Homok, 1921. február (2. évfolyam, 25-48. szám)
1921-02-01 / 25. szám
f* er« kentét, I iP 2 I február I f&€*$§€$ ff érfolttal» — 25-ik szánt #* er* kémét M*o $ifilmfti. toozfgwzata&ínigi és Hár&a#fteimintugpéia##. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: III-ik kerület, széchenyi-tér 6. sz. Telefonszám 127. Egyes szám ára 1 Korona Felelős szerkesztő: SZIGETHY JÓZSEF. A Kecskeméti Kisgazda és Földműves Párt, a Gazdasági Egyesület és a Szőlősgazdák Egyesületének hivatalos közlönye Előfizetési árak: egész évre 240 Kor. — Félévre 120 l\\, Negyedévre 80 Kor. Egyes szám ára 1 Korona. Csonka Magyarország nem ország Egész Magyarország menyország. Vörös terror. Az úgynevezett pécsi köztársaságban hihetetlen dolgok történnek nap-nap után. Az elvakult csőcselék már nem ismer határt semmiben. Akik nekik nem tetszenek, menthetetlenül eltűnnek a föld színéről. Linder, a renegát vörös vezér a legképtelenebb kínzásokat találja ki a becsületes magyarság kiirtására. Az utcáról fényes nappal elhurcolni bárkit is, nem megy Pécsett eseményszámba. Tizenhárompróbás kommunisták ülnek hatalmon és tűzzel vassal pusztítják a be nem hódoló magyarságot, így járt egy 21 éves huszár önkéntes a napokban, akit a vörös rendőrök, amiért hazafias verseket találtak nála két emelet magasságból dobtak le az utcára. A Linder-pribékek ugyan ráfogták, hogy öngyilkos lett a minden izében magyarul érző hit. Tegyük fel, hogy tényleg így történt és önként ment a halálba. De kikényszerítette a lelkes magyar huszárt, hogy eldobja életét? Nem-e ezek a hitvány, lelketlen renegátok, akiknek kínzásai elől menekült a halálba? Nem tudunk semmi bizonyosat csak azt, hogy a város hazafias közönségét Csonka-Magyarország vértanújának temetésén bombával akarták szétszóratni. És mikor ezt az impozáns, 2500 főre menő tömeg megakadályozta, akkor a vörös brigantik a szerbekkel összefogva két református lelkészt hurcoltak börtönbe. Vajon mit szól ezekhez az antant? Az a díszes, dicső nagy hatalom, amely szétdarabolta hazánkat, hogy ilyen hitvány férgek rágcsálják vérző tagjainkat. Azt hisszük elég volt a meghunyászkodásból! Elég volt a tétlenségből. Mert ha még ezek után is akad magyar ember, akinek vére nem forr fel ezeken a hihetetlen gazságokon, akkor az már nem magyar föld szülöttje, az már nem érdemli meg a magyar nevet! Szíj. TÁRCA. Vladivosztoktól Budapestig. Egy magyar hadifogoly élményei. Útleírás. „Mentsétek meg lelkeinket!“ sikolt hozzánk a fogolytáborokban küzdő, éhínségben szenvedő magyarság és várják epedő reménységgel, hogy szavuk visszhangra találjon és mielőbb felcserélhessék valamennyien a hómezők és jéghegyek birodalmát a régen elhagyott bogárhátú kis tanyák meleg tűzhelyeivel. Legutóbb egy magyar testvérünk érkezett haza a 2000 hadifogollyal, aki 6 éves fogságot szenvedett át s ismerteti azt a 42 napos tengeri utat, amit Ví ad fvosi lóktól Triesztig megtett. „Nem a szibériai hómezőkön, sem az ólombányákban, hanem egy orosz, de jelenleg japánoktól megszállott városból, Vladivostokból indultam útnak hazafelé. Mikor 1914. auguszt. 31-én, vasárnap délután oroszfogságba estem Halics mellet, Kivbe, majd Nikolajéwszkbe vittek, innen 1918tava szán Vladivostokba kerültem, hol még harcolnunk is kellett a vörösökkel s egy földim, akivel együtt jutottam orosz fogságba, Persian Ádám, kolozsvári tanár, mellettem esett el s a karjaim között halt meg. Ebből a harcból tudtuk, hogy bár Vladivostokból kiűzték a vöröseket, azonban mégis forrong körülöttünk a föld, dübörgő moraja hozzánk is elhatott. Tudtuk, hogya fehér cár országát szovjet birodalommá gyúrta át a kommunizmus, amely bűnös, véres terrorrá fajult. A vakbuzgó, orthodox