Katolikusok Lapja, 1940 (17. évfolyam, 1-20. szám)

1940-06-02 / 11. szám

2. oldal KATOLIKUSOK LAPJA 1940 június 2. Senki által többé-kevésbbé ismert lényeknek felsorolásával a bajon nem segítünk. Itt több kell, nem sóhajto­zás, nem a régi idők (hibáztáll, eleget azok is) kenettel­jes felhány­torgatása, hanem az ifjúság pozitív, komoly megsegítése. Az első kötelességünk, hogy higyjünk a mi ifjúságunkban. A nagy ifjússágapostol, a szentté adatott Don Bosco mondja: »Az ifjúság, az em­beri társadalom legdrágább kincse és legfinomabb része, amelyre egy boldogabb jövendőt építünk, alapjában véve nem rossz. Ha a szülők mu­lasztását pótolják, a rossz társak társaságától kiszakítjuk, amelynek annyi áldozata volt már, akkor nem nehéz lelkükbe ültetni­­a becsületet, szor­galmat, tiszteletet Istennel és emberekkel szemben. S ha mégis előfor­dul, hogy ilyen korban valamelyik romlott, az nem a gonoszságból, hanem a komolytalan meggondolatlanságból származik. Szükségük van ezeknek az if­jaknak jótevő kezekre, amelyek oltalomba veszik. A nehéz­ség ott van, hogy megtaláljuk a megfelelő utat lelkükhöz, megtaláljuk azt a hangot, amelyre forrongó lelkükben visszhangot tudjunk kiváltani. Ez volt az Úr Jézus küldetése is és ez mindenkinek szent kötelessége, akiket az Isten akarata bármilyen beállításban az ifjak vezetésére, vagy támogatására küldött.« A szalézi művek világot átfogó munkája mutatja, hogy D­on Bosco megtalálta ezt az nylílt. Áldozatos, sok önmegtagadással jár, de hozzásegíti küzdő ifjúságunkat. A további kötelességünk a megértés. Ez alatt nem azt értjük, hogy mindent elnézzünk, hogy fegyelmezetlenséget tápláljunk bennök gyenge, akaratnélküli neveléssel. Ez a megértés nem annyit jelent, hogy kétes mosollyal kísérjük leányaink meggondolatlan maga­tárását, lelkületü­khöz nem illő beszédmodorát és minden önálló erkölcsi érzéket nélkülöző öltö­zeteit. Mert ha ezek felett szemet hunyunk, akkor csak ártunk az ifjú­ságnak. De ha meglátjuk a hibákat, lássuk meg jó tulajdonfogalmt is és a hibákat türelemmel, kitartással igyekezzük javítani.­­Attól a panasztól, amely egyik-másik meggondolatlan ifjú, vagy leány ajkát elhagyja, ne ijedjünk meg, mert ők nem tudják ilyenkor, hogy mi is válik javukra; a csalódások, amelyek kétszínű magatartásnál, könnyen átlátszó hazug­ságnál érik az embert, ne vegyék el a kedvünket, ahogy Jézus is isteni türelemmel nézett a sok emberi gyarlósággal megvert egyszerű halászokra, kikből egyházának­ oszlopai lettek. Ez a megértés magával hozza azt a kötelességet is, hogy vezessük és segítsük az ifjúságunkat. Ritka kivételt leszámítva, igen hálás fia az ifjú a tapasztalt idősebb testvér jóakaratú útbaigazításáért, s még hálásabb, ha azt hívja, hogy reménytelenséggel küzködő fiatal életének elindulásában ott áll a jóakarat, amely akar segí­teni testi és lelki életének szükségén­ XI. Pius pápa mondotta 1926. decemberében 5.000 ifjúnak: »Az ifjúság drága, értékes nekünk. Mert a mi Urunk is nagyon szeretteiket. Imádkozzunk a katolikus ifjúságért, hogy mindig jobb és értékesebb legyen és azokért, akik majd ennek az ifjúságnak a példája után fognak elindulni.