Magyar Alföld, 1913. január-június (3. évfolyam, 1-26. szám)

1913-01-05 / 1. szám

MAGYAR ALFÖLD .3. oldal, 1. szám, a‘jószágot otthagyni! Fenyegetőleg, ütésre készen rohant a legény felé, mire az fel- kapott egy ott heverő kapanyelet és odaszólt neki, hogy meg ne üssön a gazdáram, mert visszaütöm ! Mire a gazda, mert erősebb volt, kicsavarta a legény kezéből a kapát és a nyelével végigvert rajta. A legény erre nem nyúlt bicska után, hogy belevágta volna a gazdáram hasába, hanem szépen, tisztességtudóan beállított a járásbiró úrhoz és bepörölte a gazdát testi sértésért. És most mit gondol az olvasó, kapott-e a legény elégtételt? Nem. A járásbíró úr fölmentette a gazdájamat azzal az indokolással, hogy a gazda jogos önvédelemből vágta oldalba néhányszor a legényt. A legény az ítéletet, igazságának tudatában, megfelebbezte, így került az ügy a törvényszékhez, ahol a törvényszéki bíró úr azt mondta a személyesen megjelent sértettnek, hogy jól tette a gazda, ha megfenyítette, mert miért hagyta ott a jószágot! A gazdát tehát ismét felmentették és az ügyész ur is hallgatólagosan vette tudomásul a felmentést. A legény jelenlévő anyja nagyokat fohászkodva oda szólt a biró urnak: — Megkövetem a nagyságos törvényszéki urakat, hiszen még a kutya is reámorog az emberre, ha ütni akarják, hát a cselédnek nem szabad magát védeni? Igaza van nénike, mondjuk mi. Maga különben betöltené a biró ur helyét. Mert maga nem tud szép kerek betűket irni, mint a biró ur, de az igazságérzete sokkal tisztessségesebb. A Magyar Alföldnek majd lesz gondja rá, hogy a hűbéri bíráskodás színvonalára lesülyedt ítéleteket illetékes helyre juttassa el, hadd tudják meg a nagyságos törvényszéki urak, hogy a huszadik században a szegény ember talán még se kutya, minden lakó érdeke, hogy a másnak fizetendő 160 korona lakbér helyett magának fizessen 90 koronát saját birtokát képező házáért és kertjéért. Ezért minden céltudatos lakó álljon meg egypillanatra e hirdetésnél és vessen számot azzal, hogy mily óriási különbség van abban, ha én évi 90 koronáért egy szobás, vagy 180 koronáért 2 szobás egészséges és szép saját tulajdonomat képező házamat lakhatom gondozott kertemben gyönyörködve, vagy ha évi 160 koronáért egy szobás, vagy 360— 400 koronáért 2 szobás idegen házat lakok, hol sem kert, sem udvar nincs részemre s igy csupán a sötét, alacsony szobának nedves és penészes, testet-lelket ölő levegője az enyém. Aki ezt megtudja érteni, s akinek 100 vagy 200 korona megtakarított pénzecskéje van, az saját szerencséjének kovácsa lesz, , ha Bacsa Zsigmond máriavárosi békéikéből vesz házhelyet, melyeknek négyszögöle 8— 10 korona között váltakozik. Egy-egy házhelyért csupán 200 koronát kell lefizetni, amihez két család is hozzájárulhat s ami több részletben is fizethető. A vételár többi része rajta maradhat második helyen is, ha a vevő építkezésre kölcsönt akar felvenni. Ily módon tehát a jelenlegi tulajdonos nem csupán puszta telket akar adni a vevőnek, de lehetővé teszi, hogy azonnal építhessen is. Eladó az építkezés körül is szívesen eljár, hogy fenti állítás változatlanul megfeleljen a valóságnak; tudakozódni lehet Bocsa Zsigmond tulajdonosnál V., Szarvas utca 4. új szám. HETI SZEMLE. Az istenevők. Karácsony van, a harangok zúgnak. Templomos, üreg, jámbor