Alföldi Hiradó, 1908. december (1. évfolyam, 106-126. szám)
1908-12-01 / 106. szám
L__________________________________________ iPg @gg mg Illlfp&i Legolcsóbb bevásárlási forrás: — Illatszerek, pipere és gyógyszappanok, szájvizek, csíszer fej «Mlyjfpi Ul nyikrltju és kötszerek A legkitűnőbb bőrápolószer az Orgona-érém 1 tégely 80 ill. hozzávaló szappan 70 illÉstj HISfiUHferegyházán A hírneves Dr. Csillag kézpaszta főraktára egy tégely 70 fillér.• Erősesborszesz egyébr háziszer kis üveg 40 fillér, nagy üveg egy korona, hogy ez lehetetlenség, az halálos ítélet volna a vasutasok bármiféle jogára, még legelemibb emberi jogaikra is. Mert nincs az az érdek, mely megállhatna a közönség érdekével szemben ; nincs az az érdekharc, mely eleve kilátástalan ne volna abban a percben, amint a közérdekre veszedelmes s a közönség számára érdekcsorbulást jelent, kilátástalan még akkor is, ha kezdetben a közönség tapsai kisérik. Sem a miniszter nem mondja, sem mi nem álljuk, hogy a két érdek: a vasutasoké s a közönségé, meg ne férne egymással s a vasutasok csak úgy ügyelhetnének saját érdekeikre, ha elhanyagolják a szolgálatot s ezzel a közönség érdekét. Ments isten, hogy a vasutasok ezt állítsák vagy éppen bizonyítsák, hogy a miniszter téved s példával erősítsék, hogy aki önérzetes vasutas, az nem lehet fegyelmezett, lelkiismeretes és megbízható tisztviselő. Ennek beláthatatlan következményei volnának. Mi biztosak vagyunk benne, hogy nem kerül sor olyan eseményekre vagy fejleményekre, melyek akár igazolhatnák akár cáfolhatnák a mi tételeinket. Biztosak vagyunk benne, mert bízunk vasutasaink józanságában és lelkiismeretességében, hogy a miniszter igazán atyai figyelmeztetésének meg lesz a teljes hatása, s az tudniillik, hogy vasutasainkat tudatára ébressze annak, amibe az elmúlt bérharczok, szervezkedések és politizálások során észrevétlen és öntudatlan sodródtak rá: hogy soraikban tisztára emberi és lélektani okokból meglazult a fegyelem s ezzel megenyhült az a vasszigoruság, melylyel kinekkinek úgy magát, mint alárendeltjeit rá kell szorítania a szolgálati kötelesség legkicsinyebb pontos, pedáns és önfeláldozó ellátására. — Igen örülök, hogy fogadhatom. Jó lesz elbeszélgetni. Kérem, üljön le, mondta s akkor már helyet is mutatott az egyik karosszékben. Velem szemben ő helyezkedett el, egy harmadikban pedig az udvarmester számára jelölt ki helyet. Én néhány udvarias szóval köszöntem meg a nagy kitüntetést, hogy fogadott, mire ő az előbb nyiltszivű közvetlenséggel felelt: — Kérem, örülök, hogy látom. A herceg bár némileg idegenes kiejtéssel, de tökéletesen beszéli nyelvünket. Én azonban, tudva, hogy anyanyelvén mégis csak könnyebben fejezi ki magát, legközelebbi kérdésére németül adtam meg a választ, mire kezdetét vette egy oly közvetlen eszmecsere, amilyenre igazán nem voltam elkészülve. Elkezdett beszélgetni a történelemről. Elmondta, hogy mikor voltak a bajorok s különösen az ő családja összeköttetésében a magyarokkal. Hosszasan fejtegette a magyar honfoglalás részleteit, a kalandos háborúkat, mikor őseink gyakran a haza határain kívül keresték hadi szerencséjüket. Aztán áttért a pragmatica sanctio megbeszélésére, kifejtette az okokat, melyek a magyarokat 1687-ben, majd 1723-ban a választókirályság eltörlésére s az örökletes királyság behozatalára indították. És mindezt teljes tárgyilagossággal nem mint a külföld elfogult historikusai, hanem a politikai tények helyes mérlegelésével. — Ön a közjog tanára, azt hiszem, érdeklik ezek a dolgok, ugyebár ? Szólt, mire én biztosítottam, hogy csak csodálkozni tudok bámulatos történelmi és közjogi tájékozottságán. De ekkor már egy szellemes fordulattal áttért egy más tárgyra. A magyar nyelvtan nehézségeiről kezdett beszélni. Hogy milyen nehéz az az alanyi meg tárgyi ragozás (ipsissima verba) , hogy, úgymond, míg a német ember azt mondja: „ich liebe den Wein“, vagy „ich liebe die Krau“, a magyar ember a bort „szereti“, de már az asszonynak azt mondja, hogy: „szeretlek. Ugye, szól mosolyogva, még ezt is tudom ? De a sok ötlet és reminiscencia csak úgy ömlött ennek a nagyművettségü nagyurnak az ajkairól. Előzőleg néhány nappal Prágában voltam s igy beszédünk az ottani német-cseh viszályra terelődött. Hja, a nemzetiségi ellentétek, mondá, az nagy baj. Visszaemlékezett az 1859-iki olasz eseményekre, ahol Firenzében, mint 14 éves gyermek, rendkívül sok impressziót gyűjtött e tekintetben. De