Kecskemét, 1909. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)
1909-03-14 / 12. szám
12. szám, semmiféle intézkedés se történt ilyen irányban. Most aztán Nagyvárad megmutatta, hogy nemcsak szóval tudküzdeni valami eszme mellett, hanem mégis tudja azt valósítani. Nagyvárad iskolaszéke ugyanis elhatározta, hogy a községi iskolákban eltörli az évzáró vizsgálatokat és megszüntetvén azok jelentőségét, egyszerű évzáró ünnepségeket csinál belőlük. Igaz ugyan, hogy most még csak az elemi iskolák évzáró vizsgáinak az eltörléséről van szó, de ez is óriási haladás. Meg van törve a jég és ez a fő. Nagy jelentőségű ez a példa, mely bizonyára rövid idő alatt számos követőre talál. A példa talán a miiskolaszékünkre is hatni fog. Elvégre talán a mi iskolaszékünkben sincsenek olyan nehéz fejű emberek, kik nem tudnák belátni e reform fontosságát. Hogy a vizgák eltörlésének kérdésével az iskolaszék minél előbb foglalkozzék, az kötelessége városunk jó hírének fenntartása érdekében is. Sürgősen össze kell hívni az iskolaszéket e tárgybani határozathozahozatalra, hogy az idén már a vizsgák helyett egyszerű ünnepséggel zárják be az évet. Március 15-iki levél. A sogakadémia egyik legtehetségesebb tanára, dr. Kovács Pál, kit az ifjúság lelke teljes melegével szeret és tisztel, március 15-ike alkalmával intézte a jogakadémia ifjúságához a következő levelet: Kedves Elnök (Jr! Betegségem, sajnos, még mindig szobafogságban tart. E miatt, mai szép ünnepélyükön — sem d. u., sem este — nem lehetek önök között. De lélekben ott vagyok. És kérem önöket, hogy a mai szent napon forrjanak össze valamennyien, mint egy test, egy lélek, a haza szent szeretetében és ne tántorodjanak el se ma, se később, se soha a 48-diki nagy eszméktől. Nekünk, magyaroknak a 48-diki törvények a mi Magna chartánk, a mi szent bibliánk. Ne engedjenek önök abból se ifjú korukban, se férfi korukban soha egy jottát sem , sőt igyekezzenek minden időben, hazafias lelkesedésük és tántoríthatatlan elvhűségük törhetlen erejével annak minden betűjét élő valósággá változtatni. És az önökre váró eme magasztos, nagy munkában, amely ránk, magyarokra egyenértékű a krisztusi megváltás dicső művével, ne csüggedjenek önök soha és ne hagyják magukat a kitűzött nagy céltól semmiféle opportunisztikus kishitűség langy limonádéjával eltereltetni, a „lehetetlenség“ mumusával intimidáltatni. Emberekre nézve csak isteni dolgokban van lehetetlenség. Emberi dolgokban vannak kisebb, avagy nagyobb nehézségek, — de lehetetlenség nincs. Emberi dolgokban bátraké a szerencse, hősöké a szabadság , gyengéké a balsors, gyáváké a szolgalánc ! Azt hiszem, nem nehéz a választás. Robespierre azt mondotta, hogy minden fiatal embert fel kellene akasztani, aki nem radikális. Igaza van. A fiatalságnak véralkati törvénye, természetes rendeltetése harcolni csüggedetlenül, küzdeni hajthatatlanul, mindig a legszabadabb eszmékért. Aki nem ilyen, az torzszülött. A tarpaei sziklára vele! Később úgyis százan és ezren dőlnek az egykor ifjú hősök közül a megalkuvás és a paktumozás kényelmes puha párnáira. De ezt ne tegyék önök soha! Ezt megteheti minden más náció ifjúsága, de nem teheti a magyar ifjúság. Mert a magyarnak még nincs hazája, csak a földje van. És ezen a földön még idegen hatalom az úr. Majd ha 48-as törvényeink élő valósággá lesznek, majd ha kivívtuk teljes állami és gazdasági önállóságunkat, majd csak akkor lesz nekünk is hazánk. Addig pedig virrasszanak önök, ne aludjanak el egy percre sem; küzdjenek folyton, lankadatlanul, hogy megteremthessék a független, szabad magyar hazát! Az Isten tartsa meg önöket! Vagyok a legszivélyesebb üdvözlettel hű öreg barátjuk Dr. Kovács Pál. 1909. márc. 15. népes rendkívüli közgyűlés tartott, melyen határozatiig kimondották, hogy az újévi ajándékozások régi rossz szokását eltörlik s ahelyett minden egyes kereskedő bizonyos összeggel járul hozzá a Kecskeméten felállítandó felső kereskedelmi iskola alapjához. A megvalósításra mindenképen méltó ügy előadója Sándor István főjegyző volt, kinek a szavaira ott a gyűlésen mintegy 2000 koronát írtak alá a jelen volt kereskedők az újévi ajándékok megváltása címén, így Gyenesi Gyula és Fispán Mór 200—200 koronát, Bóka Zsigmond 150 koronát írtak alá, melyet három éven át minden év január elsején fizetnek le a kecskeméti felső kereskedelmi iskola céljaira. Azonkívül a jelenvolt kereskedőknek egész sora járult hozzá ehhez az alaphoz, tehetségéhez képest 100—50—30—20 koronával. Jelen voltak egyébként a gyűlésen Sándor István, dr. Angyal Vidor, Bóka Péter, Nyirády László, Papp György, Pacsu Mihály, Fuchs Samu, dr. Böszörményi Géza, Pataky Imre, Héjjas Mihály, Fejér István stb. kik jórészt hozzá is szóltak a tárgyhoz és mindannnyian felkarolták a kecskeméti felső kereskedelmi iskola ügyét. — Minket ez az ügy onnan érdekel, közelebbről, mert épen lapunk volt az, mely az elsők között állást foglalt az újévi ajándékozások régi rossz szokása ellen. Váry István ügyvédjelölt volt az aki lapunkban is lelkesen cikkezett ebben az irányban. Ezek a cikkek adtak egyrészt impulzust Sándor István városi főjegyzőnek arra, hogy ő vegye kezébe az ügyet, melyet máris diadalra juttatott. A sajtó fellépésetehát a jelen esetben nem volt hiábavaló, nem volt falrahányt borsó, mert a mozgalom eredményre vezetett. Mindenesetre jól eső érzéssel tölt el bennünket, hogy a szép terv kezdeményezésében a kecskeméti sajtónak s benne főképen lapunknak is oly jelentős szerep jutott. Kecskemét. HÍREK. A kereskedők közgyűlése. Meglesz a felsőkereskedelmi iskola. Lapunk más helyén bővebben méltattuk azt a mozgalmat, mely az újonnan felállítandó kecskeméti felső kereskedelmi iskola létesítése érdekében megindult. Itt csak egyszerűen regisztráljuk a hírt, hogy a kecskeméti Fűszer- és Vegyeskereskedők Egyesülete vasárnapi délután Szalámigyár Kecskeméten. Egy bank avval a tervvel foglalkozik, hogy Kecskeméten rövid időn belül szalámigyárat állít fel. Mi a legnagyobb örömmel és lelkesedéssel üdvözöljük e vállalkozást, mely nagyban fogja emelni városunk iparát és főleg kereskedelmét és ezáltal természetesen a lakosság anyagi jólétét. Francia irodalmi előadás. Érdekes vendége volt hét a folyamán városunknak : Charles A., az Alliance Francaise kiküldöttje. F. hó 18-án szép számú hallgatóság előtt, mely azonban sajnos, a reáliskola egy ócska, fűtetlen tantermének apró emberek testméreteihez szabott padjaiban volt kénytelen összegubbaszkodni, — ismertette a francia irodalom legjelesebbjeit, azok egy-egy kör- 3. oldal.