Kecskemét, 1909. július-december (37. évfolyam, 28-52. szám)
1909-07-11 / 28. szám
28. szám viselt, mely szint a gyászidő második felében használnak a kínaiak. — Miért van a lábadon kék topánka? — kérdé a császárnő szemöldökét összeráncolva ? — Atyámat gyászolom, — felesé félénken a hercegnő. — Tehát inkább sajnálod atyádat, mintsem örülnél annak, hogy úrnőd és parancsolod előtt állhatsz? — rivalt rá a császárnő. A hercegnő sietve cserélte fel a kék topánkákat pirossal és amazokat legott tűzbe dobta, nehogy kegyvesztett legyen. A saintlouisi világkiállítás idején azt ajánlották a császárnénak, hogy festesse meg arcképét és küldje el a kiállításra, ahol valamennyi európai uralkodó képmása látható. Eleinte nagyon felháborodott erre az ajánlatra, de később King herceg tanácsára beleegyezett. A kép festését azonban csakis egy „szerencsés napon“ engedte megkezdeni s a császári palota és a pekingi állomás közt külön vasúti síneket kellett lefektetni, nehogy a munkásoknak a vállaikon kelljen cipelni a képet. Ez ugyanis rosszat jelentett volna, mert Kínában csak a holttesteket szállítják ilyen módon. HÍREK. Talpra magyar! (Budapesti történet. De megtörténhetne akár nálunk is, ha volna Petőfi-szobrunk.) Egy meleg, nyári éjszakán világfájdalmas vasgyári munkások fogyasztották egy óbudai lebujban a hamisítatlan műbort. Mikor a hangulat már a lehető legemelkedetebb volt, egy kőbőr színész vetődött közzéjük, kinek indítványa, hogy rögtönözzenek egy Petőfi-estélyt, zajos helyeslésre talált. Az ex-muzsafi személyes vezetése alatt rögtön megalakult egy „vad dalárda“, amely kizárólag a nagy költő szerzeményeit bömbölte. Lankadatlanul járta a „Juhászlegény, szegény juhászlegény“ és a „Hírös város az alföldön“ kezdetű dal. Végre Thália szerződés nélküli papja megpendítette azt az eszmét, mily derék dolog volna Petőfinek, a legelső magyar anarchistának Óbudán, mely eddig csak a sok zsidó gyermekről volt híres, szobrot emelni. Buzdításul elszavalta a „Talpra magyar“-t, „Akasszátok fel a királyokat és egyéb költeményeket és a felállítandó szobor javára tányérozni kezdett; azután saját külön felfogása szerint az „Őrült“-et deklamálta el vadul villogó szemekkel és a szavalat hatása alatt szimplicitel megugrott. A berúgott munkások csak huzamosabb idő után jöttek rá, hogy Petőfi-alapjuk a mostanában már épen nem szokatlan módon sinkofáltatott el, miért is a, elkezelő és ellábaló menekülő után indultak. De már annak bottal üthették a nyomát. Kovács István géplakatos szintén az üldözők közt volt, de mikor már társai elmaradoztak, ő nem hagyta abban a hajtóvadászatot, hanem egyedül folytatta a nyomozást. Mivel pedig nagyon boros volt, eltévedt és végül egy félig kiaszfaltozott utcába ért, melynek összes bútorzatát egy bérkocsis ipartársulat tulajdonát képező bombára mázolt láda és néhány karbolos hordó képezte. „Itt az idő, most, vagy soha!“-kiáltott fel a lelkesült ember ha az akasztanivaló el is szökött a pénzzel, majd állítok én Óbudén egymagam emlékszobrot, s négy ügygyel-bajjal felmászott a lábára s jobb kezét az égnek emelve, fedetlen fővel elkezdett harsány hangon szavalni: — Talpra magyar, ki a haza! Magyar József magyar kir. közrendőr pedig hátát egy lámpaoszlopnak vetve, nyitott szemekkel álmodozott a különféle rablógyilkosok és egyéb elérhetetlen csillagokról, mikor újabb „Talpra magyar“ riasztotta fel álmodozásából, odalépett az élő szoborhoz és jóakaratúlag figyelmeztette: — Hát voltaképen mi baja velem ? De csak annyit mondok, hogy ne rendezzön itt előkelő utcai botrányt és ne kívánja, hogy én álljak talpra, mert maga találja majd a levét meginni. De a Petőfi szobor visszamenydörgi: — Esküszünk, hogy rabok többé nem leszünk! — Azt csak rám kell bízni agyafi, mordult fel a rendőr és az élőszobrot lepiszkálta talapzatáról. Megkezdődött az inkvizíció: — Hogy hívják? — Petőfi Sándor. — Foglalkozása ? — író. András bácsinak világosság kezdett derengeni koponyájában. Eszébe jutott a görög templom előtti szobor ott a Dunapartján . . . — Dehiszen tegye bolondá az öregapját! Petőfi az írnok elesett Königraetznél. Mars a dutyiba! Hiába magyarázott tovább az élőszobor. És hiába kínálta meg a rendőrt 50 krajcárral. Vesztére. A rendőr zsebre vágta a pénzt és mint bűnjelet a feljelentéséhez csatolta, mely megvesztegetésről