Homok, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-27 / 61. szám

2. oldal ## O ft­O­H 61. szám Kecskemét, 1920. október 21. Két öreg ember. — Egy idő­ben indultak útnak félszázaddal ezelőtt, duzzadó tehetséggel, honfiúi lelkesült­­séggel és akaró magyarsággal. Az egyik ragyogó tehetségén kívül családjának fényes hagyományait is magával vitte közéleti pályájává, a másik a tehetség adományain kívül nem hozott magá­val egyebet. És mégis az arisztokrata vallotta magát a népképviselet bajno­kának és a született demokrata lett a szellem arisztokráciájának hirdetője. És mégis egymásra kellett találniok, mert magyar és európai volt mind­egyik, mert ha pályájuk párhuzamo­san haladt is, találkoztak a végcélban: a nemzeti eszme és a keresztyén er­kölcsi világrend alapján nyugvó Nagy­­magyarország kiépítésében. Az a Ma­gyarország, amelyért ők éltek és dol­goztak, összeomlott; de midőn a romok felett a két öreg­ember ismét össze­találkozik, nem a siránkozás és két­ségbeesés lemondása, hanem az újjá­építés munkájára sürgető szózat zendül ajkaikról. Magyar testvéreim! Mikor két öreg ember, akik életük munkáját látták összeomlani, nem esik kétségbe, akkor senkinek sincs joga kétségbe esni! — így bátorította nemzetét a 70 éves Apponyi gróf Rákosi Jenő félszázados írói emlékünnepén. Pápai nuncius a magyarságról A katholikus nagygyűlésen Lorenzo Schioppa, XV. Benedek pápa küldötte, ra­gyogó himnuszt mondott a magyarságról. A nagygyűlés legmegragadóbb jelenete volt, amikor a pápa követe teljes bíbornoki ornátusban szólásra emelkedett és elmondta gyönyörű beszédét, amelyben a Szentatya üzenetét tolmácsolta az egybegyült magyar katholikusoknak. — Amikor ebbe a templomba léptem — mondotta — és a nagyszámú, lelkes közönségen végigtekintettem, első gondo­latom az volt, hogy a magyar nép nem legyőzött nép! — Elvették tőletek az ágyút, a hadi­hajót, elragadták tőletek a földet és a kenyeret, elvitték kincseiteket, el az élet forrásait, de mindezek ellenére megmaradt számotokra egy hatalom, egy mérhetetlen értékű kincs, megmaradt a ti hitetek. Ezt senki el nem rabolhatja, senki el nem ra­gadhatja. Ez tett benneteket naggyá, a di­csőséges múltban, ez erősít meg a jelen válságos óráiban. Ez nyújt reményt ked­vező, nagy, boldog jövőtökre és ennek a reménynek meg kell valósulnia. — Magyar Katholikusok! Zárjátok szivetekbe isteni Üdvözítőnk búcsúimáját; az ő isteni szivének ez a mélységes vágya­­ legyen a Ti imádságtok, mondjátok napon­ként ő vele a Ti Atyátoknak, aki a meny­­nyekben van. Add, hogy egységben marad­junk, add, hogy összetartsunk. Szüntesse­tek meg minden széthúzást, amely ezt az egységet fenyegeti, adjátok fel az egyéni érvényesülés gondolatát, ha ez az egység­e­get veszélyezteti. Nem gyávaság ez a jelen körülmények között, hanem hősies nagy­lelkűség. Tiporjatok le magatokban minden szenvedélyt, amely kikezdi az összetartást. Egyetlen mély, szenvedélyes, lelkes vágya­tok legyen: Istenért, hazáért, az Anya­­szentegyházért. — És én nemcsak remélem, hanem biztosan tudom, hogyha elfogadjátok ezt az atyai szót, lelketek főpásztorának, Atyátok­nak szavát, aki benneteket, szenvedő gyer­mekeit, a leggyengédebb szeretettel karol fel, ennek a szózatnak hű megtartása meg­hozza nektek a békét, a boldogulást és azt a nagyságot, amelyet óhajtotok és ame­lyet meg is érdemeltek. Dublinban