Homok, 1921. január (2. évfolyam, 1-24. szám)
1921-01-26 / 20. szám
2. oidul ## O Ifi O ia 20 txvn. Tokió. A japán külügyminiszter kész tárgyalni a tengerészeti készülődések csökkentéséről. Budapest. A magyar—francia kereskedelmi iparkamara megalakult. New York. Az amerikai farmosoktól egymillió busheinyi gabonát kapunk. Budapest. A Városi Színházat az állam kapja meg. Budapest: Cipészmunkások sztrájkból kifolyólag 30 százalékos béremelést kaptak. Bécs: Osztrák középiskolai tanárok sztrájkba léptek. Budapest: Grátz Gusztáv dr. külügyminiszter Bécsbe utazott. gi ipa-szó me ti c /'/’. Egy amerikai magyar lap, a pittsburgi Magyar Híradó pályázatot hirdetett irredenta versekre és elbeszélésekre. Hm Mégis csak furcsa! Odaát nincsenek kifosztva, megnyomorítva az emberek. Nem érzik a hideget, a ruhátlanságot és a nincset. Tengerentúli testvéreink nem szenvedték át sem a kommunizmust, sem az oláh megszállást. És mégis a mi valutánkkal szemben aránylag nagy pénzeket áldoznak arra, hogy az amerikai magyarságban ébren tartsák a magyar haza visszaszerzésének gondolatát. És mi? Akiknek az eleven húsába vágtak, akiknek végtagjait lemetszették, akiket gazdaságilag tönkretettek, akikre rányomták a gyász és gyalázat szégyenbélyegét, mi, a hazai magyarok közömbösen, siket fülekkel, megnémultan viseljük sorsunkat. És hiába sikolt Erdély, jajgat a Felvidék, reszket Nyugatmagyarország és sir a Bánát vagy a Bácska, összedugott kézzel, jó homoki bor és pipaszó mellett képesek vagyunk felejteni mindent! Magyarok vagyunk-e még, vagy korcshajtásai csupán a régi nemes törzsnek, mely valaha félisteneket és héroszokat szült ? Hol vannak a hadverő hősök szellemei, hogy nem zavarják fel megjelenésükkel a magyar éjszakát és nem kiáltják fülünkbe: „Ébredj magyarság, múltad emlékének minden sugara rendre tünedez!“ Vagy pedig a tetszhalott álmát alulaszuk csupán és egyszer csak felébredünk, hogy kemény markunkat ökölre fogva megmutassuk ellenségeinknek, hogy élünk, rettegjetek bennünket ! János hozzá siet, átkarolja s leülteti a tulipántos ládára. — Mi bajod rubintom? Vera félénken tekint Péterre . . . János is rá néz, mintha eltalálta volna a Vera gondolatát. — . . . Ő már tudja. — Tudja , a szégyentől vérvörösre gyűl az arca, hangja bágyadtan csendül. — Nincs nyugtom, félik János, hogy nagy bűnt fog elkövetni érettem. Azért jöttem, hogy lebeszéljen gonosz szándékáról. Az öregasszony összekulcsolja kezét. — Mit akast cselekedni fiam, János...? Öreg napjaimra ne hozz szégyent a fejemre. Jánost újra magával ragadja indulata: — Én tudom mit teszek. Nem vagyok gyerek. Vera térdre borul. — Az élő Istenre kérem, János, ne tegye. Rajtam már úgysem segít. — De megbosszullak, — akarja monítani a férfi, de látva a siránkozó asszonyokat, erőt vesz nehéz indulatlan s csak a szeme villan barátjára, mintha kérdezné: — Pártomon leszel-e? Péter int: Ott leszek ! És másnap éjfél felé a faluvégi domboldalon, lesbe állva várnak a patroullera. Nem szólnak egymáshoz egy szót sem, némán, türelmesen, éber tekintettel figyelnek a holdvilágította havas országúira. Pedig karácsony este van, a szeretet ünnepének előestéje, amikor szeretetet és békét hirdetnek az angyalok a földön. De ma szomorúság van a Székelyországban. Angyal