Kecskemét, 1907. január-június (35. évfolyam, 1-25. szám)

1907-03-31 / 13. szám

13. szám. KECSKEMÉT azokat a rideg, bántó ellentéteket, ame­lyek az úr és szolga között fönállanak. Osztálygőg, bornirtság mindenfelé. A rangkorság ma még jobban dühöng, mint 48 előtt, amikor a „nemzetes uram“ nem tartotta okvetlenül szüksé­gesnek, hogy a gatya fölé nadrágot is húzzon. Nem azt akarom mondani, hogy le a nadrággal! Az ilyen osztály­gőgtől is óvjon meg a teremtő. Hanem csak fölemlítem, hogy amíg más országokban emberséges bánás­móddal érezteti a műveit osztály er­kölcsi erejét a néppel, addig Magyar­­országon lángészre vall a cseléd és a munkás türelmét kemény próbára tenni. S amíg más országokban nép­könyvtárak, nyilvános fölolvasótermek, múzeumok intézményeinek létesítésével igyekeznek megoldani a nép művelé­sének nagyon is komoly kérdését, ad­dig nálunk az irodalmi társaságok slep­­peken nyargalnak s ha már nagyon muszáj — tekintettel a hazafias célra, hát leereszkednek a néphez is, hogy népies mesékben adagolják be neki a tudomány és a művészet vívmányait. Mennyi jóakarat és mennyi együ­gyű­­ség egy rakáson . .. A Petőfi-ház fölépülhet a társas­vacsorákkal élesztgetett nagylelkűség­ből, de félő, hogy a költő hányatott életének emlékei nem találnak oda be­férni. Csak akkor értettük meg Petőfi szellemét, ha nem riadunk vissza a nép művelésétől s annak előmozdítása érdekében mindent megteszünk. S ha igy lesz, Petőfi költészeté­től megittasul, átszellemül Dózsa népe, nem a rombolásra, hanem a megújho­dásra, a föltámadásra ! Lucifer: A színházi zenekar hangversenye. Megjegyzések. A kecskeméti színházi zenekar Szent- Gály Gyula zeneiskolai igazgató műveiből az ő személyes vezénylete mellett igen si­került hangversenyt rendezett. Nagyszabá­súnak ígérkezett, nagyszabású is volt, ki­elégítette minden tekintetben az igényeket. Mert Szent-Gály Gyula valóban elsőrangú művész s a zeneszerzők sorában is fényes, előkelő hely illeti meg. Mindössze két dolgot kell felemlíte­nünk, annak hangsúlyozásával, hogy ez a nagyközönség körében fel-fel hangzó véle­ményeknek kvázi reflexiója. Mi, tiszteljük, becsüljük Szent-Gály Gyulának magas szín­vonalon álló tudását, de azért szerettük volna, ha a zenekari hangverseny, melynek tartására — sajnos — egy évben egyszer is alig van alkalom, más programmpontot is tartalmazott volna Szent-Gály Gyula mű­vein kívül. Ismételjük, hogy ez korántsem lebecsülés akar lenni, hanem az, hogy ha már olyan ritkán adatik alkalom, úgy azon legyünk, hogy akkor a klaszikus ze­nével­­ is ismertessük meg a mi zeneileg­­ alaposan hátramaradt közönségünket. Ha­­ csak lassan is, — de fokozatosan. Épen azért igen óhajtottuk volna, ha­­ egy kis klaszikus zenét is hallottunk volna a zenekari hangversenyen, mely valóban úgy hanganyagával, mint impozáns zene­karával kitűnően teljesített volna e tekintet­ben is kulturmissziót. Ugyan ellenérvül felhasználható az, hogy nálunk nincs talaja a klasszikus ze­nének, csakis a könnyebb muzsikának, de ez az érv sem foghat helyet akkor, mikor azt mondjuk, hogy épen az ilyen hangver­senyeknek célja a klaszikus zenének nép­szerűsítése. Ebben a tekintetben ugyan a kezdet­ kezdetének hivatását teljesítené, de a kezdet nélkül nincs vég s e nélkül ala­csony fokon áll a kulturember fogalmával szoros összeköttetésben álló zenei intelli­gencia. Szent-Gály Gyula műveinek megisme­rése valóban nagy élvezet a kecskeméti közönségre, de számolnunk kell ebben a tekintetben az általánosság követelte igé­nyekkel is. Mily szép lett volna pl. Szent- Gály Gyula programmpontjait váltakozva más zenével előadni — mondom — ezzel a fényes és perfekt, klaszikus zeneelőadásra alkalmas anyaggal. Ez az egyik. A másik az, hogy egy idegen dilettáns szavaló szerepelt a műso­ron. Nem szólnánk ellene, ha ez nem ismétlés volna. Két évvel ezelőtt melodrá­mát adtak, ugyancsak idegen szavalóval, ugyancsak Szent-Gály Gyula melodrámáját ugyancsak zenekari hangversenyen. Korántsem lüktet bennünk, — már a mi ismert álláspontunkból kifolyólag sem — a büszke kecskeméti lokálpatriotizmus. De hát dilettáns sz­avalót, a helyi fiatalságból valót mi is tudtunk volna találni. Szükség­telen ezért