Katolikusok Lapja, 1940 (17. évfolyam, 1-20. szám)
1940-06-02 / 11. szám
2. oldal KATOLIKUSOK LAPJA 1940 június 2. Senki által többé-kevésbbé ismert lényeknek felsorolásával a bajon nem segítünk. Itt több kell, nem sóhajtozás, nem a régi idők (hibáztáll, eleget azok is) kenetteljes felhánytorgatása, hanem az ifjúság pozitív, komoly megsegítése. Az első kötelességünk, hogy higyjünk a mi ifjúságunkban. A nagy ifjússágapostol, a szentté adatott Don Bosco mondja: »Az ifjúság, az emberi társadalom legdrágább kincse és legfinomabb része, amelyre egy boldogabb jövendőt építünk, alapjában véve nem rossz. Ha a szülők mulasztását pótolják, a rossz társak társaságától kiszakítjuk, amelynek annyi áldozata volt már, akkor nem nehéz lelkükbe ültetnia becsületet, szorgalmat, tiszteletet Istennel és emberekkel szemben. S ha mégis előfordul, hogy ilyen korban valamelyik romlott, az nem a gonoszságból, hanem a komolytalan meggondolatlanságból származik. Szükségük van ezeknek az ifjaknak jótevő kezekre, amelyek oltalomba veszik. A nehézség ott van, hogy megtaláljuk a megfelelő utat lelkükhöz, megtaláljuk azt a hangot, amelyre forrongó lelkükben visszhangot tudjunk kiváltani. Ez volt az Úr Jézus küldetése is és ez mindenkinek szent kötelessége, akiket az Isten akarata bármilyen beállításban az ifjak vezetésére, vagy támogatására küldött.« A szalézi művek világot átfogó munkája mutatja, hogy Don Bosco megtalálta ezt az nylílt. Áldozatos, sok önmegtagadással jár, de hozzásegíti küzdő ifjúságunkat. A további kötelességünk a megértés. Ez alatt nem azt értjük, hogy mindent elnézzünk, hogy fegyelmezetlenséget tápláljunk bennök gyenge, akaratnélküli neveléssel. Ez a megértés nem annyit jelent, hogy kétes mosollyal kísérjük leányaink meggondolatlan magatárását, lelkületükhöz nem illő beszédmodorát és minden önálló erkölcsi érzéket nélkülöző öltözeteit. Mert ha ezek felett szemet hunyunk, akkor csak ártunk az ifjúságnak. De ha meglátjuk a hibákat, lássuk meg jó tulajdonfogalmt is és a hibákat türelemmel, kitartással igyekezzük javítani.Attól a panasztól, amely egyik-másik meggondolatlan ifjú, vagy leány ajkát elhagyja, ne ijedjünk meg, mert ők nem tudják ilyenkor, hogy mi is válik javukra; a csalódások, amelyek kétszínű magatartásnál, könnyen átlátszó hazugságnál érik az embert, ne vegyék el a kedvünket, ahogy Jézus is isteni türelemmel nézett a sok emberi gyarlósággal megvert egyszerű halászokra, kikből egyházának oszlopai lettek. Ez a megértés magával hozza azt a kötelességet is, hogy vezessük és segítsük az ifjúságunkat. Ritka kivételt leszámítva, igen hálás fia az ifjú a tapasztalt idősebb testvér jóakaratú útbaigazításáért, s még hálásabb, ha azt hívja, hogy reménytelenséggel küzködő fiatal életének elindulásában ott áll a jóakarat, amely akar segíteni testi és lelki életének szükségén XI. Pius pápa mondotta 1926. decemberében 5.000 ifjúnak: »Az ifjúság drága, értékes nekünk. Mert a mi Urunk is nagyon szeretteiket. Imádkozzunk a katolikus ifjúságért, hogy mindig jobb és értékesebb legyen és azokért, akik majd ennek az ifjúságnak a példája után fognak elindulni.