Homok, 1920. október (1. évfolyam, 39-65. szám)

1920-10-19 / 54. szám

2. »hin! HOMO M S4i. stemm Kecskemét, 1930. október 1I. Nyolcvan osztrák főherceg nyomorog és hontalanságában ne­­velősködéssel és kereskedelemmel kény­telen megszerezni kenyerét — igy pa­naszolta ezt Zita volt királyné egy genfi újságírónak. — Hát bizony nem szokta cigány a szántást és elhisszük, hogy keserű a munka kenyere azoknak, akik­nek eltartásán két ország népe törte­­zúzta magát ezelőtt. De vigasztalásul és akik megértik, azoknak pedig oku­lásul mondunk egy mesét a régi gö­rög regevilágból. Kronos, az idő öreg istene, nagyon elhatalmasodott égen és földön s hatalmi túlkapásában felfalta mindazokat, akik a végzet szerint ha­talmát korlátozni voltak hivatva. Zeus azonban — az ifjabb nemzedék élén — megsokalta az öreg garázdálkodá­sát és elkergette trónjáról. Kronos pe­dig most kíséretével, a titánokkal, a boldogok szigetére (az akkori Svájcba) menekült és — amit nem tett isten ko­rában — földmivelésre adta magát és megtanította rá a boldogok szigetének lakóit. És lám a görögöknek sohasem jutott eszükbe, hogy visszahívják Kro­­nost és a természet hatalmas erőit kép­viselő titánokat, akiket szintén csak a hontalanság tanított meg arra, hogy közhasznú munkával példát adjanak az emberiségnek. Csonka Magyarország nem ország Egész Magyarország menyország. BMnanrrta­rmxtraim ^ mbh Ti' «t.V. ««naSBBUSWaaBmeMttiaSCK■. . A földreform bizottsági tárgyalás. A földreform tárgyalásával megbízott négy bizottság ma délelőtt folytatta a ta­nácskozást a képviselőház I. számú bizott­sági termében. Az ülést fél 10 órakor nyi­totta meg Fáy Gyula elnök és a bizottság nyomban rátért a javaslatok szakaszának tárgyalására. Ez a szakasz úgy szól, hogy azok, kik a kommunizmusban részesek, nem juthat­nak földhöz. Több fölszólaló, ennek a sza­kasznak megfelelő módosítását ajánlotta olyan értelemben, hogy azok, akik a kom­munizmus alatt csak formailag szerepeltek, voltaképpen azonban nem voltak kommu­nisták, ne legyenek kizárva egyszers min­­denkorra a földreform áldásaiból. Rubinek Gyula kereskedelmi mi­niszter hangsúlyozta, hogy a földreformnak éppen az a célja, hogy a népből véglege­sen kiirtsa a kommunizmusnak minden csí­ráját és megszüntesse azt az elégedettes­séget, amely különösen a földnélküliek lel­kében volt. Hangsúlyozta ama méltányos szempont szükségét, hogy olyanokkal, akik aktív részt nem vettek a kommunizmusban és akiket meg lehet nyerni a nemzet ügyé­nek és a társadalomnak és akiket volta­képpen vissza akarunk hódítani, azokat nem szabad kizárni, hanem éppen a föld adományozásával kell a mai társadalmi rend számára visszahódítani őket. Többen szólattak fel hasonló értelem­ben és végül ezt a szakaszt megfelelő át­­szövegezés végett kiadták az igazságügyi bizottságnak. Elhatározták azt is, hogy amint a házhelyekről és kishaszonbérlet alakításáról szóló törvényjavaslat kimondja, mindazokat kizárja a jogosultak köréből, akik önjogon akartak földet szerezni. A magyar gazdák és földművesek lapja és védője a „HOMOK“ és az „Új BARÁZDA“ A Nemzeti Hadsereg bevonulásának évfordulója Fehérváron. Horthy Miklós kormányzó beszéde. Horthy Miklós Magyarország kormány­zója folyó hó 17-én vasárnap Székesfehér­­­­várt a nemzeti hadsereg bevonulásának