Homok, 1921. május (2. évfolyam, 78. szám)
1921-05-01 / 78. szám
A mezőgazdaság vagyonváltsága. Az érzelemnek bizonytalanságtól dacig hullámzó megnyilatkozásával tárgyalják a gazdák a vagyonváltságról szállongó feltevéseket. Ha ezen tárgyalások tanulságát megfigyeljük, azt tapasztaljuk, hogy az alapvető gondolatot, amely körül a tanácskozások forognak, mindenkor ez a kérdés képezi: miért nem tisztázódik mindenekelőtt az a körülmény, hogy mily arányban fogja viselni a vagyonváltság terhét a háború előtti vagyonállag és milyen arányban a háborús szerzemény? Lássuk hát, jogos-e ezen kérdés és menynyire terjed annak jogosultsága? Rendezett gazdasági körülmények között a kölcsön visszafizetésének terhe tudvalevőleg azt sújtja,, aki a kölcsönt felhasználta. Az állam háborús eredetű terheinek törlesztésénél tehát a megoldásra váró kérdés úgy tehető fel, hogy ki használta hát fel ezen kölcsönöket, ki itt az adós? A válasz oly igen egyszerűnek látszik. Ezen kölcsönöket az állam a nemzet öszszeségének érdekében vette fel, tehát annak viszszafizetése a polgárok összességét egyformán terheli. Ne feledjük azonban, hogy ezen szabály csakis a rendezett gazdasági körülmények között létrejött kölcsönökre vonatkozik és nézzük meg, hogyan történik egy olyan 100 koronás kölcsönnek visszafizetése, amely 100 koronás váltóért — rossz koronáért — az adós csak 10 koronát kapott. Ha az állam az adókat ma kivetve, holnap behajthatta volna és a ruha-, a bakancs-, a kenyér-, az ágyú stb. szállítókat holnapután már kifizethette volna, a háborús beszerzések újabb államadósság nélkül is elláthatók lettek volna. Mivel azonban az adószedésnek ilyen tempója lehetetlen, az állam pedig beszerzéseivel nem várhatott, szorultságában kénytelen volt az újabb pénzek kibocsájtásához folyamodni és ugyanazon belértékű árakért a pénz szaporodásával lépést tartó, napról-napra emelkedő árakat fizetni. Tiz a kölcsönökért 20, 100, 2000 koronás váltókat adott. Ezen álláspont helyességét fényesen igazolják az értékpapírok árzuhanásához fűzött váltságkövetkeztetések, melyek szerint a részvénytársaságok vagyonváltságánál a december huszadiki árfolyam mérséklését kívánják azon megokolással, hogy ezen árfolyam „túlhajtott“ volt. Egy másik határozat pedig a „rideg kamatozású“ papírok teljes váltságmentességét kívánja és pedig azon helyes oknál fogva, mivel ezen zálogleveleket tulajdonosai „jó koronáért“ vásárolták. Ezen álláspont érvényesülését kívánjuk mi a mezőgazdaságra vonatkozólag. A vagyonok jelenlegi értékelésének nincsen semmi alapja, semmi célja. Az állam háborús terheinek csökkentése végett nem „értékeket“, hanem a kibocsátott „rossz koronák“ bizonyos tömegét kell bevonnia. Vagyis a vagyonváltság kérdésénél különbséget kell tenni a „pénzbőség“ és „az államterhek csökkentésének feladatai között. Magyarország egyedüli valutajavító forrása a mezőgazdaság, így tehát az ország gazdasági feltámadását a jelenlegi tétovázó bámultságából a fenti kérdések tisztázása és a szabadforgalom visszaállításával érhetjük el. A kormányhatalom minden érvényesíthető eszközének felhasználásával kell, hogy késztesse a termelőt a termelőképesség legmagasabb fokának kifejtésére. Amerikai rokonok ingyenes felkutatása. Az Amerikai Vörös Kereszt Egyesület Magyar Osztálya teljesen díjtalanul áll rendelkezésre mindazoknak, akik amerikai rokonaik vagy ismerőseik címét keresik. A keresett egyén pontos nevét, születési helyét és évét és a neki szóló levelet erre a cimre kell küldeni: American Red Cross, Hungarian Section, 15. West. 37th Street, New-York City. Ára 2 kor Vasárnap. Kecskemét, 1921. május 1. II. évfolyam. — 7ffiik szám. i Gr^.'ZlDJ^sJl-GrX HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: 1 Felelős szerkesztő: szigethy József Előfizetési árak: III. kerület, Széchenyi-tér 6. sz. Egész évre...........................80 K (Németh-nyárada irodahelyisége) A Kecskeméti Kisgazda- és a Földmmves Párt Fél évre................................50 K Telefon 127. és a Gazdasági Egyesület hivatalos közlönye Negyedévre...........................30 KQMKmunayWHlliBMfd