gyülekeznek az ír felkelők. Bécs, okt. 26, Baselből jelentik. Egy angol lap ijesztő híreket hoz Írországról. Állítólag az ír sin-feinek összeköttetésben állanak az angol munkás hármas-szövetség­gel, mellyel titkos megállapodást kötöttek. A felkelő­ küszöbön áll. A lázadás Dublinből indult ki. Meghalt a görög király. Bécs, okt. 26. Münchenből jelentik, hogy a müncheni görög kolónia azt a távi­rati értesítést, kapta, hogy Sándor görög király meghalt. A lapok ehhez a hírhez hozzá­teszik, hogy hivatalosan még nem erősítették meg. A Havas-ügynökség hivatalosan­­ jelenti Sándor görög király halálát. Szabolcs vármegye az önkormányzati törvényjavaslat ellen. A vármegyei, városi és községi vá­lasztásokról szóló törvényjavaslat ellen, főkép a vármegyék részéről sok súlyos és jogos aggodalom merült fel. A törvény­­javaslat ellen megindult mozgalom, amely a javaslatnak a napirendről való levételét, vagy legalább is alapos átdolgozását kívánja, egyre nagyobb mérveket ölt és így legutóbb Szabolcs vármegye tör­vény­hatóság Az 50 éves Kecskeméti Gazda Egyesületről. Abból az alkalomból, hogy a Kecske­méti Gazdasági Egyesület e hó folyamán ünnepelte 50 éves évfordulóját, tanulságos kialakulásáról a következőket kívánjuk el­mondani. Két fejezetből áll. Az első a Horváth Döme alapítási ciklus, a kezdet nagy nehéz­ségeivel csekély taglétszámmal. Ennek da­cára a gyümölcsészet, s a szőlészetben oly eredményekkel, a miknek áldásait a mai lakosság bőségesen élvezi. Bizonyára nem volna 12 ezer hold szőlő Kecskemét hatá­rában s annyi gyümölcsfa, melyeknek ter­mésével döntő tényező a gyümölcs kivitel­ben. Kecskemét nevét a külföldön is is­merik, s első­sorban barackjáról, de cse-­­ megeszőlő s többi gyümölcse utján is. úgy­e a szőlészeti illetőleg vincellér iskolának­­ mint a faiskola létesítésénél, nagy részük volt. Folytatólag ugy helyben mint az or­szág különböző helyein tartott kiállításo­kon így lett első az elsők között. De Kecskemét óriási nagy határa s szerencsés piaci fekvése alapján ez el­várható is volt, így teltek az évek, míg az öreg gárda érezte azt, hogy fiatalabb ke­zekbe kell átadni a további vezetést annál inkább, mert az időközben megalakult gazda­kör a szántóföldi termelés, állattenyésztés terére is haladó térfoglalást kívánt. Ennek a fellobbanásnak részben a változott vi­szonyok voltak előidézői, részben az ak­kor létesült földmíves iskola lelkes egyénei, a­kik kivétel nélkül önzetlenül buzgólkod­­tak a gazdasági haladás érdekében. Ebben az erjedő időszakban lett a Gazdasági Egyesület élére állítva a tapin­tatos modorú Koricsánszky János, s vele az 50 éves korszak II-ik fejezete vette kezdetét. Mit csinált? Tanfolyamok, esti előadások szakadatlan sora következett, azután a Gazdasági Egyesület székházának megépítése, Gazdakongresszus stb. A tag­létszám a nagy buzgóság dacára nem sza­porodott, nem addig, míg a Szövetkezet nem csinálta meg a maga mesés hatását. A Gazdasági Egyesület Beszerzési csoportja, az volt a punctum saliens. Neve­zetesen, csak azok részesültek a megren­delt műtrágya vetőmag stb. gazdasági áruk­ból, a­ki, s a­kik a Gazdasági Egyesület tagjai voltak. E végből rohamosan emel­kedett a tag­létszám, 600—800 tag a Gaz­dasági Egyesületek életében páratlan gyor­sasággal 6000-re emelkedett. S így nem­csak viszonylagosan, de tényleg a Gazdasági Egyesületek között