nénikék Tipegve nekivágnak az útnak. Lépésük zaja civíl: a hóban S ebben a régy téli csöndességben Ez olyan ájlatos, olyan jól van. Belül a templomban orgonaszó Csókolgatja a ráncos arcokat És úgy látszik, hogy ez is nagyon jó. Majd a t rap beszél a kis Jézusról, Aki ma egy jászolban született A boldogságos szűz Máriától. Ez az ő vére, ez az ő teste. Vegyétek az emlékezetéül, Éppen csak úgy, mint akkor este. Csapongva száll az ének lent és fent , a tömjénfelhőbe burkolt öreg. Jó nénikék megették az isteni. LUCIFER: Az asszony. Nincs igazuk a politikával foglalkozó feministáknak. Mert az asszonyok legtöbbje csak néma, dobos állat még a költő szerint is. De ezek az asszonyok feltárt szoknyával padlót súrolnak, álmodozó szemekkel vásott úri kölyköket nevelnek, gyárakban robotolnak, varrógépek mellett görnyednek, egyszóval dolgoznak. Milyen más az a másik, aki dísze a világnak és csak azért van, hogy kést fakasszon. És ezek csinálják a feminista mozgalmat. A zsúrokba már beleuntak és az üres napokat ki kell tölteni valamivel. Tehát a női érvényesülésnek egy újszerű, népszerű és nagyszerű módját választották a hölgyek, akik vezéreik egy fanatizált, egy bonyolult lelkiismeretű asszonytömegnek. Ezt a pszichológiát talán legérzékenyebb oldalán találta az az angol újságíró, aki kimutatta, hogy a londoni suffragettek legnagyobb része örömmel fogatja el magát utcai tüntetések alkalmával a rendőrökkel, mert a terebélyes rendőrtengerek brutális fogása határozottan izgatóan hatnak az öregedő hisztérikák sexuális idegeire. Hogy hová fejlődik majd a faninizmus, azt bajos megjövendölni ! A dolgozó nőknek politikai jogokkal való fölruházása minden proletárnál nyitott fülekre talál, de a hecc-suffragettek hátráltatják a férfiak harcát. Egy azonban bizonyos, ennyi asszonyi temparamentumot, női fanatizmust, sőt valljuk be, imponáló bátorságot és kvalitásokat más harci sáncba kellett volna női vezéreknek terelni. Miért nem harcolnak a nők például a házasság mai formája ellen ? Mert a házasság mai formája erőszakos és természetellenes és nincs benne evolúció, tisztára a vallás és a mesterségesen megalkotott társadalmi berendezkedés sziklavára, melyet vérrrel és korbáccsal róttak össze. Ebben a várban konklúziókat, álszemérmet és gúzsbakötött emberi szabadakaratot őriznek az úgynevezett jó erkölcsök. Pedig ennek a várnak össze kell omlania, a falai máris omladoznak, mert kikezdte a kapitalizmus. És egész bizonyos, hogy a felszabadult emberek egy színes májusi reggel a Marsaillaise hangjai mellett ezt a sziklafészket is egyenlővé fogják tenni a földdel. És ennek az előcsatározásaiban miért nem vesznek részt a hölgyek, hogy kiállnának az élni akarás dobogójára, hogy mi szeretni akarnánk, mint az ős, vadanyánk! Miért nem kiáltják, hogy nekünk vér folyv ereinkben, bennünket felmagasztosít az anyaság érzése, miért veszitek ezt el tőlünk ? Ne öljétek meg a lelkünket, ne csináljatok belőlünk világgyűlölő aggszüzeket, ne bízzátok a mi szemeink lángolását, asszonyi sóhajtásainkat, vágyteli éjszakáinkat handlerozó házasságközvetítőkre és potrohos papokra, hanem szabadítsatok fel a rabszolgaságból és engedjétek, hogyegyedül rendelkezhessünk az életünkkel, adjatok nekünk törvényeket, hogy megvédhessük anyaságunkat! Ezt az életösztöntől