Pestmegyei Hirlap, 1895 (8. évfolyam, 1-51. szám)
1895-01-06 / 1. szám
1. szám. PESTMEGYEI HÍRLAP kezéhez kerített egy aláirt fizető bárcát s azt 12 darab lúd árával, 28 frt 20 krral kilökvén, Hollósi Mihály cimborájával együtt a kereskedőt felkereste s ott a soha el nem adott ludak árát fel is vették. A kereskedő azonban gyanút fogott s a jómadarakat a rendőrséggel elfogatta, akik a csalást be is ismerték. — Új bérkocsi. Gál Mór új bérkocsit állított a kecskeméti közönség szolgálatára, amint az mai számunk hirdetései között is olvasható. Ajánljuk a közönség figyelmébe! — Talált pénz. F. hó 3-án a kecskeméti halasi kapuban Lesi László 13 éves fiú egy ezüst forintost talált, amelyet a sarkon álló rendőr elvett tőle s bevitte a rendőrkapitánysághoz. Tessék jelentkezni annak az állítólag vén leánynak, aki elvesztette: Vágó kapitány úr kellő igazolás után átadhatja neki! — Nem hiszszük, hogy ha egy üzlet eleje el van lepve ácsorgókkal, miszerint ez az állapot a szomszéd üzletek forgalmát ne akadályozná. Hisz így a nép szívesebben benyit és elmegy oda, ahol megtalálja az odajutáshoz a maga kényelmét. Panasz érkezett hozzánk a Rothfeld koporsó-raktár szomszéd boltosaitól, hogy a koporsóintézet előtti sirató csődület akadályozza nekik az üzlet forgalmát. E bajt a főkapitány úrnál orvosolhatják az illető kereskedők! — Panasz a csúszós járdák miatt Több panasz érkezett szerkesztőségünkbe, hogy a járdákat nem tisztíttatják meg a háztulajdonosok a csúszós hótól, pedig erre legújabban dobszó melletti parancs is kötelezi őket. Ajánljuk ezt a rendőrség figyelmébe. Akik pedig — ketten is — a tiszti főorvos úrra is panaszkodtak e miatt, azoknak megírhatjuk, hogy utána járván a dolognak, már f. hó 4-én le lett söpörve a főorvos úr háza előtt az asztalt. — A legszebb ajándékok. A vidéki közönség, mely mostanában tömegesen rándul fel Budapestre, hogy karácsonyra és újévre bevásárlásokat tegyen, a különböző csábító hirdetési ajánlatok között alig tud választani, alig tudja magát elszánni rá, hogy mit vegyen övéinek. A kirakatokban szebbnél szebb tárgyak láthatók, de talán valamennyi között legszebbek a Sternberg Armin és Testvére-féle Kerepesi-úti hangszeripar-telep kirakatában láthatók. Egy egész házat foglal el nagy vállalat, dúsan felhalmozva úgy a földszinten mint az emeleten a legkülönfélébb zenekarbeli s műkedvelői hangszerek az öszszes réz és fa, fúvó, verő és vonó hangszereken kívül zseniális combinatiójú dísz és játékhangszerek, harmonikák és harmoniumok, mechanikai zenélő művek, magától játszó zeneeszközök, melyeken egész operákat lehet lejátszani, zenélő madarak, melyek a legszebb dalokat fütyülik stb. stb. egyik legszebb s legérdekesebb tárgya az egész ipartelepnek egy nickelből készült karácsonyfaállvány, mely ünnepélyes zenekiséret mellett lassú ütemben forgatja a karácsonyfát. Ára 25—32 frt. Ennél szebb karácsonyi ajándék alig képzelhető. Az üzlet maga valóságos látványosságot képez, melyet a közönség csoportokban néz s különösen este kelt feltűnést, midőn az egész ipartelep villamos fényárban úszik, megvilágítva az egész térséget. Ez a kereskedés a fővárosban annyira népszerű és kedvelt, hogy mostanában mindig zsúfolva van, a személyzet alig győzi kiszolgálni a közönséget. — »Kezes, fizess!« Ez a nóta. Mégpedig régi. Nem valami vigasztaló dolog ugyan másokra szorulni és jótállásra kérni embertársainkat, de mégis, ez olyan, hogy sok esetben ki nem kerülhető. Gyakorolják ezt nagyobbnál nagyobb urak és szegényebbnél szegényebb emberek. Gyakran, aki nem tenne jót, és nem is tesz, másokkal, az is sutytyomban nagyobb és erősebb emberrel támogattatja magát. Ha aztán ő hozzá kopogtat a gyöngébb és szegényebb ... azt kipiszkolja! Mai nap már kicsiben is olyan az ember, mint egy-egy nemzet nagyban, t. i. társulva, szövetkezve erős, és egymás oltalmában gyarapszik. Annál rosszabb beosztásúak és galád lelküek aztán az olyanok, akik embertársaikat a jótállásnál, vagy megemberelésnél: becsapják, megcsalják. A napokban történt Kecskeméten, hogy talicskás Pap Ferencért 350 frtot kifizetett egy iparos. Ez a becsületes, de a gazdaghoz képest — igen szegény iparos, családos ember, jót tett Pappal, egy jómódú család gyermekével. A jó család gyermeke aztán könnyen gondolkozott és a szegény iparos, aki nem más, mint Zsigmond kalapos, az iparosok közt tisztelt és becsült fiatal ember, neki lett szorítva a bajnak. Váltó volt. Óvás lett és kezes, fizess. Fizetett aztán. Fizetett másért, jótállásért. Fizetett, mert ha nem fizet, az utolsó