Magyar Hírnök, 1882. január-július (2. évfolyam, 1-27. szám)

1882-04-20 / 16. szám

II. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Előfizetési dij: Kecskeméten, Korona­ utca 101. sz. Félévre - - - - 2 frt — kr. Negyedévre - - 1 frt — kr. Egyes szám­ára - 10 kr. 16. szám. Kecskemét, 1882. Április 20. MAGYAR HÍRNÖK, IPAR, KERESKEDELMI ÉS GAZDASÁGI HETILAP. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. PEKÁRIK JÁNOS, nyílttéri közlemények Kecskeméten, Korona­ utca 101. sz. Ide cimzendö minden írásbeli küldemény. jutányos áron számíttatnak. Ide cimzendö minden pénzbeli küldemény. Egész évre - -­­ 4 írt­a ki. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Mindennemű hirdetések, melléklések és Kiadóhivatal, Omnibus idem. Végre megjött az általam várva várt alkalom, midőn oly kérdésekre, melyek engem régóta aggasztottak, és bizony­nyal sokaknak elméjében felmerültek, — oly kérdésekre, melyek nem személyi, hanem elvi fontosságnak, — oly kérdé­sekre, melyek — a­mily fontosak a „Magyar Hírnök“ által képviselt ügyre nézve, és oly szükséges, hogy általam, ezen lapnak önkénytelenül tulajdonosává és szerkesztőjévé lett egyén által kellő­leg megvilágittassanak, oly kérdésekre, melyeknek megoldatlan volta nemcsak az e lap által szolgált ügy hátrányára van, hanem különösen reám nézve a a helyzetet felette terhessé teszi, meg­felelhetek világosan és őszintén anélkül, hogy magamat azon vádnak ki­tenném, miszerint minden helyes ok nélkül, csu­pán hiúságból a saját csekély egyénisé­gemmel akarom e lapok olvasóit foglal­koztatni. Ezen kérdések a következők : Ki va­gyok én ? Miért vettem át e lapot tulaj­donomba és miért vettem át később a szerkesztést is, az előbbi laptulajdonos és szerkesztő Nagy Imrétől? E kérdések azok, melyek felmerül­hettek, minden e lap iránt érdeklődők előtt, s azon körülmény, hogy e kérdé­sekre feleletet adni maguknak nem tud­tak, nagyban hathatott arra, hogy e válla­latra némi bizalmatlansággal nézzenek. Beismerem e bizalmatlanságnak jo­gosultságát, mert magam is azt tartom, hogyha valaki a nyilvánosság előtt mint egyik fontosabb közügy bajnoka fel akar lépni, legyen neki — ne csak alapos képzettsége, és ügyszeretete, — hanem a szerepnek, mit magára venni akar, megfelelő előélete s azon körökben, me­lyekben melyekben működni és hatni kíván, kellő ismeretsége, és csak igy lesz képes méltóan megfelelni magára vállalt kötelmeinek, csak így lesz való­ban hasznára azon ügynek, melyet szol­gálni feladatául kitűzött, mert ezen kel­lékeknek csak egyike is elég arra, hogy az eredményt meghiúsítsa, vagy legalább is igen csekélyre szállítsa. Én, kinek nevével e lap, mint heti­lap elejétől fogva összefügg, csaknem mindazon körökben, melyekben megfor­dult, ismeretlen vagyok. E körülmény mely jogos bizalmat­lanságra nyújthatott alapot, s ez álta­lam üdvösnek ismert vállalat sikerét csökkenthette, engem elejétől fogva ag­gasztott annál is inkább,, mert mint be­csületes ember féltem attól, hogy ipar­­lovagnak tartatom. Hogy miért vágtam mégis e válla­latba, elmondom most, mit eddig csak azért nem tettem, mert vártam, hogy erre provokálni fognak, s e nélkül nem akartam egyéniségemet előtérbe tolni, nehogy feltűnési viszketeggel vádoltas­­sam. A