országos jelentőségűvé lett. Hogy a vezető egyének erős s elked­vetlenítő kritikának voltak részesei, azt ta­lán mondani is felesleges. (Pedig a kommün alatt is, sem az egyesületnek sem tagjainak különösebb baja nem esett. A taktikázás a köz javára kielégítőleg bonyolódott le­. Ennek tudható be hogy a beszerzési csoport igazgatósága megelégelte a dicső­séget, s felkérte Kovács Sándor bank­­igazgatót, hogy vegye át a Szövetkezeti zászlót, mellyel szoros kapcsolatban áll­a­gának vezető emberei bizalmas értekez­leten foglaltak állást a javaslat ellen. A tanácskozás eredményekép e hét folyamán Mezőssy Béla volt földmivelésügyi minisz­ter vezetésével küldöttség keresi fel Horthy Miklós kormányzót, akit arra akarnak kérni, hogy a maga nagy súlyával hasson oda,­­ hogy ez a javaslat megfelelően módosítva kerüljön a nemzetgyűlés elé. Gazdasági Egyesület emelkedése vagy el­­lapulása hanyatlása. A politika? A Kisgazdapárt politikája az is tényező, de döntő erő a Szövetkezet, ha annak hasznát látja. Ebben a jelben kezdődik a Gazdasági Egyesület III-ik korszaka? Lesz-e gyümölcs a fán? Igenis lehet. Sőt bízom abban, hogy lesz. Felismeri a társadalom minden rétege, hogy hazánk további sorsa a termeléstől függ. A kard egyelőre hüvelyben marad. A földtől várunk mindent. S ha ezen az utolsó ponton meg­mérve, könnyüknek bizonyulunk, úgy vége a Gazdasági Egyesület haladás­i emel­kedésének. Úgy vége annak a szép reménynek, hogy Kecskemét a Duna-Tisza közének gócpontja legyen. Mert csak az anyagi ér­dekek ide fűződése az igazi vonzó erő. Ennek tudatában kell támogatnunk Kovács Sándort nehéz hivatásában. Hisz­­szük, hogy egész erejét ennek fogja szen­telni. Úttörő munkájában lesz bogáncs s tövis bőven. Ennek dacára követni fogjuk, követni fogják a termelő gazdák, mert ez által tesznek legnagyobb szolgálatot lesa­nyargatott Magyar Hazánknak. G. M. NAPI ÉNSEK. Kecskemét, október 27. — Halottak napján nem lesz ki­világítás. A főváros tanácsa ez évben is megtiltotta a sírhelyek és sírboltok Mind­­szentek és Halottak napján szokásos kivi­lágítását s egyúttal elrendelte, hogy az összes temetőket már este hat órakor be kell zárni. — A pénzügyi bizottság megsza­vazta a színház fűtésére és világítására szükséges 120000 koronát. Bár a végleges döntés a csütörtöki közgyűléstől függ, bi­zalommal tekintünk a határozat elé, mert meg kell szűnnie annak, hogy a közönség­ fogvacogva, felöltőben nézze végig az elő­adásokat. — Gyászhír. Részvéttel értesülünk, hogy Nyiry Károly ny. posta- és távirda­­főfelügyelő, a kecskeméti posta- és távirda­­hivatalnak hosszú időn keresztül volt fő­nöke, nyugalomba vonulása óta pedig a városi villanygyár igazgatója, tegnap dél­ben váratlanul elhunyt. Élete példaképe volt a kötelességteljesitésnek, a puritán becsületességnek és a minden szépért, jóért lelkesedni kész emelkedett gondolkodásnak. Családjával együtt sok jó barátja és tisz­telője gondol áldólag emlékezetére! — A megszállott területek ma­gyar lakosságának búzával való se­gélyezése. A Székesfehérvári Gazdakör javaslatára Székesfehérvár törvényhatósága elhatározta, hogy a megszállott területek magyar lakossága részére a város földműves gazdaközönsége részéről minden búzával bevetett katasztrális hold terület után öt kilogram búzát ad. A kivetés szerint 778 gazda 1355 kát, holdja után 5775 kilo­gram búzát ad.

Next