Magyar Hírnök, 1882. január-július (2. évfolyam, 1-27. szám)
1882-04-20 / 16. szám
II. évfolyam. Szerkesztőségi iroda: Előfizetési dij: Kecskeméten, Korona utca 101. sz. Félévre - - - - 2 frt — kr. Negyedévre - - 1 frt — kr. Egyes számára - 10 kr. 16. szám. Kecskemét, 1882. Április 20. MAGYAR HÍRNÖK, IPAR, KERESKEDELMI ÉS GAZDASÁGI HETILAP. MEGJELEN MINDEN CSÜTÖRTÖKÖN. PEKÁRIK JÁNOS, nyílttéri közlemények Kecskeméten, Korona utca 101. sz. Ide cimzendö minden írásbeli küldemény. jutányos áron számíttatnak. Ide cimzendö minden pénzbeli küldemény. Egész évre - - 4 írta ki. Felelős szerkesztő és kiadótulajdonos: Mindennemű hirdetések, melléklések és Kiadóhivatal, Omnibus idem. Végre megjött az általam várva várt alkalom, midőn oly kérdésekre, melyek engem régóta aggasztottak, és bizonynyal sokaknak elméjében felmerültek, — oly kérdésekre, melyek nem személyi, hanem elvi fontosságnak, — oly kérdésekre, melyek — amily fontosak a „Magyar Hírnök“ által képviselt ügyre nézve, és oly szükséges, hogy általam, ezen lapnak önkénytelenül tulajdonosává és szerkesztőjévé lett egyén által kellőleg megvilágittassanak, oly kérdésekre, melyeknek megoldatlan volta nemcsak az e lap által szolgált ügy hátrányára van, hanem különösen reám nézve a a helyzetet felette terhessé teszi, megfelelhetek világosan és őszintén anélkül, hogy magamat azon vádnak kitenném, miszerint minden helyes ok nélkül, csupán hiúságból a saját csekély egyéniségemmel akarom e lapok olvasóit foglalkoztatni. Ezen kérdések a következők : Ki vagyok én ? Miért vettem át e lapot tulajdonomba és miért vettem át később a szerkesztést is, az előbbi laptulajdonos és szerkesztő Nagy Imrétől? E kérdések azok, melyek felmerülhettek, minden e lap iránt érdeklődők előtt, s azon körülmény, hogy e kérdésekre feleletet adni maguknak nem tudtak, nagyban hathatott arra, hogy e vállalatra némi bizalmatlansággal nézzenek. Beismerem e bizalmatlanságnak jogosultságát, mert magam is azt tartom, hogyha valaki a nyilvánosság előtt mint egyik fontosabb közügy bajnoka fel akar lépni, legyen neki — ne csak alapos képzettsége, és ügyszeretete, — hanem a szerepnek, mit magára venni akar, megfelelő előélete s azon körökben, melyekben melyekben működni és hatni kíván, kellő ismeretsége, és csak igy lesz képes méltóan megfelelni magára vállalt kötelmeinek, csak így lesz valóban hasznára azon ügynek, melyet szolgálni feladatául kitűzött, mert ezen kellékeknek csak egyike is elég arra, hogy az eredményt meghiúsítsa, vagy legalább is igen csekélyre szállítsa. Én, kinek nevével e lap, mint hetilap elejétől fogva összefügg, csaknem mindazon körökben, melyekben megfordult, ismeretlen vagyok. E körülmény mely jogos bizalmatlanságra nyújthatott alapot, s ez általam üdvösnek ismert vállalat sikerét csökkenthette, engem elejétől fogva aggasztott annál is inkább,, mert mint becsületes ember féltem attól, hogy iparlovagnak tartatom. Hogy miért vágtam mégis e vállalatba, elmondom most, mit eddig csak azért nem tettem, mert vártam, hogy erre provokálni fognak, s e nélkül nem akartam egyéniségemet előtérbe tolni, nehogy feltűnési viszketeggel vádoltassam. A provokálás az „Alföldi Iparlap“ részéről f. hó 15-bén megjelent 16-dik számában foglalt „Magyar Szaklapok“ és „Téves fogalmak helyreigazítása az ipartudományra s az iparügyi mozgalmakra nézve“ czímű czikkei által megtörtént. Készséggel adok tehát választ az általam fent jelzett kérdésekre, valamint legközelebb az „Alföldi Iparlap“ jelzett czikkeire, miután teljes meggyőződésem, hogy ezen válasz úgy az általam az időszerűst képviselt ügyre, mint a saját helyzetemre csakis kedvező hatással lehet. Hogy ki vagyok én ? erre csak azt a választ adhatom, hogy egy sok viszontagság által megpróbált ember, ki belátta azt, hogy csak egy oly eszköz van, mely úgy az egyesek, mint a nemzetek tartós boldogságát biztosítani képes és ez a becsületes és kitartó munkásság, hogy ezen munkásság annál gyümölcsözőbb lesz, minél inkább megfelel a kor és a viszonyok kívánalmainak úgy az irány, mint a mód tekintetében, s aki nemcsak belátta ezt, hanem ennek megfelelően is cselekedett azáltal, hogy az általa egy ideig követett sima, de posványos hivatalnoki pályáról lelépett hogy erejét és tehetségét egy küzdelem teljesebb, de siker esetében hasznosabb és dicsőbb reális irányban érvényesítse. Azért állítottam Kecskeméten ügynökségi és bizományi üzletet, melynek vezetőjévé a „Magyar Hírnök“ volt szerkesztőjét és kiadótulajdonosát Nagy Imrét, mint kitanult és gyakorlott kereskedőt és ügynököt állítottam, ki feltétlenül aztkötötte ki, hogy lapjának, mint ipar és kereskedelmi heti lapunknak kiadását elvállaljam és biztosítékul arra nézve, hogy a lap kiadására fordítandó jövedelmek csakugyan hozzám folynak be és ő a lapot az általa előre kijelölt irányba fogja vezetni, felajánlotta a lap tulajdonjogát. Én tehát egyrészről üzletem érdekében, másrészről mivel egy ily lapnak szükségességét és azon esetre, ha feladatának megfelel, hasznosságát beláttam és egy ily vállalatnak létesítéséhez hozzájárulni, nem tartottam szégyenítő dolognak, e lapnak kiadását tulajdonjogával együtt átvettem és tekintve a Nagy Imreúr által összegyűjtött s a lap szellemi támogatására vállalkozott egyének díszes névsorát, bizton hihettem, hogy e lap kitűzött feladatának képes és meg is fog felelni. Sajnos, hogy Nagy Imre úr magaviselete hozzá kötött reményeimet teljesen megsemmisítette s arra kényszerített, hogy tőle megváljak és vele minden összeköttetést megszüntessek, mert ezáltal nemcsak tetemes kárt szenvedtem, hanem azon erkölcsi kötelezettség is háramlott rám, hogy e lapot, melynek programmja, a változott körülmények folytán, — mint ezt a „Magyar Hírnök“ i. é. márcz. 23-án kelt 12-ik számában is jeleztem, — már Nagy Imre tíz által megváltoztatva lett s a melynek feladata továbbra is a reális társadalmi irány mellett küzdeni, fenntartsam és ez ügyet elaludni ne engedjem. Szerettem volna, ha akadt volna itt helyben oly ügybarát vagy szakember, ki a Nagy Imre által e lap szerkesztőségében üresen hagyott tért az ügyhöz méltóan betöltötte volnak, oly ember, kit tehetsége erre képesit és eddig a lap munkakörébe tartozó irányok legalább is egyikének élt, kinek neve ismeretes és biztosítékul szolgálna arra, hogy egyedül az általa képviselt ügy érdekének él és aki a kitűzött czél legteljesebb