Katolikusok Lapja, 1936 (13. évfolyam, 1-18. szám)
1936-01-05 / 1. szám
4. oldal KATÓ!!KIS SOK LAP.1A 1936. január 5. Tallózás a régi kecskeméti testamentumok között Lapunk múlt számában közöltünk néhány régi kecskeméti végrendeletet. A régi világban, a török hódoltság szomorú éveiben íródtak azok a testamentumok. Bár sok idő elfolyt azóta, de mégis eleven erővel sugárzik el azokból az elődök eleven és áldozatos hite. Hogy annyi pusztulás ellenére az ősi hit meg tudott maradni a kecskeméti határban, azt köszönhetjük azoknak a régen porladó elődöknek, akik a legválságosabb időkben is mindenüket Istennek adták. Ez a bánni latbaejtő áldozatkészség és hithűség nem csak néhány jó lélek kiváltsága volt, hanem ez akkor köz szellem volt. Valahány régi testamentum csak van, mind arról beszél, hogy mennyire szerették „a becsületes Szent Miklós templomot“, a „három oltárokat“, a „franciskánus pátereket és mindezek mögött az ősi katholikus hitet. Juhász András, a nagyszámú Juhász-nemzetségnek valamelyik őse 1680. dec. 6 án foglaltatta írásban testamentumát. Végrendeleti tanuk voltak: Dömötör Márton, Diós István, Kakulya János és Kovács Pálné asszony. Testamentumában ilyen adományozásokat tett: „Elsőbben is hagyok az Páter Franciskánusoknak miseszolgálatra három tehenet lelkemért. Másodszor az három oltárokra három harmadfa tinót, az kápolnára egy harmadfű üszőt, az hordásoknak (bizonyára a 111. Rendi tagokat értette) egy tavalyi borját.“ A rákövetkező második esztendőben halt meg Piroska György. Testamentumából szó szerint hozzuk a következőket: „Tartozom a három oltárra 3 forinttal, Kántornak 2 garas, Harangozónak 1 garas, a becsületes kecskeméti templomra hagyok 1 párnahajat. Valami kevés vetésem is van, hagyom azt is a templomnak. Egy tehenet, egy borjút a három oltárra. Tiszteseknek is, a gondviselőnek 3 forintot, a többi haszon a templomé legyen. A 3 oltárra 3 varrott kendőt, 3 végből kendőt a becsületes templomra. Szürethasznot a kápolnára, 1 átalagot a becsületes Pátereknek, hagyok 10 kosár árpát, amit a Dékány Páternál hagyok miseszolgálatra. Prédikációtételért hagyok 1 tallért. A hetényi templomra, (ekkor még állt az ősi templom itt is) hagyom a szöllömet. Hogyha az Bátyám magának akarja tartani, amely hét ökröket neki adtam, azt adják a Templomra. Amely lungom gondolhat viselte betegségemben, hagyok egy vászonpárnát vánkossal, lepedővel, ingvállal együtt. Azonban az én kicsi javaimból ami maradna takarításomból, legyen az becsületes kecskeméti templomé. Ezt, az én adósságom megszedésének gondviselését, bízom Kovács Péter sógoromra. Ezekre bizonyságok lévén Ciriák Mihály, Szabó Balázs, Szabó Miklós, Kovács Péter, Túri Gergely, Szijjártó Jakab, Ilerke János, Bóbis Gergely.“ Az Úr 1683. esztendejében jul. 3-án tett végrendeletet Süveg Miklós hívünk. Mennyi hittel irta testamentumában a következőket: „Legelsőbben az én bűnös lelkemet ajánlom Teremtő Istenemnek, kinek legyen irgalmas. Testemet ajánlom a földnek mint anyának a föltámadás reménységében. Hagyom azért az kecskeméti határban egy kertet. .. az kecskeméti pápista religión levő Szent Miklós templomiak... Vagyon két kanca lovam is, az egyik Deák Pál uram ménesében, melyet hagyok az Szent Miklós oltárhoz, a másik lovam vagyon az Császár ménesén, az legyen az két oltárokhoz. A mi kevés költségem vagyon, abból hagyok az Páter Franciskánusoknak 4 tallért. Az többit temetésemre. „Tanukt: Bede Lukács, Szabó Bálint, Pulyai István, Csaba Gergely. Ugyanezen évből egy negyedéves papiroson maradt reánk egy szegény béresnek, Mészáros Andrásnak a testamentuma, amiben ilyen rendeléseket tett: „A gazdámnál vagyon 23 garasom, melyet hagyok a három oltárokra. Ugyanaz gazdám béresénél vagyon három garasom a három oltárra. Két fertály búzát háromnegyed árpát az 3 oltárra. A takarításomra 1 fertály búzát, melyekkel mind az gazdám Uram adós. Item (úgyszintén) a gazdám adós 5 heti munkámmal, melyet hagyok a pátereknek. Az Kenéz János adós 18 tallérommal, melyet hagyok az takarításomra. Azonkívül az mi az 18 tallérokból megmarad, legyen a templomra. Deák Pál adós 5 garassal, melyet hagyok az öreg oltárra. Boza Miklós adós 7 tallérokkal, hagyom misemondásra. Az testamentumban jelen voltak Pullai Máté, Gazdag György, Mészáros Erzsébet, Dékány Pálné.“ folytatjuk. Az újságárus asszony bíboros neveltje. Egyik franciaországi püspök, Pie bíboros mondotta el az alábbi történetet egy női egyesület tagjai előtt, akik a papi hivatások támogatását tűzték ki célukul. — Ismertem Chatres városában egy nagyon szegény fiúcskát. Minden áron pap szeretett volna lenni. Szülei azonban oly szegények voltak, hogy nem gondolhattak fiuk taníttatására. Háromkirályok ünnepén a gyermek elment a szomszéd püspöki város székesegyházába. A püspöki szentmise fenséges szertartása igen megnyerte tetszését. Lángoló vágy, ellenállhatatlan törekvés és mélységes remény töltötték be lelkét. Amikor azonban eszébe jutott nagy szegénysége és tehetetlensége, sírásra fordult a nagy nekibuzdulás és könnyezve jött ki a székesegyházból. A székesegyház elött meglátta őt egy szegény újságárus asszony... megszólította: „Miért sírsz kicsikém?“ — Szeretnék pap lenni, felelte — de nagyon szegény vagyok. — Segítlek majd én, felelte a szegény assztony. A szegény újságárus asszony meg is tartotta szavát. Nem egy éjjelt virrasztóit, hogy keressen pártfogultjának; nem egy napot átkoplak, hogy enni adhasson neki. Mélyen tisztelt hölgyeim — folytatta a bíboros, szemeiből könnycseppet törülve ki — az a szegény asszony már nem él, de a pártfogoltja pap lett, püspök lett, bíboros lett. Én vagyok ez a szegény fiúcska. Én, a ti bíboros püspöklök. Fölösleges aggodalom. Vasúti kocsiban utazott egy jezsuita páter és egy testes kövér úr. Megindul a beszélgetés. Politikai helyzetből kiindulva — mint történni szokott — ráterelődik a beszéd a vallási kérdésekre. A kövér úr amolyan liberális keresztény — hit nélkül, leplezetlen gúnnyal hozza fel egymásután nehézségeit, ellenvetéseit. Többek között így szól a páterhez: „Hát kérem, pokol nem létezik, mert honnét venné az Úristen azt a sok NAGYVILÁG