hitű orosz nép előtt megszűnt a magántulajdon szentsége, rabolt, fosztogatott mindenfelé és a zsidóság kapzsi ösztönénél fogva uralomra jutott. Ezt mi mind jól tudtuk, hisz a felgyújtott falvak üszkös pernyéit ott kergette a szél barakkjaink udvarán. A polgári életben méhész voltam, de fogságom alatt mindenféle munkát el kellett végezni, ha élni akartam. Ez év augusztus havában missziók jártak a fogolytáborokban, akik a szokásos szeretetadományokon kívül felírták neveinket és azzal vigasztaltak, hogy még ez évben haza fogunk jutni. Az útiköltséget, erősen gyűjtik, hogy otthon lévő családtagjainknak a legboldogabb új esztendőt szerezhessük váratlan hazaérkezésünkkel. A szeptember hónap lázas izgalom közepette telt el. Mondhatom, hogy fogságom hat esztendeje nem tűnt fel olyan hosszúnak, mint a szeptember, melytől a várva várt szabadságot reméltük. Amint értesültünk, hazaszállításunk mozgalma nemcsak Amerikából indult ki, hanem az angol missziók is közreműködtek ebben. Megvesztegették a japán őröket 20 yennel fejenként s igy Khinába szöktettek bennünket, ahol megvették a kiemelt Sarnhorst nevű elsülyedt német hadihajót és használhatóvá tették. A hajó hossza 200 méter és szélessége 20 méter volt. A fenék tele volt árúval, míg a fedélközben 2000 pricscset rögtönöztek hálóhelyül, melyekben soronként valóságos utak voltak hagyva, hogy a fekhelyekhez lehessen menni. Október 6-én név szerint felsorakoztattak 2000 embert és Vladivostokban hajóra szálltunk. Az utazás meglehetősen haladt. Hajóóriásunk nyugodtan szelte a Japán-tenger vizét. Mindennel ki voltunk békülve, csak a hőség és párázat volt elviselhetetlen, mivel mind a 2000-en nem lehettünk egyszerre a fedélzeten, hol bár szintén meleg volt, de ezt nem fokozta a sok test kigőzölgése, ami a fedélköz levegőjét fullasztóvá tette. Ezen úgy segítettek, hogy több óriási átmérejű vászoncsöveken keresztül villamos árammal hajtották le a friss levegőt. Étkezésünk francia konyha szerint volt, ami meglehetősen silány levesekből, kétszersültekből és konzervekből állott. Friss hust nem ettünk a 42 nap alatt, így meglehetős örömet szerzett a nyolcadik napon, midőn már valósággal belefáradtunk a szürke, unalmas horizontnézésbe, hogy hajónk a Sárga tengerbe ért és az abba ömlő Janksekiang folyam öblében levő Sanghai kinai városban kiszállhattunk. Az első napon gyalogosan jártam be a várost és ettem különleges nemzeti eledelükből — (fecskefészek) megizleltem az általuk elkészített rizst, de másnap kulikkal vitettem végig magam egy palánkijton, (gyaloghintó) s meg-meg állítva a kuliikát, betértem az utcai árusok teabódéjába.. Szenzációk. Kolozsvár. Besszarábiából nap-nap után sebesült katonákat szállító vonatok érkeznek Brassóba, Kolozsvárra, Nagyváradra és Szatmárra. A kórházak zsúfolva vannak. Szuronyos katonák őrzik a kórházat s a sebesültek senkivel se beszélhetnek a front eseményei felől. Nagyvárad. Azt a jogakadémiát, amit még Mária Terézia alapított, oláh érdekek céljaira eltulajdonította az oláh kormány. Szolnok. Pénteken hajnalban a Tisza-partján megölve és kirabolva egy aszszonyt, és egy leány gyermeket találtak. Madrid. Dató kijelentette, hogy az új spanyol minisztérium a pénzügyminiszter kivételével megmarad. Budapest. A budapesti törvényszéken az elmúlt évben több válópert tárgyaltak le, mint normális viszonyok között 10 év alatt. Varsó: Rakovszki ukrán népbiztos az összes ukrán felkelőket kivonta a szovjet törvények hatálya alól, így az orosz vörös gárdisták Rahorovban 400 ukrán parasztot azonnal kivégeztek. Doktorrá avatás. Francz Ádám földinket 1921.január 29-én a budapesti tudományegyetemen államtudományi doktorrá avatták fel.