Alföldi Hiradó, 1909. szeptember (2. évfolyam, 197-219. szám)

1909-09-01 / 197. szám

Eclyes szám ara 4 fillér Előfizetési ar: • • u ■■■"’ ' W Közpor­i szerkesztőség é Helyben, házhoz hordva: éSHÜiíit KÖP BfeSE ilMfSS AS** gtá ISe tojj k.adóhivatal .­gész ívre............16 kor. W ■Tg HfT8 fg gg |§ ffS3 joV IT» KECSKEMÉT, P8iskola-tér Ili’ Hívre ...............8 kor. jp ig HL fH jn jff 1 S 3» Kg t&Jah­ Ml IS jgB H 16 H A lapot illető összes küldemények egyedévre............4 kor g | §J K M Hl ■ |g S M pH M JpKg lg lg 8 MM ide intézendők. Vidékre, postán küldve: JLjj; || | I I 9 S I i 1 S 1§ |1 ||tj| || I ■ ,1 Telefonj», sz. t\ivrc'/r' ' u~ tol ffrl ||JP B IfUfl JLJf ILJ! I fl I 11 IsjH IhB ImB Fiók-szerkesztőségek­ét egyedévre ' '. I " * ■ ■■ » SS • 61 IS mm flW kiadóhivatalok: — M • NAGYKÖRÖS, Deák-tér I. K „NYÍLTTÉR" sora 40 fillér , FÜGGETLEN NAPILAP. KISKUNFÉLEGYHÁZA. Felelős szerkesztő : Szerda, 197. szám. JJLI _. „ . „ 1909. Szeptember I. dalnoki Kováts Jenő. hi iparosság. A korszellem egy régi nagy téve­dését igyekszik kijavítani. Egyre több és örömet keltő kedves jelenség mutatkozik arra, hogy a magyar közélet sodró ára­datában, az iparos osztály, mint önálló és megbecsülésre méltó faktor már szám­ban jön. Nem így volt még nem is oly régen. A prókátornemzet lebecsülte a nemzet vagyonosságát munkáló iparos osztály és ebbe­­ az iparba. A szegény országban az iparosság társadalmi hely­zete valóban nem volt rózsás, társada­­lomn­k vele szemben való elfogultsága természetesen kihatással volt arra, hogy az új ipari generáció rendszerint a közép­iskolásban lemaradt tehetségtelen embe­­re­kt­ől k­rült. Hivatalnok ritkán nevelte iparosnak gyermekét és ha nevelte, ezt leginkább kényszerűségből cselekedte, ha tudniillik csemetére, ismételt kísérle­tekre, szekun­dába pónáltatott. Nincs mit tagadni, hogy a kényszerűségből ipari pályára jutott csalás úlját, mint elzül­­lött ivadékot, több rendbeli szégyenérzés közepette kezelte a család és a helyzet már csak azért is, hogy előállhatott, nem valami nagy becsületére vált az iparos­ságnak. De most mintha új korszellem fugalmát éreznék A kereskedelemügyi minisztérium államtitkára leutazik Kalo­csára egy iparossági legényegylet ünne­pélyére és ezen az ünnepélyen a kalocsai érsekkel élén részt vesz egy messze vidék úri társadalma s az a beszéd, a­melyet az ünnep alkalmával Szterényi államtitkár mondott, alkalmas arra, hogy ez iparosság becsvágyát fokozza és a magyar középosztály közönyét ok nélküli kicsiny­lését az iparospálya iránt elosz­lassa. Szinte szeretnék elmondani, hogy a beszédből az ipari munka apoteózisát olvassuk. Örömünkre van, hogy oly magas és vezető állásban szereplő férfiú, kinek zsenialitását pártkülönség nélkül elis­­meri az ország közvéleménye, ily nemes szempontokból nézi az ipari pályát és ennek jövőjére hívja föl azokat a szülőket, akik produktív pálcára szánják gyerme­keiket. Hogy a kalocsai beszédben igen emelkedett rész foglaltatik a vallásosság­nak mint vezető eszmének erejéből. Hatalmáról, azt nemcsak megértjük, hanem dicsérjük.. De éppen olyan értékes része a beszédnek az, mely az iparosság becs­vágyának felkeltésére alkalmas. Csak azokat becsüljük meg, akik magukat is megbecsülik. És ha az iparosság fon­tosnak tartja, hogy végzett munkája, társadalmi rangja elismertessék, neki is el kell követnie minden az iparosság faj­súlyának emelése érdekében. A mai iparos képzésnek és műhely­nevelésnek gondosabbnak kell lennie, mert a­hogyan ez idő szerint sok helyen a jövő iparos­ságot nevelik, az egyike azoknak a főo­koknak, a­melyek miatt a jobb element nélkülözniök kell. Ámde Thék Endre páros tanonc otthonai, Gelléri Mórnak az iparosság becsvágyát fel­keltő ir odalm­i törekvései, vezérletünkkel az Országos Iparegylet munkásága egy új korszakot inaugurál. Az iparosság most lefolyt tár­sadalmi mozgalmaiból és most rendezett gyűléseiből örvendezve látjuk, hogy az iparosság fajsúlyának megjavítása érde- ■ kében felette nagy sikerű lépések történ-­­ tek, sőt az újabb évtizednek már gya-­­­korlati eredményei is vannak, az iparos pályán talentumok bontják ki szárnyukat és minden jelenségből azt kell következ­tetnünk, hogy a régi céh már átlépett a haladás széles zónájára s a modern ismeretekkel fölfegyverkezve törekszik célja felé.