Kecskemét, 1907. január-június (35. évfolyam, 1-25. szám)

1907-01-06 / 1. szám

4. oldal. KECSKEMÉT A „Kecskemét“. Január 1-én új előfizetést nyitot­tunk lapunkra. Program­munk, melyet különben első cikkünkben részletesen is kifejtünk, ismeretes a nagyközönség előtt. Kérjük továbbra is azt a pártfo­gást, melylyel ezideig kitüntetett s mi ígérjük, hogy tovább is érdekeinek leghűbb őrei leszünk minden megal­kuvás nélkül. Előfizetési árak: Egész évre 10 kor. Fél évre 1­5 kor. Negyedévre 2 kor. 50 fill. színház. Bűvös vadász. — Ember tragédiája. A délutáni előadásokról. A hét már gazdag volt művészi sike­rekben. Az előadások végre is oly nívón állottak, amelyet egy ilyen kitűnő nagyszámú társulattól joggal elvárhatunk, sőt megkö­vetelhetünk. Csak aztán állandó maradjon a nívó s akkor igazán kibékülhet az igaz­gató, a közönség egyaránt. Kár, hogy ilyen későn, mikor már alkonyadóban van a színházi idény és dekadenciában a közön­ség érdeklődése, kell ezt tapasztalnunk. De hisszük, s ez előadások után joggal, hogy az érdeklődés, mely egy kissé nagyon is megcsappant a színészet iránt, fokozódni fog azon előadások nyomán, melyeket általános megelégedésre hétről-hétre produ­kál a társulat. Itt ismét hangsúlyoznunk kell, hogy ez nem valami magasabb érdem, ha­nem igenis csak olyan nívó tanúbizonysága, melyet ilyen felette értékes elemekből álló társulatnak­­ produkálnia is kell. Az igaz, hogy szertelenséget, sőt nem­törődömséget is kell panaszolnunk, különösen a délutáni előadások miatt, melyek egyszerűen botrány­számba mennek, de itt is meg kell jegyez­nünk, hogy ennek korántsem az igazgató az oka, hanem a darabban szereplők ré­széről a közönség indokolatlan negligálása. De erre is van egy hathatós orvosság: a színházi bíróság. Az ügyelő csak krétázzon rendületlenül. A bíróság pedig csapjon le kérlelhetetlenül a minden fegyelmet sutba dobó szereplők­­ gázsijára, így aztán egy hét leforgása alatt rend lesz. * A Bűvös vadászt ugyan elengedtük volna s inkább a vidéki színpadhoz jobban alkalmaskodó operákat látnánk szívesen, de azért dicsérjük a buzgalmat, mellyel az opera szereplői feladatuknak megfelelni óhajtottak s különösen a gondos rendezést, mely a hatalmas szinpadi technikát igénylő opera külsőségeit is tudta érvényesíteni. A darab nem a kecskeméti színházba való. Az évszázados opus ugyan örökéletű s örökéletre is van classikus muzsikájával hivatva, de valljuk be: Kecskemét még nem érte el azt az időt az opera történetében, hogy itt azt érteni s művészi szépségeit kellőleg értékelni tudnák. Ez a kecskeméti pályafutása a Bűvös vadásznak. Eltekintve attól az influenzás hangu­lattól, mely a korban s a magánszereplők közt egyaránt uralkodott, mindazonáltal Parlagi Kornélia, Sugár Aranka, Sz. Nagy Imre, Juhász Sándor, Székely oly szép eredményt értek el, hogy vidéki színpadon az ilyesmi ritkítja párját. Node mentő körül­mény a karnál, hogy a női tagok közül többen voltak betegek, mert különben bot­rányos rosznak kell neveznünk az ő együt­tesüket. Hiányzik az erő, az elevenség belőle s nem fedi kezdetlegessége a zene­kar precizitását. S ez hiba. Valjon ki ennek az oka ?...* Még Madách: Ember tragédiájá­ról kell megemlékeznünk, mint ezidei színházi életünk egyik igazán kiemelkedő mozzana­táról. Nem említve a káprázatos és fényes kiállítást, mely egyedül áll impozáns szép­ségével a vidék színpadjain, az előadás keretében Pataky megrázó erejű, gondos és hatalmas Ádámját s Vécsei Ilona egész újdonság erejével ható, nála szokatlan gyöngéd és finom Éváját, Bihari Lászlónak karakterisztikus s nagy tehetségre és gon­dos szorgalomra valló Luciferjét kell külö­nösképen kiemelnünk. A tömegjelenések meg épen kitűnők voltak s ezek között is a francia forradalmi jelenet, melynek reali­­tása a rendező gondos kezét dicséri. A TÖRVÉNYHÁZBÓL­ ­ Bűnügyi statisztika. A bűnügyi