Országos Ellenőr, 1906 (5. évfolyam, 1-39. szám)
1906-01-01 / 1. szám
2. oldal, 1-fő szám: „Országos Ellenőr“ 1906. január 1. ahol járnak-kelnek szabadon a Bujdosó-Baranyi, a Pető Péter, a Záhonyi és Szúnyog uramék ! Én rettentő resteltem a dolgot • • • Mi ez ? Ki sült itt fel ? A rendőrség? A hiradóforrás? A lapok? Mit volt, mit tenni: vasárnap délután 2—3 óra között elhatároztam, hogy meglátogatom a bűnösöket. Bementem — noha elég mérgesen írtam lapomban ellenük — legelsőbb is Pető Péterhez. Éppen ott volt Bujdosó-Baranyi is. Majd megette őket a csuda, hogy — mit keresek körülöttük? Pető 35—40 év körüli, erős, nyúlánk ember. Elég »bátor« és rokonszenves kinézésű. Az, amit én láttam rajta: nyílt és őszinte jellemet árul el. Mindössze is, bizony, ő is ember és . . . talán szeretett volna meggazdagodni könnyű szerrel. A fő, hogy bűnében: rettentő őszinte. Baranyi valamivel idősebb úr. Erős termetű, »öles ember.« Ó, inkább hallgat, de . . . amit szól, az tiszta beismerés. Pető kezdte a szót: — Nagy dolog történt én velem uram, tényleg bankót akartam, az az, hogy: akartunk csinálni, úgy tavaszfélen meglátogatott engemet Baranyi. Szóba hozta, hogy van a „városnál“ egy Sz. . . . V . . . . nevű, igen ügyes, fiatal hivatalnok. Az litográfnyomdát szeretné Kecskemétre hozatni. Kérdésemre, hogy mi az a „litográfnyomda“ ? Előadta, hogy: lesz az olyan mesterség, amin még bankót is lehetne gyártani. Hozassuk meg! Mondja ő. Sz. V. már nekem a „bankóhistóriát is“ említette, egészíté ki szavait Baranyi. Elküldjem-e e végett Sz.............-t? — Küld el hát no, talán majd egy düllőre is jöhetünk avval a „litográfiát.“ Néhány hétre rá, eljött hozzám Sz. V. maga. Megbeszéltük a dolgot. Elhatároztuk a bankócsinálás ügyét is. O, Sz. V. : egy rajzolt bankót is mutatott . . . mintának. Máskor meg elvitt tőlem egy 50 koronás, jó pénzt, szintén mintának, hogy majd arról rajzol bankót. Később gépárjegyzékkel fordult hozzám. Kiválasztottunk egy gépet, aminek ő, Sz. V., 700 koronára mondta az árát. Erre kapott Sz. V. előleget, a gépre, 100 koronát. Közben felutazott a gépvétel ügyében Budapestre, erre pedig 30 koronát kapott tőlem. Még egy budapesti utat tett Sz. V., arra is pénzt kapott. A gép azonban nagy csűrés-csavarásra, csak most a napokban érkezett Kecskemétre. Kivittük aztán Lajosmizsére. A gép Baranyi nevére, jött. Én pénzt adtam rá. Sz. V. velünk tartott, mint:tőmester. Szunyogék és Záhonyiék behozták és elszállásolták a gépet, mint szintén „részesek“ Lajosmizsén. Este, a „szálláson“, 100 koronát kapott Sz. V. úr az „előkészületre“ tőlünk, ott kint Lajosmizsén. Ezt is eltette szépen ... Itt ütött rajtunk a rendőrség és csendőrség. És Sz.V.-t kimentették úgy, hogy épp olyan biztonsági fedezet alatt lett közölünk eltávolítva, mint akár Görgei a hazaárulás alkalmával ... Az áruló köztünk a szintén bűnrészes Sz. V. volt. És imé, ő . . . el se lett zárva. Hogy aztán, mi történt tovább, mindenki tudja, aki újságot olvas. Pár nap múlva szabadon bocsájtottak bennünket. Most már csak azt kérdem: ha én bűnös vagyok, becsületes ember-e Sz. V. úr ? Hol vette ő a gépet? Mennyi áru volt a gép? Hol az úti költség? A többi pénz? No meg, a Lajosmizsén zsebrevágott 100 korona?!-------Pető Péter többet nem mondott. Bujdosó-Baranyi pedig szintén elvállalt előttem minden bűnrészességet. Mi hát ebben az igaz? Ki itt a hibás? Kicsoda tulajdonképp a bűnszerző. Elő volt-e itt segítve tényleg a vétkes cselekedet? Hisz azt ma már fa-ja tudja, hogy Petőék így beszélik és állítják esetüket. Mi nem vádolunk, sőt inkább tért engedünk — ez ügyben — lapunkban bárkinek, csak forduljon hozzánk nyilt levéllel. De Petőék vádját egy városi hivatalnok csak nem hallgathatja el ?! Somogyi János Színház. A heti műsort „Az ördög pirulái“ foglalták le jórészben, zsuffolásig telt ház előtt. Az bizony, az ördög pirulái, melyet ilyeténképen nemcsak a szegény Albert (Bérczy) vett be, hanem a publikum is négy estén át. Váljék egészségére! Ami, hisszük, elég jó kívánság. Nevezhetnénk a színpadi technika bemutatásának is, mert valóban ez játsza a fő- és mellékszerepeket, de különösen az előbbit, míg az utóbbi a színészgárda tagjaira hárul, kikre bizony ráfér egy kis karácsonyi vakáczió, hát az estéket ezalatt a színpad technikája tölti be. Ez kissé primitív stádiumban van még nálunk. Ami szintén nem baj, mert hiszen elég, ha az ország első színpadján az Operában produkálnak technikai tekintetben is oly művészi metamorfózisokat, amelyeknél az illúzió meg az optikai csalódás tökéletes. Egy pár jelenetben ez sikerült nálunk is, ami a rendező Czakó ügyességét dicséri, azonban a legtöbbnél nem. No de hát az egész heti előadás nettó jövedelme elég szép kriszkindli a színházi cassa számára, csak az az egyedüli kérdés, hogy föltétlen szükéges volt-e bérletben is előadni Az ördög piruláit?