretes a nagyközönség előtt. Kérjük továbbra is azt a pártfogást, melylyel ezideig kitüntetett s mi ígérjük, hogy tovább is érdekeinek leghűbb őrei leszünk minden megalkuvás nélkül. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Fél évre 15 kor. Negyedévre 2 kor. 50 fill. színház. Bűvös vadász. — Ember tragédiája. A délutáni előadásokról. A hét már gazdag volt művészi sikerekben. Az előadások végre is oly nívón állottak, amelyet egy ilyen kitűnő nagyszámú társulattól joggal elvárhatunk, sőt megkövetelhetünk. Csak aztán állandó maradjon a nívó s akkor igazán kibékülhet az igazgató, a közönség egyaránt. Kár, hogy ilyen későn, mikor már alkonyadóban van a színházi idény és dekadenciában a közönség érdeklődése, kell ezt tapasztalnunk. De hisszük, s ez előadások után joggal, hogy az érdeklődés, mely egy kissé nagyon is megcsappant a színészet iránt, fokozódni fog azon előadások nyomán, melyeket általános megelégedésre hétről-hétre produkál a társulat. Itt ismét hangsúlyoznunk kell, hogy ez nem valami magasabb érdem, hanem igenis csak olyan nívó tanúbizonysága, melyet ilyen felette értékes elemekből álló társulatnak produkálnia is kell. Az igaz, hogy szertelenséget, sőt nemtörődömséget is kell panaszolnunk, különösen a délutáni előadások miatt, melyek egyszerűen botrányszámba mennek, de itt is meg kell jegyeznünk, hogy ennek korántsem az igazgató az oka, hanem a darabban szereplők részéről a közönség indokolatlan negligálása. De erre is van egy hathatós orvosság: a színházi bíróság. Az ügyelő csak krétázzon rendületlenül. A bíróság pedig csapjon le kérlelhetetlenül a minden fegyelmet sutba dobó szereplők gázsijára, így aztán egy hét leforgása alatt rend lesz. * A Bűvös vadászt ugyan elengedtük volna s inkább a vidéki színpadhoz jobban alkalmaskodó operákat látnánk szívesen, de azért dicsérjük a buzgalmat, mellyel az opera szereplői feladatuknak megfelelni óhajtottak s különösen a gondos rendezést, mely a hatalmas szinpadi technikát igénylő opera külsőségeit is tudta érvényesíteni. A darab nem a kecskeméti színházba való. Az évszázados opus ugyan örökéletű s örökéletre is van classikus muzsikájával hivatva, de valljuk be: Kecskemét még nem érte el azt az időt az opera történetében, hogy itt azt érteni s művészi szépségeit kellőleg értékelni tudnák. Ez a kecskeméti pályafutása a Bűvös vadásznak. Eltekintve attól az influenzás hangulattól, mely a korban s a magánszereplők közt egyaránt uralkodott, mindazonáltal Parlagi Kornélia, Sugár Aranka, Sz. Nagy Imre, Juhász Sándor, Székely oly szép eredményt értek el, hogy vidéki színpadon az ilyesmi ritkítja párját. Node mentő körülmény a karnál, hogy a női tagok közül többen voltak betegek, mert különben botrányos rosznak kell neveznünk az ő együttesüket. Hiányzik az erő, az elevenség belőle s nem fedi kezdetlegessége a zenekar precizitását. S ez hiba. Valjon ki ennek az oka ?...* Még Madách: Ember tragédiájáról kell megemlékeznünk, mint ezidei színházi életünk egyik igazán kiemelkedő mozzanatáról. Nem említve a káprázatos és fényes kiállítást, mely egyedül áll impozáns szépségével a vidék színpadjain, az előadás keretében Pataky megrázó erejű, gondos és hatalmas Ádámját s Vécsei Ilona egész újdonság erejével ható, nála szokatlan gyöngéd és finom Éváját, Bihari Lászlónak karakterisztikus s nagy tehetségre és gondos szorgalomra valló Luciferjét kell különösképen kiemelnünk. A tömegjelenések meg épen kitűnők voltak s ezek között is a francia forradalmi jelenet, melynek realitása a rendező gondos kezét dicséri. A TÖRVÉNYHÁZBÓL Bűnügyi statisztika. A bűnügyi hivatal vezetője , Füvessy Imre h. rendőrfőkapitány most állította össze a múlt év bűnügyi statisztikáját. Eszerint az 1906. évben 1300 bűncselekményt követtek el városunk területén. A bűncselekmények közt legnagyobb számmal szerepelnek a lopások : 338 ízben. Ezenkívül 121 esetben könnyű testi sértés, 44 becsületsértés, 48 csalás, 12 rablás, 1 gyilkosság és 1 királysértés. A többi bűncselekmény egyéb kisebb vétségekre esik. SZÉPIRODALOM Forduljatok vissza! (A kivándorlókhoz.) Hova mentek én véreim?! Mentek uj honfoglalásra ? Hol hervadsz el nemes törzsek Egészséges szép hajtása? Dobjátok le, hogyha úgy húz A tömött tarisznya . . . Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! , Imre, lásd az édes apád Árva, mint a szedett töke . . . Kérges kézzel, hajlott testtel Minek gyűjtött jobb időkre?! Múlt regéit, — zsúpos házát, — Sírját kire bízza? — Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! Pista, nézd, az édes anyád Szürke szeme meg se’ szárad. . . Hallod, az sir, aki érted Tenni soha ki nem fáradt! Égre kiált ez a könnycsepp, Ez a gyémánttiszta . . . Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! A föld is hí, — virágának Illata hő hivó csókja, 1. szám. Pacsirtaszó esdeklése, Ölelő kar a fák bugja . . . Nyájas arca a rónaság, Napsugárban izva, — — Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! E föld érez, — porszeméhez Vegyült magyar szivek hamva, — Nektek minden gabnaszeme Szeretetben volt foganva; Ha majd terem idegennek, Az csak alamizsna . . . Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! Áll az emlék, ahol egykor Negyvennyolc szent tüze lángolt. . . Majd ki szól itt: „Olvassátok, Ez az egyik nagyapám volt..." Majd ki szól itt: „Én is teszem, Ha sors harcba visz ma!. . .“ — Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! Tudom, hogy nem hívlak vissza Gyöngyéletre, dáridóra, — Jajkeserves, verejtékes Lesz itthon tán minden óra; De könnyetek, verejtéktek Az anyaföld iszsza . . . Áldjon meg a három Isten, Forduljatok vissza! Egy emberlét — hét mennyország Üdvössége fér el abban, Hogy hazánkat unokáknak Adhassuk át gazdagabban; — Jöjjetek hát ezért küzdni, Szívben, karban bízva. — Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! Jankovics Marcell. Aki az ördöggel cimborál. Irta: Horváth Ambus. A szobában siri csönd, az asztal fölé egy sörényes alak hajlik és az előtte fekvő üres papírra már régóta bámul. Észre sem veszi, hogy a tollszárat elrágta. Kívülről behallatszik az olvadó hóban haladók lépésének zaja s az embercsizmák ugyancsak mondogatják az éjszakában: locs-pocs . . . A költő mintha észrevenné a taktust és leírja: locs-poc . . . Aztán ellöki magától a papirt, a tollat dobja és cigerettára gyújt. — El van intézve! szólalt meg valaki a háta mögött. Lucifer, a tagadás szelleme volt. S a lány pofájával kajánul mosolygott és mégkkor is röhögött, mikor a költőnek beaitatkozott. Aöltő: Örülök a szerencsének. Tessék leül ! Mivel lehetek szolgálatára? Lucer: Köszönöm, köszönöm. Maradjon csal nyugodtan, látom neki adta magát a kjíjtyelertnek. Talán roszkor is jöttem, talán zajazom? A fiökó: Ah, dehogy, a világért sem ! Sőt ebbjen a pillanatban szükségét érzem egy oly egyén társaságának, aki nem annyira ábrándoló, mint én. Hírből már ismerem, sokat hallottam szellemeskedéseiről. Amint értesülve vagyok, ön tréfálta meg az emberiséget a Paradicsomban. Igazán kegyetlen tréfa volt! De, higgye meg, néha én is tudnék ilyen kegyetlen lenni... De még mindig nem ült le! Az ördög és a költő elhelyezkednek az asztal körül. Egy pillanatra csönd lesz és az utcáról tisztán behallatszik: locs-pocs. Az ördög szórakozottan kezébe veszi az asztalon fekvő fehérlapot és tőle telhető szelíd vigyorgással olvassa az odavetett szava- Ikát: locs-pocs. A költő, aki ezt észrevette, zavartan szól.