Kecskemét, 1908. január-június (36. évfolyam, 1-25. szám)

1908-01-05 / 1. szám

2. oldal. KECSKEMÉ korábban, városunk akkori polgármes­tere még borjúszájú ingben járt, egyetlen szobát akkor padoltatott ki mikor polgármester lett és épen csak azért­ nyíltan hirdetett nézete volt, hogy az utcákat­ világítani nem kell: böcsületes ember világossal hazamegy, a lumpoknak pedig minek a’! Itten tehát s ilyen viszonyok kö­zött, ilyen elvekkel szemben kissé ne­hézkes a haladás, de ne féljen meg lesz. A viz már oly „égető“ kérdéssé lett, hogy azt elnyomni nem lehet. Mind a mellett, isten neki, nem is bánjuk ha panaszos levelével máskor is felkeres, nehogy mi is elfelejtkez­zünk róla, mint elfelejtkezett Rózsa Ibolyáról ... A hajszálat azonban jövőre elengedjük. Városatya választáskor. Csak kellő vigyázat! A gyorsan repülő idő ime elhozta újra a választásokat, mikor is a város polgárai kijelölik maguk közül azokat az embereket, akikre városuk kormányzását, anyagi és szellemi életük irányít­ását, fejlesztését óhajt­ják bízni. Közeleg a nap, mikor a polgár a legszebb jogát gyakorolhatja: a válasz­tás jogát. De nem az a célunk nekünk, hogy itt értekezést tartsunk a polgárok szép vagy kevésbé szép jogairól, hanem néhány intel­met, vagy ha úgy tetszik , tanácsot aka­runk adni arra nézve, hogy milyen zsánerű és kaliberű emberek kezébe tegyék le né­hány évre városunk sorsát. Hogy milyennek kellene lenni egy em­bernek, aki polgártársai bizalma folytán be­kerül a törvényhatósági bizottságba ? Legyen művelt és modern, aki képes legyen meg­érteni az újabb kor minden eszmei áramla­tát. De nemcsak megértenie, hanem tudnia is kellene, hogy mi a jó abból, mit lehetne belőle a város fejlesztése végett felhasz­nálni ? Ne legyen féltudákos, mert ennél nagyobb átok nincs egy városra. Mert az olyanok se látnak, se hallanak, csak men­nek a maguk okosnak vélt feje után, anél­kül, hogy meg tudnák fontolni az eseményeket. De van az ilyeneknek még egy szörnyűbb hibájuk. És ez elsősorban a patriotizmus, másodsorban a sógorság, komaság. Az ilyen tudákos emberek előtt nincs más cél, csak a maradiság, elvük: „Az öregapámnak is így volt jó, mert ne lenne nekem is jó!“ És megmaradnak az özönvíz előtti állapo­tukban s leszavaznak minden újítást. Vagy ha esetleg újítanak, úgy csinálják azt, hogy senki sem kér belőle. Veszedelmesebb ennél a másik jó szokásuk, hogy azért választat­ják meg magukat városatyáknak, hogy első­sorban a saját, másodsorban a sógor meg koma, harmadsorban az atyafiak és végül talán negyedsorban a város érdekeit szol­gálják. Ezeket különben alig kell mondani, hiszen elég sok és szomorú tapasztalataink vannak ezen a téren. Nem azt akarjuk ez­zel mondani, hogy talán a mi közgyűlésünk jobbadán ilyen emberekből áll. Távol le­gyen tőlünk még a gondolata is ennek. De ne bízzuk városunk vezetését analfabéta polgártársakra és óvakodjunk azoktól is, kiknek programm­juk csak az őstermelés ha­táráig tart, azontúl pedig az ő szemükben nincs semmi. Tudjuk mindnyájan, hogy egy város­nak­­ fejlődésre legjobb eszköze az ipar és a keesk­­edelem. Aki tehát lenézi vagy pláne megveti az iparost és a kereskedőt — ilye­nek pedig sokan vannak nálunk — az nem szolgálhatja városa érdekeit. Nem akarjuk ezzel azt mondani, hogy a gazdaközönséget ki kell zárni a tb. bizott­ságból, csak azt, hogy a konzervatív gon­dolkozású embereket lehetetlennné kell tenni. Arra törekedjünk, hogy ne ők legyenek a vezetők, ne ők legyenek az irányítók, ha­­­­nem hogy őket irányítsák. Arányosan kel­­­­lene a gazdaosztályból, az iparosokból, ke­­­­reskedőkből és a honoráciorokból össze-­­ állítani a tb. bizottságot, de olyan arányban, hogy az utóbbiak legyenek valamivel na­gyobb számban képviselve. Ez lenne a helyes és igazságos meg­oldás, mert azt már senki sem vonhatja kétségbe, hogy a vezetésre leghivatottabb elem a képzett emberek osztálya. És ha ezek kerülnek uralomra, bizonyosan több hajlandóságot fog a közgyűlés tanúsítani a haladásra. Az ilyen közgyűlés