— Szerepeltek Szilasy Juliska, Bérczy, mókázott Heltai, Czakó — ki ezúttal elemében volt — meg a szétdarabolt, de a felsőbb régiók igaz örömére újból összeragasztott Nyitray, no meg vagy 50 darab kislány és fiú gyermek, kik csaptak oly éktelen lármát, hogy csak zengtek bele a tapétás falak, végül pediglen egy kis állatsereglet is látható volt és mindez össze- s véve csak egy pár hatosért, mit az év utolsó napjaiban, ha máshova nem tudunk elkölteni, hát érdemesen kidobhatunk ily pirulákra. (K. 5.) Nyilt tér. A hamis ezüst forint. Furcsa kis kalandom és szomorú napom volt nekem f. hó 24-én, vasárnap Kecskeméten. A »Mária városi állomásnál« egy forintossal akartam fizetni és kitűnt, hogy az az ezüstforint hamis pénz. Ekkor megfogott engemet egy rendőr és vitt galléromnál fogva be a Csősz rendőrbiztos úr magas színe elé. Hiába könyörögtem, hogy a forintot a postán kaptam, a lakásom itt és itt, a nevem ez és ez, adófizető polgár, nyílt üzlettel rendelkező ember vagyok, a város közepén lakom — nem használt semmit. Vittek, »befelé«! A rendnek őre, engem nem ismert és vitt a nővéremmel együtt, mint valami házásót, mint valami »Savanyú Józsit.« Azt kérdezem a tekintetes főkapitány úrtól, hogy : annak a rendőrnek nem elég, ha én bediktálom a nevemet? Nem ismeri az meg, hogy ki az inteligens ember és ki az Ölvödi Jóska ? Rettenetes szégyent és kárt vallottam én azzal, hogy akkor félnapot elvesztettem a »latorkodással«! Kühlmayer Ferenc, kőfaragó. E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Közönség köréből. Mikor Hajdú József tanár úr a „Függetlenség“ karácsonyi számában a hús drágasága ellen panaszkodik, azt írja, hogy: „A hús nálunk 1 korona 60 fillér körül áll akkor, mikor a mészárosok harmadrendű marhát vágnak és mikor a harmadrendű marhának Budapesten 60—80 korona métermázsája.“ — No már most, igy egészíti ki, azaz fejezi be czikkét a tanár úr: „Nem lehet szó nélkül tűrni, hogy kapzsiságból valaki rohamosan gazdagodjék a közönség kifosztásával . . .“ Ugyan, ugyan, édes jó tanár úr! Ha már a hús drágaságáról, kapzsiságról és kifosztásról, de még a rohamos gazdagodásról van szó, mutasson a tekintetes tanár úr itt Kecskeméten olyan mészárost, aki — nemhogy rohamosan gazdagodnék — csak a régi vagyonát meg tudta teher nélkül őrizni ? Mért nem méltóztatna beszélni a marha drágaságáról ? Ki és melyik mészáros gazdagszik itt ?! Tönkrement mészárost, ráfizető mészárost, adóságban úszó mészárost, azt előbb találunk mint meggazdagodottat. Hol van hát a közönség kizsákmányolása, kifosztása és a rohamos meggazdagodás? . . Vagy irigyli a tanár úr ezt a sanyarú életünket is, nekünk, mészárosoknak ? Ugyan tessék csak a diplomát letenni és idejönni közibünk , . majd meglátjuk, megél-e tekintetességed úgy, mint a diplomával ?! Próba nélkül, alapos ismeret nélkül, nem lehet és nem szabad folyton üldözni egy osztályt se ! Több mészáros. Bármely közérdekű dolognak szívesen adunk tért, de a felelőség a beküldőt illeti. A szerkesztőség. * HIJJEK. Boldog új esztendőt kívánunk igen tisztelt előfizetőinknek és munkatársainknak ! Eötvös Károly gyásza. Eötvös Károlyt, a kiváló írót és politikust, Nagykőrös város országgyűlési képviselőjét súlyos csapás érte. Neje, szül. Fromm Etelka hétfőn délelőtt hosszas szenvedés után 58 éves korában, házasságának 38-ik évében meghalt. A gyászszertartáson nagy és előkelő közönség jelent meg, a nagykőrösi választókerület részéről a függetlenségi és 48-as párt küldöttsége Szentpétery Károly vezetése mellett. A holtat beszentelés után a veszprémi családi sírboltban helyezték el örök nyugalomra.