Pestmegyei Hirlap, 1894 (7. évfolyam, 1-67. szám)

1894-01-01 / 1. szám

2. tapsáért tesz, eléggé föltalálja dicsőségét és örömét; azon boldogító öntudatban pedig, hogy Isten akaratát t­el­jesité, s a legnemesebb jutal­mat is — az Úr szavai szerint — a rozsda és a moly meg nem emészt s a tolvajok el nem lopnak. Midőn tehát alább elsorolandó nélá­ny szép s utánzásra méltó tényt, melyek oly ked­vesen hatottak szívemre, az olvasóközönség előtt felemlíteni magamat elhatározom, azt nem azért teszem, mintha talán az illetőket magasztalni akarnám , mert az által inkább csak szerénységüket sérteném, hanem azért jól esik lelkemnek, ha szép, nemes let­teket sokakkal tudathatom, remélvén az által sokaknak hasonló örömet szerezhetni. Azonban ne gondold kedves olvasó, hogy talán valami nagyszerű dolgokról értesitende­­lek! Kicsinyek lesz azok, de szépek, és ha apa vagy anya vagy, úgy rád nézve érdekesek is, s ha kebeledben a felebaráti igaz szeretet ho­nol, talán örvendetesek is. A fent megnevezett egylet igazgatósági gyűlése december 16-án tartatván meg, 8 sze­gény gyermek vétetett föl az egyesület pártfo­gásába. December 24-én 1/2 11—12 óráig tartott az öltöztetés. Az öröm, melyet e ruhátlan sze­gény gyermekek ezen öltöztetés alkalmával él­veztek, s midőn rongyaikat uj ruhával fel­váltva egymásután kézcsókolásra siettek , mindnyájunk szemeiből örömkönyeket csalt. A vett ruhák az egyesületnek csak 30 írtba kerültek. Íme mily csekélységgel lehet ily nagyszerű segedelmet eszközölni, pedig a költség nem kímel­etett, mert az egyletnek még 50 írt maradt a tárcájában a jövőbeni szük­ségletre. Valóban az egylet ilyetén működése ter­mészeténél fogva fölkelti az emberek szívében a kegyesség indulatát, de a mellett kifejti az iskoláztatás iránti érdekeltséget is. Itt az első példa: ezen egyesület napról-napra növekszik nemcsak a nagykőrösi köznép közt, hanem több érdemes urnák, különösen pedig tekinte­tes Somogyi György urnák kegyes részvéte ál­tal, ki magát egész úri családjával az egyletbe beíratta, és azt tetemes segedelmek által állan­dóan biztosította. Kacér József, egyl. titkár. Irodalom. Karácsonyi album. Valsóággal irodalmi esemény számába megy az a nagy és felette gazdag album, melynek tervezetét most kapjuk. A Magyar Hírlap (József-körút 47) adja ki ezt a párját ritkító gazdasággal kiállított albu­mot, még­pedig egészen ingyen előfizetőinek Barna Tibor utasíttatik, hogy délután 4 órakor lakásomon megjelenvén, mindezeket élőszóval is ismételje. Na és aztán ? Óh Margit! Óh atyám! mert hát Margit az én aranyos kis feleségem, én pedig minisz­teri titkár, s Európa legboldogabb embere let­tem ! Oh! boldog Tibor! De önök most jogosan megkérdezhetik, hogy én ki oly boldog férj vagyok, mit keresek egye­dül itt önök között? Nema tánc csábjai, nem is szívem ellenirányú lüktetése, nem a do­hány felszálló gőzének élvezése, nem az édes baráti viszontlátás után való vágy hozott en­gem ide, oh! nem! egészen más — a félté­kenység! Mert hát oh! borzasztó való: e tola­kodó kis despota belopódzott az én kis Mar­gitkám szivecskéjébe, a legbolondabb meséket beszéli el ott neki, s ő hisz, kételkedni kezd bennem, szavaimban. Képzeljék csak ! Mert a múltkor egy papájára várakozó hölgyet én az előszoba helyett szobámba vezettem, egész hé­ten duzzogott, szemrehányást tett nekem. És oh ! szégyen ma jutott tudomásomra, hogy szol­gámnak kiadta a rendeletet, hogy fiatal höl­gyeket papájához ne az én szobámon, hanem egy folyosóra nyitó ajtón vezessen be. Na hát ez borzasztó !! Én tehát e tolakodó kis érzelmet kiűzöm közülünk s ezért jöttem ide. Reggel elhatároz­tuk, hogy ma az opera­bálba megyünk el. És­e Az albu­m nagyobb dolgozatai közül kiemel­jük ezeket: A regénypályázat. Öt neves regény­­írónkról öt regényvázlat. Az olvasók szavazás­sal döntik el, melyik ezek között a legjobb. A legtöbb szavazatot nyert regényvázlat szer­zője dolgozatából nagyszabású regényt ír a Magyar Hírlap számára, a­mely