meg tudná csinálni néhány esztendő alatt a közkórhá­zat, a vízvezetéket, ki tudná köveztetni a várost és tudná az utcákat locsoltatni, mert akarna és tudna is dolgozni a város érde­kében. De hát ezek csak mind hiú ábrándok, amik a mostani városatya választáskor a legnagyobb valószínűség szerint nem fog­nak valóra válni. Beültetnek majd megint a városatyai székekbe holmi bácsikákat, kik a bugaci politikát tovább fogják fejleszteni s akik előtt sokkal fontosabb a mintagulya, mint a város lakossága. Vulkán. PÁRBESZÉD. — Bugacon. — I. ökör: Mi az a várospolitika? II. ökör: Közlegelő. I. ökör: (összeüti a patáját és elkezd bőgni) Széna terem a réten, a réten . . . II. ökör: Mi a bajod, békás? I. ökör: Olvasd csak! Azt írja az újság, hogy Bugac az oka, hogy a városi emberek között dühöng a jár­vány. Nincs kórház, nincs vízvezeték (vályú) és porosak az utcák. Hát nem eszményibb dolog ökörnek születni? Itt jó levegő van, illatos széna is te­rem, amennyi a mintagulyának elég és nem pusztítja sorainkat a vész. Hát hogy ne lenne jó kedvem! II. ökör: Igazad van pajtás, él­tessen bennünket a bugaci gondvise­­lőség! Közeleg a választás, barátain­kért imádkozzunk, hogy el ne esse­nek az érettünk vívott küzdelemben! (Megölelik egymást és meghatottan néznek a gulyásra.) Ai anyakönyvi hivatal 1907. évi statisztikája. A kecskeméti áll. anyakönyvvi hivatal­ban az 1907. év folyamán az anyakönyvekbe bejegyztetett összesen 2536 születés (közte 63 halvaszületett) és 1732 halálozás, igy a természetes szaporodás 741 lélek. A római katholikusoknál élveszületett 980 fiú, 893 leány, összesen 1873 gyermek; ugyanezen idő alatt elhalt 1277 róm. kath. egyén, igy a róm. kath.-nál a szaporodás 596 lélek. Az evangélikus reformátusoknál élve­született 293 fiú, 232 leány, összesen 525 gyermek; ugyanezen idő alatt elhalt 378 egyén, igy az ev. reform.-nál szaporodás 147 lélek. Az ágostai hitvallású evangélikusoknál élveszületett 15 fiú, 10 leány, összesen 25 gyermek ; ugyanezen idő alatt elhalt 32 egyén, igy az ág. h. ev.-nál fogyatkozás 7 egyén. Az izraelitáknál élveszületett 26 fiú, 22 leány, összesen 48 gyermek; ugyanezen idő alatt elhalt 39 egyén s igy az izraelitáknál a szaporodás 9 egyén. A görög katholikusoknál született 1 fiú, meghalt 4 egyén, a fogyatkozás tehát 3 egyén. A görög keletieknél született 1 fiú, meg­halt 1 egyén, így a létszám a régi maradt. Végül meghalt 1 unitárius s igy ezen vallásfelekezetnél a fogyatkozás 1 lélek. Nemi különbség szerint született 1316 fiú és 1157 leány, vagyis a fiúk száma 159- cel több. Az 1907. év folyamán az áll. anya­könyvi hivatalban 690 házassági kihirdetés történt s 544 jegyespár kötött házasságot. Ebből tiszta r. kath. házasság 340, tiszta ev. ref. házasság 93, tiszta izr. házasság 11, tiszta, felekezeteken kívül állók házassága 1, összesen tehát volt 445 tiszta és 99 vegyes házasság. CSERKÉSZÉS A HELYI TÁRSASÉLETBEN. VI. A közgyűlési teremben. Ha láttatok ti népek sürgést, for­gást, élénkséget, városatyai buzgól­­kodást, úgy nézzetek be egyszer Kecskemét közgyűlési termébe, ami­kor ott választások vannak, amikor a Jóskáék Miskájának, vagy a Miskáék Jóskájának „hivatala“ forog az urná­ban. Valóságos tumultus az, amit lá­tunk. Minő lelkesültség! Minő város­atyai gondoskodás. Egy sem marad otthon. Mintha lába kelne valamennyi bugaci rögnek, úgy forgolódnak, moz­golódnak a szavazás körül. Ha minden ügy olyan lelkes pártfogásra találna nálunk, mint a vá­lasztás, nem fájna a feje se a polgár­­mesternek, se a polgárságnak, se az újságírónak. Mert ezzel aztán megszűnt minden. Mert ami nem a Jóskáékra vonatkozik, illetve nem az egoizmust illeti, ott megszűnik minden. Ez egyik, sajátságosan végighúzódó tünet a mai közgyűlési képen. Ezért volt az, hogy a szőlőkapálásához szokott „többség“ csak a napokban ismerte el (de milyen kevesen voltak) a közkórház szüksé­gességét. Ezért van az, hogy vízve­zeték nincs. De kórház lesz, legalább a cudar víznek betegeit el lehet helyezni benne. 1. szám.

Next