Országos Ellenőr, 1922 (15. évfolyam, 1-15. szám)
1922-04-15 / 2. szám
2. oldal hát ott, azokon a pusztákon, helyeken, ahol egyáltalán nincs iskola?! Gyűlik-gyülemlik fel — az analfabéta anyag! Végül, a jajkiáltásunk során, a nagy reménytelenségek pusztaságán — egy oázisról is írunk most. Meg kell jegyeznünk egy szerény, dolgos és — mégis áldozatkész gazdának tényét Kecskeméten. Nem nagy eset, de becsülni való! A szarkási járásban szintén kevés az iskola. Prikkel János, fiatal, családos ember, aztán látva a helyzetet, de még, saját gyermekeinek sorsára is gondolt, hogy mi volna velük, ha nem a városban laknának és épp úgy ki lenne téve az iskolázatlanságnak az ő sarja, mint ott kint sok-sok érdemes családnak gyermeke? odaadta szépnagy tanyaépületét iskolai helyiségnek, minden díj nélkül. De nemcsak odaadta ingyen iskolának, hanem mikor dideregtek a tűzrevaló hiány miatt pár télen már a kis nebulók, meg is füttette az apró tudományok szent kis csarnokát ! Tanulhatnának tőle — a th. bizottsági tag urak. Valamint a soksok millió hadi vagyonnal rendelkező boldog „atyámfiai“. Eszükbe juthatna végre, hogy —„jobb későn, mint soha!“ De ki az ördögnek fekszik szivén Kecskeméten és egész Magyarországon — az iskolák ügye?! Ezért főz le aztán bennünket köröskörül — minden nagy és apró nemzeteknél — a Magyarországot eltemető világkultúra! Somogyi János. HÍREK. Politikai karcolat. Dobbal verebet fogni?! Még a közmondás is gúnyosan veszi. Ennek dacára megpróbálták némelyek, hogy elkövessék ezt a nagy bolondságot. Nem azokat értjük, akik komoly külső és belső politikai szándékok elérésére jónak látták megütni a nagy dobot. Hiszen, mi lett volna itt a magyar irredentából, ellenforradalomból és minden történelmi parancsból, ha ez a nagy dob föl nem reng?! A közmondás csak verébfogásról beszél és akkor valóban fölösleges, sőt káros dobot rengetni. Manapság jóformán csak a verébfogást intézhetjük szuverén nemzet módjára. Akkor ugyan kár nagy zajt csapni! Apró-cseprő ügyeknél egyenesen rontó hatása van a nagy fenekedésnek. Ezeket az ügyeket, melyek azonban egyetlen hatalmas eredményben kell, hogy összefussanak, a leghelyesebb békén elintézni. Majd aztán jöhet idő, hogy — kirobban a csend, a béke. A természetben is nyugalom előzi meg az igazán hatalmas viharokat. Tellik-e belőlük a nagy villámlásra és mennydörgésre, ha kisded égiháborúkat rendezünk unosuntalan ?! Most pedig ez a politikai divat. Ha divat. De majd elválik ez is, csakúgy mint a többi. Még ez a vigasztaló. Sovány vigasztalás ugyan, de a politikai frontok hinterlandja ennél többet is nyújt. A nem-politizáló ország ugyanis dolgozott és a munkának gyümölcsöket kell teremni. Most már aztán azon legyünk, hogy a gyümölcsöket magunk hasznosítsuk és ha idegenek akarják elkaparászni előlünk, akkor kiáltsuk el Petur bán szavait: „Üsd az orrát magyar, ki bántja a tiéd!“ Mai számunkból több kézirat és késszedés, — a politikai rovattal együtt — jövőre szorult. Kérjük munkatársaink szíves elnézését! Virágvasárnapján, a keresztény világ Húsvét előtti szent nagy ünnepén siettünk, igyekeztünk lapunk első számát, óriási elfoglaltságunk közepette kiadni. Fogadják most — mellékletként — mindazon előfizetők, hirdetők és érdeklődők, kikhez postára tenni előbb nem érkeztünk, olyan szeretettel, mint amilyen becsületes meggyőződéssel és vasakarattal vettük mi kezünkbe a tollat, hogy hazánk szent ügyét, a vérből, romokból való felemelkedésének nagy célját, ezzel is szolgáljuk, elősegítsük! Eljegyzés: Mócza Mariskát Kecskemét) eljegyezte Pomozi József hivatalnok (Kishegyes, Bács bodrogmegye.) Sikari Gábor kecskeméti földbirtokos egy zsák pattogatni való cukor kukoricát ajándékozott nagypéntekre a szegényeknek és azt a hét elején, a jótékonysági ügyekben fáradhatatlanul buzgólkodó Csorba gyógyszerésznek szolgáltatta át, idejében való kézhezadás és felhasználásvégett. „Életveszélyes épület.“ (Levél a Szerkesztőhöz.) T. Uram! Tabán utca 1. szám alatt (IV. tized), áll egy ház, az az, hogy — dehogy áll, inkább annak a belső fele: le van roskadva. És végzésileg (1591— 1922. sz.) parancsolt rá Tóth Istvánná tulajdonosra a Kecskemét városi hatóság már, éppen egy hónappal ezelőtt, hogy azt haladéktalanul emeltesse fel, mert az a szegény iparoscsalád, aki gyermekeivel együtt benne lakott és a lehülés miatt — csakhogy élve onnan kimenekülhetett, — majdnem az ég alatt tanyázik. T. i. egyik házról a másikra küldözik most a hajléktalant, mert egyáltalán nem adnak neki lakást. A lakáshivatalnál is csak elhessegetik őket, nemhogy sürgősen intézkednének az életveszélyes épületből utcára kerülő nép érdekében! Nagyon szépen kérem a Szerkesztőséget, mondaná meg, vagyis kérdezné meg illő tisztelettel, így nyilvánossan, hogy kit és mit terhel ilyenkor a felelősség a mulasztásért ? Mivel se a ledőlt házhoz csináltatás végett nem nyúlnak, se pedig az utcára kerülteknek lakást nem adnak?! Tisztelettel, azt a szerencsétlen családot figyelemmel kísérő Szomszéd.“* E sorok kiszedése után való percekben értesültünk arról, hogy az itt említett hajléktalan család részére a lakáshivatal elnöke a Vezsenyiféle üressé vált lakást, az e hó 13-án megtartott tárgyalás alkalmával kiutalta. Most már csak ettől a házigazdától függ, hogy egyezséget lehet-e vele kötni a lakás elfoglalására nézve? Szerkesztő. Politikám. A harc, a karddal való vérbemarkolás: már nem az én korom kenyere. Előbbi számunkban is említem. Azonban ... ha nem támadok ilyén fejjel, az aggság küszöbén álló szívvel, amikor hazám becsületéről, fajom megsértéséről, kijátszásáról lenne szó — szívesen venném még kezembe a soha, egy percre sem rozsdásodó kardomat! És- e tekintetben, az az,hogy: semmiféle tekintetben — ne sajnálja soha senki, ha nemes célok kiküzdéséért harcba sodródnám, az én öreg koponyám! Nemes, magyar célokért, becsületes múltam és tiszta, keresztény hitemért: éjjel-nappal, bátran halok meg! Hogy mindig így gondolkoztam... harminc éves hírlapírói múltam igazolja. A szerkesztő. ORSZÁGOS ELLENŐR E rovatban közlött cikkek, hírek sorozata térszűke miatt múlt számunkból kimaradt. Munkásosztály. Kecskeméti keresztény-szocialista párt szervezkedése igen szépen halad előre. Különösen a földmivesmunkások lépnek tömegesen a pártba, ahonnan nyomorúságos helyzetük javítását várják. Március 18-án Ágasegyházán, 26-án pedig Helvécián tartott a párt vezetősége gyűléseket s mindkét helyen szép számmal csatlakoztak a párthoz és vállalták a szervezés további munkáját. A párt kebelében nagyarányú mozgalom indult meg a földbirtokreform törvény alapján a földigénylők összeírása, valamint a földbérlő-szövetkezet megszervezése tárgyában. A párt helyisége Rákóczi-út 1. sz. (Városi bérház, cifra palota.) Ahol vasár- és ünnepnapokon d. e. 8—12-ig, d. u. 3—5-ig folynak a tagfelvételek és itt történik a földigénylők összeírása. Szövetkezeti közgyűlés. Folyó évi március hó 25-én tartotta a Keresztény Munkások Szövetkezete II-ik évi rendes közgyűlését. A Szövetkezet 1921-ik évben 7,934.483 korona 37 fillért forgalmazott az 1920. évi 1.935.235 korona 28 fillér forgalmával szemben. Egyedüli munkás-intézmény városunkban, mely mint mustármag, 130 taggal és 10,300 korona alaptőkével alakult meg 1920. április 18-án. S ma tagjainak száma közel van kétezerhez, alaptőkéje pedig a 200,000 koronát jóval meghaladja. Becsületes munkás emberek vezetése alatt a kicsiny palánta, amint azt a fentiekből láthatjuk, rövid idő leforgása alatt hatalmas, terebélyes fává nőtte ki magát, mely a kecskeméti keresztény munkások kölcsönös támogatása folytán jövőre is szép előnyöket biztosít. Tudomására hozzuk a kecskeméti lapelárusítóknak, hogy a kiadóhivatal elárusítási engedélyről idejében gondoskodott, csak fáradjanak ki (Jókai utca 42. belső udvar) a kiadóhivatal helyiségébe és ott lapunkból kellő mennyiséget minden időben vehetnek át. Félegyházi eset. (Kegyúri jog megsértése a templomban.) A „Csonka Magyarország“ című félegyházi laptársunk írása nyomán adunk hírt arról, hogy a Károly királyért való gyászmise alkalmából dr. Endre Zsigmond, a kiskunfélegyházi járás főszolgabirája a város kegyúri jogát azzal megsértette, hogy dr. Holló Béla polgármester helyét foglalta el a templomban, mire a polgármester a nyilvános botrány elkerülése végett — a gyászünnepély dacára, kénytelen volt eltávozni a templomból. Cegléden nevezetes úrnő halt meg most április 5-én, amenynyiben id. Füle János nagybirtokos, városi képviselőnek neje, Dávid Zsuzsánna asszony, 75 éves korában és házasságuk 57-ik évében elhunyt. A boldogultnak olyan nagykiterjedésű családja volt, hogy csak magán a gyászjelentésen 39 gyászoló fél van feltüntetve. Fiúk, menyek s viszont ezek gyermekei, menyei, vők és olyan számos unokadédunoka sereg, hogy valóban a ritkaságok közzé tartozik. S még ehhez azt is hozzátehetjük, hogy a régi nemes családok egyik érdemes, dolgos, igyekvő és szerző tagja az említett gyászoló család, ahonnan most a felejthetetlen feleség, édesanya és nagymama kihalt! Nagykőrös város új polgármesterének hivatalos beigtatása legnagyobb ünnepségek keretébe folyt le az elmúlt szombat délelőttén. Mikor Faragó József kir. tanesős polgármester letette a szakítós esküt, elsősorban is az alispánnak, majd a közgyűlésnek mondott hálás köszönetet. Üdvözölte főispánt és gróf Ráday Gedeon vő belügyminisztert. Délután egy órakor 200 terítékü diszebéd volt, aho számos köszöntő hangzott el , lelkes kitüntetésben részesült minden vonalon az új polgármester. 2. szám. A kiadóhivatal szava, mi Lapunk nem új lap, mint a sokan hiszik és megjegyezik, hogy már megint új lap!“ Két lapt alapított szerkesztőnk 30 év alá Kecskeméten és pedig a „Pest megyei Hírlap“ című lapot 1892-ben amit nyolc évi szerkesztés után kecskemétiFüggetlenségi Párt vásárolt meg tőle Szappanos Istvá illusztris függetlenségi, — későb ugyanilyen pártbeli országos képviselő vezérkedésével. Huszonöt évvel ezelőtt pedig, Bartók Lajo volt kecskeméti képviselő, nagyszerű írónak segítségével Budapesten az „Országos Ellenőrt.“ A háború miatt azonban, tizennégy évfolyama és minden erőssége, eltejedtsége dacára — 1914. augusztusában be kellett szüntetni. Igen minden erőssége dacára! Hiszen lap már akkor olyan nívót ért , amilyent vidéken kevés heti újság Aktív munkatársai voltak: dr. Szethy Zoltán, Révay Gyula, Réve Béla (a háborúban elesett), dr. Baut Sándor, László Imre (a háborúba elesett), dr. Váry István, Gollei Miksa, Dallos Kálmán, Fritz Imre Miklós. Külső munkatársunk: Barte Lajos, Werner László, Kecskemé Vilmos, dr. Láday István és még többen. De a háború kitörése után, százával, ezrével vitték el az emberek, és közöttük olvasóink, előfizetők és hirdetőink seregét. Egy-két hónap alatt azt vettük észre, hog száz és ezer ajtó zárult, csukódó be az üzletek, boltok sorain, központokon. Családoknál pedig csak a siró-zokogó asszonyok a gyermekeket, testvéreket találtunk dolgozó gazda, munkás iparos fürge üzletemberek helyett ... A egész élénk világ: egy stralon völgye lett! így zárult be a vidék (számonként 20 filléres) drága de újság s igy maradt még életbe egy-két napi (2—4 filléres) könnyűrepülő lap. Később — ezekre „gondja volt“ a bolsevizmusnak Lapunk szükségességének és létjogosultságának indokolása. Az „Országos Ellenőr“, valamit azelőtti,vállalatunk (Pestmegyei Hirlap) főként azon házaknál, családóknál és üzletembereknél, de harminc esztendőn át elhelyezvi akik egész héten a tanyán, székben és külső iparokban való nag elfoglaltságuk miatt, nem juthatak laphoz, vagy egyáltalán nem vehettek kézhez napi ujságok. Ezek aztán megtalálták a szonbaton megjelenő Országos Ellenében röviden, dióhéjba szorítva úgy a társadalmi eseményeket, mit a politikát. Ma is úgy lesz, egész hét történetét: meglátják, nézik és könnyen átfutják rossz sen 6 koronáért, így azután, ki szomjuk s minden kultur-igényük van elégítve szépen, szerényen , kevés áldozattal. Ezért kell szükséges a földes gazdák, szőlőgazdák és külső munkával elfogta emberek kezébe: egy becsületes, igaságos, magyar és keresztény hetilap