Dél-Pestmegye, 1946. szeptember (1. évfolyam, 33-41. szám)

1946-09-01 / 33. szám

I Kecsk­r­étt | I­uditch levéltár­­ I. évfolyam, 33. szám Kecskemét, 1946. szeptember 1. vasárnap Ára: 40 fillér. Kecskemét és a délpestmegyei járások politikai lapja VADAFSZIK FERENC Megjelenik hetenként kétszer ANDRÁSFFY GYULA Válaszolok a Kis Újságnak Írta: Tóth György kisgazda, (Kiskunfélegyháza) Válaszolok a Kis Újságnak és Ko-­­vács Béla főtitkár úrnak, aki Rákosi­­ Mátyás kecskeméti beszédéről úgy nyi­latkozott, hogy az agitáció volt, amely- t től nem kell félteni a parasztságot. Azt í­­rta Kovács Béla, hogy mi, parasztok, s tisztességről hallgattuk meg a Magyar­­ Kommunista Párt vezérét, felültünk in­­­gyen vonaljaira, megcsodáltuk pártjá­nak tábláit és szavalókórusait, aztán mentünk nyugodtan tovább a régóta kiválasztott úton. Tudom, vannak hoz­záértőbbek, akik válaszolnak a Kis­fáiság cikkére, de úgy érzem, nekünk parasztoknak is van az ügyben mon­danivalónk, akik nem egészen ügyeke­­ültünk Kecskemétre, Rákosit megha­l­­gatni, mint ahogyan azt Kovács Béla í­­rta. Nem mentünk ingyen vonalon,, har­em nehezen me­gkupor­gat­ott fo­rintjainkat áldoztuk útiköltségre. Nem látványosságot né­zni mentünk, mint valamikor az úri vitáéban, hanem ez­által mi magunk voltunk a látványos­­ság, tízezres tömegbe összeállt pa­­sz­tok, akik az igazságot akartuk hallani és hallatni akartuk a magunk hangját. Tudja meg tehát Kovács Béla, hogy a tömeg mi voltunk, a szavalókórus ír­ani voltunk és a táblát is mi vittük, kit írtuk, mi festettük rá a magunk mondanivalóit. Amit Rákosi mondott, azt mi pa­rasztok megszívleltük és el is hittük.­­ Azért hittük el, mert magunk is lát­­tunk és gondolkodunk, mert már mi is­­ politizálunk és meg tudjuk állapítani­­ azt, hogy egy politikus agitációt főiga­t­tat-e, vagy az igazságot mondja. Rá­kosi a színtiszta igazságot mondta ak­kor, amikor nem hallgatta el, hogy sajnos a Kisgazdapártban sok a nép­nyúzó, sok az iparmágnás, sok a spe-­­ sculáns, a gazdag ügyvéd és az egyéb ilyen fajta nép. És elhittük azt is, hogy ezeknek a működése a politikai élet­ben nem szolgálja a mi javunkat, mert hát hogyan is szolgálná. A dolgozók érdekét az urak érdekétől tenger vá­lasztja el. Egy párt kétféle érdeket nem szolgálhat és ha kétféle hang szólal meg benne, akkor az érvényesül, amelyik családinlább, amelyik kör­mönfontabb, amelyik jobban érti a taktikázást. Az uraknak ezen a téren nagyobb a tapasztalatuk. Nincs hát m­it csodálkozni azon, hogy a Kisgaz­dapárt politikájában ők a hangadók és ők is maradnak mindaddig, amíg az igazi kisgazdák megtűrik őket má­juk között. El kellett tehát hinnünk azt, amit Rákosi Mátyás mondott, mert olyan igazság volt az, amelyről magunk is meggyőződtünk. Értjük, hogy mit akar Kovács Béla, amikor azt hangoztatja, hogy ők a falusi népből jöttek és ma is oda tar­toznak. Erre csak azt válaszolom, hogy lehet hogy ők hozzánk tartoznak, de azok, akikkel a párt vezetésében osz­tozkodnak, azok semmiképen sem tar­toznak hozzánk. Aztán meg, kár is arra hivatkozni, hogy ki honnan jött, mert már