Kecskemét, 1910. január-június (38. évfolyam, 1-26. szám)
1910-01-02 / 1. szám
1. számo nát a községi bíró és a rendőrtisztviselők fizetés pótlására fordítja és azt azonnal ki is utalványozza. Az első kecskeméti gyufagyár azon kérelemmel fordult a közgyűléshez, hogy gyártmányaira a város címerét használhasa, kérelmét a visszavonási jog fentartásával a közgyűlés teljesítette. Deák Dezső kérvényt nyújtott be a Tanácshoz, hogy neki négy gyár alapításához kedvezményt adjon a város. A Tanács azonban, mivel kérelmét semmi komoly pénzügyi alap kimutatásával nem támogatta elutasította. Deák felebbezése folytán a közgyűlés is foglalkozott az üggyel és ő is elutasította kérelmével. Az osztrák-magyar banktól ezelőtt két évvel felvett 370 ezer korona lombard kölcsön visszafizetésének határideje lejárt. A közgyűlés a lejáratot még egy évvel meghosszabbította. Az árvapénzek és a város tőkepénzeinek elhelyezésére vonatkozólag úgy határozott a közgyűlés, hogy azokat a kecskeméti takarékpénztár, leszámítolóbank, központi takarékpénztár és a népbanknál kamatoztatja, míg a különféle befektetésekre felvett kölcsönből elhelyezve lévő 64 ezer 50 korona 77 fillért a közgazdasági banknál helyezi el. Dobos István rendőrbiztos és a lovasrendőrök lótápsegély iránt fordultak a közgyűléshez, mely a nevezett címen meg is szavazott Dobos István részére 20 koronát, a lovasrendőrök részére pedig 15—15 koronát egy hónapra. Néhány nyugdíjazás és földeladás után áttértek a kecskeméti kaszinó egyesületnek az általa felkért Rákóciúti háztelek megvétele tárgyában beadott kérvény tárgyalására. 4100-es telken szándékozik felépíttetni a Kasinó 2 emeletes palotáját. Erre a célra kérte fel a várostól a Rákóczi-út és Klapka utca sarkán levő üres helyet f-ölenkint 100 koronájával. A közgyűlés teljesítette a Kaszinó kérelmét. Ugyanígy járt el a kecskeméti Gazdasági Egyesülettel szemben is, amely a Kaszinó által megvett telek mellett a törvényszéki palota felé eső üres helyet kérte eladásra, ahol szintén két emeletes palotát építtet az Egyesület. A villanytelep és a körkemencéhez szükséges szén szállítását, árlejtés folytán a Budapest-vidéki kőszénbánya. A társaságnak adta oda a város, mint a legolcsóbb ajánlattevőnek. Egy csomó eladási és szabadságolási ügy letárgyalása után megejtették a választásokat. A közigazgatási bizottságban az év végével megüresedő 5 tagsági helyre a következőket választották meg: Szappanos Istvánt, dr. Mészáros Ferencet, dr. I. Szabó Lászlót, id. Szappanos Eleket és dr. Kiss Bélát. A számon kérőszék tagjai Gömöry Sándor és Szappanos István lettek. A tb. igazoló választmányt pedig a következőképen alakították meg: Elnök lett: Gömöry Sándor, választott tagok: Dékány Károly, dr. Garzó Béla, Pacsu Mihály, dr. ír. Szabó László és id. Szappanos Elek. Több tárgy nem lévén, elnöklő polgármester a közgyűlést kevéssel 11 óra után bezárta. Kecskemét színház. Oidipus király. Három pár cipő. A görögök által tragikus Homerosznak nevezett Sophokles egyik legkiválóbb alkotását az Oidipus királyt láttuk megelevenedni kedden este színházunkban. Méltán adták kortársai szerzőjének a tragédia Homérosza nevet, mert íme munkái megjelenésétől már több mint 2200 esztendő múlt el és még mindig szépnek találjuk őket. A szívnek azok a szenvedései, belső harcai, miket Sophokles tár elénk, a mai nap is visszhangra találnak a nézőknél. Színpadon mozgó alakjai nem félistenek, hanem valóságos emberek, egy kicsit idealizálva. Az Oidipius király sors tragédia. Nem a szenvedélyek, az erkölcsi világrenddel, törvényekkel való szembeszállás teszik Oidipius királyt tragikai hőssé, hanem a kérlelhetetlen sors, amely elkerülhetetlen jóslat alakjában nehezedik reá