elérését biztosította volna, se nem történt, ily embert nem találtam és igy kénytelen voltam a tollat magam fölvenni, hogy a tért kitöltsem, melynek kitöltetlenül maradni az ügy kára nélkül nem szabad és vártam az időt midőn a tért egy más hivatottabbnak és szakavatottabbnak átadhatom. Nem dicsekedhetem szakavatottsággal, ez állásnak megfelelő előélettel és ismeretséggel, engem csak az ügyszeretet birt arra, hogy e lapot továbbra is fentartsam és hogy ezért drága időmet, sokszor éjeimet is feláldozzam, miért sem anyagi haszon nem jutalmaz, sem erkölcsi sikert személyemre nézve nem várok és egyetlen óhajom az, hogy e lap életképességét nyugvó erők felserkentése és actióba vonása által biztosítsam, s hogy így e lap által kitűzött czél elérhetését előmozdítsam. E válaszom azon kérdésre, hogy miért vettem át e lap tulajdonjogát és szerkesztését, mire e lap és az általa képviselt ügy érdekében elmondani szükségesnek tartottam annál is inkább, mert sem másnál sem magamnál illúziókat táplálni nem szeretek. Ebből azt hiszem megérthetik, akik akarják, e szakérdekeket képviselő lapkázi viszonyomat. Én csak tért és eszközt akartam nyújtani a szakérdekeket szívükön viselő és azokat előmozdítani hivatott szakemberek irodalmi tevékenységeszámára s ha ezt kellően felhasználni eddig is elmulasztották, igazoltnak tekintem a föntebb már említett körülmény folytán, ha pedig azután is elmulasztják, engem nem fog érte bántani a lekiismeret és más sem tehet érte nekem szemrehányást. Az „Alföldi Iparlap“ czikkeire majd jövőre válaszolok. GAZDASÁG. A szőlőmivelésről. (Vége.) Hátra van még a zöld oltás. Ezen oltásmód rendkívül könnyű, épen úgy történik, mint a vesszőbe oltás, csakhogy a rekenyének oly gyengének kell még lenni az oltás műtétele alkalmával, hogy az, ha ujjunkkal megnyomjuk ropogjon, az elvénült rekenye nem roppan, s ekkor már oltásra nem alkalmas. El lehet kezdeni ezen oltás módot, mihelyest arasztos rekenyék vannak, s folytatni lehet addig még csak gyenge, oltásra alkalmas rekenyét találunk, körülbelül 6 hét folyama alatt folyvást. Elég ezen beoltott rekenyékből az oltás fölött egy szemet hagyni meg, de a megcsonkítás ne közvetlenül a irigy fölött ejtessék, hogy a sebhelyhez méntől távolabb essék. A zöld oltásnak kétféle módját tudom, az egyiket már elmondottam, ettől a másik csak abban különbözik, hogy a beoltandó tőke rekenyéjének nem az elvágott vége, hanem az elvágott hely alatti rügy alatt rézsútosan hasittatik be, a rekenye ezen behasítása helyeztetik bele, ez ékalakra kifaragott oltó ág kákával beköttetik, valamint a másik módnál is. 9 — 10 nap múlva ezen oltványok kisarjadnak, hanem ezen idő alatt folyvást őrködnünk kell, nehogy a vén töke is sarjadékokat hajtson, mi által az oltvány kifakadása kétségessé lenne téve. A zöld oltásmódnak azon hátránya van, hogy az így beoltott tökéket okvetlenül el kell bujtani, mert különben agyvesszőt* sohasem nyerhetünk Ha csemege szőlőt üzleti czélokra termelünk, szükséges tanulnunk, miként lehet a csemege-szöllöt télire legjobban eltartani, hogy az meg ne rothadjon ? Az 1863-ik év nagyon száraz esztendő volt, a szőlő tökéletesen megérett. Hogy történt s mint