provokálás az „Alföldi Iparlap“ részéről f. hó 15-bén megjelent 16-dik számában foglalt „Magyar Szaklapok“ és „Téves fogalmak helyreigazítása az ipartudományra s az iparügyi mozgal­makra nézve“ czímű czikkei által meg­történt. Készséggel adok tehát választ az általam fent jelzett kérdésekre, vala­mint legközelebb az „Alföldi Iparlap“ jelzett czikkeire, miután teljes meggyő­ződésem, hogy ezen válasz úgy az álta­lam az időszerűst képviselt ügyre, mint a saját helyzetemre csakis kedvező ha­tással lehet. Hogy ki vagyok én ? erre csak azt a választ adhatom, hogy egy sok viszon­tagság által megpróbált ember, ki be­látta azt, hogy csak egy oly eszköz van, mely úgy az egyesek, mint a nemzetek tartós boldogságát biztosítani képes és ez a becsületes és kitartó munkásság, hogy ezen munkásság annál gyümölcsö­zőbb lesz, minél inkább megfelel a kor és a viszonyok kívánalmainak úgy az irány, mint a mód tekintetében, s a­ki nemcsak belátta ezt, hanem ennek meg­felelően is cselekedett azáltal, hogy az általa egy ideig követett sima, de pos­­ványos hivatalnoki pályáról lelépett hogy erejét és tehetségét egy küzdelem teljesebb, de siker esetében hasznosabb és dicsőbb reális irányban érvényesítse. Azért állítottam Kecskeméten ügynök­ségi és bizományi üzletet, melynek ve­zetőjévé a „Magyar Hírnök“ volt szer­kesztőjét és kiadótulajdonosát Nagy Im­rét, mint kitanult és gyakorlott keres­kedőt és ügynököt állítottam, ki feltét­lenül azt­­kötötte ki, hogy lapjának, mint ipar és kereskedelmi heti lapunk­nak kiadását elvállaljam és biztosítékul arra nézve, hogy a lap kiadására for­dítandó­ jövedelmek csakugyan hozzám folynak be és ő a lapot az általa előre kijelölt irányba fogja vezetni, felaján­lotta a lap tulajdonjogát. Én tehát egy­részről üzletem érdekében, másrészről mivel egy ily lapnak szükségességét és azon esetre, ha feladatának megfelel, hasznosságát beláttam és egy ily válla­latnak létesítéséhez hozzá­járulni, nem tartottam szégyenítő dolognak, e lapnak kiadását tulajdonjogával együtt átvet­tem és tekintve a Nagy Imre­­úr által összegyűjtött s a lap szellemi támoga­tására vállalkozott egyének díszes név­sorát, bizton hihettem, hogy e lap ki­tűzött feladatának képes és meg is fog felelni. Sajnos, hogy Nagy Imre úr magavi­selete hozzá kötött reményeimet telje­sen megsemmisítette s arra kényszerí­­tett, hogy tőle megváljak és vele min­den összeköttetést megszüntessek, mert ezáltal nemcsak tetemes kárt szenved­tem, hanem azon erkölcsi kötelezettség is háramlott rám, hogy e lapot, mely­nek programmja, a változott körülmé­nyek folytán, — mint ezt a „Magyar Hírnök“ i. é. márcz. 23-án kelt 12-ik számában is jeleztem, — már Nagy Imre tíz által megváltoztatva lett s a melynek feladata továbbra is a reális társadalmi irány mellett küzdeni, fenn­tartsam és ez ügyet elaludni ne en­gedjem. Szerettem volna, ha akadt volna itt helyben oly ügybarát vagy szakember, ki a Nagy Imre által e lap szerkesztő­ségében üresen hagyott tért az ügyhöz méltóan betöltötte volnak, oly ember, kit tehetsége erre képesit és eddig a lap munkakörébe tartozó irányok leg­alább is egyikének élt, kinek neve is­meretes és biztosítékul szolgálna arra, hogy egyedül az általa képviselt ügy érdekének él és aki a