Kecskemét, 1909. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1909-01-03 / 1. szám

2. oldal. Bagi László h. polgármester felvilágo­sítása után utasítja a közgyűlés a ta­nácsot, hogy a takarékpénztár ügyéről a jövő év első negyedében tegyen tüzetes jelentést. Sándor István főjegyző olvassa fel Dékány Károlynak később szó­belileg is megindokolt indítványát. Tekintve, hogy a tanyai lakosság egyedüli védelme a kutyája, írjon fel a város a vadászati törvény módosí­tása iránt, helyezze hatályon kívü­l az ebtartási szabályrendeletet és a kóbor­kutyák miatt a tanyai lakosság ellen megindított eljárást szüntettesse be, a már lefizetett bírságokat fizessék vissza. A főjegyző elismeri, hogy a va­dászati törvény a mai felfogásnak meg nem felel, de a mostani politikai vi­szonyok között a megváltoztatására irányuló feliratnak eredménye nem volna. Az ebtartási szabályrendelet a személybiztonság szempontjából fel­tétlenül szükséges a kóbor kutyákra való tekintettel, a kihágási eljárás fo­lyamatába pedig a közgyűlésnek nincs joga beavatkozni, kéri tehát az indít­vány elutasítását. Egész szóáradat indult meg ez­után. Szappanos Mihály és Héjjas István felszólalása után Papp György főkapitány kelt a rendőrség védel­mére, majd Farkas József után ír. Szabó László indítványozta, hogy a vadőrök visszaélései miatt indítsanak vizsgálatot. Beszélt még a főispán több ízben, a főjegyző, polgármester és vagy háromszor Dékány Károly, aki még névszerinti szavazást is kért, végül azonban minden indítványát és módosítását visszavonta. Wéber Ede indítványozta, hogy a javadalmak kezelése február végéig vizsgáltassék meg és a javadalmi hi­vatal kezelésének újjászervezésére küld­jön ki a főispán egy öttagú bizottsá­got. A főjegyző indítványára ezzel a szervező bizottság bízatott meg. A zeneiskola szubvencióját a val­lás- és közoktatásügyi miniszter 3000 koronára emelte azzal a kikötéssel, hogy a tanterv és a tanárok képesítése dolgában az orsz. zeneiskola szabá­lyaihoz alkalmazkodjék. A tanács ja­vaslatára a közgyűlés elhatározta, hogy köszönő feliratot intéz a miniszterhez, kiemelve benne, hogy a jelzett kívá­nalmak már eddig is teljesítve vannak. Az ország 5351 siketnémája kö­zül alig egyötödrész részesül oktatás­ban. A tanács javaslatára a közgyűlés felír a kormányhoz a siketnémák is­koláztatására vonatkozó törvény érde­kében. A II. Rákóczi Ferenc korára vo­natkozó történelmi emlékek tanulmá­nyozására mintegy 200.000 koronára lett volna szükség. Minthogy azonban csak 6­ 7 ezer korona gyűlt össze, a történelmi társulat annak kezelését el nem fogadta. A tanács indítványára elhatározta a közgyűlés, hogy az ed­dig begyűlt összeg adassék vissza az adakozóknak. A közgyűlés jóváhagyta a leg­több adót fizető th. bizottsági tagok 1909-re érvényes jegyzékét. Az árvaszéki és városi pénzek elhelyezésére a közgyűlés a Takarék­pénztár­ Egyesületet, a Központi Ta­karékpénztárt, a Népbankot és a Le­számítoló Bankot jelölte ki úgy, hogy a három elsőbe egy-egy részt, az utolsóba két részt helyez el a város. Az állami mértékhitelesítő hivatal részére helyiség bérbeadását, a lovas­rendőrök lótápsegélyét, egy nyugdíj­ügyet és háború esetén a sebesült katonák részére kórházi ápolás nyúj­tását a közgyűlés a tanács javaslata szerint határozta el. Egy sereg földeladást és kisajá­títást intézett el a közgyűlés ezután a tanács javaslata értelmében olyan tem­póban, hogy becsületére vált volna a keleti ekszpressz vonatnak is. Egyes bizottságok kiegészítését, mások újra­választását a végig kitartó 12 th. bi­zottsági tag úgy intézte el, hogy min­denhová a régieket választották újra. Miután még a főispán a közgyű­lésnek boldog újévet kívánt és áldást, kért annak tagjaira és az egész vá­rosra, egy órakor véget ért a köz­gyűlés. Kecskemét