év­fordulóján tartott ünnepségen, a következő beszédet tartotta: „Egy évvel ezelőtt tulajdonképen e he­lyen fejeződött be egy sötét, szégyenteljes időszak és innen indult előre 400 éves ál­munk megvalósulása, a szebb magyar jö­vőnek záloga, a nemzeti hadsereg. Fehér vármegye hazafias közönsége szobrot emelt e történelmi helyen oltárul hazaszeretetének, hadseregünkbe vetett bi­zalmának és reménységének és örök tila­lom­ául a destructiónak és széthúzásnak. Ez az emlékszobor késztet az emlé­kezésre és ha visszagondolok az elmúlt, esztendőre, sok szép és­ nagy alkotás jelzi egy új, szebb, dicsőbb korszak virradatát. Van megbízható hadseregünk, az alkotmá­nyos élet helyreállott, a külföld kezd ben­nünket megismerni, értékelni és megbe­csülni , az építő- és termelőmunka pedig már éledezik az egész vonalon. És ha én még ma hazánk egén nem a napfényt, hanem a fellegeket látom, an­nak oka az, hogy nem minden alakul úgy, ahogyan egy évvel ezelőtt szent István vá­rosában elképzeltem és óhajtottam. Azt hittem, hogy a nemzet annyi megpróbálta­tás, szégyen és megalázás után egészen eggyé forradt a haza megmentésében. Ez nem történt meg, az emberek nem tudják levetkőzni a forradalmi mámort, min­denki vezetni akar, de senki sem akar ve­zettetni — mindenki politizál s mindenki, de különösen egyes csoportok egymaguk akarják az összes kérdéseket megoldani, még­pedig azonnal, egy csapásra, sorrend­­ nélkül, meggondolatlanul, előkészítés nél­­­­kül vetik bele a közvéleménybe a legna­­­­gyobb problémákat, ami nem vezethet meg­­­­oldásra és megnyugvásra, csak izgalmakra i­s az alig visszaszerzett belbéke megrendí­­­­tésére — még akkor is, ha ezek a törek­­­­vések különben jóhiszeműek és hazafiság­­­­ból erednek. Egy jogállamban tömegek, felelőtlen elemek nem diktálhatnak, csak az alkot­­­­mányos fórumok, melyeknek vezetését min­­­­denki respektálni tartozik, ezek a fórumok­­ kell, hogy kibírjanak minden igazságos, pártatlan, főleg hivatott kritikát, de nem­­ engedhetem meg, hogy a politizálást és hí­vatlan kritikát egyesek oly mértékben űz­zék, hogy az már a tömegek lázításába csapjon át. Elhatározott akaratom, hogy a magyar nép végleges megnyugvása érdekében a dema­gógiát egyszer s mindenkorra elnémítsam. Újabban mind sűrűbben lehetett ész­lelni olyan törekvéseket, melyek a király személyének kérdését igyekeztek előtérbe tolni. Mindnyájan egyetértünk abban, hogy az az ország meg nem tagadja ezeréves múltját, mint királyság folytassa életét a nemzetek nagy közösségében és mindnyá­jan szeretnék szent, István koronáját régi fényében tündökölni látni — odáig azon­ban még nagy külpolitikai feladatok és az első konszolidáció nehéz munkáinak befe­jezése állanak előttünk. Azok, akik a király személyének kér­dését idő előtt bolygatják, a nemzet egy­­ségét bontják meg, az ország polgárainak­­ lelkét forradalmasítják, megakasztják a belső konszolidációt és ezzel bénítják külpoliti- s­kai cselekvőképességünket is. Jól tudom, hogy vannak olyanok is, akiket nem a múlt hagyományaihoz való ragaszkodás vezet, hanem önző célok, vagy­­ egyenesen azzal a gonosz szándékkal tart­­­­ják ébren az ily kérdéseket, hogy ezáltal megzavarják és megakasszák azt a­ gyó­gyulási folyamatot, amelyre a nemzetnek a háború és a forradalmak pusztításai