Katolikusok Lapja, 1936 (13. évfolyam, 1-18. szám)

1936-01-05 / 1. szám

4. oldal KATÓ!!KI­S SOK LAP.1A 1936. január 5. Tallózás a régi kecskeméti testamentumok között Lapunk múlt számában közöltünk néhány régi kecskeméti végrende­letet. A régi világban, a török hó­doltság szomorú éveiben íródtak azok a testamentumok. Bár sok idő elfolyt azóta, de mégis eleven erővel sugárzik el­ azokból az elő­dök eleven és áldozatos hite. Hogy annyi pusztulás ellenére az ősi hit meg tudott maradni a kecskeméti határban, azt köszönhetjük azoknak a régen porladó elődöknek, akik a legválságosabb időkben is minde­nüket Istennek adták. Ez a bánni latbaejtő áldozatkészség és hithű­ség nem csak néhány jó lélek ki­váltsága volt, hanem ez akkor köz szellem volt. Valahány régi testa­mentum csak van, mind arról be­szél, hogy mennyire szerették „a becsületes Szent Miklós templomot“, a „három oltárokat“, a „franciská­nus pátereket é­s mindezek mögött az ősi katholikus hitet. Juhász András, a nagyszámú Juhász-nemzetségnek valamelyik őse 1680. dec. 6 án foglaltatta írásban testamentumát. Végrendeleti tanuk voltak: Dömötör Márton, D­­iós István, Kakulya János és Kovács Pálné asszony. Testamentumában ilyen adomá­nyozásokat tett: „Elsőbben is ha­gyok az Páter Franciskánusoknak miseszolgálatra három tehenet lel­kemért. Másodszor az három oltárokra három harmadfa tinót, az kápolnára egy harmadfű üszőt, az hordások­nak (bizonyára a 111. Rendi tagokat értette) egy tavalyi borját.“ A rákövetkező második eszten­dőben halt meg Piroska György. Testamentumából szó szerint hozzuk a következőket: „Tartozom a három oltárra 3 forinttal, Kántornak 2 garas, Harangozónak 1 garas, a be­csületes kecskeméti templomra ha­gyok 1 párnahajat. Valami kevés vetésem­ is van, hagyom az­t is a templomnak. Egy tehenet, egy bor­jút a három oltárra. Tiszteseknek is, a gondviselőnek 3 forintot, a többi haszon a templomé legyen. A 3 oltárra 3 varrott kendőt, 3 végből kendőt a bec­sületes temp­lomra. Szürethasznot a kápolnára, 1 átalagot a becsületes Pátereknek, hagyok 10 kosár árpát, amit a Dé­­kány Páternál hagyok miseszolgá­latra. Prédikációtételért hagyok 1 tallért. A hetény­i templomra, (ekkor még állt az ősi templom itt is) ha­gyom a szöllöm­et. Hogyha az Bátyám magának ak­arja tartani, amely hét ökröket neki adtam, azt adják a Templomra. Amely lungom gondolhat viselte betegségemben, hagyok egy vász­onpárnát vánkossal, lepedővel, ingvállal együtt. Azon­ban az én kicsi javaimból ami ma­radna takarításomból, legyen az becsületes kecskeméti templomé. Ezt, az én adósságom megszedésé­­nek gondviselését, bízom Kovács Péter sógoromra. Ezekre bizonyságok lévén Ciriák Mihály, Szabó Balázs, Szabó Miklós, Kovács Péter, Túri Gergely, Szij­­jártó Jakab, Ilerke János, Bóbis Gergely.