helyett egy gyászruhás aszszony, Hunnia, látogatja meg álmaikat s a lelkek mélyén is gyászol, gyászolják a szabadságot, Nagy-Magyarországot. Péter felnéz a csillagos égre, megbámulja a hadak utját s eszébe villan egy régi, régi történet Attila fiáiról, Csaba királyfi ígéretéről. — Hej! Ha úgy igazában eljönne és seregével visszafoglalná az ezeréves hazát. És a Péter lelke visszaszáll az ezeréves múltba. Ott látja magát Attila seregében. Mainz kapuit döngetik; leszállanak a francia síkra, szőrén ülik a lovat s nyargalnak, mint a szélvész Róma felé. Azután Bizánc kapuit döngetik. Retteg az egész világ. Atillának, az „Isten ostorának“ hódol 12 király s megannyi fejedelem ... Merengéséből János riasztja fel. — Ott hitem őket, — mondja. Behúzódnak a sánc mögé, három lépésre az országútiól. A hó fehér felületén sötét, mozgó folt közeledik, a patrouille. Elszánt, erős akarattal várják be a négy embert. Az őrjárat mit sem sejtve tart a falu felé s az „Argyelánál“ dúdolják. Jókedvük van, nem érzik, hogy a halál bosszúálló angyala ott settenkedik a hátuk mögött. Halk zizzenés hasítja végig a levegőt s az első két katona arccal bukik előre a hóba. A másik kettő körül sem nézhet s már is követi társait. Az ismétlőfegyver megtette hatását. János feláll, körülnéz, kilép az országba s azután odainti Pétert. — Meghaltak? — Meg . . . Egy ideig csend. S a mozdulatlan csendben megkondul a falu harangja. — Éjféli misére harangoznak — mondja Péter. — Most születik meg Krisztus. Bánatos lélekből jövő sóhaj hagyja el ajkukat. S hogy elhal a harangszó, felemelik egyenkint a holttesteket, az Olt partjára cipelik s bedobják a vízbe. Az Olt néma és hallgat, mint a sír. Két héttel karácsony után vasraverve vitték Jánost és Pétert Brassóba. — Miért, miért tette ezt János? — zokogott Vera. János szomorúan mosolygott: — Tisztára mostam, a becsületedet. A forrongó Oroszország. Az oroszországi ellenforradalmi mozgalmak egyre erősebben törnek ki. A felkelések nem egyesek céltalan vállalkozásai, mert folyton növekvő gondot okoznak a szovjet kormánynak. Oroszországból újabb bolsevistaellenes mozgalmakról kapunk hírt. Az elégedetlenségek kirobbanása napirenden van, egyik felkelést alig nyomták még el, már másutt tört ki a lázadás. Az Ukrajnában levő vörös hadsereg csapatai fellázadtak és szövetkeztek a józan munkássággal. Vezetőiket elkergették és a lázadók meglepetésszerűen megszállották a kievi arzenált és az arzenál körüli városnegyedet. A kievi népbiztosok és tisztviselők elmenekültek a városból. Moszkvából várnak segítséget. A felkelők kiválóan fel vannak fegyverkezve és kemény harcot vívnak a szovjet csapatokkal. Moszkvában, az egyre terjedő ellenforradalmi mozgalmakkal szemben követendő eljárás megbeszélések céljából gyűlést tartottak. Itt egy bolsevista vezérférfi bejelentette, hogy január 1-e óta 400 szovjet katona esett el és 1000 sebesült meg az ellenforradalmi harcokban. Eddig a bolseviki ellenes mozgalmak izoláltságuknál fogva elbuktak, de arányainak növekedése reményt nyújt a végleges és általános ellenforradalom bekövetkezésére, mely megszabadítja Oroszországot a Leninek terrorjától. Óriási vihar dühöngött Budapesten. Négy halott és számos sebesült. Míg mi itt mérgelődtünk, hogy