“ Pacelli volt berlini nuncius, a jelenlegi Szentatyánk hitvallás­ként jelentette ki, hogy az egyház megérti a mai if­júságot, bízik benne és szereti őket, amely szeretettel Jézus szerette az ifjúságot. Az iskolák kapui pár hónapra bezáruluak. Az ifjúság nagyobb része pihen a következő tanévig, kisebb része pedig megáll és kémleli az ég alját, vájjon mit hoz a jövendő. Biztatót keveset lát. De lássa meg leg­alább azt, hogy mi igenis szeretjük ezt az ifjúságot, támogatjuk szívvel­­lélekk­el és anyagi erőnk megmaradt minden képességével, bízunk a mi drága jövendőnkben... de ifjúságunk is értse meg, becsülje meg ezt a szeretetet és közeledjen bizakodó lélekkel a kitárt segítő karok felé! KOVÁCS SÁNDOR prelátus-plébános Hirdetmény. A kecskeméti rom. kát. Egyház­­község Fogon­d­­noksága az adóügyi bizottság határozata alapján köz­hírré teszi, hogy az 1940. évi rém. kát. egyházi adók és párbérek kive­tése és előírása megtörtént és azok az Egyházközség főgondnoki hiva­talában a mai napon közszemlére 15 napra kitétettek. Minden egyházi adó és párbér fi­zetőinek jogában áll a fenti határidő alatt az előírások helyességéről az Egyházközség főgondnoki hivatalá­ban meggyőződni. Aki a terhére előírt egyházi adó­ját vagy párbérét magára nézve sérelmesnek tartja, az a fenti köz­szemlére kitűzött határidő eltelte utáni 15 nap alatt, vagyis legké­sőbb f. évi június hó 12-én déli 12 óráig­, az Egyháztanács adófelszó­­lamlási bizottságához írásban be­nyújtott felszólamlással élhet. EGYHÁZI ÉV, Június 2. A mai vasár-Pünk­öd u. 3. vas. napon a litur­gia a Jó Pász­tor szívének legkedvesebb erényére elveszett, bűnös báránya iránti iz­galmára fordítja figyelmünket. Ezt a vasárnapot Jó Pásztor, vagy Jézus Szíve vasárnapnak is szokták nevez­ni. »Kicsoda közületek az az em­ber, kinek, ha száz ruha vagyon és elveszt egyet azok közül, ott nek­i hagyja a kilencvenkilencet a pusz­tában és nem megyen az elveszett után, míg megtalálja azt? És mi­dőn megtalálja, örömmel veszi vál­lára.« Ki ne bízná magát és övéit a mai nehéz időkben ilyen jó Pász­torra, megfogadva a Szentlecke ok­tatását: »Alázzátok meg magato­kat az Isten hatalmas keze alatt... minden aggodalmatokat őrá bízván, mert neki gondja van rátok.« Vi­szont mi is osztozunk a Jó Pásztor gondjaiban! Imával, apostolkodással vezessük hozzá a lelkeket! Értsük meg jóságos Szívének szomorúsá­gát, vigasztaljuk azért a sok hűt­lenségért és sérelemért, amely nap­­ról-napra éri, mikor tömegek sza­kadnak el Egyházától és üldözik buzgó híveit. Június 9. Az isteni Mes-Pünkösd u. 4. vas­­tér irgalmas hí­vének legszebb remekműve az anyaszentegyház. Szent Péter áldott bárkája bizto­san megvéd bennünket az élet minden viharában, mikor a föld már megindult a népek és nemze­tek lábai alatt. Ez a mai szentmise vezérgondolata. Ne veszítsük el bá­torságunkat, ha néha látszólag hiába küzdünk is az igazságért: »fáradoz­ván semmit sem fogtunk«, majd jön üdvözítőnk, s megáldja mun­kánkat eredménnyel. Kérjük a »fölajánlás« szavaival az Úr ke­gyelmét, bátran küzdve katolikus egyházunk igazságáért: »Ragyog­­tasd fel szememet, hogy halálos álomba sose merüljek, hogy sohase mondja ellenségem: legyőztem.«­ ­.1 I• 1

Next