annak közlé­sét a jövő év elején kezdi meg. Nagyobb el­beszélések: »A boldogasszony dervise« Tóth Bélától. Ezenkívül: Pekár Gyulától, Vértesi Arnokltól stb. A szerelem művészete. Ovidius »Ars Amandi«-ja modern köntösben. Jelenetek: Egy budapesti úr huszonnégy órája. Irta: Amb­rus Zoltán. A pályanyertes elbeszélés. Dombay Hugónak a Magyar Hírlap pályázatán ötven aranyat nyert »Mária« című költői elbeszélése. Székely Huszár rendes évi revueje, versekben. A test ápolása. Nyolc interview, nyolc előkelő magyar szakértővel, arról a tárgyról, hogy mi­képen ápolja testét a modern ember. Száz mai magyar színésznő. Spanyol kalandok. Pe­kár Gyula spanyolországi utjából. — Bikavia­dal. A magyar nemzet statisztikája képekben. 1893. kuplékban, hangjegyekkel. Magyar kar­­rikaturisták. Ismeretlen és ismerős rajzolóktól. Tudományos vacsora. Fizikai kísérletek házi eszközökkel, képekkel. Autogramok. Jókai kéz­irata a »Magyar Hírlap« olvasóihoz. Petőfi egy kiadatlan levele stb. Apró novellák. Ver­sek. (Eredetiek és fordítottak.) Közleményekkel járultak a nagy albumhoz: Ambrus Zoltán, Be­nedek Elek, Békefi Antal, Bródy Sándor, Bó­kai dr. tanár, Breitenfeld dr., Csapodi dr., Dom­bay Hugó, Endrődi Sándor, Fenyő Sándor, Gárdonyi Géza, György Endre, György Lajos, Hentaller Lajos, Heltai Jenő, Ignotusz, Iszlai dr. tanár, Karcag Vilmos, Kiss József, Kürthy Emil, Kovásznai André, Lövik Károly, Márkus Miksa, Maurer Rezső, Radó Antal, Schwimmer dr. tanár, Szépfaludi D. Ferenc, Szemere At­tila, Szomory Dezső, Tóth Béla, Tutsck Anna, Varsányi Gyula, Vértessi Arnold, Zempléni Ár­pád stb. — A színes borítékba kötött nagy kvart­ alakú diszmó, hetvenkét oldal. A közle­ményeket csaknem félszáz kép, illusztráció és színes vignetta magyarázza és tarkítja. Ezen­kívül több önálló­ képet és karrikatúrát foglal magában az album, melynek művészeti részét szolgáltatták: Horli Pál, Zala György, Márk Lajos, Mannheimer Gusztáv, Linek Lajos, Som­­sich József gr., Gárdonyi Géza, Jászai József, Ipoly Sándor, Stettka Gyula, Vágó Pál, Újvári Ignác stb. A Magyar Hírlap újesztendőre iro­dalmunk fejedelmének, Jókainak jubileuma al­kalmából ünnepi kötet ad közre, melyet szin­tén ingyenesen küld meg előfizetőinek. A kö­tet legfőbb tartalma: Jókai tiz leghíresebb re­gényének tíz új elbeszélésbe való foglalása, melyet legjobb novellistáink írtak. Mindegyik elbeszélés külön-külön szempontból világítja meg az illettő regényt, melynek meséjét adja: A tiz elbeszélés tárgya: Kárpáthi Zoltán. Egy haza érve,­­ már felöltözve várt. Oh! bel aranyos volt! De én uralkodtam gyöngeségemen s ko­molyan elébe lépve kijelentettem, hogy a férfi kötelességnél hatalmasabbak vannak, ugyanis a lovagiasság kötelességei, ez hiv engem ma a jogászok báljába, s igy kedvesem legyen szi­ves levetkőzni, nekem megbocsájtani s ez egyszer itthon maradni. Hogy mit csinált ? Összeráncolta szemöldökét, kis orrocskáját felhúzta, kis kacsácskáit ökölre szorította, de né­hány csók, szem orr és kéz megint normális helyzetébe tér vissza s az én kis duzzogó haragosom egy eszme által megkapatva ott­hon maradt. Ám én felismertem ez eszmét! (Suttogva.) Elhatározta magában, hogy követni fog s kilesi lovagias ügyeimet. (Ismét hangosan.) Nem hiszik ? No majd meg fogják látni. (Óráját előveszi és rátekint.) Íme tíz perc óta beszélek már . (felkel.) Ezalatt az én kis Margitom leküldte a cselédet, az egy bérkocsit hozott, ő beleült a bérkocsiba, sőt az én kis Margitkám a vigadó lépcsőjénél, már a tánc­terem ajtajánál, — azaz (ajtóhoz siet és kinéz, aztán visszajön) már itt van. (Hirtelen leül a pamlagra és suttogva, könyörgő hangon beszél. Oh én mindent kifecsegtem önöknek, de ugy­e nem árulnak el, az Istenre kérem ne áruljanak el. (Vége köv.) magyar nábob. Fekete gyémántok. Erdély arany­kora. Egy az Isten. Az arany­ ember. A kő­szívű ember fiai. Az uj földes ur. Szegény gaz­dagok. A jövő század regénye. Előszót Bródy Sándor írt az ünnepi kötethez, mely január hó első napjaiban már az előfizetők kezében lesz Az Athenaeum Képes Irodalomtörténe­téből (szerk. Beöthy Zsolt) megjelent a 14-ik füzet. Nagyobb részét Radics Ferenc, a válla­lat segédszerkesztőjének tanulmánya foglalja el A kurucvilág költészetéről.