“ Pacelli volt berlini nuncius, a jelenlegi Szentatyánk hitvallásként jelentette ki, hogy az egyház megérti a mai ifjúságot, bízik benne és szereti őket, amely szeretettel Jézus szerette az ifjúságot. Az iskolák kapui pár hónapra bezáruluak. Az ifjúság nagyobb része pihen a következő tanévig, kisebb része pedig megáll és kémleli az ég alját, vájjon mit hoz a jövendő. Biztatót keveset lát. De lássa meg legalább azt, hogy mi igenis szeretjük ezt az ifjúságot, támogatjuk szívvellélekkel és anyagi erőnk megmaradt minden képességével, bízunk a mi drága jövendőnkben... de ifjúságunk is értse meg, becsülje meg ezt a szeretetet és közeledjen bizakodó lélekkel a kitárt segítő karok felé! KOVÁCS SÁNDOR prelátus-plébános Hirdetmény. A kecskeméti rom. kát. Egyházközség Fogondnoksága az adóügyi bizottság határozata alapján közhírré teszi, hogy az 1940. évi rém. kát. egyházi adók és párbérek kivetése és előírása megtörtént és azok az Egyházközség főgondnoki hivatalában a mai napon közszemlére 15 napra kitétettek. Minden egyházi adó és párbér fizetőinek jogában áll a fenti határidő alatt az előírások helyességéről az Egyházközség főgondnoki hivatalában meggyőződni. Aki a terhére előírt egyházi adóját vagy párbérét magára nézve sérelmesnek tartja, az a fenti közszemlére kitűzött határidő eltelte utáni 15 nap alatt, vagyis legkésőbb f. évi június hó 12-én déli 12 óráig, az Egyháztanács adófelszólamlási bizottságához írásban benyújtott felszólamlással élhet. EGYHÁZI ÉV, Június 2. A mai vasár-Pünköd u. 3. vas. napon a liturgia a Jó Pásztor szívének legkedvesebb erényére elveszett, bűnös báránya iránti izgalmára fordítja figyelmünket. Ezt a vasárnapot Jó Pásztor, vagy Jézus Szíve vasárnapnak is szokták nevezni. »Kicsoda közületek az az ember, kinek, ha száz ruha vagyon és elveszt egyet azok közül, ott neki hagyja a kilencvenkilencet a pusztában és nem megyen az elveszett után, míg megtalálja azt? És midőn megtalálja, örömmel veszi vállára.« Ki ne bízná magát és övéit a mai nehéz időkben ilyen jó Pásztorra, megfogadva a Szentlecke oktatását: »Alázzátok meg magatokat az Isten hatalmas keze alatt... minden aggodalmatokat őrá bízván, mert neki gondja van rátok.« Viszont mi is osztozunk a Jó Pásztor gondjaiban! Imával, apostolkodással vezessük hozzá a lelkeket! Értsük meg jóságos Szívének szomorúságát, vigasztaljuk azért a sok hűtlenségért és sérelemért, amely napról-napra éri, mikor tömegek szakadnak el Egyházától és üldözik buzgó híveit. Június 9. Az isteni Mes-Pünkösd u. 4. vastér irgalmas hívének legszebb remekműve az anyaszentegyház. Szent Péter áldott bárkája biztosan megvéd bennünket az élet minden viharában, mikor a föld már megindult a népek és nemzetek lábai alatt. Ez a mai szentmise vezérgondolata. Ne veszítsük el bátorságunkat, ha néha látszólag hiába küzdünk is az igazságért: »fáradozván semmit sem fogtunk«, majd jön üdvözítőnk, s megáldja munkánkat eredménnyel. Kérjük a »fölajánlás« szavaival az Úr kegyelmét, bátran küzdve katolikus egyházunk igazságáért: »Ragyogtasd fel szememet, hogy halálos álomba sose merüljek, hogy sohase mondja ellenségem: legyőztem.« .1 I• 1