Alföldi Hiradó, 1909. augusztus (2. évfolyam, 171-196. szám)

1909-08-01 / 171. szám

I Eaves szám­ára 4 ifillér Előfizetési ar: 99 W Közpor­t szerkesztősér­ét Helyben, házhoz hordva: VV *m ffBk WP* aEVift W IS B W BBi aSjgggfe závrSh k.adóhivalal : ^re..................16 kor. TV B ^ MmH jg P P §§ js TV Érv wWt KECSKEMÉT, Főiskola-tér 119 Félévre ......................8 kor. B B X ffi jSf ji| fjf »jt MB fH m fi m B X B A lapot illető összes küldeményt» Negyedévre..................4 kor. Iff tg B Bl 8 | M W B « BB| || ff S || | jg « ide intézendők. Vidékre, postán küldve: 181 jjjj ft |pf ||| Sg « | S X ® SFjB X X mj. 9 Telefon 129. sz. Félévreévre .­ .’ 11.­ kor! fitt! M ftJ sLjl £JI M fi M M M It vl VIh Fi­ók-szerkesztőségek ét Negyedévre ... 5.50 kor. A TM TM TM TM ~ — A kiadóhivatalok : — Ij FÉLEGYHÁZA, Szarvas­ u. 3. sí A „NYÍLTTÉR“ sora 40 fillér. fütifiEÍLEÜ I A P | L A P. NAGYKŐRÖS, Deák-tér 1.­­ Felelős szerkesztő : Vasárnap 171. szám. ... .. . . _ 1909. augusztus 1. dálnoki Kováts Jenő. 9 _______=_=======================_=______= _____ A brassói beszámoló: Szterényi a kormány működéséről. Szterényi József kereskedelmi államtitkár, aki a héten a román királyi pár vendége volt Szinaiában, az este érkezett Brassóba s az éjszakát szalon­kocsijában a vasúti állomáson töltötte. Ma reggel fél nyolckor a megyei, vá­rosi és állami hivatalok vezetői s a polgárság előkelőségei a vasúti állomáson üdvözölték az államtitkárt; ez alkalommal Hiemesch polgár­­mester, Zakariás János képviselő és Ádám Károly ügyvéd mondott üdvözlő beszédet. D­­­­előtt az E­urópa szállóban levő lakásán kül­döttséget fogadott az államtitkár, délben pedig kikocsizott Bodlára, hol Mikes gróf főispán vendége volt ebéden. A beszámoló délután volt a Vigadó nagytermében. Az álamtitkár beszédét telefon-tudósítás ■alapján itt közöljük: Alkotmányos garanciák. Tisztelt uraim, választópolgárok! (Halljuk­! Halljuk!) Régi vágyam teljesedik a mai nap­pal, midőn hosszabb idő után ismét megjelen­hetek az önök körében, hogy számot adjak önöknek a kormány és törvényhozás tevékeny­ségéről. Számot adjak erről a három évi te­vékenységemről éppen a jelen időpontban, mi­dőn a kormány csak ideiglenesen vállalta az ügyek vezetését és csupán azért, hogy egy súlyos válság alkotmányos megoldását lehe­tővé tegye. Számot adjak változott viszonyok közt, midőn a pártok szövetsége már felbom­lott és a kritika korlátlanabbal nyilatkozha­­tik meg. Lehetőleg teljes képét akarom adni e há­rom év munkájának és ezt annyival inkább, mert ez a tevékenység még eddig nem foglal­tatott össze és mert ismételten találkozunk azzal a váddal, hogy e korszak szinte meddő volt. Teljes képét akarom tehát adni e kor­szak munkásságának és hiszem, hogy nem végzek, felesleges munkát vele. (Halljuk! Halljuk!) Bármily rendkívüli és közben politikailag súlyos is volt ez a három év, tisztelt uraim, önérzettel vélem állíthatni, hogy komoly munka korszaka volt. Ez a korszak kettős irányzatot képvisel: nemzeti konszolidációt egyrészt, ko­moly gazdasági és szociális irányzatot másrészt. A nemzeti konszolidáció kifejezést nyert al­kotmányunk bástyáinak megerősítésében és oktatásügyünkben a nemzeti érdekek biztosí­tásában. Az a sajnálatos félreértés király és nemzet között, mely a mai kormány első hi­­vatalbalépésével ért véget és az abból folyt események arra utalták a törvényhozást, hogy gondoskodjék eszközökről és módokról, me­lyek inkább alkalmasak a végrehajtó hatalom pártatlanságát biztosítani és a jogbiztonságot növelni. Nem a korona jogainak csorbításával — ilyesmire nem gondolhatott senki — ha­nem a nemzet jogainak erősebb körülsánco­­lásával és a jogbiztonság növelésével. Ezt cé­lozták a közigazgatási bíróság hatáskörének kiterjesztéséről és a hatásköri bíróságról szóló törvények és ugyanerre irányult az a tartalma szerint alárendeltnek látszó, lényegében azon­ban nagy horderejű törvény is, mely a vár­megyei közigazgatás rendezéséről szóló 1891. évi XXXIII. t.