­­ A­ füzet máso­dik közleménye szintén e korra vonatkozik: Angyal Dávid, a Thököly életrajzá­nak jeles szerzője, kezdi meg benne Történetirodalmunk ismertetését a XVII. század elején. A füzetet ezúttal is számos érdekes illusztráció díszíti. A tartalom és díszes kiállítás tekintetében egy­­kép kitűnő vállalat kéthetes füzetekben jelenik meg s füzetenkint 40 krért minden hazai könykereskedésben vagy közvetlenül a kiadó­­hivatalban (Bpest, IV. Ferenciek­ tere 3. sz.) megrendelhető. Gyermekek Újsága. Ismét megemlékezünk Pósa bácsinak a kis újságjáról, Az én Ujsá­­gom­ról. Kénytelenek vagyunk vele, mert az aranyos, minden ízben magyar szellemű ked­ves kis képes újság szinte kihívja maga irán­­a figyelmet. Csupa mese, vers, kép, csupa ara­­nyos tollal megirt apróság ez a kis újság, a gyermekek szive-lelke gyönyörködtetésére. — És van-e ennél kedvesebb karácsonyi, újévi ajándék? Összetörik a legdrágább játék, meg­unja azt, ha még olyan szép is, de az ő ké­pes újságát nem fogja megunni sohasem, a­míg gyermek marad. Türelmetlenül, szeretettel várja azt minden vasárnap, hisz ez az ő leg­kedvesebb barátja. — Mesél neki, regél neki, oktatja, mulattatja őt. Megtanítja őt magyarul gondolkodni, megtanulja őt hazaszeretetre. Az én Újságom ára negyedévre t­art, s ezért a kis összegért tizennégyszer köszönt be a gyer­mekekhez, tizennégyszer okoz nekik örömet. Ez a legbecsesebb és a legszívesebben látott, de egyszersmind a legolcsóbb újévi ajándék. A Magyarország első számainak gazdag választékos tartalma nemcsak a lap értékének, politikai pártállásának körvonalait tünteti fel, hanem a hírlapirodalomnak magas intelligen­ciájával arról győzött meg bennünket, hogy a Magyarország esti megjelenésével, a közleke­dések, érintkezések közvetlenségét bámulatos előnynyel képes értékesíteni. — Táviró-, tele­­fon-összeköt­tetései, melyek — értesülésünk szerint — szerkesztőségének helyiségeibe fut­nak egybe, arra képesek­ e lapvállalatot, hogy mi, a vidék közönsége — a kezdet nehézsége­inek dacára alig néhány óra alatt a világ ese­ményeiről s az ország különböző vidékeiről kimerítő és megbízható tudósításokat nyerünk . A Magyarország este 7—11 óra között készül, s az útirányok szerint a leggyorsabb vonatokkal fokozatosan nyer továbbítást úgy, hogy például Brassóban, tehát az ország legtávolibb vidékén is két órakor már a kézbe, besllő kezében van. Míg a többi, úgynevezett reggeli lapok Vácra reggel fél kilenckor, Brassóba pedig csak este nyolckor érkeznek s miután éjnek idején nem kézbesíthetők így Brassóval egyetemben az ország hasontávol­­ságban lakó községe másnap reggel kapja a reggeli lapokat ellenben a Magyarországot 18 órával előbb már olvashatja. Ez a haladás meglepő, korszakot alkotó hazánk kultur fejlődésének történetében. Ez alapán meg vagyunk győződve, hogy ezen új lapvállalatot, a­mely gyors tudósításának szervezése, fejlesztése óriási áldozatot igényel megérdemlőt méltó támogatásban részesíti a vidék közönsége, m­elynek érdekeit a Magyar­­ország a legméltóbban szolgálja. Az otthon és a nagy­világ. A tizenki­lencedik század végének embere már nem is tartja kényelmesnek otthonát, ha nincs meg benne a nagyvilágnak mindennapi kivonata: az újság. A nagyvilágnak és otthonnak nagy kibékítő munkájában nevezetes és érdekes lé­péssel ment előre a Pesti Napló, mely most külön mellékletet, egy egész újságot szánt az otthon speciális érdekeinek. Ennek a mellék­letnek Tűzhely körül a címe. Iránycikkeken kívül a szezon, a divat, a konyha, a szalon, a házi kertészet,a kézimunka körében fölmerült legújabb eseményekről és irányzatokról ad hírt. Nagy irodalmi és pedagógiai értéke van annal a PESTMEGYEI HÍRLAP 1. szám.

Next