a legközelebbi háborúban, úgymond, 1866-ban, már személyesen is részt vettem. És elgondolkozva tekintett maga elé. Még Erdély önálló szereplésére tért át. Úgy látszik az ausztriai szlávok szeparatisztikus törekvései adták az eszmét ehhez, hisz Erdély is másfélszázadon keresztül különvált az anyaállamtól és önálló állami életet élt. Dicsérő szavakkal emlékezett meg az akkori erdélyi diplomaták éleslátásáról, melylyel annyi veszedelem közt oly ügyesen irányították annak a kis országnak a kormányát. Hanem a Lipótféle diploma által végbevitt egyesítés után is megmaradt ám némi önállósága Erdélynek, egészen 1848-ig, ugyebár? Mire én közbevetettem, hogy Erdélynek egész a jelzett évig külön országgyűlése és külön kormányszéke volt. Igen, mondotta, de az 1848-iki reformországgyűlés aztán kimondta az uniót Magyarországgal. Igaz hódolattal és bámulattal hallgattam ezt az idegen dinasztiabeli herceget, aki fáradságot vett magának arra, hogy ilyen részletesen ismerkedjék meg annak az országnak ügyeivel, melyhez őt magát csak egy uradalom érdekei kötik, bár családja töbszörösen rokonságban is van dinasztiánkkal. Nem hiába vált szállóigévé, hogy a Wittelsbachok zseniális nemzetség. Nagy királyaink a műveltségnek, a tudománynak, a szépnek valósággal világközpontjává avatták a bajor fővárost, az utódok pedig, bár anyagilag kevésbbé képesek az áldozatkészségre, de a tudást, az igazi tudást a legelső fejedelmi erénynek tartják. A beszéd hevében röpült az idő. Majd egy óra telt el, mikorra a bajor trónörökös kegyesen elbocsátott. Mikor kezét bucsúzásra nyújtotta, mosolyogva mondta : No, eléggé ismerem a magyar történelmet ? Mire én nem felelhettem neki egyebet, mint azt, hogy : — Királyi fenség, mi magyarok boldogok volnánk, ha minden főhercegünk ilyen csudálatos tájékozottsággal ismerné hazánk históriáját ! Dr. E. Nagy Olivér: ALFÖLD! HÍRADÓ (106. sz.)_____________________________________ 1908. december 1. ÚJDONSÁGOK A Kecskeméti Atlétikai Klub. Tegnap délután 3 órakor, a városháza bizottsági termében megalakult a Kecskeméti Atlétikai Klub. A nagyobb vidéki városok közül talán a legutolsó Kecskemét, mely épen semmi súlyt nem fektetett eddig a sportra. Ez bizony, akárhogyan vesszük is a dolgot, egy kis hátramaradásra mutat és így annál is inkább dicséretre méltó néhány fiatalember becsületes törekvése, kik fáradtságot nem ismerve iparkodtak a hiányt pótolni. Tegnap megtörtént az alakulás. Most már csak az a fő, hogy ne szalmaláng legyen a lelkesedés, hanem komolyan megértve a cél és eszközök fontosságát, iparkodjunk utolérni a többi városok sportjának nívóját. Hosszabb vita után elfogadta az alakuló gyűlés a szervező bizottság által készített alapszabályokat, de némi módosítással. Kimondották, hogy az egyesületbe való beiratkozásai félévi tagsági díj megfizetésére kötelez. Elhatározták, hogy minden kedden, szerdán és szombaton este 6 órától nyolcig összejövetelt rendeznek a kegyesrendi főgimnázium tornacsarnokában. Ezután áttértek a választásokra. Diszelnöknek választották Kada Elek polgármestert, dísztagoknak dr. Angyal Vidort, Papp Györgyöt, dr. Tegze Gyulát és dr. Tóth Györgyöt. Ügyvezető elnök lett dr. Garzó Béla, titkár: dr. Kiss Kálmán. Ifjúsági elnök : Bencsik Géza. Pénztáros: Kiss Endre. Háznagy: Tormássy Dezső. Választmányi jegyző : Szabó Lajos. Közgyűlési jegyző: Garzó József. Számvizsgálók: Szabó István és Horváth Kálmán. A választmány tagjai lettek: Kabók Károly, Igó Lajos, Türr Ervin, Belicza Kálmán, Fritz Imre, H. Nagy László. Póttag: Tóth Imre. Az egyesület már a kezdeményezés e stádiumában 50 tagot számlál, mely körülmény máris biztosítja jövendő életképességét. — December 1. 1786. december 1-én született Nagyszőlősön Döbrentey Gábor, írói álnéven Pálfalvi Márk. Döbrentey volt a Magyar Tudományos Akadémiának első titkára. (Meghalt 1851. március 28-án.) 1800. december 1-én született Vörösmarty Mihály, a Szózat lánglelkü költője, Pusztanyéken. — 1841. dec. 1-én született Lipcsében Pohle Leó kitűnő arcképfestő. 1848. december 1-én neveztetett ki Bem József lengyel tábornok az erdélyi hadak vezetőjévé, és teljes hatalmú intézőjévé. — 1906. december 1-én halt meg Reed János Edvárd, az első angol páncélos hajóhad készítője. — Halálozás. Nagykőrösön meghalt Dézsi Balázs földbirtokos hosszú és kínos szenvedés után. Minden vasárnap és csütörtökön az „Otthon“ kávéházban Tombola-estély. Belépti dij nincs £ ==^r=~. . .—=