Kecskemét, 1909. január-június (37. évfolyam, 1-26. szám)

1909-03-14 / 12. szám

12. szám, semmi­féle intézkedés se történt ilyen irányban. Most aztán Nagyvárad meg­mutatta, hogy nemcsak szóval tud­­küzdeni valami eszme mellett, hanem mégis tudja azt valósítani. Nagyvárad iskola­széke ugyanis elhatározta, hogy a községi iskolákban eltörli az év­záró vizsgálatokat és megszüntetvén azok jelentőségét, egyszerű évzáró ünnepségeket csinál belőlük. Igaz ugyan, hogy most még csak az elemi iskolák évzáró vizsgáinak az eltörléséről van szó, de ez is óri­ási haladás. Meg van törve a jég és ez a fő. Nagy jelentőségű ez a példa, mely bizonyára rövid idő alatt számos követőre talál. A példa talán a mi­iskolaszékünkre is hatni fog. Elvégre talán a mi iskolaszékünkben sincse­nek olyan nehéz fejű emberek, kik nem tudnák belátni e reform fontosságát. Hogy a vizgák eltörlésének kérdésé­vel az iskolaszék minél előbb foglal­kozzék, az kötelessége városunk jó hírének fenntartása érdekében is. Sür­gősen össze kell hívni az iskolaszé­ket e tárgybani határozathozaho­­zatalra, hogy az idén már a vizs­gák helyett egyszerű ünnepséggel zárják be az évet. Március 15-iki levél. A sogakadémia egyik legtehetsé­gesebb tanára, dr. Kovács Pál, kit az ifjúság lelke teljes melegével sze­ret és tisztel, március 15-ike alkalmá­val intézte a jogakadémia ifjúságához a következő levelet: Kedves Elnök (Jr! Betegségem, sajnos, még mindig szobafogságban tart. E miatt, mai szép ünnepélyükön — sem d. u., sem este — nem lehetek önök kö­zött. De lélekben ott vagyok. És kérem önöket, hogy a mai szent napon forrjanak össze valamennyien, mint egy test, egy lélek, a haza szent szeretetében és ne tántorod­­janak el se ma, se később, se soha a 48-diki nagy eszméktől. Nekünk, magyaroknak a 48-diki törvények a mi Magna chartánk, a mi szent bibliánk. Ne engedjenek önök abból se ifjú korukban, se férfi korukban soha egy jottát sem , sőt igyekezzenek minden időben, hazafias lelkesedésük és tántorítha­tatlan elvhűségük törhetlen erejével annak minden betűjét élő valósággá változtatni. És az önökre váró eme magasz­tos, nagy munkában, amely ránk, magyarokra egyenértékű a krisztusi megváltás dicső művével,­­ ne csüggedjenek­ önök soha és ne hagy­ják magukat a kitűzött nagy céltól semmiféle opportunisztikus kishitűség langy limonádéjával eltereltetni, a „lehetetlenség“ mumusával intimi­­dáltatni. Emberekre nézve csak isteni dol­gokban van lehetetlenség. Emberi dolgokban vannak kisebb, avagy nagyobb nehézségek, — de lehe­tetlenség nincs. Emberi dolgokban bátraké a sze­rencse, hősöké a szabadság , gyen­géké a balsors, gyáváké a szolga­lánc ! Azt hiszem, nem nehéz a vá­lasztás. Robespierre azt mondotta, hogy minden fiatal embert fel kellene akasztani, aki nem radikális. Igaza van. A fiatalságnak véral­kati törvénye, természetes rendelte­tése harcolni csüggedetlenül, küz­deni hajthatatlanul, mindig a leg­szabadabb eszmékért. Aki nem ilyen,­­ az torzszülött. A tarpaei szik­lára vele! Később úgyis százan és ezren dőlnek az egykor ifjú hősök közül a megalkuvás és a paktumozás ké­nyelmes puha párnáira. De ezt ne tegyék önök soha! Ezt megteheti minden más náció ifjúsága, de nem teheti a magyar ifjúság. Mert a magyarnak még nincs hazája, csak a földje van. És ezen a földön még idegen