kitűzött czél­­ leg­teljesebb elérését biztosította volna, s­e nem történt, ily embert nem találtam és igy kénytelen voltam a tollat magam fölvenni, hogy a tért kitöltsem, melynek kitöltetlenül maradni az ügy kára nél­kül nem szabad és vártam az időt mi­dőn a tért egy más hivatottabbnak és szakavatottabbnak átadhatom. Nem dicsekedh­etem szakavatottság­­gal, ez állásnak megfelelő előélettel és ismeretséggel, engem csak az ügysze­retet birt arra, hogy e lapot továbbra is fentartsam és hogy ezért drága idő­met, sokszor éjeimet is feláldozzam, mi­ért sem anyagi haszon nem jutalmaz, sem erkölcsi sikert személyemre nézve nem várok és egyetlen óhajom az, hogy e lap életképességét nyugvó erők felser­­kentése és actióba von­ása által bizto­sítsam, s hogy így e lap által kitűzött czél elérhetését előmozdítsam. E válaszom azon kérdésre, hogy mi­ért vettem át e lap tulajdonjogát és szerkesztését, mire e lap és az általa képviselt ügy érdekében elmondani szük­ségesnek tartottam annál is inkább, mert sem másnál sem magamnál illúzi­ókat táplálni nem szeretek. Ebből azt hiszem megérthetik, akik akarják, e szakérdekeket képviselő lap­­kázi viszonyomat. Én csak tért és eszközt a­k­a­r­­tam nyújtani a szakérdekeket szívükön viselő és azokat elő­mozdítani hivatott szakembe­rek irodalmi tevékenysége­­számára s ha ezt kellően felhasz­nálni eddig is elmulasztották, igazolt­nak tekintem a föntebb már említett körülmény folytán, ha pedig azután is elmulasztják, engem nem fog érte bán­tani a lekiismeret és más sem tehet ér­te nekem szemrehányást. Az „Alföldi Iparlap“ czikkeire majd jövőre válaszolok. GAZDASÁG. A szőlőmivelésről. (Vége.) Hátra van még a zöld oltás. Ezen oltásmód rendkívül könnyű, épen úgy történik, mint a vesszőbe oltás, csakhogy a rekenyének oly gyengének kell még lenni az oltás műtétele alkalmával, hogy az, ha ujjunkkal megnyom­juk ropogjon, az elvénült rekenye nem roppan, s ekkor már oltásra nem alkalmas. El lehet kezdeni ezen oltás módot, mihe­lyest arasztos rekenyék vannak, s folytatni le­het addig még csak gyenge, oltásra alkalmas rekenyét találunk, körülbelül 6 hét folyama alatt folyvást. Elég ezen beoltott rekenyékből az oltás fölött egy szemet hagyni meg, de a megcsonkítás ne közvetlenül a irigy fölött ej­­tessék,­­ hogy a sebhelyhez méntől távolabb essék. A zöld oltásnak kétféle módját tudom, az egyiket már elmondottam, ettől a másik csak abban különbözik, hogy a beoltandó tőke re­­kenyéjének nem az elvágott vége, hanem az elvágott hely alatti rügy alatt rézsútosan hasit­­tatik be, a rekenye ezen behasítása helyeztetik bele, ez ékalakra kifaragott oltó ág kákával beköttetik, valamint a másik módnál is. 9 — 10 nap múlva ezen oltványok kisarjadnak, hanem ezen idő alatt folyvást őrködnünk kell, nehogy a vén töke is sarjadékokat hajtson, mi által az oltvány kifakadása kétségessé lenne téve. A zöld oltásmódnak azon hátránya van, hogy az így beoltott tökéket okvetlenül el kell bujtani, mert különben agyvesszőt* sohasem nyerhetünk Ha csemege szőlőt üzleti czélokra terme­lünk, szükséges tanulnunk, miként lehet a cse­­mege-szöllöt télire legjobban eltartani, hogy az meg ne rothadjon ? Az 1863-ik év nagyon száraz esztendő volt, a szőlő tökéletesen megérett. Hogy