Dél-Pestmegye, 1946. december (1. évfolyam, 59-67. szám)

1946-12-01 / 59. szám

» Hep kezdőd­i­k Kecsk­emétest a telekkönyvezés 8 I. évfolyam, 59. szám Kecskemét, 1945. december 1. vasárnap Ára 30 fillér __ _____ ____ _____ OKOEB tag Főszerkesztő: DEMOKRATIKUS LAP Felelős szerkesztő : VADÁSZ FERENC MEGJELENIK HETeNKÉNT KÉTSZER ANDRÁSFFY GYULA Elég volt a rablógazdálkodásból írta: ZALAI SÁNDOR a szaktanács m. titkára Meddig gondolja a reakciós nagy tőke a munkásság türelmét igénybevenni ? Az eddig csendben dolgozó és az újjá­építésből nagyon komoly terhet ma­gára vállaló munkásság hangot ad kö­vetelésének akkor, amikor vasárnap délelőtt pártkülönbségre való tekintet nélkül követeli a kormányzattól, hogy szüntesse meg ezt a már szinte kibír­­­hatatlanná váló gazdasági helyzetet. A Szakszervezetek vezetőségével ülést tartottak a munkásság vezetői és Üze­mi Bizottsági tagjai, hogy komoly har­cot indítsunk a drágaság ellen. Azzal, hogy augusztus 1-én a békebeli életszínvonal 45—55 százalékig elért eredményei, majd pedig a kormányzat ígéretére számítva arra, hogy fokozato­san a termelés emelkedésével, mezőgaz­dasági termények betakarításával, a fo­rint stabilitásával az életszínvonal to­vábbi emelését reméltette a munkás­sággal,­­ nem volt befejezve a stabi­lizáció, mert a reakciós nagytőke ré­széről um­nelv cikuventes, hogy ezt az életszínvonalat lesüllyesszék a stabi­lizáció előttire. Vizsgáljuk meg, hol tar­tunk ma az augusztus 1-én életbe lépett ár­­helyzethez viszonyítva. Alapul véve az akkori ipari és mezőgazdasági ter­mények árait, ez a legjobb esetben 55 százalékos életszint ma már nem felel meg többnek, mint legfeljebb 12—15 százaléknak. Nagyon jól tudja Jaczkt­ a reakciós nagy­tőke, h hogyha gazdasági helyzetünket újból a mélypontra tudja szorítani, ma­gának a demokráciának adott egy olyan súlyos sebet, melyből csak nehezen tud kigyógyulni. Az öntudatos munkásság tisztában van azzal, hogy a forint jó, azt sem­milyen oldalról olyan támadás nem érte és nem is érheti, hogy azzal baj lenne, hiszen ma kb. 80 százalékos aranyfedezete van a forgalomban levő forint­mennyiségnek. A termelés javuló, állandóan fokozódik, tehát ezen a­z ol­dalon sem indokolt az árak felemelése. A mezőgazdasági termelvényeink — ha egyes cikkekben valamivel alatta ma­radtak is az előzetes számításoknak — más cikkeidben, mint pl. szőlő, cu­korrépa, sertés­állomány, jobbak, mint amire számítottunk. Ezek szerint be van bizonyítva az, hogy semmi ok nincsen arra, hogy a drágaság állandóan foko­zódjék, vagy akár csak az augusztus 1-i áraktól bármennyire is eltérjék, el­lenkezőleg éppen az ipari cikkeiknél előállott töketermelés folytán, mely csak a stabilizációval volt elérhető­, okunk van követelni az ipari cikkek árait legalább 25 százalékkal leszállí­tani, amely maga után vonja a mező­­gazdasági cikkek árainak leszállítá­sát is. Nem fognak a dolgozóik a parasztság ellen fordulni tem­elvényeik árának le­szállítása miatt mindaddig, amíg az ipari cikkeket kellően le nem szállí­tották. Ezért a kecskeméti dolgozóik elhat­ározták és ezen határozatukat tün­tető felvonulással is alátámasztják, hogy a kormányzat a legrövidebb időn belül vessen véget ennek a