Katholikusok Lapja, 1932 (9. évfolyam, 1-22. szám)
1932-01-03 / 1. szám
jéz&fas uéctffchs. vg.fefev jädtffehir !Jézusszentséges Szive bízunk benned! fl lelkipásztor újévi köszöntése Kedves jó Híveim! Mire e sorok napvilágot látnak, a világegyetem órájának mérhetetlen nagy számlapján, amely az időt évekkel és évszázadokkal méri, ismét fordult egyet a mutató és új évszámot irt fel az élet vándorainak. Ebben a csodálatos változásban oly közel jut egymáshoz a koporsó és a bölcső. Szilveszter estéjén koporsóba tesszük az elmúlt év aggastyánját, a fáradt öreget, akinek szemei megtörten néznek a múltba és szája remegve némul el. És a koporsó mellett az örökkévalóság végtelenségéből közeledik a bölcső, amelyben 24. óra után megnyitja szemét egy kisded, megnyitja csodálkozva, kérdezve, mint ahogy egy kicsi gyermek szeme tud bámulni. — 1931. év elmúlt. Elmúlásában megdöbbentő erővel hat ránk a figyelmeztetés: memento móri, emlékezzél a halálra, az elmúlásra. De az 1932. év hajnalán pedig felhangzik az élet Urának figyelmeztetése: memento vivere, emlékezzél meg arról, hogy élj! Nem abban a pogány értelemben, amint azt bűnös az élvezetek habzó poharának kiürítésére használják fel, hanem abban a krisztusi beállításban, ahogy azt tőlünk az élet szerzője, az „út, igazság és élet“ kívánja. Az új esztendő hajnalán mindenki jókívánsággal köszönti egymást. Mennyi ebben a lélek szerinti áldás és mennyi az üres, szokásból mondott „boldog új évet“ kívánás, nem kutatom. De Krisztus követségében járó lelkipásztorotoknak az a szent hivatása, hogy az új esztendő hajnalán az áldás boldogító harmatát esdje le reátok és azért hallgassátok most meg azt az újévi köszöntést, amellyel az új esztendőbe Titeket át akarlak kisérni. Első köszöntésem a szebb jövőnek szól, azoknak a kisdedeknek, akikről a betlehemi Gyermek azt mondotta, hogy ha közülök csak egyet is befogadunk az ő nevében, akkor Őt fogadjuk be. (Mt. 18., 5.) Még nem lehet őket a templomba vezetni és mégis ők a jó Isten kedvencei, akik miatt a második isteni Személy gyermek lett. Isten kedves kis gyermekei, akik vízből és Szentlélekből születtek. (Jn. 3., 5.) Az új esztendő küszöbén jóságos édesanyákat kívánok nekik. Édesanyákat, akik szentnek tekintik anyai hivatásukat, hűségesek és lelkiismeretesek, aki nem zúgolódással, hanem elfogódottsággal hajolnak a bölcső fölé és abban a kicsi teremtésben meglátják azt a drága kincset, a gyermek lelkét, az Isten képmását, amelyen rajta csillog Jézus vérének rubinja; a gyermek lelkét, amelyben a Szentlélek magának hajlékot vesz és templomává szen