Katholikusok Lapja, 1929 (6. évfolyam, 1-22. szám)

1929-01-06 / 1. szám

2. oldal. Katolikusok Lapja 1. szám tudja váltani semmiféle érvényesülés, hatalom, befolyás, tekintély, hírnév és dicsőség, mert mindent magával sodor az az időfolyam, mely az örök múltból jön felénk s melyben úszunk- mi is, mint parányi kis vizcseppek az örök partok felé, úszunk mindig lefelé, időről-időre ki-kinyújtva kezünket a múlandó földi boldogság apró fűszálai után, míg el nem tűnünk, el nem sülyedünk az örökkévalóság mérhetetlen tengerében. Vigasztaló és megnyugtató jelenség, hogy a XX-ik század embere, ez a félig még lázbeteg, félig már lábadozó ember, ki még mindig telve van kételyekkel s érzéketlenül megy el a hit és erkölcs gazdag, fölséges, isteni kincstára mellett s kinek a bűnei és félszeg társadalmi morálja a korhoz tapadnak, mely szülte őt, mindjobban kezdi megérteni, hogy tudomány, művészet, kultúra és minden haladás csak futóhomokra épített, befejezetlen alkotás hit nélkül, azon boldogító hit nélkül, melynek első fénysugarát az a bethlehemi csillag lövelte ki a világba, mely évszázadok küzdelmein, törekvésein és szenvedésein keresztül — túl minden múlandóságon és enyészeten — bevilágítja azt az utat, mely az embert a boldogsághoz, mi több, a boldogság örök kútfejéhez, Istenhez vezeti, ahhoz a jóságos Istenhez, aki fölírta imádandó, szent nevét a csillagfényben ragyogó égboltozatra, aki évezredek folyamán írta mindig és írja ma is az emberiség történelmét. Minthogy pedig idők folyamán az emberek megrészegülve és elkábulva Sodoma korától, nem látták, vagy nem akarták meglátni a Teremtő, az Alkotó hatalmas szent kezének vonását a világtörténelem lapjain, azért kénytelen az Isten időről-időre tüzes kézzel — miként Balthazár, a gőgös, felfuvalkodott babyloni király palotája fényes, ragyogó termeinek márványfalára — úgy a mi báltermeink és színházaink, a mozik és orpheumok, lokálok és bárok falára kénytelen fölírni, világosan és érthetően felírni az Ő igazságos ítéleteit, hogy a bűn mámorától megrészegült és bűnös szenvedélyeiben tobzódó emberiségnek a szeme is káprázzon beléje s a napirenden levő szörnyű elemi csapások, katasztrófák, árvizek, földrengések és tornádók, a forradalmak és tömegsztrájkok nyomában járó munkanélküliség, elszegényedés, éhség és nyomor lát