olyan csodát láttunk, hogy valaki a népből jött és mégis eladta a vép jussát egy tányér lencséért. Nem állítom, hogy Kovács Béla és a hasonló társai az ilyenek közül valók, de ne akarja azt se elhitetni velünk, hogy e­z a politika, amelyet Rákosi irányít, nem a parasztság érdekeit szolgáló politika. Mi parasztok, a mindennapi ételünkön keresztül lemértük az elmúlt hónapok­ban vezércikkek nélkül is a pártok politikáját és amikor Rákosit meg­hallgattuk, önszántukból, szikesen és örömmel sereglettünk Kecskemétre. Azért tettük ezt, mert tudjuk, ismerjük a Kommunista Párt és Rákosi érdemét a forint megteremtése körül és egye­bekben. Azt válaszolom a Kis Újságnak és Kovács Bélának, hogy ne fájjon nekik, ha a Kisgazdapártot jogosan kritizál­ják, hanem inkább azon iparkodjanak, hogy az urak kisgazdapártja, ha még nuktja van erre, valóban a kisgazdák pártja legyen. Mint egyszerű kisgazda, csak ennyit szólok a kérdéshez. A vitát eldöntik majd a politikusok és eldönti sokkal inkább a jövő, amely érdeme szerint fog megmérni minden pártot és min­den politikust. I Vizsgálatot a földreform kijátszói ellen Hogyan vezette félre a hatóságokat ? Bornemisza borkereskedő Szántás közben vették el az újgazdák ökreit A Dél-Pest megye csütörtöki számá­ban megírtuk, hogy milyen harc fo­lyik Bornemissza Béla borkereskedő és a földhhözjutottak között. Nyilvá­nosság elé vittük Bornemissza különös manővereit a szegény parasztok ellen és felhívtuk a figyelmet Bornemissza borkereskedő rejtélyes módon össze­harácsolt birtokának keletkezésére. Bornemissza Béla borkereskedőnek 1936-ban még csak egy 10 holdas tanyája volt az Izsáki határban, 194­4-ben Bornemissza már egy 617 holdas nagybirtok ura volt. Megírtuk azt is, hogyan vezette ki Bornemissza a csendőrökkel a béreme­lést­­kérő földmunkásokat, hogy román parasztokat állítson be helyettük. A felszabadulás után a Bornemissza­­birtokra az izsáki szegény paraszt­ok ke­rültek, akik meg is munkálták a k­n-I del kezejükre álló kevés munkáeszköz­­■ zel, vagy anélkül, a fölosztott nagy a­lbirtokot. Kivéve II tizenhat hold — futóhomokot I! Ez a tizenhat hold futóhomok in- I­dította el az izsáki magyarok tragé­diáját. Bornemissza azzal az indoko­lással indította meg igényperét hogy­­nem művelik a kiosztott földet, már pedig neki van egy fia, aki most végzi az agrárfőiskolát és ezért is kéri a birtok vissza­télését. A Délpest megyei Földbirtokrendező Tanács kikülde­tte a­­mérnökét, hogy térképezze fel a Bor­­nemissza-birto­kot.­­ A mérnök úr csak egy részét tér­­­­képezte a birto­knak és az erről készült jelentést adta át a Tanács elnökének. (Később aztán mégegyszer térképezett a mérnök úr.) A Délpest megyei Földbirtokrendező Ta­nács ugyancsak megbízta az egyik ta­nácstagot, hogy szálljon­­ki a Bor­nemissza-birtokra és tegyen részletes jelentést, hogy megművelték-e a ré­szüket az izsáki új bírt­okosok. A megbízott tanácstag a mai na­­­­pig sem szállott ki helyszíni szemé­l­yére, azzal az indokolással, hogy autó nem áll rendelkezésre, úti­költségre pedig a Tanácstól pénzt nem kapott. Ezeknek a példátlanul