-c. hatályon kivül helyezéséről rendelkezik. A választói jog. Ezekhez a törvényekhez sorakozik, ezek­nek betetőzése kívánt lenni annak a nagy al­kotásnak létrehozatala, mely a kormány legfon­tosabb feladatát volt hivatva megoldani, az ál­talános választói jog, melyre vonatkozó tör­vényjavaslatot a kormány beterjesztette ugyan, de amely a közbejött politikai események mi­att, sajnos, eddig országgyűlésileg elintézhető nem volt. Nagy alkotás az, a legerősebb nem­zeti érzék által sugallva, azzal az alapföltétellel, hogy ha a nemzet széles rétegei bevonatnak­­ az alkotmány sáncaiba, a vezetés biztosíttassék , továbbra is a számbelileg is vezető magyar­­­­ságnak és az intelligenciának. Szükségesnek tartom álláspontomat e te­kintetben röviden körvonalazni, mert hisz ez ma a legfontosabb politikai kérdésünk. Közéleti tevékenységemben sohasem ke­restem a népszerűséget, mindig csak meggyő­ződésemet követtem. Csak ezt fogom követni akkor, midőn ez a nagyfontosságú kérdés meg­oldásra kerül. Meggyőződésem az, hogy oly általános választói jogra, mely egyenlőséget biztosítson minden irányban, ma még nem értünk meg. Meggyőződésem, hogy aki alkotmányos jogo­kat van hivatva gyakorolni, aki döntő szava­zatot adjon le arra nézve, hogy az államkor­mányzatban mely irány és elvek érvényesülje­nek, annak arra képesnek is kell lennie. Ellen­­­­kező esetben mások akaratát érvényesítő tö­meguralom fejlődik ki. Ez pedig igen vesze­delmes lehet. Meggyőződésem, hogy az úgy­­­­nevezett általános egyen titkos választói jog nemzeti szempontból veszedelem lehet az or­szágra nézve. (Élénk helyeslés.) Gazdasági kérdések. Ezután a kormány és törvényhozásnak az iskola terén való működését ismertette az államtitkár. Majd áttért a gazdasági munkára, mely a szociális irányú működéssel együtt élesen domborodik ki. A kormány és törvény­­hozás három évi tevékenységében a legna­gyobb alkotással kezdi, mely kimagasló lenne bármely nagy kulturáltumban is, melyet illető­leg csak egy vélemény lehet, a csodálat­ meg­alkotója iránt. Ezek az adótörvények. Egy élet gazdag tapasztalatai és több mint egy év­tized nagy munkájának eredményei vannak lefektetve abban a nyolc törvényben, melyet az adóreform alkot. (Helyeslés.) A közgazdasági tevékenység második csoportjába tartozik az a nagy anyag, mely az Ausztriával való gazdasági viszony rendezésére vonatkozik. Egy teljes évi kormányzati tevé­kenységet foglalt le. Az államtitkár ezzel az anyaggal behatóan foglalkozott. Az önálló vámterület. A magyar autonóm vámtarifáról szólott először, melynek nagy jelentőségét ma nem méltatja eléggé az ország. Nagy gazdasági horderejét csak akkor fogja felismerni, amikor 1915-ben új kereskedelmi ,szerződési tárgyalá­sok előtt fog állani Ausztriával. Akkor és csak akkor fog az ország annak tudatára jönni, hogy a magyar autonóm vámtarifával, jóllehel ez tételeiben nem szolgálja teljesen a magyar gazdaság érdekeit, hisz nem is ilyennek ké­szült eredetiben, tulajdonképpen ugyanazt sze­rezte magának, amit egy előrelátó, bölcs feje­delem megfelelő hadi kincsesei. A mint­sz békében nem kamatozik, de a háború eshető­ségére döntő fontosságú lehet és sokszor a béke biztosítására is alkalmas eszköz, úgy a mi külön vámtarifánknak nincs semmi hatása ma, de nagyon becses eszköze lesz az ország­nak az új tárgyalások idején. (Helyeslés). Az önálló vámterület kérdését még bőveb­­ben fejtegette az államtitkár. Fejtegetése a pol­gárság nézetével találkozón. A kormány álláspontja. Miután ennek a kérdésnek egész a mé­lyéig hatolt, rátért arra a kérdésre, hogy miért döntött a kormány a megegyezés mellett és mért nem választotta a statusquo-t? Nem választotta a statusquot, mert a statusquo — hangsúlyozta az államtitkár — nemcsak nem jelentette volna a vámterületi önállóságot, hanem csak ugyanazzal a lekötött­séggel járt volna 1917-ig, csakhogy azzal a különbséggel, hogy m­íg a szerződés az önálló vámterületre való áttérhetés minden képzelhető akadályai egyszer s mindenkorra elhárította, addig a statusqo mellett azok mind fenmarad­­tak volna és míg a megegyezés nyugodt gaz­dasági fejlődést biztosit s csak tőlunk függ, hogy a rendelkezésre álló időt kellően ki is használjuk, magunk javára. Addig a statusqu már gazdasági harcot, oly guerilla harcjelet je­lentett volna, mely ismét lekötötte volna leg­jobb erőinket. Sajnos ugyan — tette hozzá — hogy a nyugalom, melyet reméltünk, nem következett be és Ausztriában állandó a Magyarország elleni izgatás most is. De erre számítani csak nem lehetett. Iparfejlesztés. A kormány és a törvényhozás gazdasági irányú tevékenységének további csoportját az iparpolitika képezte. E részben első helyen emlékezik meg a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényről, mely új nyomokat igyekezett várni az iparfejlesztési politika számára, mely végre valahára biztosította a hazai ipari termelésnek a közhatóságok összes ipari szükségleteit és itt kell említést tenni az országos ipartanácsról szóló törvényről is, mely ezt a véleményező testületet új, sokkal szélesebb alapokra fek­tette. Ide tartozik az új ipartörvény tervezete-

Next