és okozza vesztét. Alapeszméje az, hogy az ember életén a sors uralkodik és lesújtja azt a büszke szivűt, ki bőrén okosnak és erősnek érzi magát. A darab elsőrangú előadásban került színre. Azok a hatalmas drámai jelenetek, amikkel úgy telítve van a darab, kitűnő interpretátorra találtak Ivánfy Jenőben, a Nemzeti Színház vendégszereplő művészében. Oidipus királyt csak olyan művész képes minden disszonáns hang, minden álpáthosz nélkül megjátszani, mint Ivánfy. A mi színészeink is kitettek magukért. Áll ez különösen Margittay Gyulára, ki valósággal remekelt ez este. Kettős szerepét — melyeknek egyikébe úgy ugrott be — mesterien játszotta meg. Játékának minden legkisebb részletén meglátszott, hogy alaposan átgondolta és kidolgozta. Nyílt színen is tapsot kapott. Méltán említjük mellette Barabás Ellát, ki Jokaste nehéz szerepét igazi drámai erővel játszotta meg. Kisebb szerepekben igen jók voltak: Balog, Ujj, Bazsai, de különösen Lippichné. És amikor mindenki előtt meghaljuk az elismerés zöld olajágát, Gellért játékáról kénytelenek vagyunk a legelítélőbben írni. A legnagyobb perfidia ilyenkor, mikor vendégművésszel kerül színre egy drámai remek, olyan teljes készületlenséggel járni ki a színpadra, mint azt Gellért tette. Kezében se volt a szerep. Mert ha csak egyetlen egyszer is átolvasta volna szerepét, legalább meglátszott volna rajta, hogy már hallotta azokat, amiket elmondani akar. Úgy látszik, az a kis siker, amit mostanában kivívott, megrészegítette. Kijózanítására nem ártana, ha érzékenyen megbüntetnék. A tragédiát kísérő zenét hellyel-közzel nem tudta a kar kellően visszaadni. 3. oldal. Csütörtökön a Három pár cipő került színre. Naivan mulatságos meséje még mindig megnevettette a publikumot. A szereplők kifogástalanok voltak. Elsősorban áll ez Turchányi Olgára, ki a tőle megszokott kedvességgel és művészettel játszotta el a suszterné szerepét. Gulyás, Ujj, Kálmán, Balog, Szentes, Margittay, Kúthy, Gitta a szokott jók voltak. Sebestyén Rózsi is kedvesen játszott. (K-Ó). HÍREK. Kérdés. Mondjátok eh, hogy van-e dúsabb És van-e mégis nyomorultabb E koldus gazdag földtekén, Mint az álmok fejedelme, A vágyak óriása, én? Vágyak s remények légióin Korlátlan úr s alattvalói Az álmok ragyogó hada, A gondolatok milliárdja Az eszmék fényes csapata. De kincseit mind széjjelosztja, S ő jár mezítelen, kifosztva, Álmok fölött korlátlan úr, Örök magányban, mély korúban Jár nesztelen, láttatlanul Nem ismeri a nép királyát, Ki rejtve fut be büszke pályát, Hatalmas ismeretlen ő, Nem ismeri még önmagát sem A láthatatlan szervező, Ki vagy te, óh nyomora fenség, Börtönbe’ sinlő végtelenség, Te pont, melynek határa nincs S minek mélyéből egy világ bizalma Ragyogva kél, ha egyet intsz? Ki vagy te, óh királyi koldus, Ki enyhülést hiába koldulsz Örökvaló szerelmedért?! Mi haszna dús, mi haszna minden, Ha senki, senki meg nem ért?! Hiába nézek önmgamba, A lelki szem a lelki napba Sokáig nézve megvakul. Lélek se képes elviselni A szörnyű fényt bántatlanul. Mondjátok, óh, hogy van-e dúsabb És van-e mégis nyomorultabb E koldus-gazdag földtekén, Miként az álmok fejedelme, A vágyak óriása, én? Komjáthy Jenő. — Lapunk olvasóinak kellemes uj esztendőt kívánunk. — Uj anyakönyvvezető. A belügyminiszter Tóth István eddigi h. anyakönyvvezetőt, Szabó József helyére anyakönyvezetővé kinevezte. — Eljegyzés. Pozsár Endre cimbalomművész eljegyezte Körtélessy Mariskát Bapestről. — Gulner Gyula arcképe. Elhatározta a közgyűlés, hogy az elhunyt Gulner Gyula főispán arcképét a tanácsterem számára megfesteti. — Előléptetés. Uhlig Lászlót, a kecskeméti csendőrszárny parancsnokságnál állomásozó hadapródot, a honvédelmi miniszter zászlóssá nevezte ki.