Alföldi Hiradó, 1909. augusztus (2. évfolyam, 171-196. szám)
1909-08-01 / 171. szám
I Eaves számára 4 ifillér Előfizetési ar: 99 W Közport szerkesztősérét Helyben, házhoz hordva: VV *m ffBk WP* aEVift W IS B W BBi aSjgggfe závrSh k.adóhivalal : ^re..................16 kor. TV B ^ MmH jg P P §§ js TV Érv wWt KECSKEMÉT, Főiskola-tér 119 Félévre ......................8 kor. B B X ffi jSf ji| fjf »jt MB fH m fi m B X B A lapot illető összes küldeményt» Negyedévre..................4 kor. Iff tg B Bl 8 | M W B « BB| || ff S || | jg « ide intézendők. Vidékre, postán küldve: 181 jjjj ft |pf ||| Sg « | S X ® SFjB X X mj. 9 Telefon 129. sz. Félévreévre . .’ 11. kor! fitt! M ftJ sLjl £JI M fi M M M It vl VIh Fiók-szerkesztőségek ét Negyedévre ... 5.50 kor. A TM TM TM TM ~ — A kiadóhivatalok : — Ij FÉLEGYHÁZA, Szarvas u. 3. sí A „NYÍLTTÉR“ sora 40 fillér. fütifiEÍLEÜ I A P | L A P. NAGYKŐRÖS, Deák-tér 1. Felelős szerkesztő : Vasárnap 171. szám. ... .. . . _ 1909. augusztus 1. dálnoki Kováts Jenő. 9 _______=_=======================_=______= _____ A brassói beszámoló: Szterényi a kormány működéséről. Szterényi József kereskedelmi államtitkár, aki a héten a román királyi pár vendége volt Szinaiában, az este érkezett Brassóba s az éjszakát szalonkocsijában a vasúti állomáson töltötte. Ma reggel fél nyolckor a megyei, városi és állami hivatalok vezetői s a polgárság előkelőségei a vasúti állomáson üdvözölték az államtitkárt; ez alkalommal Hiemesch polgármester, Zakariás János képviselő és Ádám Károly ügyvéd mondott üdvözlő beszédet. Delőtt az Európa szállóban levő lakásán küldöttséget fogadott az államtitkár, délben pedig kikocsizott Bodlára, hol Mikes gróf főispán vendége volt ebéden. A beszámoló délután volt a Vigadó nagytermében. Az álamtitkár beszédét telefon-tudósítás ■alapján itt közöljük: Alkotmányos garanciák. Tisztelt uraim, választópolgárok! (Halljuk! Halljuk!) Régi vágyam teljesedik a mai nappal, midőn hosszabb idő után ismét megjelenhetek az önök körében, hogy számot adjak önöknek a kormány és törvényhozás tevékenységéről. Számot adjak erről a három évi tevékenységemről éppen a jelen időpontban, midőn a kormány csak ideiglenesen vállalta az ügyek vezetését és csupán azért, hogy egy súlyos válság alkotmányos megoldását lehetővé tegye. Számot adjak változott viszonyok közt, midőn a pártok szövetsége már felbomlott és a kritika korlátlanabbal nyilatkozhatik meg. Lehetőleg teljes képét akarom adni e három év munkájának és ezt annyival inkább, mert ez a tevékenység még eddig nem foglaltatott össze és mert ismételten találkozunk azzal a váddal, hogy e korszak szinte meddő volt. Teljes képét akarom tehát adni e korszak munkásságának és hiszem, hogy nem végzek, felesleges munkát vele. (Halljuk! Halljuk!) Bármily rendkívüli és közben politikailag súlyos is volt ez a három év, tisztelt uraim, önérzettel vélem állíthatni, hogy komoly munka korszaka volt. Ez a korszak kettős irányzatot képvisel: nemzeti konszolidációt egyrészt, komoly gazdasági és szociális irányzatot másrészt. A nemzeti konszolidáció kifejezést nyert alkotmányunk bástyáinak megerősítésében és oktatásügyünkben a nemzeti érdekek biztosításában. Az a sajnálatos félreértés király és nemzet között, mely a mai kormány első hivatalbalépésével ért véget és az abból folyt események arra utalták a törvényhozást, hogy gondoskodjék eszközökről és módokról, melyek inkább alkalmasak a végrehajtó hatalom pártatlanságát biztosítani és a jogbiztonságot növelni. Nem a korona jogainak csorbításával — ilyesmire nem gondolhatott senki — hanem a nemzet jogainak erősebb körülsáncolásával és a jogbiztonság növelésével. Ezt célozták a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről és a hatásköri bíróságról szóló törvények és ugyanerre irányult az a tartalma szerint alárendeltnek látszó, lényegében azonban nagy horderejű törvény is, mely a vármegyei közigazgatás rendezéséről szóló 1891. évi XXXIII. t.