Pestmegyei Hirlap, 1897 (10. évfolyam, 1-51. szám)

1897-01-02 / 1. szám

A Pestmegyei Hírlap naptárai (15 féle) megjelentek! Minden előfizetőnek t­aztos naptárt adunk *az ajándékba,­­» aki még tévedésből nem kapott volna s arra igényt tart, az csak fáradjon be a szerkesztőségbe és megkapja az igen csinos kiállitású, bőtartalmú K. évfolyam. KECSKEMÉT, 1997. jan. 8.1. szám. Pestmegyei Hírlap Megjelenik minden szombaton. Nyilt tér sora 30 kr. Hirdetések jutányosán. TELEFONSZÁM: 32. Negyedévre 1 frt 50. Egyes szám ára 12 kr. Egyleti és társulati hirdetés 2 frt. Bírósági és városi­­ i frt. Szerkesztőség és kiadóhivatal: A Görög­ egyház új épületében. Nyilt tér és hirdetés előre fizetendő. Pestmegyei Nagyképes Naptárt! Böllér-história. Kép a népéletből, a régi jó időkből. — Fénylik a kés a kezemben, Szúrásra áll a hegye, De nincs vele rossz szándékom, S ez a dolog veleje. Vér folyt ma le pengéjéről, Egészséges piros vér, Disznóölés nélkül a tél, Bizony nagy keveset ér. És én ennek indokából jutottam e helyre ma, Böllér nélkül nem számol a Disznótoros lakoma. S azért van a kés keze­mben S hozzá még a villa is, Hogy a sültet széttagoljam, — Hozzám illő még az is. * * * Húzd rá czigány ott a sutban, Sikítson a klárinét, S recsegjen a bőgő húrja, Hadd halja meg Kecskemét: Hogy itt disznótort ülünk ma S isszuk a szőllő levét, S kiadjuk a búbánatok Gyászpecsétes levelét. * * * És a böllér már addig is, Mig odakint dolgozott, Mig a két bárd két kezében Húst aprózva csattogott: *­ Igen jól érezte magát, Nagy lett az ő öröme; Ennél gyöngyébb világ neki Tán már nem is kellene. Vászon népség a szépiből a Sürög-forog körülé, Egyik-másik kedélyesen Tréfálkozik is vele. »Böllér bácsi, én magának Ha majd kell, hát sót hozok !« *) A hús aprózó gép még akkor nem volt feltalálva, »Én meg piros paprikáért S tüzes borsért szaladok,« A harmadik az a hamis, Ingerkedve kérdezi: »Mért nem sodorja ki bajszát, Mért nem csinosítja ki?« Mert jól tudja a kis gonosz, Hogy mostan nincs ideje, És még hozzá zsíros is már Ujjainak a hegye. »Böllér bácsi, a kezétől Márkos is már az üveg És üres is — adja ide, Hadd törlöm és töltöm meg.« De mig ott kint enyelegve Dolgaikat végezték, Odabent is jól megróva Készen állt a teríték. Száz literes — üres bődön Száj tát­va várja a jót, Mig tele nem töltök zsírral, S rá nem csapják az ajtót. De a többi aprólékból,­ Ő nagyságnak itt van már: Hurka, kolbász — jól kisütve, hegyes pártfogókra vár. Hát még az a túrós bélés, Ott az asztal véginél, Ezerrétű palástjában, Mit gubbaszt és mit henyél? Ide vele, — fogjunk hozzá, — S egy szívvel azon legyünk: Üres maradjon az asztal, Ha majd innen elmegyünk. De az a »majd« itt is van már, Éjfélt mutat az óra; Pedig új munkába áll majd A böllér viradóra. S vállán lóg már a tarisznya; De megfogja a pohárt, Hiszen az a tiszta szűz bor * A böllérnek meg nem árt. »Éljen soká e ház ura És a kedves feleség : Ilyen háznál böllérkedni, Valóságos nyereség!« S útnak indul, — jó éjt is mond, De nem mehet bébivel, Számot kell még vennie kint, Kis szakácsnő nyelvivel: »Böllér bácsi, aranyosom, Álljon csak meg egy kicsit, Mondok én még tanácsképen, Jó magának valamit ! Nem bánom én, menjen tönkre keze alatt akármi, Csak a kolbász legyen vastag. Mért ? könnyű eltalálni: Mert a vékony, a nagy tűzben Összeesik azonnal, S ki akarna, ki szeretne Szakácskodni olyannal?!« * És a böllér ? Nevet-kaczag : »Lássa édes tubiczám, Maga hamis beszédjére Elfogy a kádencziám !« S útnak indul — mai bérül Öt forint a zsebében — De a szép szó itt is, ott is Viszacseng még a szívben ... * * * Böllér ? böllér ? — Kis szakácsnő Már, hitvesi karjában ... Nincs is ilyen szép hivatás Széles magyar hazában! G. Fr. Furcsa logika. Orvos: Az ön betegsége alatt legalább húszszor voltam itt s ön öt forinttal hono­­rálja®fáradságomat ? Zzugori: Hát nem elég az? Gondolja csak meg, ha nem lettem volna beteg, akkor semmit sem kapott volna. (Bolond Istók.)

Next