Budapestre vagy hova fordulni. Nem szólunk persze a személyről, — mert azt már itt eleve elismerjük, hogy Járossy Jenő, a szavaló úr, igen ügyes és kitűnő dilettáns. Itt is elvi dologról van szó. A hangverseny lefolyása egyébként a következő volt: A kecskeméti dalárda egy hangulatos helylyel-közzel költői lendületű üdvözlő dalt adott elő, a közönség zajos tetszése mellett. Majd a zenekar az illusztris szer­zőnek remek stílusú, zenei ötletekben gaz-­­­dag Török táncát és egy Scherzóját inter­pretálta sok közvetlenséggel. Horváth Ar- I nőid, ami népszerű, immár kecskeméti te- r­roristánk az ő szokott művészetével s színes előadásával énekelte Szent-Gály Gyulának poetikus Románcát, melyet a ve­­­­gyeskar és énekkar a szerző intenciójához híven és bravúrral kisért. Szünet után Várady Antal szövegére melodrámát (Az oltár előtt) szavalt Járossy Jenő úr sok igyekezettel s gondos, előkelő előadásban. A közönség megtapsolta érte, a­mit Rudnyánszky Gyula egy kedves apróságának elmondásával köszönt meg. Bátky Margit, a zeneiskola volt jeles nö­vendéke játszott ezután Szent-Gály művei­ből három opust Mióta nem hallottuk, igen sokat haladt s gyönyörű játéktónusá­val elragadtatta a közönséget. Büszke is lehet volt tanítványára a városi zeneiskola. Meleg ovációban részesítették. Majd a ve­­gyeskar és zenekar előadta a Diadal in­dulót, mely után a szépsikerű hangverseny véget ért. A színház majdnem megtelt s a színház volt zenészeinek szép jövedelem jutott, amelyre méltán rá is szolgáltak. HÍREK Husvét. Ünnepeljünk, emlékezzünk. A kereszténység legpoétikusabb, leg­szebb, legmeghatóbb ünnepe a húsvét, a világ Megváltójának, a kereszténység alapí­tójának, Krisztus Jézus halálának és dicső­séges feltámadásának magasztos ünnepe. A katholikus egyház szertartásai nagyszerdán veszik kezdetöket az úgynevezett Jeremiás próféta siralmával és végződnek nagyszom­baton az új Jézus Krisztus feltámadásának emlékezetével. Annyi poézist, annyi miszticizmust sehol se találunk, mint a nagy heti szertar­tásokban. Látva a nagy Isten-ember rava­talát ábrázoló, a néhány viaszgyertya sárgás fényétől csak félhomályban levő sírboltot, önkénytelenül a halál, a megsemmisülés jut eszünkbe és porba hullunk a világ Meg­váltójának ravatala előtt és felszakad a szív legmélyebb keserve is és megered a könny, siratva az életet, az élet sok keserveit. Majd lassan kint édes érzés száll vihar dúlta szí­vünkbe: a megnyugvás boldogító érzete. Hiszen itt fekszik előttünk, ki megtörte a halál hatalmát, ennek szenvedéseiből merí­tünk erőt a fájdalmak és keserűségek elvi­selésére, feltámadásából pedig üdítő balzsa­mot fájdalmainkra. Vigasztalódjunk, feltámadunk! A szomorúság teljes napok után jön a ragyogó húsvét, az örömök, a boldogságok ünnepe. Szinte átváltozik az ember ke­délye látva húsvét reggelén a teljes fény­pompájából kibontakozó napot, amint fény­sugarait szétlöveti a téli dermesztő álom alól most szabaduló természetre. Átválto­zunk : a bánat, a szomorúság helyett az öröm, a boldogság­ot verő fényes tanyát szíveinkben. Ünnepeljünk! Ünnepeljük az eszmék, a szeretet szent eszméinek fenséges diadalát e napon. Emlékezzünk! Emlékezzünk a megváltás emberfelettien fenséges munkájáról, mellyel az égből alá­­szállott Isten fia a keresztfán szenvedett kín­­halállal szerezte meg a legmagasztosabb eszmék győzedelmét. Dicsőség érte a ma­gasságban az Istennek! (h . . . .­­) 3. oldal. — Jóakaróinknak, munkatársaink­nak, olvasóinknak, lapunk barátainak boldog húsvéti ünneplést kívánunk. — Zenésmise. A róm­. kath. főgimná­zium ének- és zenekara közreműködésével, Szent-Gály Gyula vezetése alatt husvét va­sárnapján d. e. fél 9 órakor, husvét hétfő­jén pedig a nagytemplomban 9 órakor nagy ünnepélyes zenés mise lesz. — Kirendelés. Az igazságügyminiszter a kecskeméti esküldtbiróság helyettes elnö­kéül balázsfalvi Kiss Ferencz kecskeméti táblabirót rendelte ki. — Templomi énekkar. A kecskeméti városi dalárdából Rhúz Béla vezetése alatt alakult templomi énekkar az ágostai ev. templomban husvét vasárnapján fog elő­ször énekelni. — Mikor az ügyészség beteg. Megesett a héten, hogy a kir. ügyészségen az egész kezelő személyzet betegágyba dőlt és ott­

Next