“ Az Úr 1683. esztendejében jul. 3-án tett végrendeletet Süveg Miklós hívünk. Mennyi hittel irta testamen­tum­ában a következőket: „Legel­­sőbben az én bűnös lelkemet aján­lom Teremtő Istenemnek, kinek le­gyen irgalmas. Testemet ajánlom a földnek mint anyának a föltámadás reménységében. Hagyom azért az kecskeméti határban egy kertet. .. az kecskeméti pápista religión levő Szent Miklós templomiak... Va­gyon két kanca lovam is, az egyik Deák Pál uram ménesében, melyet hagyok az Szent Miklós oltárhoz, a másik lovam vagyon az Császár ménesén, az legyen az két oltárok­hoz. A mi kevés költségem vagyon, abból hagyok az Páter Franciská­nusoknak 4 tallért. Az többit teme­tésemre. „Tanukt: Bede Lukács, Szabó Bálint, Pulyai István, Csaba Gergely. Ugyanezen évből egy negyedéves papiroson maradt reánk egy sze­gény béresnek, Mészáros Andrásnak a testamentuma, amiben ilyen ren­deléseket tett: „A gazdámnál va­gyon 23 garasom, melyet hagyok a három oltárokra. Ugyanaz gazdám béresénél vagyon három garasom a három oltárra. Két fertály búzát háromnegyed árpát az 3 oltárra. A takarításomra 1 fertály búzát, me­lyekkel mind az gazdám Uram adós. Item (úgyszintén) a gazdám adós 5 heti munkámmal, melyet hagyok a pátereknek. Az Kenéz János adós 18 tallé­rommal, melyet hagyok az takarí­tásomra. Azonkívül az mi az 18 tallérokból megmarad, legyen a templomra. Deák Pál adós 5 garassal, melyet hagyok az öreg oltárra. Boza Miklós adós 7 tallérokkal, hagyom misemondásra. Az testamentumban jelen voltak Pullai Máté, Gazdag György, Mé­száros Erzsébet, Dékány Pálné.“ folytatjuk. Az újságárus asszony bíbo­ros neveltje. Egyik franciaországi püspök, Pie bíboros mondotta el az alábbi történetet egy női egye­sület tagjai előtt, akik a papi hiva­tások támogatását tűzték ki célukul. — Ismertem Chatres városában egy nagyon szegény fiúcskát. Min­den áron pap szeretett volna lenni. Szülei azonban oly szegények vol­tak, hogy nem gondolhattak fiuk taníttatására. Háromkirályok ünne­pén a gyermek elment a szomszéd püspöki város székesegyházába. A püspöki szentmise fenséges szer­tartása igen megnyerte tetszését. Lángoló vágy, ellenállhatatlan törek­vés és mélységes remény töltötték be lelkét. Amikor azonban eszébe jutott nagy szegénysége és tehetet­lensége, sírásra fordult a nagy neki­buzdulás és könnyezve jött ki a székesegyházból. A székesegyház elött meglátta őt egy szegény új­ságárus asszony... megszólította: „Miért sírsz kicsikém?“ — Szeretnék pap lenni, felelte — de nagyon szegény vagyok. — Segítlek majd én, felelte a szegény assztony. A szegény újságárus asszony meg is tartotta szavát. Nem egy éjjelt virrasztóit, hogy keressen pártfogult­­jának; nem egy napot átkoplak­, hogy enni adhasson neki. Mélyen tisztelt hölgyeim — foly­tatta a bíboros, szemeiből könny­cseppet törülve ki — az a szegény asszony már nem él, de a párt­fo­goltja pap lett, püspök lett, bíboros lett. Én vagyok ez a szegény fiúcska. Én, a ti bíboros püspöklök. Fölösleges aggodalom. Vasúti kocsiban utazott egy jezsuita páter és egy testes kövér úr. Megindul a beszélgetés. Politikai helyzetből ki­indulva — mint történni szokott — ráterelődik a beszéd a vallási kér­désekre. A kövér úr amolyan libe­rális keresztény — hit nélkül, lep­lezetlen gúnnyal hozza fel egymás­után nehézségeit, ellenvetéseit. Töb­bek között így szól a páterhez: „Hát kérem, pokol nem létezik, mert honnét venné az Úristen azt a sok NAGYVILÁG

Next