Országos Ellenőr, 1905 (4. évfolyam, 1-39. szám)

1905-10-08 / 30. szám

IV. évfolyam. Kecskemét, 1905. Október 8. Vasárnap. 30-ik szám. ^Előfizetési ^ ^ ^ JUJ jj j! ---------------------------- Kecskeméten. TÁRSADALMI ÉS KÖZMŰVELŐDÉSI ÚJSÁG. Megjelenik a Politikai Ellenőrrel együtt havonként négyszer: 1-én, 7-én, 14-én és 21-én — Szeged s Budapest közötti városok Félegyháza, Kecskemét, Nagykörös, Czegléd érdekeit felölelő irányzattal. Hirdetéseket ! Somogyi János. A Politikai Ellenőr elfogad a kiadóhivatal és Fekete (Schvarcz) Soma könyvkeres­ , és „Országos Ellenőr“ előfizetési ára együtt egész évre kedő Kecskeméten, valamint Geszner Jenő könyvkereskedő Főmunkatárs: Bauer Sándor. 10 kor. Külön az „Politikai Ellenőr“ egész évre 4 korona. Nagykőrösön. Egész oldal hirdetés 24 kor. Fél oldal 16 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal­ , Negyed oldal 8 kor. Nyolczad oldal 6 kor. Tizenhatod oldal Könyves­ utcza, a törvényszéki palota Bermentetlen leveleket nem fogadunk el. 3 korona. Nyiszter soronként 60 fillér­ mellett, Kecskeméten. Kéziratokat nem adunk vissza. Az én szószékem. Leczke , október 6. Minden eszme lejárja magát a világon. Krisztus tana a legrégibb és legegészségesebb, de a szocziá­­lizmus milliói már ennek is ellene törnek. S le is gázolják, így van a nemzetek történelme is. Ott van: az október 6. Azon kivül: Szent­ István napja. A király neve napja és születése napja. Lajos napja. Április 15. És igy tovább. Mind­mind halványabb fénynyel ületik és ünnepeltetik meg. Hagyjuk a legelsőt utoljára. Szent-István napjának olyan hite volt az én gyermek­koromban még, mint a tatárjárásnak. Alig volt valamire való lakosa a városnak, polgára a hazának, a ki Szent-István napján otthon maradt volna. »Fel, Budára!« Ez volt a jelszó. Ezért lett olcsóbb a »gőzös«­ is. Ma? Úgy le­tűnik ez már lassanként, mint haj­dan a krinolin. Csak még a papok és a magukat Budapest utczáin mutogatni akarók tartják benne a lelket. A király neve napja és szü­letése napja? Hivatalos részről meg­­szóllal egy-két hang, kidugódik öt-hat zászló és ellövetik egy-két taraczk. A nép azonban, most megtette azt, hogy a király neve­­napján (október 4.) nemzeti színű lobogó helyett kitűzött néhány gyászzászlót Budapesten. A taraczk­­durrogástól megvadult lovak gazdái pedig ... nem épen „áldólag“ gon­dolkoztak. Egy asszonyt láttam Kecskeméten a „Szentháromság“ kőpárkányán ülni e napon; kezé­ben tartotta beteg gyermekét; ő maga éhes és sárga, kiaszott képű volt. Az ünnepi taraczkszóra felsi­­koltott gyermeke ... A nő így vetette égre bágyadt szemeit: „Ah, nagy Isten ! Pusztítsd el királylyal­­kold­ussal együtt a világot!“ Nem­különben „ünnepelt“ ma a királyok születés­napja is. Hát Kossuth La­jos, a magyar Messiás nevenapja? Alig lézeng össze néhány polgár csöndes »éljent« kiáltani »Lajos estélyén«. Márczius 15.? Gyönge leves immár. Ünnepelnek, mozgo­lódnak e szent napon, de csak olyan ez, mint mikor a szarkák csörögnek tavaszszal a fatetőn. Festik vele a tavaszt. És... most jön „október 6.“ Mit akartok már ezzel az ok­tóber 6-tal ?! Eltűnt, letűnt, oda van. De nem azért, hogy »történel­mileg« elfelejtsük. Történelem sze­rint: élni fog az századok és ezre­­dek múlva úgy, mint »Sámson tör­ténete« Az is volt, mint a magyar — erős és hatalmas. De jött a „De­lila« nevű szeretője s elárulta hajával együtt. Levágták a haját s oda lett a Sámson ereje! A magyarnak is volt (és van!) egy „Delila“ nevű szeretője. Ez a gaz ringyó levágta neki október 6-án a haját. S oda lett az erős Sámson! De mit sirat­játok örökké? Maga a Sámson meg­maradt. Ne sírjatok ezentúl október 6-án, hanem inkább legyetek erősek ! Teremtsetek egy­­ újabb ünne­pet! Ne rágódjatok örökké a múl­takon ! Petőfi Sándort