rablógazdálkodás­nak, ahol a munkásság újból ki van téve a teljes kizsákmány­­­rak, mert ha a munkásság betaiy­­gt szabott (Folytatás a 2-ik oldalon.) N­ ­ NINCS SZÉN! Elbocsájtás réme a nyomorgó, rongyos, éhbéren dolgozó munkások felett Panasznapot tartunk az Első Kecs­keméti Konzervgyárban. Üzemből-üzem­­be megyünk, a panaszok állandó, visz­­szatérő refrénje: ■Vines ruhánk, gyermekeink nem tudnak iskolába járni, mert nincs cipőjük, otthon fáznak, didereg­nek, nincs tüzelőnk, mert nem tudjuk a szörnyű magas árat meg­fizetni. Gáli József, a MKP titkára alig győz felelni a sok kérdésre, intézkedik, se­gít akinek lehet, vigasztalja és megnyug­tatja a panaszkodókat. Nehéz dolga van. Mit lehet felelni a hadirokkant­nak, akinek a gyermekei nem tudnak iskolába járni, mert nincs cipőjük? Mit lehet válaszolni a 4 gyermekes anyának, akinek az ura hadifogoly és mn­t, tét l’ct.te­ akarják m­intahe­lvéről elbocsájtani — mert nincs szén? fem­es szén ! Szörnyű helyzet. Mintha egy egész­séges ember nem kapna levegőt és 1­ 7,7 pusztulna el. A gyár nem kap sze­net, nem tud dolgoztatni, kénytelen a munkásait elbocsájtani. Rendbehozták az üzemeket, kitűnő szakmunkások és segéderőiket állítot­ták be, feldolgozásra vár a nyersanyag, de nincs szén, le kell állni. Az üzemi bizottság, a gyár igazgató­sága hetek óta jót­ fut az illetékesekhez, utazik a fővárosba, végig kilincseli a hivatalokat — szén nincs! Kis mindenki a kommunistáktól kéri, várja a segítséget. Gáti titkár ígéretet tesz, hogy még a holnapi nap folya­mán Pestre utazik az üzemi bizottság­gal, indul az új harc a munkáért, az életért, a szénért! B. Tóth Mihály, Kása István a va­­j­gonlakó munkások külön panaszát te­szik szóvá: kevesebbet keresnek, mint a könnyű munkát végző lányok. Szabó Józsefnek 6 gyermeke van — mezítláb, iskolába sem tudnak járni. Ruha? Tüzelő? A válasz csak egy le­mondó, reménytelen kézlegyintés... ! Szabó Sándornak 7 gyermeke van cipő nélkül. Kiss Julia hatodmagával van, nincs cipőjük, sem ruhájuk. Farkasinszky Etel elmondja, hogy szívesen dolgoznak, de miért nem törik le az iparcikkek árát? Bodacz Erzsébet elmondja, hogy az egyik kecskeméti textilesnél 2 méter flanelt a­kart venni, de a kereskedő csak akkor akart adni, ha 2 törülközőt is v Rourol... Szabó Jánosné a burgonyahiányra panaszkodik. A város miért nem tarta­lékolt a dolgozók részére burgonyát? Szegény embernek második kenyere a krumpli — mondja könnyek között. K. Tóth Mihályné elmondja, hogy befizették a burgonyára a pénzt és azt Bogár Pál elsikkasztotta, most a gyár­tsak kell ismét majd burgonyát venni. Bogár miatt éheznek a munkások gyer­mekei. K. Tóth Mihályné 10 tagú csa­lád eltartója. Lajos Jánosné lábai rongyokba van­nak burkolva, 3 gyermeke közül ket­tőnek nincs cipője. Tajti, Mária hadirokkant leánya. He­tedmagát tartja a keresetéből. Cipőjük egyiküknek sincs. Hévízi Józsefné két gyermekének nincs se ruhája, sem cipője, nem jár­hatnak iskolába. Ács Teréz hetedmagával a legkétség­­beejtőbbb nyomorban él­ . Dukai Gergelyné 3 gyermeke nem tud iskolába járni, mert nincs cipőjük. És most mi lesz ? Az elkeseredés végső fokon áll. A közellátás rossz, a tüzelő dolgozó em­berek számára szinte megfizethetetle­nül