ha­talom az úr. Majd ha 48-as törvényeink élő valósággá lesznek, majd ha kivívtuk teljes állami és gazdasági önálló­ságunkat, majd csak akkor lesz ne­künk is hazánk. Addig pedig virrasszanak önök, ne aludjanak el egy percre sem; küzdjenek folyton, lankadatlanul, hogy megteremthessék a független, szabad magyar hazát! Az Isten tartsa meg önöket! Va­­­­gyok a legszivélyesebb üdvözlettel hű öreg barátjuk Dr. Kovács Pál. 1909. márc. 15. népes rendkívüli közgyűlés tartott, melyen határozatiig kimondották, hogy az újévi ajándékozások régi rossz szokását eltörlik s ahelyett minden egyes kereskedő bizonyos összeggel járul hozzá a Kecskeméten felállítandó felső kereskedelmi iskola alapjához. A megvalósításra minden­képen méltó ügy előadója Sándor István főjegyző volt, kinek a szavaira ott a gyűlésen mintegy 2000 koronát írtak alá a jelen volt kereskedők az újévi ajándékok megváltása címén, így Gyenesi Gyula és Fispán Mór 200—200 koronát, Bóka Zsigmond 150 koronát írtak alá, melyet három éven át minden év január elsején fi­zetnek le a kecskeméti felső kereske­delmi iskola céljaira. Azonkívül a je­lenvolt kereskedőknek egész sora já­rult hozzá ehhez az alaphoz, tehetsé­géhez képest 100—50—30—20 koro­nával. Jelen voltak egyébként a gyűlésen Sándor István, dr. Angyal Vidor, Bóka Péter, Nyirády László, Papp György, Pacsu Mihály, Fuchs Samu, dr. Bö­szörményi Géza, Pataky Imre, Héjjas Mihály, Fejér István stb. kik jórészt hozzá is szóltak a tárgyhoz és mind­­annnyian felkarolták a kecskeméti felső kereskedelmi iskola ügyét. — Minket ez az ügy onnan érdekel, közelebb­ről, mert épen lapunk volt az, mely az elsők között állást foglalt az újévi ajándékozások régi rossz szokása el­len. Váry István ügyvédjelölt volt az aki lapunkban is lelkesen cikkezett ebben az irányban. Ezek a cikkek adtak egyrészt impulzust Sándor István városi főjegy­zőnek arra, hogy ő vegye kezébe az ügyet, melyet már­is diadalra juttatott. A sajtó fellépése­­tehát a jelen esetben nem volt hiábavaló, nem volt falra­­hányt borsó, mert a mozgalom ered­ményre vezetett. Mindenesetre jól eső érzéssel tölt el bennünket, hogy a szép terv kezdeményezésében a kecs­keméti sajtónak s benne főképen la­punknak is oly jelentős szerep jutott. Kecskemét. H­ÍREK. A kereskedők közgyűlése. Meglesz a felsőkereskedelmi iskola. Lapunk más helyén bővebben méltattuk azt a mozgalmat, mely az újonnan felállítandó kecske­méti felső kereskedelmi iskola létesí­tése érdekében megindult. Itt csak egyszerűen regisztráljuk a hírt, hogy a kecskeméti Fűszer- és Vegyeskeres­kedők Egyesülete vasárnapi délután Szalámigyár Kecskeméten. Egy bank avval a tervvel foglalkozik, hogy Kecske­méten rövid időn belül szalámigyárat állít fel. Mi a legnagyobb örömmel és lelkese­déssel üdvözöljük e vállalkozást, mely nagy­ban fogja emelni városunk iparát és főleg kereskedelmét és ez­által természetesen a lakosság anyagi jólétét. Francia irodalmi előadás. Érdekes ven­­dége volt hét a folyamán városunknak : Char­les A., az Alliance Francaise kiküldöttje. F. hó 18-án szép számú hallgatóság előtt, mely azonban sajnos, a reáliskola egy ócska, fűtetlen tantermének apró emberek testmé­reteihez szabott padjaiban volt kénytelen összegubbaszkodni, — ismertette a francia irodalom legjelesebbjeit, azok egy-egy kör- 3. oldal.

Next