Alföldi Hiradó, 1909. május (2. évfolyam, 98-120. szám)
1909-05-01 / 98. szám
ALFÖLDI HÍRADÓI 1909. május 1.) szertárában kaphatók. A jótékony célra való tekintettel, elhatározta az Egylet választmánya, hogy az összes páholyok árát egy koronával felemeli, a földszinti jegyeket pedig — a két utolsó sor kivételével — 2 koronájával árusítják, de csak az első előadás alkalmával. — Színtársulatunk a züllés utján. Mint megbízható forrásból értesülünk, Mariházynak Kalocsán időző társulatának kötelékéből Sólymos Ferenc titkár és Kovács Lili subrette, kiléptek. Mariházy társulatának szétzülését e rövid hírnél jobban semmi sem bizonyítja. —ihordja a szél a homokot. A szeles időjárás még idebenn a városban kavarja a port s fojtja a tüdőt, odakünn a tanyákon hordja a homokot. A buckák megindultak s a gyönge őszi vetéseket betakarták, meglehetős károkat okozva. Egy kis jó csendes esőt várnak, ez még segítene szorongatott helyzetükön. A szőlő egyébként eléggé jól fejlődik s remélik, hogy a tavalyihoz hasonló lesz a termés. Szüret azonban még messze van. — Ingatlanok forgalma. Rapcsányi István, Janka, Andrea, Gyula, László kiskorúak szentkirályi 132 hold 616 négyszögöl földjét megvették Olasz Sándor és neje Kecskés Mária nagykőrösi lakosok 104,000 koronáért. — Bálint István és neje Szabó Mária Voelker-telepi házát megvették Dudás József és neje Balázs Hermina 1650 koronáért. — Madácsi Pálné Szügyi Erzsébet kőrösihegyi 2 hold 41 négyszögöl szőlőjét megvették Nagy László és neje Pásztor Teréz 2600 koronárt. — Kovács Lászlóné Hévízi Rozália X. tized 23. számú házát megvették Bálás Bernát és neje Nagy Eszter 6000 koronáért. — Bársony Mihály és neje Kuruc Borbála Voelker-telepi házát megvették Sebők Sándor és neje Dudás Anna 1600 koronárt. — Petrányi László és neje Danka Juliánna VII. tized 163. számú házát megvették Varga Elek és neje H. Szabó Mária 2900 koronáért. — Szalontai József és társa XI. tized 56. számú házát megvette Szabó Imre 6000 koronáért. — Kele Pál és neje Laczi Mária, ■- '-‘uán és neje Marozsi Juliánná cethali J*MHokát megvette Gyulai rwV' koronáért. — A piaci drágaság ellen. Minden tekintetben követendő példát mutatott Arad városa arra nézve, hogy miképen kell a piaci kofák garázdálkodása ellen a közönséget megvédeni. Arad város a belügyminisztertől többször kérelmezte a városi rendtartásnak olyas módosítást, hogy viszontelárusítók a piacon csak reggel 9 órakor kezdhessenek vásárolni, mert ezzel a nagy drágaságon segítve volna. A belügyminiszter a város kérelmét többszöri elutasítás után ma érkezett leiratában teljesítette. A kofák garázdálkodása ezzel véget ért. Ez az aradi példaminden tekintetben követésre méltó. Különösen nálunk Kecskeméten, hol már szinte elviselhetetlen a piaci drágaság. És az ennek az oka, mely az aradiak energikus eljárását szükségessé tette, semmiben sem különbözik attól, ami nálunk, Kecskeméten előidézi a piaci árak hallatlan emelkedését. Itt is az történik, hogy a különböző ügynökök és a viszontelárusítók a kora reggeli órákban nagyban összevásárolnak minden piaci portékát, szárnyért, tojást, tejet és más élelmiszereket, úgy, hogy apiacról élő közönségnek nem marad más, mint a kofák eltűrhetetlen gorombasága és a magas árak. Ha Arad segíthetett ezeken a mizériákon, miért ne segíthetne Kecskemét is. Előtte áll a példa ! — A Rongyos Egyesület ma, szombaton délután 4 órakor, az állami polgári leányiskola dísztermében évi rendes közgyűlést tart, melyre az összes tagokat tisztelettel meghívja az Elnökség. — Ügyvédi iroda áthelyezés. Van szerencsém értesíteni a jogkereső közönséget, hogy ügyvédi irodámat f. évi május hó 1-től Koháryutca (Beretvás szállóval szemben) a Gál Mórféle házba helyeztem át. Tisztelettel Dr. Papp Dezső, ügyvéd. — Kecskemét fejlődése. Sziklay János dr. „Magyar vidéki városok fejlődése a millenium óta“ címen figyelemre méltó cikket közöl a magyar városok általános fejlődéséről. A cikkben érdekes összehasonlítást találunk az egyes városok népességei szaporodásáról, foglalkozóAnnáról. Külön fejezetekben ismertetve • ... i. és tardokló tanítók, féláru vasúti jegyre jogosító vasuti igazolványt nyerjenek. A veszprémi püspökség hivatalos lapjának legutolsó számában erre vonatkozólag az alábbi értesülést olvassuk: „Lapunk zártakor értesülünk, hogy a tanítóság mozgalma máris kecsegtető eredménnyel járt, mert amint megbízható helyről értesülünk, a kereskedelmi miniszter elhatározta, hogy a községi és felekezeti tanítók épp úgy, mint az állami tanítók, szintén részesülni fognak a féláru vasúti jegyekre jogosító igazolványokban. A miniszter ezen elhatározásával legközelebb már a minisztertanács is foglalkozni fog s máris alapos a remény arra, hogy a várvavárt jogos óhaj mielőbb teljesedésbe megy.* — Tartunk tőle, hogy a kormányválság ezt a kérdést is az elintézetlen ügyek között hagyja. Jön a gőzös Boszniából. Katonáink hazafelé. Nagy az öröm Boszniában. Sorba vonatra szállnak katonáink s jönnek vissza a szép hazába, ahonnan elszólította őket a császár, hogy verjék meg a szerbeket. Magyar nóták zenéje veri föl a szikkadt hegyek csöndjét, amerre elvonulnak, öröm és duhajkodó jókedv fakad, háború se volt, vér se folyt, az anya szíve se szakadt meg, no meg a szerelő se várt hiába. Erről szólnak a boszniai katonadalok, amiket a harmincnyolcas bakák énekelnek. Isten veled szülőföldem, magyar szép határa, Elmegyünk mi Szerbiának, hegyes határába, Hegyes határába, Visegrád várába, Hogy a szerbek ne jöjjenek Bosznia-haté-' No de ez még a régi h»«~' ennek a versezetnek ** sza is: Elközelget áz örülnek a