egy kis szelet kaptunk vasárnapra, addig Budapesten háztetőket sodort le a vihar. Embereket semmisített meg a dühöngő elem, melyet megfékezni lehetetlenség. Hivatalos rendőri jelentés szerint a vihar egy 7 éves kisleányt a Dunába sodor, egy összeomlott tűzfal egy 20 éves úriembert maga alá temetett. Egy cseléd fejére oly erővel zuhant egy deszka, hogy haldokolva vitték a Rókusba! A lehulló téglák számtalan embert tettek nyomorékká és halottá. A Váci utcában levő piarista rendház préfedelét számtalan helyen leszaggatta az orkán. Egy óriási bádogtábla két emelet magasságból oly erővel zuhant a szembejevő divatüzlet kirakatába, hogy annak üvegje ezer szilánkra repült és a ben levő árut széllyel vitte a szélvihar az utcán. Lapzártakor még mindig dühöng a felbőszült elem, melynek eddig négy halottja és harminc sebesültje van. Csonka Magyarország nem ország Egész Magyarország menyország. Kecskemét, január 26. — Megalakult a „Nyukosz“ kecskeméti főcsoportja. A Kecskeméten és körletében tartózkodó nyugdíjas katonatisztek a „Segíts magadon s az Isten is megsegít“ elve alapján felépült Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szövetségének kecskeméti főcsoportját megalakították. Az elnökség a következőképen alakult meg: Elnök Gepsz Virgil vezérőrnagy, alelnök Várady Ede ezredes, titkár Horváth István hadnagy. Választmányi tagok: Baloghy Miklós ezredes, Dávid Nándor százados, Slingl Ferenc százados, Nagyváthy Lajos százados. Felügyelő-bizottsági tagok : Tahy Márton ezredes, Siklossy Alajos alezredes, Matyók Sándor őrnagy. — Szövetségünk legelsősorban is a nyugdíjas katonatiszteken akar segíteni, azokon az elemeken, akik a világháború zivatarában elismerést, megbecsülést vívtak ki a magyarnak Európaszerte, kik a forradalmak fertőjében kitűntek nemzeti megbízhatóságukkal. Szövetségünk célja továbbá a katonatiszti (katonahivatalnoki) özvegyek és árvák megélhetésének megkönnyítése gazdasági és jóléti intézmények megteremtésével. A tagok erkölcsi és anyagi támogatása és jogos érdekeinek képviselete a hatóságoknál, nyugdíjas otthonok létesítése, hadirokkantak Nemzeti Szövetsége törekvéseinek előmozdítása. Fogyasztási szövetkezet felállítása. Felhívja az elnökség a tartalékos, szolgálaton kívüli viszonybeli és népfelkelő tiszteket (katonai hivatalnokokat) hogy minél nagyobb számban lépjenek be a Nyukoszba rendkívüli tagokus annál is inkább, mert a rendkívüli tagok is részesülnek bizonyos előnyökben és kedvezményekben. Tagsági díj rendkívüli tagoknak évi 48 korona. Felvételek naponként d. u. 4—6-ig eszközöltetnek a Szövetség irodájában (Zeneiskola, a tiszti igazoló bizottság hivatalos helyiségében). Pártfogolt tagokul a nyugdíjas rangosztályba nem sorolt havidíjasok azok özvegyei és árvái is beléphetnek. — A tanfelügyelőség kérte a városi tanácsot, hogy a népiskola jelenlegi helyiségeit cserélje ki a közélelmezési hivatal helyiségeivel. — 74000 ember Kecskeméten. A népszámlálás eredménye még mindig ismeretlen, azonban Kecskemét lakossága kb. 72 ezer emberre tehető. A távollevők száma meghaladja a kétezret. Gyűjtés a színészeknek. A Katona József-színház kifosztott tagjai segélyezésére a város egész területén gyűjtést engedélyezett a polgármester. A gyűjtés már megindult.