A kereskedők és az újév. Érdekes és minden esetre meg­fontolásra méltó eszme vetődött fel az elmúlt héten a Kecskeméti Fűszer­­kereskedők Egyesületében. Az eszme voltaképen nem új, mert régi kelle­metlenségeket akar megszüntetni, de határozott formában csak most állott elő a közvélemény általános nyomása alatt. Arról van ugyanis szó, hogy a kecskeméti kereskedők, a célszerűség­től és méltányosságtól indíttatva meg­akarják szüntetni az újévi ajándéko­zások célszerűtlen és sok tekintetben hibás szokását s e helyett inkább bizonyos jelentékeny összeget ajánla­nánk fel jótékony célra, így röviden elmondva is látszik, mily nemes, okos és hasznos ez az eszme. Mert hogy egyebet ne említ­sünk az újévi ajándékozások régi rossz szokásáról, elég legyen azt felhoznunk, hogy az teljesen lejárta magát s ne­vetségessé vált. Mert mi értelme van annak, hogy újév reggelén minden­féle boldog újévet kívánó gyereknek, meg anyukának értékes tükröket, szap­panokat, naptárakat ajándékozzon az a kereskedő, aki azt a tolakodó bol­dog újévet kívánót eddig sohasem látta s nem is látja a jövő újévig. Akkor azonban újra eljön az anyóka boldog újévet kívánni s az újévi aján­dékokat beletenni a kosárba, melyben már tiz-husz sorra meglátogatott ke­reskedőtől kicsikart ajándék hever. Nem helyesebb volna-e e helyett ha a kereskedők tehetségükhöz mér­ten bizonyos nagyságú összegeket ajánlanának fel jótékony célokra? Na­gyobb cégek százakat hoznának így a jótékonyság oltárára, kisebb keres­kedők pedig 5—10—20 koronát aján­lanánk fel. Ily módon jótékony célra könnyen összegyűlhetne 2000—2500 korona. Ezt az összeget aztán fel­lehetne osztani az egyes jótékony egyesületek között, mint amilyen a Jótékony Nőegylet, Szr. Jótékony Nő­egylet, Rongyos Egyesület, Gyermek­védő Liga, Rabsegélyző Egyesület, Siketnémák és Vakok Intézete, a tüdő­vész szanatóriumok, Állatvédő Egye­sület stb. S jutna még a szegények segélyezésére, a menházbeliek meg­­vendégelésére, iskolai jutalmazásokra, hazafias célokra, szoboralapok növe­lésére is. Meg kell tehát ragadnunk az al­kalmat, hogy ezt az ezrekre menő összeget elvegyük a boldog újévet kívánó tolakodóktól s ehelyett a jel­zett jótékony egyesületek pénztárát gyarapítsuk. A Fűszerkereskedők Egyesületé­nek tagjait egyébként sem vezette ta­­karékoskodási szempont, mert ha újévkor bezárják az üzletet, akkor már föltétlen kárt szenvednek. S ehhez még hozzá kell adni a jótékony célra felajánlott összeget. Már­pedig az egyes kereskedők által így kiadott összeg fölér avval az összeggel, melyet eddig az újévi ajándékokra fordítottak. Viszont az ilyen módon jelenté­keny pénzösszeghez jutó jótékony egyesületének nem kellene azt várni, míg az ölükbe hull a gyümölcs, hanem meg is kellene talán rázni a fát. Ezek­nek az egyesületeknek kellene kezükbe venni a dolgot, hogy a jövő újévkor már az ő pénztárukat gazdagítsa az újévi ajándékok jelentős összege. Mindenesetre dicséret illeti a kez­deményező Fűszerkereskedők Egyesü­letét és Ladányi Lászlót, aki ett az eszmét felvetette. De utóvégre is nem tehetnek mindent maguk a kereske­dők, mert akkor úgy tűnhetnék fel a dolog, mintha takarékoskodni akarná­nak, habár ez teljesen távol van tőlük. Hanem igen is cselekedjenek, te­gyenek valamit jótékony egyesületeink, mert az az összeg, mely pénztárunkat ilyen módon gyarapítani fogja, meg­érdemli az utánajátást. A fent felso­rolt jótékony egyesületek álljanak össze s bocsássanak ki egy felhívást a ke­reskedőkhöz az újévi ajándékoknak jótékony célra való fordítása ér­dekében. Idő már nincs a halogatásra. Mert ha azt akarjuk, hogy a szép terv jövő (1910) újévre valóra váljon, ak­kor már most kell szervezkedni, mert az újévi naptárkészítők utazói már januárban sorra járják az üzleteket, 1. szám.

Next