sugalt csatakiáltást látjuk mi, mely már ott ül a feministák ajkain, ott van a fehér fogak között akkor is, mikor táncról és időjárásról pörög a szó a tea mellett. De hát ma még csak a házasságközvetítő, a pap és az anyakönyvvezető karjain át lehet a nőt a családi szentélybe beemelni. Egyébként pedig dühöng a prostitúció. Kada beteg. Az egész város megdöbbenéssel vette hírül, hogy Kada Elek Kecskemét város kiváló képességű és nagy koncepciójú polgármestere a szombati közgyűlés előtt rosszul lett és súlyosan megbetegedett. A szervezett munkásság meghatóban és mély sajnálkozással tekint a polgármester betegágya felé, mert veszélyeztetve látja azokat a terveket, amiknek megvalósulásánál még Kada nagyhírű talentumára szükség van. Bízunk azonban az orvosi tudomány előrehaladt fejlettségében és abban, hogy a polgármester felgyógyul és tovább fog munkálkodni a város közönsége érdekében. Nagykőrös artézi kutat építtet. Ha lassan is, de mégis csak utat tör a haladás világossága az alföldi sötétségben. A jó ivóvíz közegészségügyi jelentőségét a legtöbb alföldi város már fölismerte, csak a városok képviselőtestületeinek szűkmarkúsága szorítja össze a jó szándékot. Sőt még el is fakasztja, mint a vak koldus a markába adott tojást. Úgy értesülünk, hogy Nagykőrösön Póka polgármester már meg is hirdette a pályázatot egy mélyforrású kút elkészítésére, amelynek 450—500 méter mélynek kell lenni. Nagyon okos dolog, pedig Nagykőrösön az ivóvizek minősége sokkal jobb, mint Kecskeméten. De azért nekünk még mindig nem sürgős a vízvezeték elkészítése. Hogyan temetik el a szegény embert ? Még a múlt hónap 19-én volt Magyar Mihály temetése, aki a kir. adóhivatalnál állott alkalmazásban mint szolga. A budai úti katholikus temető hullaházában ravatalozták föl és délután 3 órára volt kitűzve az elhunyt szolga temetése. A temetésen részt óhajtottak venni az adóhivatal tisztviselői is, akik 3 óra előtt meg is jelentek a hullaháznál. De már akkor a sírnál voltak a gyászolók és Csernák Gábor kánttor az utolsó akkordokat fújta. Az elkésett tisztviselők érdeklődni kezdtek a gyors tempójú temetés oka felől és azt a fölvilágosítást nyerték, hogy a kántor úr, mivel nem kapta meg még a 10 koronát, tehát nem sokat ceremóniázott, hanem idő előtt egykettőre elbucsúztatta a halottat. Sőt még a gyászoló közönség előtt is figyelmeztette a családot, hogy a 10 koronát behozzák ám neki. Hát így temetik el a szegény embert. A kutya ugat, a pénz beszél, ugye kántor uram ? Ez is diagnózis. A héten beszélték el a Magyar Alföldnél, hogy egy pénztári beteg kihivatta magához a kerületi munkásbiztosító pénztár egyik orvosát. A beteg kint a város szélén lakik s az orvos taán a fáradtságtól nem a legjobb hangulatban nyitott be a kis betegszagu lakásba. — No, mi a baja? kérdezte az orvos a kicsit kövéres, de sáppadt arcú beteget. A beteg panaszkodott, hogy itt is fáj, ott is fáj. Az orvos néhány másodpercnyi vizsgálat után így szólt a beteghez: — Majd nem lenne maga beteg, ha a szerbek itt ágyaznának a ház mögött! Hát, kérem, ez is diagnózis. Csakhogy , hasgörcsöt lehet tőle kapni még az egészséges embernek is. A Népszava érdekében. A kecskeméti vas- és fémmunkások," valamint a cipészmunkások egyhangúlag elhatározták, hogy mindnyájan előfizetői lesznek a Népszavának.