hi­vatal vezetője , Füvessy Imre h. rendőrfőka­pitány most állította össze a múlt év bűn­ügyi statisztikáját. Eszerint az 1906. évben 1300 bűncselekményt követtek el városunk területén. A bűncselekmények közt legna­gyobb számmal szerepelnek a lopások : 338 ízben. Ezenkívül 121 esetben könnyű testi sértés, 44 becsületsértés, 48 csalás, 12 rab­lás, 1 gyilkosság és 1 királysértés. A többi bűncselekmény egyéb kisebb vétségekre esik. SZÉPIRODALOM Forduljatok vissza! (A kivándorlókhoz.) Hova mentek én véreim?! Mentek uj honfoglalásra ? Hol hervadsz el nemes törzsek Egészséges szép hajtása? Dobjátok le, hogyha úgy húz A tömött tarisznya . . . Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! , Imre, lásd az édes apád Árva, mint a szedett töke . . . Kérges kézzel, hajlott testtel Minek gyűjtött jobb időkre?! Múlt regéit, — zsúpos házát, — Sírját kire bízza? — Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! Pista, nézd, az édes anyád Szürke szeme meg se’ szárad. . . Hallod, az sir, aki érted Tenni soha ki nem fáradt! Égre kiált ez a könnycsepp, Ez a gyémánttiszta . . . Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! A föld is hí, — virágának Illata hő hivó csókja, 1. szám. Pacsirtaszó esdeklése, Ölelő kar a fák bugja . . . Nyájas arca a rónaság, Napsugárban izva, — — Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! E föld érez, — porszeméhez Vegyült magyar szivek hamva, — Nektek minden gabnaszeme Szeretetben volt foganva; Ha majd terem idegennek, Az csak alamizsna . . . Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! Áll az emlék, ahol egykor Negyvennyolc szent tüze lángolt. . . Majd ki szól itt: „Olvassátok, Ez az egyik nagyapám volt..." Majd ki szól itt: „Én is teszem, Ha sors harcba visz ma!. . .“ — Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! Tudom, hogy nem hívlak vissza Gyöngyéletre, dáridóra, — Jajkeserves, verejtékes Lesz itthon tán minden óra; De könnyetek, verejtéktek Az anyaföld iszsza . . . Áldjon meg a három Isten, Forduljatok vissza! Egy emberlét — hét mennyország Üdvössége fér el abban, Hogy hazánkat unokáknak Adhassuk át gazdagabban; — Jöjjetek hát ezért küzdni, Szívben, karban bízva. — Áldjon meg a három isten, Forduljatok vissza! Jankovics Marcell. Aki az ördöggel cimborál. Irta: Horváth Ambus. A szobában siri csönd, az asztal fölé egy sörényes alak hajlik és az előtte fekvő üres papírra már régóta bámul. Észre sem veszi, hogy a tollszárat elrágta. Kívülről be­hallatszik az olvadó hóban haladók lépésé­nek zaja s az embercsizmák ugyancsak mondoga­tják az éjszakában: locs-pocs . . . A költő m­intha észrevenné a taktust és leírja: locs-poc . . . Aztán ellöki magától a papirt, a tollat­­ dobja és cigerettára gyújt. — El van intézve! szólalt meg valaki a háta m­­ögött. Lucifer, a tagadás szelleme volt. S a lány pofájával kajánul mosolygott és még­­­­kkor is röhögött, mikor a költő­nek bea­itatkozott. A­öltő: Örülök a szerencsének. Tes­sék leül­ ! Mivel lehetek szolgálatára? Lu­cer: Köszönöm, köszönöm. Marad­jon csal nyugodtan, látom neki adta ma­gát a kjíjtyelertnek. Talán roszkor is jöttem, talán zaj­azom? A fiök­ó: Ah, dehogy, a világért sem ! Sőt ebbjen a pillanatban szükségét érzem egy oly egyén társaságának, aki nem annyira ábrándoló, mint én. Hírből már ismerem, sokat hallottam szellemeskedéseiről. Amint értesülve vagyok, ön tréfálta meg az embe­riséget a Paradicsomban. Igazán kegyetlen tréfa volt! De, higgye meg, néha én is tud­nék ilyen kegyetlen lenni... De még min­dig nem ült le! Az ördög és a költő elhely­ezkednek az asztal körül. Egy pillanatra csönd lesz és az utcáról tisztán behallatszik: locs-pocs. Az ördög szórakozottan kezébe veszi az asztalon fekvő fehérlapot és tőle telhető sze­líd vigyorgással olvassa az odavetett szava- I­kát: locs-pocs. A költő, aki ezt észrevette,­­ zavartan szól.

Next