Magyar Alföld, 1913. július-december (3. évfolyam, 27-53. szám)

1913-07-06 / 27. szám

HI. évfolyam. Kecskemét, 1913. julius 6. 27. szám. Magyar Alföld A KECSKEMÉTI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT HIVATALOS KÖZLÖNYE. A „Magyar Alföld“ előfizetési ára: MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetések, hirdetések és egyéb köz­egész évre helyben házhoz szállítva 3 kor., vidékre postán küldve 4 kor. PÁLDEMOKRATA PÁRT HA MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: KECSKEMÉT, BERCSÉNYI-UTCA 16. remények a „Magyar Alföld“ címére Bercsényi-utca 16. sz. alá küldendők. Ki lesz hozzá hasonló ? Még mindig hullanak a könyek az elhunyt polgármester sirhalmára, dűlnek a cikkek a nagy fájdalom visszhangjaképen és az egész lakos­ság, mint valami csodálatos legendás hősre, tekint vissza Kada Elek alak­jára. A nép képzelete napról-napra szövögeti a változatosabbnál változa­tosabb történeteket Kada Elek életé­ről és a mesés képzelődés varrja rá aranyhímjét a polgármester minden­napos cselekvéseire is. A híres kecskeméti önzés cso­dálatosan fölolvadt és ritka szeretettel vonja be az elhunyt emlékezetét. Egy nagy egyéniség fojtó varázsa szinte talpa alá szorítva tartja a jövő akará­sokat. Ma még senki sem mer előre tekinteni a jövő ábrázatára és min­denki szomorúan sandít vissza a múltak homályába. Kérkedő kíván­sággal kérdezik egymástól az embe­rek: Ki lesz hozzá hasonló? Őszinte gyásszal sirattuk el mi Kada Eleket, de már újra bent va­gyunk az élet forgatagában. És ennek a városnak a népe élni, jövőjét meg­alapozva boldogulni akar. A nagy emberek sokat lendíthetnek a dolgok fordulatán; a várost, az országot azonban nem egyes emberek, hanem a nép munkája irányítja és tartja fönn. És épen ezért bármilyen nagy legyen is a gyászunk, nem félünk a jövőtől. Mert jöjjön bárki polgármesternek, ma már a kecskeméti nép ökle fogja a helyes irányba téríteni, ha akár önző érdek­ből, akár Butaságból letér a helyes útról. Ma már a kecskeméti nép a város­politikában is nagykorú lett és nyitott szemmel nézi a közügyek in­tézését. Másrészről természetesen a nép végzi lázas szorgalommal mindennapi munkáját és közvetlenül nem végez­heti a város ügyeit, így azután fontos végeredményben, hogy kik kerülnek a közigazgatás élére és kik intézik a város ügyeit ! De annál inkább, mert a nép közvetlenül nem­ intézheti saját ügyeit, szükséges, hogy az ügyek ve­zetésével megbízott férfiak az ügy ellátásához értsenek és minden két­ségen felül tisztakezűek legyenek. Mert mégis csak lehetetlen állapot, hogy azok lopják meg a várost, csalják meg a népet, akikre a közbi­zalom a város sorsának elintézését bízta. Se erkölcsi nulla, se erkölcsi hulla ne legyen az új polgármester, hanem olyan ember legyen, aki erős erkölcsi érzékkel, tiszta lelkiismerettel, nagy tudással és egy egész élet becs­vágyával tölti be állását. Olyan ember legyen, aki kirúgja a gyanús kijárókat és közvetítőket, akik minden városi ügyet üzletnek tekintenek és meg­­nyúzzák e város népét. Legyen rend a városházán és ki kell zavarni a kufárokat. Ma már a polgárság is belátja, hogy a városháza ne a város legrosszabban vezetett boltja, hanem a nép boldogulásának vára legyen. Temetés után... „Mindnyájunk jó atyja.