Katholikusok Lapja, 1932 (9. évfolyam, 1-22. szám)

1932-01-03 / 1. szám

jéz&fas uéc­tffchs. vg.fefev jädtffehir !Jézusszentséges Szive bízunk benned! fl lelkipásztor újévi köszöntése Kedves jó Híveim! Mire e sorok napvilágot látnak, a világ­­egyetem órájának mérhetetlen nagy számlapján, amely az időt évekkel és évszázadokkal méri,­­ ismét fordult egyet a mutató és új évszámot irt fel az élet vándorainak. Ebben a csodálatos változásban oly közel jut egymáshoz a koporsó és a bölcső. Szilveszter estéjén ko­porsóba tesszük az elmúlt év aggastyánját, a fáradt öreget, akinek szemei megtörten néznek a múltba és szája remegve némul el. És a koporsó mellett az örökkévalóság végtelenségéből közeledik a bölcső, amelyben 24. óra után megnyitja szemét egy kisded, meg­nyitja csodálkozva, kérdezve, mint ahogy egy kicsi gyermek szeme tud bámulni. — 1931. év elmúlt. Elmúlásában megdöbbentő erővel hat ránk a figyelmeztetés: memento móri, emlékezzél a halálra, az elmúlásra. De az 1932. év hajnalán pedig felhangzik az élet Urának figyelmeztetése: memento vivere, emlékezzél meg arról, hogy élj! Nem abban a pogány értelemben, amint azt bűnös az élvezetek habzó poharának kiürítésére használják fel, hanem abban a krisztusi beállításban, ahogy azt tőlünk az élet szerzője, az „út, igazság és élet“ kívánja. Az új esztendő hajnalán mindenki jókívánsággal köszönti egymást. Mennyi ebben a lélek szerinti áldás és mennyi az üres, szokásból mondott „boldog új évet“ kívánás, nem kutatom. De Krisztus követségében járó lelkipásztorotoknak az a szent hiva­tása, hogy az új esztendő hajnalán az áldás boldogító harmatát esdje le reátok és azért hallgassátok most meg azt az újévi köszön­tést, amellyel az új esztendőbe Titeket át akarlak kisérni. Első köszöntésem a szebb jövőnek szól, azoknak a kisde­deknek, akikről a betlehemi Gyermek azt mondotta, hogy ha közülök csak egyet is befogadunk az ő nevében, akkor Őt fogadjuk be. (Mt. 18., 5.) Még nem lehet őket a templomba vezetni és mégis ők a jó Isten kedvencei, akik miatt a második isteni Személy gyermek lett. Isten kedves kis gyermekei, akik vízből és Szentlélekből szület­tek. (Jn. 3., 5.) Az új esztendő küszöbén jóságos édesanyákat kívá­nok nekik. Édesanyákat, akik szentnek tekintik anyai hivatásukat, hűségesek és lelkiismeretesek, aki nem zúgolódással, hanem elfogó­dottsággal hajolnak a bölcső fölé és abban a kicsi teremtésben meglátják azt a drága kincset, a gyermek lelkét, az Isten képmását, amelyen rajta csillog Jézus vérének rubinja; a gyermek lelkét, amelyben a Szentlélek magának hajlékot vesz és templomává szen­

Next