-c. hatályon kivül helyezéséről rendelkezik. A választói jog. Ezekhez a törvényekhez sorakozik, ezeknek betetőzése kívánt lenni annak a nagy alkotásnak létrehozatala, mely a kormány legfontosabb feladatát volt hivatva megoldani, az általános választói jog, melyre vonatkozó törvényjavaslatot a kormány beterjesztette ugyan, de amely a közbejött politikai események miatt, sajnos, eddig országgyűlésileg elintézhető nem volt. Nagy alkotás az, a legerősebb nemzeti érzék által sugallva, azzal az alapföltétellel, hogy ha a nemzet széles rétegei bevonatnak az alkotmány sáncaiba, a vezetés biztosíttassék , továbbra is a számbelileg is vezető magyarságnak és az intelligenciának. Szükségesnek tartom álláspontomat e tekintetben röviden körvonalazni, mert hisz ez ma a legfontosabb politikai kérdésünk. Közéleti tevékenységemben sohasem kerestem a népszerűséget, mindig csak meggyőződésemet követtem. Csak ezt fogom követni akkor, midőn ez a nagyfontosságú kérdés megoldásra kerül. Meggyőződésem az, hogy oly általános választói jogra, mely egyenlőséget biztosítson minden irányban, ma még nem értünk meg. Meggyőződésem, hogy aki alkotmányos jogokat van hivatva gyakorolni, aki döntő szavazatot adjon le arra nézve, hogy az államkormányzatban mely irány és elvek érvényesüljenek, annak arra képesnek is kell lennie. Ellenkező esetben mások akaratát érvényesítő tömeguralom fejlődik ki. Ez pedig igen veszedelmes lehet. Meggyőződésem, hogy az úgynevezett általános egyen titkos választói jog nemzeti szempontból veszedelem lehet az országra nézve. (Élénk helyeslés.) Gazdasági kérdések. Ezután a kormány és törvényhozásnak az iskola terén való működését ismertette az államtitkár. Majd áttért a gazdasági munkára, mely a szociális irányú működéssel együtt élesen domborodik ki. A kormány és törvényhozás három évi tevékenységében a legnagyobb alkotással kezdi, mely kimagasló lenne bármely nagy kulturáltumban is, melyet illetőleg csak egy vélemény lehet, a csodálat megalkotója iránt. Ezek az adótörvények. Egy élet gazdag tapasztalatai és több mint egy évtized nagy munkájának eredményei vannak lefektetve abban a nyolc törvényben, melyet az adóreform alkot. (Helyeslés.) A közgazdasági tevékenység második csoportjába tartozik az a nagy anyag, mely az Ausztriával való gazdasági viszony rendezésére vonatkozik. Egy teljes évi kormányzati tevékenységet foglalt le. Az államtitkár ezzel az anyaggal behatóan foglalkozott. Az önálló vámterület. A magyar autonóm vámtarifáról szólott először, melynek nagy jelentőségét ma nem méltatja eléggé az ország. Nagy gazdasági horderejét csak akkor fogja felismerni, amikor 1915-ben új kereskedelmi ,szerződési tárgyalások előtt fog állani Ausztriával. Akkor és csak akkor fog az ország annak tudatára jönni, hogy a magyar autonóm vámtarifával, jóllehel ez tételeiben nem szolgálja teljesen a magyar gazdaság érdekeit, hisz nem is ilyennek készült eredetiben, tulajdonképpen ugyanazt szerezte magának, amit egy előrelátó, bölcs fejedelem megfelelő hadi kincsesei. A mintsz békében nem kamatozik, de a háború eshetőségére döntő fontosságú lehet és sokszor a béke biztosítására is alkalmas eszköz, úgy a mi külön vámtarifánknak nincs semmi hatása ma, de nagyon becses eszköze lesz az országnak az új tárgyalások idején. (Helyeslés). Az önálló vámterület kérdését még bővebben fejtegette az államtitkár. Fejtegetése a polgárság nézetével találkozón. A kormány álláspontja. Miután ennek a kérdésnek egész a mélyéig hatolt, rátért arra a kérdésre, hogy miért döntött a kormány a megegyezés mellett és mért nem választotta a statusquo-t? Nem választotta a statusquot, mert a statusquo — hangsúlyozta az államtitkár — nemcsak nem jelentette volna a vámterületi önállóságot, hanem csak ugyanazzal a lekötöttséggel járt volna 1917-ig, csakhogy azzal a különbséggel, hogy míg a szerződés az önálló vámterületre való áttérhetés minden képzelhető akadályai egyszer s mindenkorra elhárította, addig a statusqo mellett azok mind fenmaradtak volna és míg a megegyezés nyugodt gazdasági fejlődést biztosit s csak tőlunk függ, hogy a rendelkezésre álló időt kellően ki is használjuk, magunk javára. Addig a statusqu már gazdasági harcot, oly guerilla harcjelet jelentett volna, mely ismét lekötötte volna legjobb erőinket. Sajnos ugyan — tette hozzá — hogy a nyugalom, melyet reméltünk, nem következett be és Ausztriában állandó a Magyarország elleni izgatás most is. De erre számítani csak nem lehetett. Iparfejlesztés. A kormány és a törvényhozás gazdasági irányú tevékenységének további csoportját az iparpolitika képezte. E részben első helyen emlékezik meg a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényről, mely új nyomokat igyekezett várni az iparfejlesztési politika számára, mely végre valahára biztosította a hazai ipari termelésnek a közhatóságok összes ipari szükségleteit és itt kell említést tenni az országos ipartanácsról szóló törvényről is, mely ezt a véleményező testületet új, sokkal szélesebb alapokra fektette. Ide tartozik az új ipartörvény tervezete-