történt s mint történt? de nagyon valószínű, hogy szüretkor , amint a szedők a szőlőfü­rtöket kosaranként kihordják az út ré­vére, a borozdán álló csöbörbe töltendők, kivi­tel közben valamelyik szedőnek a kosarából leesett egy szép fürt szőlő, fekete kadarka, a szőlőhátja tetején járás kelés közben a száraz homok ezen leesett szép fürt szőllőre ráömlött, úgy hogy a fi­rt szőlő a száraz homok által egészen el lett takarva, igy menekülhetett meg, a szőlőt télére betakaró kapás szemei elöl, ki a száraz homokot a leesett szőlőfürtre még jobban ráhúzta. Történt pedig, hogy az 1864 ik év tava­szán márcz. hóban, én egy kis szilvafa susnyó­­ba szemzett kajszi baraczkfát, kiültetés végett a czéllötökék közül, ki akartam vetni. Amint egy kis nyitó kapával, nagy vigyázattal húz­nám le a földet a szőlőtőkéről, hát egyszer csak egy gyönyörű szép fekete szőlőfürtöt emelek ki kapámon, ép egészséges üde, mintha csak ekkor szakasztották volna le tőkéjéről, pedig egész télen át a homok át­nedvesedett, de azért a szőlőfürt legkevésbé sem indult rot­hadásnak. Ugyanazon évben, egy másik tőke tövénél szinte saját szőlőmben, látom ám hogy rend­kívül sűrű fakadás van, mi lehet ez ? Kaparom ki a sűrű fakadás alatt kézzel a földet, ami­dőn már ezen sűrű fakadásoknak egészen alá­aknáztam, egyszer csak leomlik az égési sűrű fakadás földestől együtt az általam kivájt göd­­röcskébe s ott szét­omlik. Ekkor láttam, hogy itt is egy szőlőfürt lett eltemetve, s ott telelt, de­­amint tavaszszal a nedves homok melegedni kezdett, szőlőbogyók elkezdettek rothadni, mely körülmény által a talaj, szőlőlevél lévén megáztatva, benne a magvak kicsiráztak, a szőlő­bogyók nedvével átáztatott talajban fellelvén maguknak a leg­szükségesebb és legalkalmasabb tápot. Ezen körülményből, azon hasznos tanulsá­got lehet következtetni, hogy a szőlőfürtöket száraz helyen, egész télen át mindig üde állapotban el lehet tartani. Legalkalmasabbak erre a czélra apró, kö­­rü­l­belől egy köb-láb tartalmú ládácskák, me­lyek fenekére egy-egy ujnyi vastag száraz homokot hintünk, s úgy erre egy sor szőlő­­fürtöt, jól érett és száraz állapotban rakunk, ezt ismételjük mindaddig, mig a ládácska meg nem telük Ekkor fölül, a fürtök fölött még egy ujnyi vastagságra homokot hintünk s a láda tetejét leszegezzük; igy ládákba pakolva, eltartható a szőlő egész télen, sőt még nyáron át is! És igy piros Pünkösd napján is kedveskedhetünk vendégeinknek üde szőlőfürtökkel. Üzleti czélokra a szőlőfürtöket így elrakni rendkívül hasznos foglalkozás, mert még cse­resznye­éréskor is­­mindig szolgálhatunk a jól fizető inyenczeknek. De ha sok csemegeszőlőt akarunk termelni, úgy sok szőlő karónak való akáczfát kell termelnünk. Ezen foglalkozás ismét igen sok szegény embernek fog életmódot adni. Mert egy hold földön (1600 Q öl) ha min­den egyes szál fának 4—4 Q láb­­ért enge­dünk, úgy 14,400 szál fát nyerünk, mely ha magról kell légyen is, három vagy négy éves korában alkalmas már szőlő karónak, s ha 5 krt adunk is egy szálért, ú­g­y 20 szálért adunk 1 frtot, hússzal osztva a 14,000,720 frt, tehát 3—4 év alat az egész hold föld ára háromszorosan megtérül. A másik három évben minden tövön 2 szál fát nevelhetünk, az erőteljesebbeket éven­ * * *

Next