Pestmegyei Hirlap, 1895 (8. évfolyam, 1-51. szám)

1895-01-06 / 1. szám

1. szám. PESTMEGYEI HÍRLAP kezéhez kerített egy aláirt fizető bárcát s azt 12 darab lúd árával, 28 frt 20 krral kilökvén, Hollósi Mihály cimborájával együtt a kereskedőt felkereste s ott a soha el nem adott ludak árát fel is vették. A kereskedő azonban gyanút fogott s a jómadarakat a rendőrséggel elfogatta, a­kik a csalást be is ismerték. — Új bérkocsi. Gál Mór új bérkocsit állított a kecskeméti közönség szolgálatára, a­mint az mai számunk hirdetései között is ol­vasható. Ajánljuk a közönség figyelmébe! — Talált pénz. F. hó 3-án a kecske­méti halasi­ kapuban Lesi László 13 éves fiú egy ezüst forintost talált, a­melyet a sarkon álló rendőr elvett tőle s bevitte a rendőrka­pitánysághoz. Tessék jelentkezni annak az állítólag vén leánynak, a­ki elvesztette: Vá­­gó kapitány úr kellő igazolás után átadhatja neki! — Nem hiszszük, hogy ha egy üzlet ele­je el van lepve ácsorgókkal, miszerint ez az állapot a szomszéd üzletek forgalmát ne aka­dályozná. Hisz így a nép szívesebben benyit és elmegy oda, a­hol megtalálja az odaju­­táshoz a maga kényelmét. Panasz érkezett hozzánk a Rothfeld koporsó-raktár szomszéd boltosaitól, hogy a koporsó­intézet előtti si­­rató­ csődület akadályozza nekik az üzlet for­galmát. E bajt a főkapitány úrnál orvosol­hatják az illető kereskedők! — Panasz a csúszós járdák miatt­ Több panasz érkezett szerkesztőségünkbe, hogy a járdákat nem tisztíttatják meg a ház­tulajdonosok a csúszós hótól, pedig erre leg­újabban dobszó melletti parancs is kötelezi őket. Ajánljuk ezt a rendőrség figyelmébe. A­kik pedig — ketten is — a tiszti főorvos úrra is panaszkodtak e miatt, azoknak meg­írhatjuk, hogy utána járván a dolognak, már f. hó 4-én le lett söpörve a főorvos úr háza előtt az asztalt. — A legszebb ajándékok. A vidéki kö­zönség, mely mostanában tömegesen rándul fel Budapestre, hogy karácsonyra és újévre bevásárlásokat tegyen, a különböző csábító hirdetési ajánlatok között alig tud választani, alig tudja magát elszánni rá, hogy mit ve­gyen övéinek. A kirakatokban szebbnél szebb tárgyak láthatók, de talán valamennyi között legszebbek a Sternberg Armin és Testvé­­re-féle Kerepesi-úti hangszeripar-telep kira­katában láthatók. Egy egész házat foglal e­l nagy vállalat, dúsan felhalmozva úgy a földszinten mint az emeleten a legkülönfélébb zenekarbeli s műkedvelői hangszerek az ösz­­szes réz és fa, fúvó, verő és vonó hangsze­reken kívül zseniális combinatiójú dísz és játékhangszerek, harmonikák és harmoniu­­mok, mechanikai zenélő művek, magától játszó zeneeszközök, melyeken egész operákat lehet lejátszani, zenélő madarak, melyek a legszebb dalokat fütyülik stb. stb. egyik leg­szebb s legérdekesebb tárgya az egész ipar­telepnek egy nickelből készült karácsonyfa­állvány, mely ünnepélyes zenekiséret mellett lassú ütemben forgatja a karácsonyfát. Ára 25—32 frt. Ennél szebb karácsonyi ajándék alig képzelhető. Az üzlet maga valóságos lát­ványosságot képez, melyet a közönség cso­portokban néz s különösen este kelt feltűnést, midőn az egész ipartelep villamos fényárban úszik, megvilágítva az egész térséget. Ez a kereskedés a fővárosban annyira népszerű és kedvelt, hogy mostanában mindig zsúfolva van, a személyzet alig győzi kiszolgálni a közönséget. — »Kezes, fizess!« Ez a nóta. Még­pedig régi. Nem valami vigasztaló dolog ugyan másokra szorulni és jótállásra kérni ember­társainkat, de mégis, ez olyan, hogy sok eset­ben ki nem kerülhető. Gyakorolják ezt na­­gyobbnál nagyobb urak és szegény­eb­bnél­ sze­­gényebb emberek. Gyakran, a­ki nem tenne jót, és nem is tesz, másokkal, az is suty­­tyomban nagyobb és erősebb emberrel támo­­gattatja magát. Ha aztán ő hozzá kopogtat a gyöngébb és szegényebb ... azt kipiszkolja! Mai nap már kicsiben is olyan az ember, mint egy-egy nemzet nagyban, t. i. társulva, szövet­kezve erős, és egymás oltalmában gyarap­szik. Annál rosszabb beosztásúak és galád lelküek aztán az olyanok, a­kik embertársa­ikat a jótállásnál, vagy megemberelésnél: becsapják, megcsalják. A napokban történt Kecskeméten, hogy talicskás Pap Ferencért 350 frtot kifizetett egy iparos. Ez a becsüle­tes, de a gazdaghoz képest — igen szegény iparos, családos ember, jót tett Pappal, egy jómódú család gyermekével. A jó család gyer­meke aztán könnyen gondolkozott és a sze­gény iparos, a­ki nem más, mint Zsigmond kalapos, az iparosok közt tisztelt és becsült fiatal ember,­­ neki lett szorítva a bajnak. Váltó volt. Óvás lett és kezes, fizess. Fize­tett aztán. Fizetett másért, jótállásért. Fize­tett, mert ha nem fizet, az