Kecskemét, 1920. január-június (48. évfolyam, 1-25. szám)

1920-01-01 / 1. szám

1930. Az nem lehet, hogy annyi szív Hiába onta vért, S keservben annyi hü kebel Szakadt meg a honért. Sötét szomorúság, tépő kétkedés, nehéz várakozás és temérdek bizony­talanság szaggatott felhői kergetik egymást az 1920-ik év hajnalán a magyar horizonton. Az óra mutatója simán siklik át éjfélkor az új esztendőbe. De a lel­künk riadtan zökken, a szivünk ijesztően dobban, mert tudjuk, hogy az 1919-ik év rettentő aggodalmait, irtózatos em­lékeit a jövő ködfátyolos mezőivel sö­téten tátongd sziklameredéken kerese­tül olyan palló hidalja át, mely csak akkor lehet erős és biztonságos, ha a hazához hü magyarok milliói egyér­telmű elhatározással, vállvetett erővel tartják karjaikon annak minden kis dészkaszálát. jaj nekünk, jaj a ma­gyar nemzetnek, ha a fiai most nőm értik meg egymást, ha most nem tart­ják erősen a vállukon azt a hidat, melyen át a múlt rémes örvényeiből a jövendő csöndes révébe juthat ez a szerencsétlen, .sorsüldözött magyar nemzet. Százszor jaj a magyar nem­zetnek, ha most, a legrettenetesebb sorsdöntő órákban nem érzi mint egy szív, egy lélek, a kor intő szavát s ha a rút visszavonás tüze most újra feltámadna! Szivszorongó, .tépelődő féltéssel kisérjük az árva magyar nemzetet azon az utón, mely az 1919-ik év ré­mes borzalmaiból az 1920-ik év kö­dös homálya felé vezet. A pallót, me­lyen az út visz, véres szögek erdejé­vel tűzdelte ki a rettenetes végzet s amikor ezen az úton igyekezik a ván­dor, nyomában mindenütt vér, drága magyar vér festi pirosra az utat. Vájjon kifakad-e ebből a vérből annak a magyar szabadságnak a vi­rága, melynek, szirmai a Poprád, az Olt és a Temes vizének tükrében si­mogatják magukat ? Vájjon nem sza­kad-e le a jövő hidja, nem zuhanunk-e a mélységbe alá ? S ha átjutunk a tulsp partra, mit találunk ott : boldog fejlődést-e, vagy végtelen borzadályt? Irtózatos kérdés ez : a Lét vagy a Halál problémája. Mi vár reánk ? A nagyszerű Halál-e, hol a temetke­zés fölött egy - ország vérben áll? A Golgotha vár-e reánk, melyen keresztre feszittetik a magyar nemzet, mely már is a kinok kínjait szenvedi át? A jelen percei nagyon szomorúak. A nemzet legjobbjai nincsenek egy akaraton, — a nép milliói pártokra szakadva küzködnek egymással ádáz tülekedéssel, A cseh, oláh, rác fajza- tok pedig áz ország területének há­romnegyed részét uralják, üldözött, hontalan, bolyongó, hazátlanul mene­külő kivert jószág lett Árpád ivadéka a saját hazájában, saját hazája vérrel áztatott földjén1. Zokogó sírással nézünk körül a megszükült, kicsiny magyar hazán. Szétnézünk s nem ' leljük honunkat a hazában, mely megfosztva a Kár­pátod érckoszorújától, teljesen megbé­nítva hever az ellenség lábai előtt. Hej, te magyar Felföld, Tátra, Kassa, kincses Erdély, Arad, Székelyország, Bácska, Bánát, Sopron, Baranya és ti többi elszakított gyöngyszemei az ősi magyar hazának, lesztek-e még valaha magyarok ? Es a magyar földön lesz-e még magyar boldogság ? Mit rejteget a jövő ? Mi van az újév ködös homálya mögött ? Koldus-szegények vagyunk, meg­rabolva, lerongyolódva ábunk a világ színe előtt. Csak egy kincsünk lehet még: bizalom önmagunkban, hitünk a jövőben. Bú s kétség mellettünk, vérözön lábainknál, lángtenger felettünk. De azért még se veszítsük el a hitünket, Egy ezredévi szenvedés kér elégtételt s a magyar szivek ten­gernyi kiontott vére s a keservben megszakadt hű keblek mérhetetlen fáj­dalma nem sajgott hiába! Lesz még egyszer ünnep ezen a világon, amikor a