Katolikusok Lapja, 1936 (13. évfolyam, 1-18. szám)

1936-01-05 / 1. szám

‘L oídal KATOLIKUSOK LAPJA 1936. január 5. utóbb ezekben a napokban Fia által szólott hozzánk. (Zsid. 1.1.) Az elmúlt év történésében, azoknak sok féle rendjében, vagy rendellenességében, erényeiben, vagy tragikus eseményeiben üzenet érkezett el hozzánk. Üzenet az Istentől. Minden erény arról beszél, hogy a jó Isten áldja az Ő törvénye útján járókat. Minden bűn arról beszél, hogy a legnagyobb szerencsétlenség ebből származik az emberiségre. Minden tragédia, amely nem egyszer gyilkosságokhoz, öngyilkosságokhoz vezetett, minden prédikációnál meggyőzőbben követeli azt a társadalmi egyensúlyt, amelyet egyedül csakis Isten törvényei alapján lehet felépíteni. Az elmúlt év eseményeiben Isten szól hozzánk, az Isten hív minket. És meghalljuk-e Isten hívását ?! Kedves jó Híveim ! Alig múlik el az új év pár napja, Anyaszentegyházunk ünnepeinek sorozatában ránk köszönt a Vízkereszt, melynek mély értelmű evangéliuma ad isteni bizonyítást e fenti szavaimhoz. Az élet királyának földi megjelenésére nem tódulnak a választott nép képviselői, a pásztorokon kívül a pogány világból jön nagy fáradtsággal, még nagyobb küzködéssel és lelki harcokkal a három napkeleti bölcs. Jönnek az Isten hívására. Csillag tűnik fel szemük előtt, amely feltűnő és szokatlan ragyogásában közvetíti az Isten meghívóját a lélek által megértett szavakkal. Mások megmosolyogták őket, sokan meg is támadták, üres ábrándnak, naivságnak, majd vakmerőségnek bélyegezték. A családi kötelékek, a bizonytalan út veszélye, a tömegek által kézzel nem fogható bizonyság hiánya mind harcra kelt ellenük. És ők mégis világok ellen vették fel a küzdelmet azért az egyetlen világért, amit remény lettek az újszülött Királyban megtalálni. Jeruzsálemben a választott nép közönye, az írást ismerő papok nemtörődömsége, Heródes gyűlölete nem térítette el őket útjukból. Tovább, tovább eá hangzott lelkükben az Isten hivó szava és ők mentek minden veszélyen keresztül. Hívta őket az Isten és a hívásnak engedelmeskedtek. Meg is lett a csodálatos eredmény, megtalálták a Gyermeket és Anyját. Micsoda leírhatatlan boldogság volt az a pillanat, Isten hívására elindult, annyi küzdelmet megvívott bölcsek megérkeztek a célhoz, az Újszülötthöz, Jézus Krisztushoz. Testvéreim ! Anyaszentegyházunknak állandó tanításán kivül magának az életnek történéseiben szól hozzánk az Isten. Egy esztendő minden története, — de maradjunk csak a magunk életének keretén belül, — azok a számok, amelyekben az elmúlt év katolikus élete van összefoglalva, s a számokon túl azok a hiányok, amelyekkel mint az elmúlt év veszteségeivel kell számolnunk, komoly és magábaszállásra parancsoló figyelmeztetés számunkra, hogy még— minden szép eredmények ellenére is — nem érkeztünk el mindnyájan Krisztushoz. És bizonyítják, hogy Krisztus nélkül nincs élet, nincs boldogság, nincs örökkévalóság. Bizonyítják, hogy csakis akkor remélhetünk az új esztendőtől is boldogabb életet, ha minden törekvésünkkel azon dolgozzunk, hogy életünk minden vonatkozásában érkezzék el Krisztushoz. Az Ő lelke szentelje meg a mi gyarló életünket, az Ő szelleme hassa át közéletünket, törvényhozásunkat, minden életmegnyilatkozásunkat. És akkor a bizonytalan jövőből lassan kibontakozik előttünk egy boldog év sugárzása! Testvérek! Az Isten üzenetét zárjuk szívünkbe, az Isten hívására induljunk evangéliumi jóakarattal! Kovács Sándor apátplébános Szűz Mária erényei és a mai lány Prohászka Húsnak,az iparoslányok Clubjának pályadíjat nyert munkájából. Sokak előtt talán profán gondolatnak tűnik fel összehasonlítani a Szűz Anya erényeit a vikkendező, cigarettázó, rúzsozó — úgynevezett — modern lánnyal. Pedig meg kell tenni már csak azért is, hogy mindenki levonja belőle a következtetést, tanuljon belőle, mert bizony kimondhatatlan távolságok választják el tőlünk őt. Ha Máriára gondolok, lelkemet olyan érzés ragadja meg, mintha egy vakítóan szép csillagra néznék. Szűz Anyáról Írni és róla elmélkedni már maga is boldogság, hisz Ő mindnyájunk égi Anyja. Valóban boldog vagyok, hogy róla írhatok, a szentek szentjéről, a makulátlan Szűzról, ki nekünk, mai lányoknak mintaképül szolgál egész életével és boldog lehet, az a lány, aki Őt választja mintaképül és élete az övéhez hasonló. Mária már születésével kiválik a gyarló emberek közül. Ő bűn nélkül jött a világra. Angyalok őrködtek felette, a „szent hajlék“ fölött, mert ő volt arra hivatva, hogy az Isten Igéjét magába fogadja. Általa jön az Ige testté és nekünk meghozta a váltságot. Bensőséges szeretettel és Isten akaratában való megnyugvással fogadta Gábriel arkangyalt, midőn az tudtára adta istenanyaságának titkát. Alázatos megnyugvással mond át „Imeaz Úr szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint.“ Ha magunkba nézünk, vájon megtaláljuk e az alázatosság erényét, meg tudjuk- e tagadni magunkat s föllebvalónk akaratának engedelmeskedni. Ő a mezők lilioma, romlatlan eredeti szépségű sértetlen lélek, azért az a Szűz, kinek hajába fonta Jézus a tündöklő sértetlenség liliomát és példa gyanánt áll előttünk nőiessége, mint örök idők asszonya, kifogyhatatlan kutforrása a szeretetnek és gyengédségnek. Igénytelensége és egyszerűsége besugározza egész lényét, nem kiván mást, csak Istennek élni; igénytelen volt a világgal szemben, mert tudta, hogy ennek javai mulandók. Ő csak az örökkévalóért dolgozott, nem úgy mint mi, gyarló emberek, kik a világ forgatagában, vagyon és élvezet utáni törekvésünkben megfeledkezünk Istenről, halhatatlan lelkünkről s csak akkor ocsúdunk fel, mikor a végóra üt. Mennyivel tanácsosabb lenne Mária útján haladni és az örök boldogságra eljutni!