után szüksége van, sőt akadnak, akik zavarok előidézése végett a rágalmak és gyanú­sítások piszkos eszközeivel dolgoznak, nem kímélve rosszhiszeműleg az én sze­mélyemet sem, holott mindenkinek tudnia kellene, hogy Magyarországnak a királyi hatalom gyakorlása szünetelésének idejére a nemzetgyűlés által a legfőbb hatalom helytartójául megválasztott kormányzója nem élhet vissza a hatalommal, nem nyúl­hat a királyi trón után. Én így fogom fel kötelességemet, ért­sék meg kötelességüket mások is, aki nem érti meg azt, azzal meg fogjuk értetni, aki nem alkalmazkodik a jogrendhez, az bűn­hődni fog. . Az első év küzdelmei után a máso­dik évet az imperatív megnyugtatás jegyé­ben óhajtom megkezdeni, amelynek Isten segítségével idővel gazdag és hatalmas Magyarország lesz az eredménye, koronás királlyal az élén, akit a nemzet lelkesedve fogad tárt karokkal. A felemelt százalék. Az Országos Törvénytárban f. hó 15-én hirdettetett ki és vált törvényerejűvé az 1920. évi XXXIV. törvénycikk, amely a vagyonátruházási illetékeket újra szabá­lyozza és jelentékenyen felemeli. Úgy véljük, jó szolgálatot teszünk, ha e közérdekű és főleg a gazdatársadalmat kö­zelről érdeklő új törvény 138 pont alá fog­lalt paragrafus erdejéből kiemeljük és is­mertetjük a fontosabb és lényeges intéz­kedéseket. A vagyonátruházási illetékekről alko­tott új törvény megkülönböztet: öröklési, ajándékozási, továbbá ingatlan vagyonátru­házási illetéket, amely öröklés, vagy ajándé­kozás esetén is az öröklési és ajándékozási illetéken felül jár, és végül illetékegyenérté­­ket, amely a kevéssé mozgó testületi va­gyont terheli. I. Az öröklési illeték. Az öröklési illeték tárgya a haláleset folytán bekövetkezett vagyonszerzés, akár örökség, akár hagyomány, ingatlan és ingó dolog, szolgáltatás, járadék, vagy egyéb érték. Az örökös, vagy hagyományos a reá szállott örökség, vagy hagyomány tiszta ér­tékének egész összege után az örökhagyó­hoz való rokonsági viszonya szerint fizeti az illetéket. 1. A lemenő örökösök, (gyermekek) és a törvényes feleség örökösödési illetéke: l°/o 10 ezer, 1‘5% 50 ezer, 2% 100 ezer, 2’5% 25 ezer, 3% 500 ezer, 3‘5% 750 ezer, 4°/o 1 millió, 5% 2 millió, 6%­ 3 millió,­­ 7% 4 millió, 8°/o 5 millió, 10% 10 millió, 12% 15 millió, 15% 20 millió, 18% 25 mil­lió korona erejéig és 20% 25 milió koronán felül. 2. A felmenő örökösök (szülök) és a leszármazó házastársának illetéke 2%-kal kezdődik 10 ezer koronáig és az előbbi­hez hasonló fokozatokkal emelkedve 25%­­kal záródik a 25 millió koronánál több értékű vagyonra. 3. Az oldalági örökösök (testvérek, mostoha és örökbefogadott gyermekek) 5%­­kal adóznak 10 ezer koronáig s előbb 1, majd 2 és 4%-kal fejlődő fokozatokban 50%-ig kötelezetnek 25 millió koronán felül. 4. Távolabbi rokonok illetéke 6%-kal kezdődik és a fentebbi fokozatok szerint 45%-ig emelkedik. 5. Végül a rokonságon kívüli örökö­sök 10-tól 55 %-ig terjedő illetékkel ter­heltetnek. Szociális jellegű újítások a törvény­telen gyermekek egyenjogúsítása s a szol­gálati viszonyból kifolyólag kapott kisebb örökségeknek, különösen pedig a hősi ha­lált halt katonák hagyatékainak illetékked­vezménye, amelyek illetékmentesek 20 ezer koronáig, negyedilletékesek 50 ezer , fél illeték alá esnek 100 ezer koronáig. (Folyt. köv.)

Next