csöndes béke boldog napja gazda­gon hinti áldásthozó sugarát a ma­gyar kalászra, amikor minden magyar igazi testvére lesz egymásnak, amikor nem fegyver lesz a vas, hanem ba­rázdaszántó eke, — kapa az érés alá. Előbb azonban újra fel kell ra­gyognia a magyar szent korona fé­nyének, mely beárasztja sugarával a Kárpátok övezte egész országot *a Beszkidektől a Vihorlátig, a Tátrától a Hargitáig, Vereckétől Csáktornyáig. ..., Majd csak akkor térhetünk pihenőre, ha újra a Kárpátok koszo­rúja védi ezt a dicsőséges hivaiásu országot, addig azonban csak a küz­dés várhat reánk. És még előbb, — mindenekelőtt végleg ki kell irtani a kommunizmus minden lappangó csiráját, — ha kell : katonai erőnk legteljesebb igénybe vételével. A bolsevizmus átkától végleg megszabadult, az uj magyar szellem éltető tüzében teljesen újjászületett, területében ép és csonkitatlan, ezer éves határait híven megőrzött Ma­gyarország : ez legyen minden munka és küzdelem egyetlen forrása, alapja, tartalma, célja, mely nemessé teszi mindannyiónk életét. * És ebben a munkában, ebben a küzdelemben egész emberekre van szükség. Olyanokra, akiknek legelső szentségük Isten utánja haza. Aki tehát érzi, fjpgy egész em­ber : mindenki szentelje ennek a ma­gasztos, nagy törekvésnek az 1920-ik esztendőt! Kitartás, erő, bizalom s akkor Még jőní kell, még jöni fög Egy jobb kor, mely után Buzgó imádság epedez Százezrek ajakán. * Ez a nagyra hivatott munka, ez a nehéz küzdelem, ez az erős biza­lom legyen minden hitünk, megdönt- hefetlen akaratunk, élő talizmánunk, legszentebb imádságunk s akkor nem engedheti a magyarok Istene, hogy új balsorsot hozzon ránk az 1920-ik esztendő. Dr. Váry István. HÍREK. •­Boldog uj évet! A ;,Kecskemét“ előfizetőinek, hirdető közönségének, munkatársainak és minden olvasójának szive mélyéből kíván boldog uj évet a szerkesztőség és a kiadóhivatal. * A Szőlősgazdák Egyesületében január első napján délután 3 órakor szőlő- szeti szakdolgokról előadást tart Hankovszky Zsigmond ismert szőlész, gyümöicsész és borász. Ezzel kapcsolatban borkóstolás fesz. Úgy erre, valamint a szak előadásra azzal hívja meg tagjait az egyesület elnöksége, hogy aki kóstolni akarja a borokat az vigyen magával egy poharat. * Mai számunkból több érdekes köz­leményt ki kellett hagynunk a tömegesen beérkezet^ újévi üdvözletek miatt, amelyeket nem lehetett mellőzni. Majd lesz alkalmunk ezt az év folyamán bőségesen pótolni. * A magyar békedelegáció január 5-én indul gróf Apponyi Albert vezetésével Franciaországba, hogy átvegye az entente tanácsától a békeföltételeket. Hazafias szi­vünk legszentebb aggodalma kiséri a béke­delegátusainkat azon az utón, mely Magyar- ország történelmében sorsdöntő fontosságú lesz.' Vajha valóra váltanák Apponyi s többj delegétusaink azokat a reményeket, melyeket az egész magyar nemzet fűz hozzájuk s vajha sikerülne kiküldötteinknek engedékenységre bírni azt a kemény jégréteget, melybe az en­tente burkolódzott mindezideig, amikor pedig éltető melngre volna szükségünk. Egy példány ára 50 lifter. KECSKÉMÉT ___________.politikai és vegyestartalmú hetdap. - IVlegjelenik minden vasárnap. ________ S2erkes2íöség és kiadóhivatal: V. Kurucz-kőut 3. Felelős szerkesztő és lapkiadóudajdonos: , A l,*^, etö<i^!*.si ár>f: ,• .Tű­idé címzendo minden küldemény. • • . Egy evre 40 K. Felevre 20 K. Negyedévre 10 k. Hirdetések felvétele mérsékelt árak szerint I EÖtvÖS Nagy Imre. j Egy szám ára: 50 fillér.

Next

Regisztráció Regisztráció
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék