Országos Ellenőr, 1913 (12. évfolyam, 3-52. szám)

1913-01-18 / 3. szám

XII. évfolyam. Kecskemét, 1913. január 18. 3. szám. Országos Ellenőr Társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi lap. Megjelenik a „Politikai Ellenőr„-rel hetenként egyszer. Képviseli főkép Budapest és Szeged között Cegléd, Nagykőrös, Kecskemét és Félegyháza városok érdekeit. A „Politikai Ellenőr" és „Országos Ellenőr“ előfizetési ára együtt egész évre 10 korona, félévre 1 7, 5 korona. Egyes szám ára 20 fillér. ... ■ Szerkesztő és kiadó: SOMOGYI JÁNOS. Főmunkatársi Rávay Gyula és Dallos Kálmán. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Werbőczy­ utca 4. szám. Régi szám: Könyves­ utca 235. A törvényszéki palota mellett-Megrendelhető és számonként kapható a szerkesz­tőségben, továbbá­­Fekete Soma és Szél Nándor könyvkereskedő uraknál Kecskeméten. Szomorú farsang. — Levél a szerkesztőhöz. — Tisztelt Szerkesztő Ur! Mint a derült égből előcikázó villám, úgy hat rám egy-egy újsághír, mely arról szól, hogy tekintettel a közgazdasági helyzetre, ez idén itt, vagy ott nem fognak farsangolni. Nem fognak bálokat rendezni. Nem akarom elhinni, hogy a közgazdasági helyzet oly súlyos lenne, mely kötelezné, hogy az életnek minden öröméről lemondjunk. Nem akarom ezt elhinni, mert az élet napi jelenségei mást hirdetnek. Például Budapesten az orosz császári ballet valami tíz estén négy­szeresen felemelt helyárak­­mellett vendég­szerepeit és olyan érdeklődés volt, hogy napokkal előbb kellett jegyekről gondos­kodni annak, aki a borsos nézni valót látni akarta. Színházak, kabarék, állandóan zsúfolva vannak és ha Auffenberg lovag úr volna még most is a hadügyminiszter, félnünk kellene, hogy a sok mulató embert meglátja (a bakkarat asztalokat nem is véve számba) és menten az ármádiának kivasa­landó új-új milliócskákra gondol. Hogy nehéz viszonyok között élünk, ki tagadná azt ? De hogy minden farsangi mulatságtól el kellene tekinteni, azt tagadom. 1849-ben sokkal szomorúbb farsangja volt a magyarnak. Amikor a nemzet teste való­ban ezer sebből vérzett. Azért nem akadt olyan kishitű magyar, aki az ifjúságot Terpsicherétől el akarta volna tiltani. Akkor is botorság lett volna, most még inkább az. A mostani közgazdasági helyzet egyáltalá­ban nem igazolja az ilyen savanyú elhatá­rozást. Más okban kell keresnünk a farsangi kedv teljes megszűnését. És talán helyes nyomon vagyunk, amikor azt hisszük, hogy a farsangi mulat­ságok beszüntetését a társadalom fényűzése teremtette meg. Az az oktalan és nevetni való versengés, melyet a bálbamenők öltö­zékben és ékszerekben kifejtettek. Manap­ság már nem táncolni mennek az emberek a bálba, hanem a ruhájukat mutogatni és egymás epéjét fakasztani. Ez az oka, hogy a mi báljaink nem a pajzán kedv, a viga­­dás, az otthon hagyott gondok tanyája, hanem a szigorú és előkelő, kevésszavú kimértsége, fádság, blazirtság, elsavanyodott és titokban sóhajtozó embereké, kiknek a fényűzés itt kiterjesztett mérete gondot okoz. Hej! ami apáink nem így mulatoztak. Akkor még­ elég volt a perkál­inganó s az egész báli költség nem rúgott annyira, amennyibe ma a kozmetikus szerek kerül­nek. Úgy vélem, jó nyomon tartok, amikor azt hiszem, hogy ha ezeket a nem hálózunk jelige alatt megjelenő újsághíreket azok szellemi szülöttjének tartom, akik már meg­roskadoztak a fényűzés versenyében és a­mint a letört lovat törlik minden verseny­ről,­­ ő is letörve, kétségbeesve kiáltja a nem hálózunk jelszavát. De ezeknek mi viszont azt kiáltjuk fűtökbe: Budapesten van egy „Hólapda“ nevű társaság. Tagjai csupa jónevű emberek. Ez a társaság „vissza az egyszerűhöz“ el­vet írta zászlajára és csak látni kellene, hogy e varázsos elv következetes végrehaj­tása mellett milyen mesés mulatságokat rendez. A toalettek talán otthon készülnek, muszlin és kreppdesin helyett batu­szt és perkál, ezekért nem fáj senki feje, azért a jókedv immár száműzött gráciája mosolyog be az egyszerűség e reneszánszába .... Ne azt hirdessük tehát, hogy nem hálózunk, nincs jogunk az ifjúság örömeit elorozni és elfogyasztani, hanem hirdessük azt, hogy egyszerű ruhában, de apáink jó­kedvével megyünk farsangolni ebben a ne­hezebb esztendőben is. És az egyszerűség­nek ezt a Hólapdáját a mi városunkban is a társaság előkelőségének kell elkezdeni, mert csak így csinálhatunk az egyszerűség­nek divatot. Vajha némi foganatja lenne szerkesztő úr régi hívének, a kis bakfisnak. Hogy: a régi házunk most másnak tanyája, A széles világ lett kislánya hazája ! Hogy: kint a világban kevés a jó ember, Hogy: olyan az élet, mint haragos tenger: Nem találok sehol egy meleg szigetre, Nincs nekem otthonom, nincs aki szeretne ! És tovább beszélek, tovább panaszkodom. Vállára borulok, zokogva csókolom. Ő meg a hajamat sirva simogatja, Szegény, szegény asszony, halkan mondogatja. Grigássy Jánosné. HÍREK. Idegenben. Ha úgy álmaimban — anyámmal beszélek, Érzem közelgését szerető lelkének. Ezerszer megcsókol, hajam simogatja, „Édes kicsi lányom“ — csak azt mondogatja. És beszélek néki, — elpanasztok mindent, Hogy mi — minden történt, amióta elment. A segélyző bizottság munkája. Minden szombaton összeül a földrengéskárosultakat segélyző bizottság s egyremásra intézi el a segélykérvényeket, még­pedig a segélyké­rők teljes megelégedésére és a méltányos­ság elveit követve. Összesen már körülbe­lül ötszáz segélykérvényt intézett el az agilis tagokból álló segélyző­ bizottság, Pestvármegye székházának újjáépítése. Pestvármegye már régebb idő óta foglal­kozik azzal a tervvel, hogy a mostani régi székház helyébe új, modern, közigazgatási palotát építtesen. A már megállapított terv szerint a pestvidéki törvényszék, mely a megyeházával egy épületben van elhelyezve, kiköltözködne és a régi megyeház telkén építenék fel az új vármegyeháznak négy utcára nyíló hatalmas épületét. Az építési költséghez arányosan hozzájárulnak a vár­megyén kívül az egyes érdekelt minisz­tériumok is. Művészestély. A Kereskedő Ifjak Egye­sülete nagy művészestélyét folyó hó 25-én tartja meg. Az egyesületnek az estélyre si­került megnyerni a következő művészeket, illetve művésznőt, u. m. Rózsa S. Lajost, az Operaház kiváló tagját, Kuruc Jánost, ismert zeneköltőt, ki saját szerzeményű dalait fogja énekelni ; a helybeli színtársu­latból M. Turchánnyi Olgát, a kecskeméti közönség kedvenc primadonnáját, továbbá B. Kovács Andort, ki verseket fog szavalni. A részletes műsort lapunk legközelebbi számában fogjuk közölni. E fényesnek ígér­kező művészestélyre felhivjuk a közönség figyelmét. Mennyi az európai nagyhatalmak had­ereje? Mikor olyan puskaporos az egész kizárólag magyar gyár­t­m­á­n­y. b£ ¡U 'CSKO RAK ! POLLÁK NÁNDORNÁL Pártoljuk a m­agyar ipart. CIPŐK A LEGJOBBAK! Kecskemét és vidéke részére egyedüli raktár : Nagykőrösi­ utca 12. szám. : 7Q T3 Javítások saját m­ű­helyemben pontosan és lelkiismeretesen készíttetnek.

Next