utolsó tollszálát is dobraütik — másért! Másért; olyanért, a­kinek az apja egyik mellénye zsebéből is ki bírta volna azt az összeget fizetni, a­mi neki örök bajt és életén keresztül nyúló boldogta­lanságot szerzett ! Az apa elnézte más tüzet, a­mit saját édes fia gyújtott. Hajh pedig en­nek a Papnak másik fia is van, a­ki dupla pap, és mint kálvinista, magyarul prédikálja a szent szószékben, hogy: »Az apa és fiú egy test, egy lélek — mégha egyik rossz is! Hisz mi volna az élet, ha minden e kerek világon szánk és nyelvünk ize szerint történ­nék! Sulylyal teljes az élet! és szorítsd keb­ledre enyéredet, mert a tiéd az láncokon is­­« Különben olyan pap is van, ha még egyszer Pap is, hogy vizet prédikál, de maga — bort iszik! — Öngyilkos hajadon. Azazhogy nem volt hajadon, mert már a szive alatt hordta a tilos szerelem gyümölcsét s ennek okáért keseredett el annyira, hogy nagymennyiségű kékkövet oldott fel csencben s azt megitta. És ma élethalál közt lebeg a városi kórház­ban, hová mikor a rendőrség aléltan kiszál­lította Szilveszter­ estéjén, még csak egy pok­róc sem volt a hivatalbeli kocsin, a­mivel betakarták volna s ugy adtak a testét befedni meleg ruhát a könyörülő emberek. Hívják pedig az öngyilkos hajadont Józsa Marinak. Nyílt-tér.*) 34-99 ---------sz. Ftő 1894 . Felsége a király nevében! A kecskeméti kir. járásbíróság, mint büntető bíróság becsületsértés vétségével vádolt K. Szabó János és társai elleni bün­tető ügyben a mai alulírott napon követke­zőleg ítélt: K. Szabó János 67 éves ref. földmives, nős, gyermektelen, irni-olvasni nem tud, vagyonos, büntetlen előéletű vádlott az Almási András *)E rovatban közlettekért nem felelős — a szerk.­­ ellen elkövetett s a btkv. 261. §-ában meg­határozott becsületsértés vétségében bűnös­nek mondatik ki s ezért a btkv. hivatkozott 261. §-a alapján, az 1892. évi 27­­. ez. 3-ik §-ában meghatározott célokra fordítandó, 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fize­tendő, behajtatlanság esetén pedig a btkv. 53-ának rendelkezéséhez képest egy napi fogházra átváltoztatandó 10 frt. pénzbünte­tésre ítéltetik. Köteles továbbá vádlott az eljá­rási szabályok 82. §-ának megfelelőleg az államkincstár részére a felmerülhető rabtar­tási költségeket,­­ továbbá Almási András részére 13 frt. költséget 15 nap alatt végre­hajtás terhe mellett megfizetni. Loboda Mária 29 éves róm. kath., K. Szabó János ágyasa, földmives, vádlott az Almási Mihály sérelmére elkövetni állított, a btk. 261 §-ába ütköző becsületsértés vétsé­gének vádja és jogkövetkezményeinek terhe alól felmentetik. K. Szabó János és Almási Mihály vád­lottak pedig az egymás irányában elköve­tett, a btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek mondatnak ki, azonban a btk. 275. §-a alapján a büntetés alól mind­ketten felmentetnek. Ezen ítélet jogerőre emelkedése után indokaival együtt K. Szabó János vádlott költségére a »Pestmegyei Hírlap» című helyi lapban közzététetni rendeltetik. Indokok: K. Szabó János vádlott tagadásával szem­ben a hit alatt kihallgatott ifj. Turányi János, Kankasz János és ifj. Gugolák József tanuk vallomásával igazolást nyert az, hogy K. Szabó János f. 1894. évi szept. hó 29-én Almási András és Almási Mihályijal szem­ben meggyalázó kifejezéseket használt. De ifj. Turányi János és ifj. Gugolák József tanuk vallomásával igazolást nyert az is, hogy Almási Mihály ugyanazon alkalommal K. Szabó Jánost meggyalázó kifejezésekkel illette. Mindezeknél fogva K. Szabó Jánost az Almási András sérelmébe elkövetett becsület­­sértés vétségében bűnösnek kimondani s figye­lembe véve büntetlen előéletét, mint enyhítő körülményt, az ítélet rendelkező részében érintett büntetéssel sújtani kellett. Bűnösöknek voltak kimondandók továb­bá K. Szabó János és Almási Mihály vádlot­tak is, az egymás irányában elkövetett be­csületsértés vétségében, de minthogy a köl­csönös becsületsértés nyomban viszonoztatott, a hivatkozott szakasz alapján a büntetés alól mindketten felmentettek. Ellenben Loboda Mária vádlott, az Al­mási Mihály sérelmére elkövetni állított be­­csülettsértés vétségének vádja alól felmen­tendő volt, mivel a Loboda Mária által hasz­nált kifejezés a becsületsértés vétségének tényálladékát nem állapítja meg. A lapbani közzététel megrendelése a btk. 277 §-án alapszik. Ezen ítélet Almási András, Almási Mi­hály, K. Szabó János és Loboda Mária előtt nyomban élőszóval kihirdettetvén, abban mindnyájan megnyugodtak. Kecskemét, 1894. deczember hó 15-én. (P. H.) Szabó László, kir. albiró. Szerkesztő és kiadó : SOMOGYI JÁNOS. Főmunkatárs: HONTHY ISTVÁN.­ ­

Next