is akarta utá­nozni sok filiszter. De nem lehetett. Kiírta, elírta ő előlünk összes szép gondolatait a magyarnak. Kimerí­tette ő a szavak, az érzések és költői eszmények összes tárházát. Kezdünk újat! Itt a szocziális tanok óriási viránya . . . Mit hát az »október 6«?! Van. Lesz. És él. De ne sirassuk gyáván, inkább kezdjünk egy új kort! Ne mi ünnepeljünk unottan, a múlton rágódva, hanem teremtsünk olyan emlékeket az utókornak, hogy­­ bennünket ünnepeljenek! Mit gondoltok, lehetne-e ez? Mit gondoltok, lehetne-e erre al­kalmasabb időket várni és ki is gondolni, mint a mostani? Soha! Hisz él még Sámson. S ott van a Csábító „Delila“. Volt — „Október 6“, de — legyen egy »október 10«, vagy »november 30«, vagy akár egy . . . karácsonyéj. Akkor született a Megváltó is. Mit gondoltok, nem rejteget az „Idők“ méhe most hasonló nagy ese­­m­é­n­y­t ? Én legjobb szeretném, ha „De­lilát“ folytanánk vérébe. Somogyi János, Kimerű kereskedelmi c­ég megalapítójának, vezetőjének, Kecskeméti Herznek köszönhet­tük. Már a mi provinciánkon is a megbol­dogult egész működése ama közgazdasági igazság gyakorlati megvalósítását tükrözte vissza, hogy az őstermeléssel a kereskedés karöltve a javak értékét tetemesen megnö­veli és egymás érdekeit kölcsönösen istápol­­ják, ha az utóbbi becsületes, stabilis alapon ált. Félszázad tevékenysége nem lankasztotta buzgalmát. Sokan vannak, igen sokan, kik az ő emlékét áldják, mert sokat tett a sze­gényekért is, vigaszt, iszápot, segítséget nyújtva ott és annak, a hol és a kinek kel­lett. Az a nemes egyszerűség és szivjóság, mely őt soha el nem hagyta, érdemelte ki neki sokak gyászát. Hithű, jámbor zsidó volt az elhunyt egész életén át. Temetése, mely folyó hó 3-án kedden folyt le rituális egyszerűséggel , valóban oly megható volt, midőn nagyszámú tisztelői között megjelentek a gyümölcstermelők közül is sokan a maguk egyszerű koszorújukkal, melyet azonban a gyászoló család vallási okokból nem helye­zett a ravatalra. A kereskedői társadalmunk pedig a férfiúi gyásznak komor bánatával tapasztalja, hogy hiányzik közülük egy vezető! Kecskeméti Herz, 1827—1905. Mély megilletődés fog el bennünket és őszinte a részvétünk a gyászoló család iránt, midőn a kecskeméti kereskedő-társadalom Nesztorának, Kecskeméti Herznek, hirtelen történt elhunytáról kell szomorú hírt adnunk. Hogy a kecskeméti gyümölcs-export olyan kincses bányája lett a helyi termelőknek, hogy a kecskeméti baromfi- és bortermelés anyaga külföldön oly általános keresettségnek örvend: mindezt jórészben ezen becsületes, jó A divat. — A Divat Ujság­ból. — A nyárnak gyors és tünemény­szerű elmúlása eszünkbe hozza az őszt, ősszel pedig a jövő évadnak megfelelő ruha kérdését. Először ter­mészetesen csak a kelmékről lehet szó. Annyi már bizonyos, hogy posztó és posztószerű szövetek, kas­mír és különféle fajta angol gyapjú­­kelmék foglalják el a tért minden egye­bek elől az őszi évadban. A­mi a színeket illeti, mintha az olivzöld járna legelői; ezenkívül a barna, szürke és lila tartják magukat a legerősebben. A sokféle kelme közül az úgynevezett kasmír a sole, egy selyem és gyapjú keverékéből álló szöveten érvényesül legjobban a színek fénye. Van egy „bleu nacre“, egy eper- és egy tégla­vörös árnyalat is, valamint egy kagyló sárga pirosas vegyülettel, a színesebb holmit kedvelők számára. Mihelyt a posztó-, kasmír- vagy foulée-szöveteket blúzfélékre keresünk, akkor inkább az éles színekben elütő, vagy pedig nagyon elmosódó rajzon koczkás szövetekkel fognak előhoza­kodni, a koczkában pedig beszövött fa- vagy bokorfigurákat, mohárpontokat és bogokat fogunk találni vagy pedig hosz­­szúszőrű beszövött csikókat. Eredetiek ezek a szőrös himalája csikók, amikor árnyalt színben többsoros bordűrjét

Next