Kecskemét, 1908. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-05 / 27. szám

2. oldal. az óriási kulturális és művészeti célok­hoz, melynek megvalósítása orgona nélkül lehetetlen, bármily ragyogó is legyen disztermünk. Kellermann Arnold: Csendőrséget a rendőrség helyébe. A közbiztonság rosszasága. Amint látjuk Kecskemét közbiz­tonsági viszonyainak szemléleténél, napról-napra felmerül egy-egy szen­­zációsabb bűneset s igen sok esetben a tettesnek se hite, se nyoma. S ha kinyomozzák is a tettest, a rendőrle­génység hiánya miatt a megelőzést sohasem érhetjük el s igy történhetik meg, hogy a gonosz indulatok szokat­lan biztonságban érzik magukat s a­mikor tettre kerül a sor, minden féle­lem nélkül törnek a polgárság élet és vagyonbiztonságára. Amikor a jelenlegi főkapitány hi­vatalba jutott, szó volt a rendőrlegény­ség reformálásáról. Ennek dacára, ez irányban semmi sem történt. A rend­őrség még mindig a régi állapotokban sínylődik s különösen a tanyavilág minden közbiztonsági ellenőrzés hiánya miatt állandó félelemben és rettegés­ben van. Ez a helyzet pedig tarthatatlan. Ha a rendőrlegénységben nincs meg a garancia, hogy az állandó bizton­ságot ellenőrizze, úgy ezzel az intéz­ménynyel mihamar le kell számolni. Éppen úgy, mint tették ezt Szolnokon, Szatmári, hol a rendőrséget csendőrség­gel váltották fel s noha a városi kasz­­szát kissé jobban terhelték meg, mind­amellett a meglazult élet- és vagyon­biztonság teljes biztosítékot nyert s azóta e városok bűnlajstroma sem tar­talmaz olyan nagystílű bűneseteket, a­melyeket a kecskemétiekben olvas­hatunk. A rendőrlegénység eliminálását ajánljuk a tanács és a közgyűlés fi­gyelmébe s hogy különösen a tanya­világot megnyugtathassuk, általános csendőri szolgálatot­­ kell behozni s merjük állítani, hogy nálunk is be fog állani az élet és vagyonbiztonság meg­­javulása, melyre pedig fölötte nagy szükségünk van. E mintaszerű intéz­mény, a csendőrség még mindenütt rendet teremtett. Közgyűlés. Interpellációk. Kedden délelőtt 9 órakor tartotta a th. bizottság rendes havi közgyűlé­sét. Tekintettel, hogy egy kis pikan­tériát éreztek a városatya urak a le­vegőben, no meg hogy választás is volt, szép számmal gyűltek össze a közgyűlési teremben. A gyűlés maga különben az interpellációk jegyében folyt le. A th. bizottsági tag urakon valóságos interpelláció düh uralkodik. Mi a világért se akarjuk azt mondani, hogy az interpellálók feltűnési viszke­­tegség mániában szenvednek. Oh de­hogy. Csak talán betegség ez. Járvány. A járvány pedig azért járvány, hogy ragadjon. No hát ragad is. Olyan ha­­szontalanságokkal lopják el az időt, hogy az már egyenesen abszurdum. Valamelyik bácsi, felbandukolva a közgyűlésre, meglát az utcán egy ku­tyát szaladni, hát akkor előveszi az interpellációs járvány és néha órákat elkezelnek a város fontos ügyeinek tárgyalására kiszabott időből. A legutolsó közgyűlésen szinte túllicitálták egymást interpelláció dol­gában a városatyák. Ha egyik kettőt, a másik hármat terjesztett be bizo­nyosan. Mostanában a főinterpellátor nevet határozottan Fodor József úr vívta ki magának. Nevéhez híven az­tán képtelenebbnél-képtelenebb inter­pellációkkal gyötörte a közgyűlés in­­teligensebb elemét. Mert a nagyrész­nek tetszik ám az ilyen fajta interpel­láció! Ha hangosan nem is, de ma­gukban bizonyosan jót nevetnek rajta. Az interpellációs düh lehűtésére legjobb volna az az intézkedés, hogy a tanácshoz intézendő kérdésekre a közgyűlés csak a tárgysorozat letár­­gyalása után térjen át. Szó sincs róla, nagyon sokszor van szükség interpel­lációra, mert ez mintegy ellenőrzője a tanács és a tisztviselők működésének. Ezt minden okos ember elismeri. De, hogy egy közgyűlésen tíz