és hamis esküről szólott, mert a géplakatos megesküdött, hogy „nem lesz rab“. A végtárgyaláson a vádlott lakatos lemondással fogadta a két heti fogházról szóló enyhe ítéletet. — Megnyugszom, mert magam is belátom, hogy keveset találtam adni, mondotta az őszinte meggyőződés hangján . . . — Disztagság. Burdács Rezső kecskeméti járásbirót, az Országos Dalszövetség vidéki alelnökét, a Városi Dalárda agilis elnökét a budapesti Polgári Dalkör disztagjává választotta. — Ajándékozás. Révész István prépost-plébános az országos dalverseny díjainak beszerzéséhez 200 koronával járult hozzá. — Kitüntetés. Zarka Elek főmérnököt, aki a kecskeméti vízvezetéket is tervezte, a király abból az alkalomból, hogy megvált a magyar államszolgálattól, a műszaki tanácsosi címmel tüntette ki. — Bizottsági ülés. Az Országos Dalverseny művészeti bizottsága dr. Tegze Gyula jogakadémiai igazgató elnöklete alatt kedden délután értekezletet tartott, melynek tárgya a dalverseny harmadik napjára tervezett díszhangverseny rendezése volt. Az ülésen a jelenlévő Bottka Miklós, a képzőművészeti akadémia tanárának plakát tervezetét elfogadták, melyek már a város nyomdájában készülnek is. Azonkívül az egyes hangverseny szereplőkkel kezdett tárgyalások folytatását határozták el. A dalverseny tartama alatt a szegedi honvédgyalogezred zenekara fog városunkban időzni. Továbbá a bizottság döntött Bajnóczy Károly főkertésznek és Szabó Jánosnak a dalcsarnok feldíszítésére vonatkozó ajánlatai fölött. — Az országos dalverseny plakátja. A városunkban augusztus 15—20. napjain rendezendő országos dalverseny művészi bizottsága annak idején pályázatot hirdetett a reklámirozáshoz szükséges plakát tervezésére. A pályázat lejárta napjára érkezett is be munka két helybeli embertől. A bizottság mind a kettőt megfelelőnek tartotta, de úgy látszik egyik pályázót se akarta előbbre tenni a másiknál, egyik tervezetet se fogadta el. De hogy művészi plakát mégis legyen, felkérte Batka Emil budapesti szépművészeti intézeti végzett növendéket, hogy hát csináljon ő egy tervezetet. No aztán készített is olyant, hogy minden embernek az égnek áll tőle a haja. Egyik oldalán a városháza, ami elismerjük ügyes gondolat, mert igazán egyetlen, jellegzetes épületünk, a másik oldalon pedig egy nő énekel kottából. Még ilyen csúnya állástalan nőt életünkben nem láttunk. A nyaka majdnem olyan hosszú, mint az egész teste, feje, szája félre áll, mintha valami delejes hatalom húzta volna félre. Egész arcán olyan világfájdalom vonul végig, mintha tudná, hogy még 2 nap az élet. Ez valószínűleg ihletség akar lenni. A távlat is rosz. Az éneklő szörnyszülött nő kottája felér a városháza ablakáig. Egy szóval nagyon sikerült eza „művészi“ plakát. Díszére válik mindannyiunknak, de kiváltképen a művészi bizottságnak. Reméljük, sőt elvárjuk, hogy ezzel a szörnyűséges plakáttal nem teszi csúffá városunkat az intéző bizottság, hanem még idejekorán csináltat egy tisztességes sebbet, amely nem fogja kompromittálni a magyar dalügyet, sem pedig a tősgyökeres magyar Kecskemét jóhirét. Pokolba az ostoba, csömörletes szecesszióval. — Zászlószentelés. Ma egy hete szentelték föl a ceglédi ipartestületi Daloskor új zászlóját. A zászlószentelési ünnepély után d. u. a városi vigadóban volt népünnepély, este pedig ugyanott táncmulatság, melyet hangverseny előzött meg, amelyen a Kecskeméti Polgári Daloskor is részt vett Szent-Gály Gyula vezénylete alatt. — Dalestély. A Kecskeméti Dalárda f. hó 3-án az Otthon kerthelyiségében hangversennyel egybekötött táncmulatságot rendezett. A válogatott műsor első száma Lányi Ernő hatalmas darabja: Grand Caféban volt, melyet a dalárda kifogástalan művésziességgel adott elő. Ezt követte Balogh Ferenc sikerült szavalata, mely után Ványi négy remek népdalát (Azt dalolja a kis madár, Ha elvisznek a városba bakának, Este van a faluba, Gyerünk be kedves sógor) énekelte a dalárda. Majd Fekete Béla ragadta magával a hallgatóságot Mocsáry Serenade-jának előadásával. A sikerült műsort egy Bordal fejezte be, mely után kezdett vette a tánc Oláh Jani muzsikája mellett. A dalestély tiszta jövedelme Mikó László síremlékének felállítására fordittatik. — Kassa város átirata. Kassa szab. kir. város polgármestere az iránt kereste meg városunkat, hogy van-e nálunk állandó Kecskemét 3. oldal.