történt? de nagyon valószínű, hogy szüretkor , amint a szedők a szőlőfürtöket kosaranként kihordják az út révére, a borozdán álló csöbörbe töltendők, kivitel közben valamelyik szedőnek a kosarából leesett egy szép fürt szőlő, fekete kadarka, a szőlőhátja tetején járás kelés közben a száraz homok ezen leesett szép fürt szőllőre ráömlött, úgy hogy a firt szőlő a száraz homok által egészen el lett takarva, igy menekülhetett meg, a szőlőt télére betakaró kapás szemei elöl, ki a száraz homokot a leesett szőlőfürtre még jobban ráhúzta. Történt pedig, hogy az 1864 ik év tavaszán márcz. hóban, én egy kis szilvafa susnyóba szemzett kajszi baraczkfát, kiültetés végett a czéllötökék közül, ki akartam vetni. Amint egy kis nyitó kapával, nagy vigyázattal húznám le a földet a szőlőtőkéről, hát egyszer csak egy gyönyörű szép fekete szőlőfürtöt emelek ki kapámon, ép egészséges üde, mintha csak ekkor szakasztották volna le tőkéjéről, pedig egész télen át a homok átnedvesedett, de azért a szőlőfürt legkevésbé sem indult rothadásnak. Ugyanazon évben, egy másik tőke tövénél szinte saját szőlőmben, látom ám hogy rendkívül sűrű fakadás van, mi lehet ez ? Kaparom ki a sűrű fakadás alatt kézzel a földet, amidőn már ezen sűrű fakadásoknak egészen aláaknáztam, egyszer csak leomlik az égési sűrű fakadás földestől együtt az általam kivájt gödröcskébe s ott szétomlik. Ekkor láttam, hogy itt is egy szőlőfürt lett eltemetve, s ott telelt, deamint tavaszszal a nedves homok melegedni kezdett, szőlőbogyók elkezdettek rothadni, mely körülmény által a talaj, szőlőlevél lévén megáztatva, benne a magvak kicsiráztak, a szőlőbogyók nedvével átáztatott talajban fellelvén maguknak a legszükségesebb és legalkalmasabb tápot. Ezen körülményből, azon hasznos tanulságot lehet következtetni, hogy a szőlőfürtöket száraz helyen, egész télen át mindig üde állapotban el lehet tartani. Legalkalmasabbak erre a czélra apró, körülbelől egy köb-láb tartalmú ládácskák, melyek fenekére egy-egy ujnyi vastag száraz homokot hintünk, s úgy erre egy sor szőlőfürtöt, jól érett és száraz állapotban rakunk, ezt ismételjük mindaddig, mig a ládácska meg nem telük Ekkor fölül, a fürtök fölött még egy ujnyi vastagságra homokot hintünk s a láda tetejét leszegezzük; igy ládákba pakolva, eltartható a szőlő egész télen, sőt még nyáron át is! És igy piros Pünkösd napján is kedveskedhetünk vendégeinknek üde szőlőfürtökkel. Üzleti czélokra a szőlőfürtöket így elrakni rendkívül hasznos foglalkozás, mert még cseresznyeéréskor ismindig szolgálhatunk a jól fizető inyenczeknek. De ha sok csemegeszőlőt akarunk termelni, úgy sok szőlő karónak való akáczfát kell termelnünk. Ezen foglalkozás ismét igen sok szegény embernek fog életmódot adni. Mert egy hold földön (1600 Q öl) ha minden egyes szál fának 4—4 Q lábért engedünk, úgy 14,400 szál fát nyerünk, mely ha magról kell légyen is, három vagy négy éves korában alkalmas már szőlő karónak, s ha 5 krt adunk is egy szálért, úgy 20 szálért adunk 1 frtot, hússzal osztva a 14,000,720 frt, tehát 3—4 év alat az egész hold föld ára háromszorosan megtérül. A másik három évben minden tövön 2 szál fát nevelhetünk, az erőteljesebbeket éven * * *