“ Múlt számunkban még nem akartuk fellibenteni a fátyolt azokról az ízléstelen­ségekről, amelyek az elhalt polgármester végtisztessége alatt történtek. Nem akartunk kíméletlen igazsággal rámutatni egyes dol­gokra s ezzel disszonáns hangot vegyíteni a meghatott hangulatba. Megvártuk, míg a hantok legörögnek és csak most tesszük meg megjegyzéseinket, melyek mindenesetre hasznosak arra, hogy az állapotokba, embe­rekbe és akciókba bevilágítsanak. Nemcsak a városban, hanem az egész országban méltó megütközést keltett, hogy a temetésen Hock János, az alsókerület képviselője nem jelent meg. Hock nem azért maradt távol, mintha neki derogált volna Kecskemétre jönni, hanem, mert a város nem értesítette képviselőjét a halálesetről és a temetésre sem hívta meg. Hock János van olyan ízléses ember, hogy nem húzza át a kecskeméti kisdedek számításait és nem akar tolakodónak látszani. A függet­lenségi párt nagyértékű és kiváló talentumú vezéremberét Kecskeméten mesterségesen igyekeznek népszerűtlenné tenni s ezért nem is hívták meg a temetésre. Pedig ha valaki méltó beszédet tudott volna mondani Kada Elek sírján, úgy Hock János igen. De az intrika és kortesfogás elhalványította a részvétet s igy Hock nem jött le a polgár­mester temetésére. Réti Gyula természetesen ismét izlés­­telenkedett a Kecskeméti Újságban. Sze­rencse, hogy nagyon kevesen veszik kézbe ezt a zártkörű hirdetési blankettát s igy csak kevesen botránkozhattak meg azon a felháborító bizalmaskodáson, ami a Kecs­keméti Újság számaiból kirivott. Az újság­írói mesterség legelemibb alapfogalmának a nemtudása sirt ki a cikkekből, amely mögött igazán nem maradt hátra Somogyi János bárdolatlan és nagyképű írása. Hogy sehol a világon nem lehetett volna újságíró, csak Kecskeméten, az a legutóbbi cikkeiből tűnik ki teljes valójában. Igazán nem akar­juk az ítéletünk és kritikánk legsúlyosabb szavait használni e cikk keretében, pedig az álhírlapszerkesztés avult és rozoga vete­ránja mindent megérdemel. Legutoljára hagytuk Révész plébánost, akit kénytelenek vagyunk Rétivel és Somo­gyival egy kategóriába sorozni, bármily kellemetlen is ez a prelátusnak. Révész a temetés alkalmával teljesen kisajátította magának a szabadkőműves és szabadon gondolkodó Kadát, forgatta a szemeit két napon át, beszédet mondott és koszorút küldött „népünk jó atyjának“ — és felszá­mított mindezekért 716 koronát. Igen, Révész plébános pénzt számított fel, mert Kada Eleket eltemette. Kecskeméti munkások, akik ezren és ezren letettétek a szerszámot egy fél napra, akik levonattátok nagylelkűen és méltóság­­teljesen a napi béretekből az egy és két forintokat, mert a szivetek mélyéből gyá­szoltatok, vegyétek tudomásul, hogy az isten szolgája ezen a gyászon is keresett. Kecskeméti iparosok, kereskedők, gyárosok, akik szüneteltettétek az üzemet és elestetek a gyász miatt a haszontól, tudjátok meg, a klerikáliának nagy lózungja volt: 716 koro­nát vasaltak be Kecskemét közönségén. Az áldást és az ünnepi beszédeket nem adják ingyen s a plébános még a Kecskeméti Napló vezércikkét is felszámította. Révész István most kapott írásért először honorá­riumot. Kecskeméti emberek, jól jegyezzétek meg magatoknak ezt. A „Mindnyájunk jó atyja“ Révész plébános, ennyire önzetlenül szol­gálja a várost és a közérdeket. Ha szezonja van, irgalmatlanul lefölözi a tejfölt. Népgyűlés a kormány ellen. Harc a végtelenségig. Kecskemét munkássága már 11 év óta hirdeti a piactéren, hogy nem lesz addig az országban nyugalom, amíg az általános, egyenlő, titkos választójogot törvénybe nem iktatják. És azóta a kecskeméti munkásság lelkesedése egy szikrával sem lohadt alább, hanem az ország öntudatos munkásságához méltóan, mindig tanúságot tett harci­­kész­ségéről, valahányszor ezt az ügy érdeke kívánta. A Tisza-kormány székfoglalója al­­kalmával is visszhangzott az ország a tisz­tességes polgárság és az öntudatos mun­kásság tiltakozásától, amelybe belevegyült a kecskeméti munkásság tiltakozása is. A múlt vasárnap délelőtt tartották meg az elvtársak tiltakozó népgyűlésüket, amelyen nemcsak a munkásság, hanem a polgárság is szép számmal vett részt. Soós HORVÁTH ERNŐ­ gyógyszertára az „Isteni Gondviseléséhez Kecskeméten. Csongrádi-utca (Volt Bódogh­- patika). 9 Raktáron vannak: , Mindennemű bel-­i és külföldi kü-­­­lönlegességekből. Gyógyborok, kötszerek és betegápolási eszközök. M

Next