tollszálát is dobraütik — másért! Másért; olyanért, akinek az apja egyik mellénye zsebéből is ki bírta volna azt az összeget fizetni, ami neki örök bajt és életén keresztül nyúló boldogtalanságot szerzett ! Az apa elnézte más tüzet, amit saját édes fia gyújtott. Hajh pedig ennek a Papnak másik fia is van, aki dupla pap, és mint kálvinista, magyarul prédikálja a szent szószékben, hogy: »Az apa és fiú egy test, egy lélek — mégha egyik rossz is! Hisz mi volna az élet, ha minden e kerek világon szánk és nyelvünk ize szerint történnék! Sulylyal teljes az élet! és szorítsd kebledre enyéredet, mert a tiéd az láncokon is« Különben olyan pap is van, ha még egyszer Pap is, hogy vizet prédikál, de maga — bort iszik! — Öngyilkos hajadon. Azazhogy nem volt hajadon, mert már a szive alatt hordta a tilos szerelem gyümölcsét s ennek okáért keseredett el annyira, hogy nagymennyiségű kékkövet oldott fel csencben s azt megitta. És ma élethalál közt lebeg a városi kórházban, hová mikor a rendőrség aléltan kiszállította Szilveszter estéjén, még csak egy pokróc sem volt a hivatalbeli kocsin, amivel betakarták volna s ugy adtak a testét befedni meleg ruhát a könyörülő emberek. Hívják pedig az öngyilkos hajadont Józsa Marinak. Nyílt-tér.*) 34-99 ---------sz. Ftő 1894 . Felsége a király nevében! A kecskeméti kir. járásbíróság, mint büntető bíróság becsületsértés vétségével vádolt K. Szabó János és társai elleni büntető ügyben a mai alulírott napon következőleg ítélt: K. Szabó János 67 éves ref. földmives, nős, gyermektelen, irni-olvasni nem tud, vagyonos, büntetlen előéletű vádlott az Almási András *)E rovatban közlettekért nem felelős — a szerk. ellen elkövetett s a btkv. 261. §-ában meghatározott becsületsértés vétségében bűnösnek mondatik ki s ezért a btkv. hivatkozott 261. §-a alapján, az 1892. évi 27. ez. 3-ik §-ában meghatározott célokra fordítandó, 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett fizetendő, behajtatlanság esetén pedig a btkv. 53-ának rendelkezéséhez képest egy napi fogházra átváltoztatandó 10 frt. pénzbüntetésre ítéltetik. Köteles továbbá vádlott az eljárási szabályok 82. §-ának megfelelőleg az államkincstár részére a felmerülhető rabtartási költségeket, továbbá Almási András részére 13 frt. költséget 15 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Loboda Mária 29 éves róm. kath., K. Szabó János ágyasa, földmives, vádlott az Almási Mihály sérelmére elkövetni állított, a btk. 261 §-ába ütköző becsületsértés vétségének vádja és jogkövetkezményeinek terhe alól felmentetik. K. Szabó János és Almási Mihály vádlottak pedig az egymás irányában elkövetett, a btk. 261. §-ába ütköző becsületsértés vétségében bűnösnek mondatnak ki, azonban a btk. 275. §-a alapján a büntetés alól mindketten felmentetnek. Ezen ítélet jogerőre emelkedése után indokaival együtt K. Szabó János vádlott költségére a »Pestmegyei Hírlap» című helyi lapban közzététetni rendeltetik. Indokok: K. Szabó János vádlott tagadásával szemben a hit alatt kihallgatott ifj. Turányi János, Kankasz János és ifj. Gugolák József tanuk vallomásával igazolást nyert az, hogy K. Szabó János f. 1894. évi szept. hó 29-én Almási András és Almási Mihályijal szemben meggyalázó kifejezéseket használt. De ifj. Turányi János és ifj. Gugolák József tanuk vallomásával igazolást nyert az is, hogy Almási Mihály ugyanazon alkalommal K. Szabó Jánost meggyalázó kifejezésekkel illette. Mindezeknél fogva K. Szabó Jánost az Almási András sérelmébe elkövetett becsületsértés vétségében bűnösnek kimondani s figyelembe véve büntetlen előéletét, mint enyhítő körülményt, az ítélet rendelkező részében érintett büntetéssel sújtani kellett. Bűnösöknek voltak kimondandók továbbá K. Szabó János és Almási Mihály vádlottak is, az egymás irányában elkövetett becsületsértés vétségében, de minthogy a kölcsönös becsületsértés nyomban viszonoztatott, a hivatkozott szakasz alapján a büntetés alól mindketten felmentettek. Ellenben Loboda Mária vádlott, az Almási Mihály sérelmére elkövetni állított becsülettsértés vétségének vádja alól felmentendő volt, mivel a Loboda Mária által használt kifejezés a becsületsértés vétségének tényálladékát nem állapítja meg. A lapbani közzététel megrendelése a btk. 277 §-án alapszik. Ezen ítélet Almási András, Almási Mihály, K. Szabó János és Loboda Mária előtt nyomban élőszóval kihirdettetvén, abban mindnyájan megnyugodtak. Kecskemét, 1894. deczember hó 15-én. (P. H.) Szabó László, kir. albiró. Szerkesztő és kiadó : SOMOGYI JÁNOS. Főmunkatárs: HONTHY ISTVÁN.