­­ A héten pedig jelenthetjük, hogy győri felterjesztés alapján a kereskedelmi és közoktatási miniszterek védelmükbe veszik az iparos pálya erkölcsi tekin­télyét. Minél balsikeresebb­­gazdasági esz­tendő szakad reánk, annál inkább meg­tudjuk, hogy az őstermelő ország exis­­tenciája igen bizontalan. A rossz termés következtében beálló nagy drágas­ág súlyosan mutat arra, hogy az időjárás kedvezéseiben alapított egy­oldalú föld­­mivelés, válságba sodrja nemzetünket­. Ipart kell teremtenünk minden erővel és akarattal. E végből az szükséges, hogy az ipari pályára tehetséget és olyanok lépjenek, ki majdan tőkével és tudással versenyképes ipart űzzenek. A jobb ele­mek ipari pályára kecsegtetése történhet az ipari pályára nevelés megjavításával. Társadalmi nagy feladatok várnak e téren magára az iparosságra, melylyel parallel oly kormányzati intézkedéseknek is kell lenni, a­melyek a tudás, tőke és szorgalomnak, az iparűzés e három fel­tételének gyümölcsét is megérlelik. Min­denesetre örvendetes, hogy az iparosság rendelkezik a haladás feltételével. Tanús­kodnak erről nemcsak az ipari ünnepek, hanem a magyar iparosságnak, azok sorában előkelő helyen a győri iparos­ságnak évtizedes tervszerű, lelkes és min­den viszontagságban kitartó munkája. Ehhez a munkához szakértelmen és gyakorlati ismereteken kívül szellemi tartalom is szükségeltetik. Városi közgyűlés. A kevésbbé fontos tárgysorozat nem sok bizottsági tagot hozott össze a közgyűlési te­rembe 9 órára, mikor Kada Elek polgármester — Gulner Gyula főispán betegsége folytán nem jöhetett el — megnyitotta a gyűlést. Mindenek előtt a polgármesteri jelentést olvasta fel Dömötör Lajos előadó. Ezután referált az új konzuli kinevezések­ről szóló kereskedelmügyi miniszteri leiratok­ról. Majd a dalverseny ügye került sorra. Az előadó felolvasta az Omde központjának átira­tát, majd Sándor István főjegyző jelentését. A jelentés beszámol mindenről, ami a dalver­sennyel összefüggésben van. Egyes adataiból a következőket közöljük: Augusztus Hó 15­ és 19-ike között Kecskemétre érkezett a kiadott statisztika szerint 12379 egyén. Valóban azon­ban ennél sokkal több, mivel menettérti jegy­­gyel is s­okan utaztak. Mivel a dalosok száma csak 2500 volt, a többi érkező a szomszéd városokból való érdeklődő volt. Nagy volt az anyagi siker. A bevétel jóval több lett, mint amennyire számítottak. Hasonlóképen nagy az eredmény művészeti szempontból is. A rende­zés kitűnő volt, köszönetet mond a jelen­tésben a főjegyző, a katonai parancsnokságnak az ágyneműkért, a vasúti tisztviselőknek, Kaszt­­rer Ede állomásfőnöknek, Nyiry Károly posta­­főnöknek és postai személyzetnek. Elismerését fejezi ki a rendőröknek és csendőröknek. Ma­gasztalja a sajtó érdemeit s végül minden ren­dezőnek köszönetét fejezi ki fáradozásáért stb. stb. A jelentés felolvasása után Kada Elek emelkedett szólásra. Előtárta Sándor István fő­jegyzőnek, ennek az értékes tisztviselőnek ér­demeit, ki óriási hivatalos elfoglaltsága családi gondjai mellett, megrongált egészsége dacára lankadatlan, fáradtságot nem ismerő szorga­­lommal működött az ünnep sikere érdekében. Hogy a dalosok megelégedetten, fellelkesülve távoztak innen, annak szóval a sikernek orosz­lánrésze őt illeti. Indítványozza, hogy a közgyű­lés 1200 koronával honorálja fáradságát. Rend­kívül sokat fáradott az elszállás körül — élet­­napot feláldozva — Füvessy Imre h. főkapi­tány. Indítványozza, a polgármester, hogy Fü­­vessynek 600 koronát szavazzanak meg tiszte­­letdíj gyanánt. Wéber Ede azt javasolja, hogy a főjegyzőnek 1800 koronát, a h. főkapitánynak 800 kort szavazzanak meg. Mészáros János felszólalása után ezt fogadja el a közgyűlés. Elhatározzák, hogy Sándor István jelentését egész terjedelmében beleveszik a közgyűlés jegyzőkönyvébe. Dr. Eördögh Ferencet régebben felmen­tették ideiglenes kórházi segédorvosi állásától s ezt a határozatot a belügyminiszter jóvá­

Next