gondatlan embereknek a magatartásán múlott je­lentős mértékben, hogy a borkereske­dőnek sikerült félrevezetnie a Föld­­birtokrendező Tanácsot ítéletének meg­hozatalában. Bornemissza arra is hi­vatkozott,­­hogy a földosztás idején nem tartózkodott Magyarországon, mert orosz hadifogságban volt, tehát ő is igényjogosult — a hadifoglyok részére tartalékolt földekből. Bornemissza beadványában tudva, valótlanul állított. Adatok vannak, hogy Bornemissza 1944 októberében személyesen adott utasítást, hogy nagymennyiségű szarvasmarha ál­lományát szállítsák Nyugatra.­­ Miu­tán­ a fizika törvényei szerint egy test egy időben két helyen nem lehet ,­ vitathatatlan, hogy Bornem­issza is azok közé a nyugatosok közé tartozik, akik a magyar nemzeti va­gyon németországi rileránsai voltak. • Bornemissza később visszatért, pe­relt, visszaigényelt mintegy­ 100 holdat, igásállatot, gazdasági felszerelést, kas­télyt, gazdasági épületeket.­­ Sőt, odáig merészkedett, hogy azon­nali hatállyal ki akarta rakatni laká­saikból az újgazdákat és szántás közben vetette el tőlük az­­ ökreiket. Bornemissza úr az­­újbirtokosok ál­tal föltáplált teheneket is elvetette , és meddő állatokra cserélte ki. Nyil­­ván, úgy gondolta, a­­sokgyermekes ma­gyaroknak az is jó lesz. És most jön mindennek a legcifrábbja: Bornemissza Béla, a visszakapott földeket nem mű­velte és nem műveltette meg. A Sándor Endre gazdasági szakértő véleménye­zése alapján visszaitélt és használha­tóbb lakásokba pedig már készül be­költözni az ispán, az intéző... (Gergedyi Oszkár 75-en kértek, 4-en kaptak fegyvertartási engedélyt , 1 malmos, 1 gyógyszerész, 2 van ! Mint szerte az országban mindenütt, Hartán is kértek fegyverviselési enge­délyt a vadászok. Mind másutt, úgy Hartán is többen kértek, mint ahá­­nyan­­kaptak. Hetvenöt igénylő volt Hartán, közöttük parasztok, munkások. Egyetlen egy munkás, vagy paraszt nem kapott azonban fegyvertartási en­gedélyt. Fegyvertar­tási engedélyt kapott 1­­ malmos, 1 gyógyszerész, 2 pap. Hartán tehát, a demokratikus rend­szer megbízható vadászait ez­ a négy úr jelenti. Legalább is a hatósági en­gedélyek szeriit. Miután azonban halat, Vadat, s mi jó falat ezekből adódik, mások is szívesen látnának,de azért is, mert késve hisszük, hogy csak a fenn­­tebb említett négy úr volna csak­ ér­demes és megbízható. Pongrácz főispán és Házi alispán figyelmébe ajánljuk a hartai fegy­vertartási engedélyek ügyét. Adjanak fegyvertartási engedélyt a munkásoknak is, meg a parasztoknak­ is. Felelősséget vállalunk azért, hogy nem fognak annyi bakot lőni­­ mint az urak... ~’i"— Sváb invázió Katymáron Az utóbbi időben egyre több panasz érkezik a bácsalmási járásból, de kü­lönösen Katymárról, hogy a Jugoszlá­viából szökött svábok valósággal elözön­lik a határmenti községeket. A sváb vol.ksbundi­sták minden te­kintetben ártalmas magatartást tanúsí­tanak, dolgozni nem akarnak, rabol­nak,fosztogatnak. Az átszökött svábokat fajrokonaik bújtogatják, a rabolt holmiknak is svábok az orgazdái. A határmenti állapotokra felhívjuk a megyei főkapitány figyelmét. -0-

Next