drága, cipőre, ruhára, a mai ipari­­cikk árak mellett nem teltik. A nyomor egyre szélesebb rendet vág a dolgozók soraiban, apró magyar gyermekek szája elől vonja el a fala­tot a fekete spekuláció. Apró kis ma­gyarok cipő hiányában nem tudnak iskolába járni, otthon, hideg lakásban dideregnek, szabad prédájául Kecske­mét rémének, a tüdővésznek. A gyár, az üzem ütőere pedig egyre lomhábban ver, nincs szén... A törvényszék fogházában (szabad­lábra helyezésükig) meleg szobában, ví­gan élnek a nyomorúság hiénái: a fe­ketézők. Panasz, panasz... Omlik a panasz a munkások száján, minden drágul, egyre nehezebb az élet, egyre vakmerőbbek a feketézők, miért nem büntetik őket... Kerekes Mihály­né 7 éves kislányát nem tudja iskolába járatni, mert nincs cipője. Férje hadifogoly. Horváth István 75 százalékos hadi­rokkant, feleségének és gyermekének nincs cipője, ruhája. 50 forintos béré­ből képtelen tüzelőt vásárolni. Balázs Lászlóné, férje hadifogoly, gyermekeinek nincs cipője, ruhája, nincs tüzelője. Mészáros Györgyné, mutatja, hogy cipő helyett csak egy fatalp van a lá­bára kötözve, sírva mondja, hogy ott­hon majd meg­fagynak kis gyermeké­vel együtt, a férje hadifogoly. Sebes Róza, nincs cipője. Szakmára Mihály baleseti rokkant, 3 gyermekének nincs cipője, kereseté­ből képtelen tüzelőt vásárolni. Molnár Mihályné azt panaszolja, hogy a rongy papírpénzért, éhezve dol­goztak, most pedig el akarják bocsáj­­tani... Ígér a közellátási hivatal: hagymát sertést, olajjal Az egyre nehezebben döcögő közellá­­tás ügyében kérdést intéztünk a városi közellátási hivatal vezetőjéhez, hogy milyen és mennyi közszükségleti élel­­mű­cikk kerül a­­közeljövőben kiosztásra. A közellátási ügyosztály vezetőjének ígérete szerint az üzemek és közhi­vatalok dolgozói között a jövő hónap folyamán szétosztásra fog kerülni 200 mázsa hagyma 2 forintos áron, 40 má­zsa olaj (jegyre) és le fognak vágni 75 sertést. Ezeket ígéri a közellátás. De bur­gonyát még csak nem is ígérnek, mert egyelőre még azt sem tudják, hogy hon­nan szerezzék be. Elutasította az Anyag és Árhivatal az iskolák üvegigénylését Még a nyár folyamán Vágó Dezső dr. tanfelügyelő a kecskeméti népokta­tási kerület vezetője beadvánnyal for­dult az illetékes hatóságokhoz, hogy kiutalást kérjen a­z iskoláik ablaküveg szükségletére. A tanfelügyelőség 10.000 forintot kapott az iskolák helyreállítási céljaira, amiből mintegy 3000 forintot be is fizettek az egyik budapesti üveg­­nagykereskedő cégnél. A kiutalás elintézése egész az elmúlt napokig húzódott és most, amikor a tanfelügyelő­ség megsürgette a szállítást ,az üvegkereskedőnél, azt a meglepő választ kapta, hogy az Anyag- és Ár­­hivatal a kiutalást nem engedélyezte és az iskolák ablakü­vegszükségletének biztosítására a várost utasította. 2000 kecskeméti gyermek tanai üve­­gezetlen tanteremben és az Anyag- és Írhivatal rideg magatartása következ­tében már­is több helyen meg kellett szüntetni az oktatást. A tanerők dicséretére meg kell álla­pítani, hogy a tanyai­­tanítók közül többen, akiknek a lakása megfelelő ál­lapotban volt, a lakásukon végzik az oktatás nehéz és felelősségteljes mun­káját. A tan­felügyelőség most a városi ha­tóságoknál instanciázik ablaküveg miatt .

Next