Országos Ellenőr, 1906 (5. évfolyam, 1-39. szám)

1906-01-01 / 1. szám

2. oldal, 1-fő szám: „Országos Ellenőr“ 1906. január 1. ahol járnak-kelnek szabadon a Buj­­dosó-Baranyi, a Pető Péter, a Zá­honyi és Szúnyog uramék ! Én rettentő resteltem a dol­got • • • Mi ez ? Ki sült itt fel ? A ren­dőrség? A hiradóforrás? A lapok? Mit volt, mit tenni: vasárnap délután 2—3 óra között elhatároz­tam, hogy meglátogatom a­­ bű­nösöket. Bementem — noha elég mér­gesen írtam lapomban ellenük — legelsőbb is Pető Péterhez. Éppen ott volt Bujdosó-Baranyi is. Majd megette őket a csuda, hogy — mit keresek körülöttük? Pető 35—40 év körüli, erős, nyúlánk ember. Elég »bátor« és rokonszenves kinézésű. Az, amit én láttam rajta: nyílt és őszinte jel­lemet árul el. Mindössze is, bizony, ő is ember és . . . talán szeretett volna meggazdagodni könnyű szer­rel. A fő, hogy bűnében: rettentő őszinte. Baranyi valamivel idősebb úr. Erős termetű, »öles ember.« Ó, inkább hallgat, de . . . amit szól, az tiszta beismerés. Pető kezdte a szót: — Nagy dolog történt én velem uram, tényleg bankót akartam, az az, hogy: akartunk csinálni, úgy tavaszfélen meglátogatott engemet Baranyi. Szóba hozta, hogy van a „városnál“ egy Sz. . . . V . . . . nevű, igen ügyes, fiatal hivatalnok. Az litográfnyomdát szeretné Kecske­métre hozatni. Kérdésemre, hogy mi az a „litográfnyomda“ ? Előadta, hogy: lesz az olyan mesterség, amin még bankót is lehetne gyártani. Hozassuk meg! Mondja ő. Sz. V. már nekem a „bankóhistóriát is“ említette, egészíté ki szavait Baranyi. Elküldjem-e e végett Sz.............-t? — Küld el hát no, talán majd egy düllőre is jöhetünk avval a „litográfiát.“ Néhány hétre rá, eljött hozzám Sz. V. maga. Megbeszél­tük a dolgot. Elhatároztuk a bankó­­csinálás ügyét is. O, Sz. V. : egy rajzolt­ bankót is mutatott . . . min­tának. Máskor meg elvitt tőlem egy 50 koronás, jó pénzt, szintén mintá­nak, hogy majd arról rajzol bankót. Később gépárjegyzékkel fordult hoz­zám. Kiválasztottunk egy gépet, aminek ő, Sz. V., 700 koronára mondta az árát. Erre kapott Sz. V. előleget, a gépre, 100 koronát. Köz­ben felutazott a gépvétel ügyében Budapestre, erre pedig 30 koronát kapott tőlem. Még egy budapesti utat tett Sz. V., arra is pénzt kapott. A gép azonban nagy csűrés-csa­­varásra, csak most a napokban ér­kezett Kecskemétre. Kivittük aztán Lajosmizsére. A gép Baranyi ne­vére, jött. Én pénzt adtam rá. Sz. V. velünk tartott, mint:­tőmester. Szu­­nyogék és Záhonyiék behozták és elszállásolták a gépet, mint szintén „részesek“ Lajosmizsén. Este, a „szálláson“, 100 koronát kapott Sz. V. úr az „előkészületre“ tőlünk, ott kint Lajosmizsén. Ezt is eltette szépen ... Itt ütött rajtunk a ren­dőrség és csendőrség. És Sz.V.-t ki­mentették úgy, hogy épp olyan biztonsági fedezet alatt lett közölünk eltávolítva, mint akár Görgei a hazaárulás alkalmával ... Az áruló köztünk a szintén bűnrészes Sz. V. volt. És imé, ő . . . el se lett zárva. Hogy aztán, mi történt tovább, min­denki tudja, aki újságot olvas. Pár nap múlva szabadon bocsájtottak bennünket. Most már csak azt kér­dem: ha én bűnös vagyok, becsü­letes ember-e Sz. V. úr ? Hol vett­e ő a gépet? Mennyi áru volt a gép? Hol az úti költség? A többi pénz? No meg, a Lajosmizsén zsebrevágott 100 korona?!-------­Pető Péter többet nem mondott. Bujdosó-Baranyi pedig szintén elvállalt előttem minden bűnrészes­­séget. Mi hát ebben az igaz? Ki itt a hibás? Kicsoda tulajdonképp a bűn­szerző. Elő volt-e itt segítve tényleg a vétkes cselekedet? Hisz azt ma már fa-ja tudja, hogy Petőék így beszélik és állít­ják esetüket. Mi nem vádolunk, sőt inkább tért engedünk — ez ügyben — la­punkban bárkinek, csak forduljon hozzánk nyilt levéllel. De Petőék vádját egy városi hivatalnok csak nem hallgat­hatja el ?! Somogyi János­ Színház. A heti műsort „Az ördög pirulái“ foglalták le jórészben, zsuffolásig telt ház előtt. Az bizony, az ördög pirulái, melyet ilyeténképen nemcsak a szegény Albert (Bérczy) vett be, hanem a pub­­­­likum is négy estén át. Váljék egész­­­­ségére! Ami, hisszük, elég jó kívánság. Nevezhetnénk a színpadi technika be­mutatásának is, mert valóban ez játsza a fő- és mellékszerepeket, de különö­sen az előbbit, míg az utóbbi a szí­­nészgárda tagjaira hárul, kikre bizony ráfér egy kis karácsonyi vakáczió, hát az estéket ezalatt a színpad technikája tölti be. Ez kissé primitív stádiumban van még nálunk. Ami szintén nem baj, mert hiszen elég, ha az ország első színpadján az Operában produkál­nak technikai tekintetben is oly mű­vészi metamorfózisokat, a­melyeknél az illúzió meg az optikai csalódás tö­­­­kéletes. Egy pár jelenetben ez sikerült nálunk is, ami a rendező Czakó ügyes­ségét dicséri, azonban a legtöbbnél nem. No de hát az egész heti előadás nettó jövedelme elég szép kriszkindli a színházi­ cassa számára, csak az az egyedüli kérdés, hogy föltétlen szük­­­­­éges volt-e bérletben is előadni Az ördög piruláit?