interpellációt is terjesszenek be, az már határozottan csak feltűnési mánia. Az interpelláló úr otthon bizonyosan boldogan üt a mellére, hogy ő szónokolt. A család­tagok, a sógorok és atyafiak pedig szent áhítattal néznek a hatalmas „szónok“ rokonra, ki a közgyűlésen interpellált. * De térjünk át a száraz referádára. Elnök: Gulner Gyula főispán ke­véssel 9 óra után nyitotta meg a köz­gyűlést. A polgármesternek rendes havi jelentését tudomásul vették. Ezzel kap­csolatosan több mint 10 interpellációt terjesztettek be a városatya urak. Elsőnek dr. Kiss Albert állott fel és három dologban is intézett kérdést a polgármesterhez. Már körülbelül két esztendeje — úgymond — hogy a köz­gyűlés elhatározta, hogy Szikrában te­metőt állít föl. E dologban azonban még mind e mai napig nem történt semmi ; 67 szikrai munkás ember föl­det kért a várostól munkáslakások számára, de még nem kaptak kérvé­nyükre választ; azt is régen elhatározta már a közgyűlés, hogy a nagyréti hi­dakat jó állapotba helyezi. Ebben se történt semmiféle intézkedés. A szikrai temető ügyében beadott kérdésre Csabay Géza főorvos adja meg a választ. A főorvos válaszában kifejti, hogy a szikrai temető ügy azért nincs még rendezve, mivel a szentkirályiak is ad­tak be kérvényt, hogy a temető lehe­tőleg közel legyen ő hozzájuk. Leg­közelebb azonban már ki fogják jelölni a szikrai temető helyét. Második interpellációjára Kada Elek polgármester válaszolt. Szikrában nehezebben kezelhető a munkáslakások ügye, mint egyebütt, mivel az ottani kérelmezők jórészt kertész emberek és így a munkásházak felépítésével eset­leg hátrányt szenvedhetnének a gaz­dák. Azért ő szívén viseli a szikrai munkásházak ügyét is. Harmadik kér­désére is a polgármester válaszolt és megnyugtatta interpellálót, hogy a nagyréti hidakat rövid időn belül jó karba fogják helyezni. Fodor József bizottsági tag kérdi a gazdatanácsnoktól, hogy tud-e arról a balesetről, hogy Bugacon a kútgém egy lovat agyonütött és ki felelős e kárért? A gazdatanácsnok távollétében a főügyész azt a választ adja, hogy tudomása szerint e tárgyban hivatalos jelentés még nem érkezett be. Panasz­kodik továbbá Fodor József az aszály miatt és azt a kérdést intézi az adó­ügyi tanácsnokhoz, hajlandó-e oda hatni, hogy az aszályra való tekintet­tel a pénzügyigazgatóságnál az adókat megfelelő mérvben leszállítsák. A fő­ispán és az adóügyi tanácsnok felvi­lágosítják aztán a paragrafust erősen citáló városatya urat, hogy a város ebben az ügyben nem tehet semmit. Ha valakinek panasza van, forduljon az illetékes hatósághoz. Most egy kis pikantéria követke­zett. A „Kecskemét“ közölte Wéber Edének a városi tisztviselők inkompa­tibilitására vonatkozó felebbezését, kapcsolatosan Bagi László h. polgár­­mester összeférhetetlenségével. E cikkre Bagi egyik helybeli lapban válaszolt. És e hírlapi polémiát tette közzé Wéber Ede a közgyűlésen. Erős vita indult meg Wéber és Bagi között. A vége aztán az lett, hogy az elnöklő főispán nem engedte tovább a szóharcot, mi­vel a sajtóban keletkező polémiák köz­gyűléseken megoldást nem nyerhetnek. Még G. Fekete Mihály és Han­­kovszky Zsigmond terjesztett be jelen­téktelen interpellációkat. A főispán azonban — nagyon helyesen — nem engedte meg, hogy válaszoljanak az interpellációkra. Fél 11­­ óra tájon tértek át a tárgy­­sorozatra. És pedig először a város budapesti házának eladása került tár­gyalás alá. Bagi h. polgármester je­lentette, hogy az árverés nem járt ered­ménynyel. Tovább fogják hirdetni a ház eladását. A siketnémák részére emelendő új épület költségeihez a kultuszmi­nisztérium 3000 koronával járul hozzá évenként. Néhány kisebb ügy elintézése után a cselédlakásokról szóló szabály- KECSKEMÉT 27. szám.

Next