— Szerepeltek Szilasy Juliska,­­ Bérczy, mókázott Heltai, Czakó — ki ezúttal elemében volt — meg a szét­darabolt, de a felsőbb régiók igaz örö­mére újból összeragasztott Nyitray, no meg vagy 50 darab kis­lány és fiú gyermek, kik csaptak oly éktelen lár­mát, hogy csak zengtek bele a tapétás falak, végül pediglen egy kis állatse­reglet is látható volt és mindez össze- s véve csak egy pár hatosért, mit az év utolsó napjaiban, ha máshova nem tudunk elkölteni, hát érdemesen kidob­hatunk ily pirulákra. (K. 5.) N­yilt­ tér. A hamis ezüst forint. Furcsa kis kalandom és szomorú napom volt nekem f. hó 24-én, vasárnap Kecskeméten. A »Mária városi állomásnál« egy forintossal akartam fizetni és kitűnt, hogy az az ezüstforint h­a­m­i­s p­é­n­z. Ekkor megfogott engemet egy rendőr és vitt gal­léromnál fogva be a Csősz rendőrbiztos úr magas színe elé. Hiába könyörögtem, hogy a forintot a postán kaptam, a lakásom itt és itt, a nevem ez és ez, adó­fizető polgár, nyílt üzlettel rendelkező ember vagyok, a város közepén lakom — nem használt semmit. Vittek, »befelé«! A rend­nek őre, engem nem ismert és vitt a nő­véremmel együtt, mint valami házásót, mint valami »Savanyú Józsit.« Azt kérde­zem a tekintetes főkapitány úrtól, hogy : annak a rendőrnek nem elég, ha én be­diktálom a nevemet? Nem ismeri az meg, hogy ki az inteligens ember és ki az Ölvödi Jóska ? Rettenetes szégyent és kárt vallot­tam én azzal, hogy akkor félnapot el­vesztettem a »latorkodással«! Kühlmayer Ferenc, kőfaragó. E rovatban közlöttekért nem vállal felelősséget a szerkesztő. Közönség köréből. Mikor Hajdú József tanár úr a „Füg­getlenség“ karácsonyi számában a hús drá­gasága ellen panaszkodik, azt írja, hogy: „A hús nálunk 1 korona 60 fillér körül áll akkor, mikor a mészárosok harmadrendű marhát vágnak és mikor a harmadrendű marhának Budapesten 60—80 korona métermázsája.“ — No már most, igy egészíti ki, az­az fe­jezi be czikkét a tanár úr: „Nem lehet szó nélkül tűrni, hogy kapzsiságból valaki roha­mosan gazdagodjék a közönség kifosz­tásával . . .“ Ugyan, ugyan, édes jó tanár úr! Ha már a hús drágaságáról, kap­zsiságról és kifosztásról, de még a rohamos gazdagodásról van szó, mutasson a tekintetes tanár úr itt Kecske­méten olyan mészárost, aki — nemhogy ro­hamosan gazdagodnék — csak a régi vagyonát meg tudta teher nélkül őrizni ? Mért nem mél­­tóztatn­a beszélni a marha drágaságáról ? Ki és melyik mészáros gazdagszik itt ?! Tönkrement mészárost, ráfizető mészárost, adóságban úszó mészárost, azt előbb találunk mint meggazdagodottat. Hol van hát a közönség ki­zsákmányolása, kifosztása és a rohamos meg­gazdagodás? . . Vagy irigyli a tanár úr ezt a sanyarú életünket is, nekünk, mészárosok­nak ? Ugyan tessék csak a diplomát letenni és idejönni közibünk , . majd meglátjuk, meg­él-e tekintetességed úgy, mint a diplomával ?! Próba nélkül, alapos ismeret nélkül, nem lehet és nem szabad folyton üldözni egy osztályt se ! Több mészáros. Bármely közérdekű dolognak szívesen adunk tért, de a felelőség a beküldőt illeti. A szerkesztőség. * HIJJEK. Boldog új esztendőt kívánunk igen tisztelt előfizetőinknek és munkatár­sainknak ! Eötvös Károly gyásza. Eötvös Károlyt, a kiváló írót és politikust, Nagykőrös város országgyűlési képviselőjét súlyos csapás érte. Neje, szül. Fromm Etelka hétfőn délelőtt hosszas szenvedés után 58 éves korában, házasságának 38-ik évében meghalt. A gyász­­szertartáson nagy és előkelő közönség jelent meg, a nagykőrösi választókerület részéről a függetlenségi és 48-as párt küldöttsége Szent­­pétery Károly vezetése mellett. A holtat be­­szentelés után a veszprémi családi sírboltban helyezték el örök nyugalomra.

Next