Politikai Ellenőr, 1904 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1904-01-01 / 1. szám

Az „Országos Ellenőr“ társasságja Kecskeméten. II. évfolyam. Kecskemét 1904. Január hóra e­l­ső szám. PIlITTini PTTMrtR Á­­ULIllMl­iiLLiiliUAsgs FÜGGETLEN IRÁNYÚ LAP. MEGJELENIK HAVONKNÉT EGYSZER: MINDEN HÓ 1-ÉN. Hirdetéseket Felelős szerkesztő és kiadó Az Országos Ellenőr elfogad a kiadóhivatal és Fekete (Schwarcz) Soma könyvkeres­ Somogyi Ján­OS és a „Politikai Ellenőr" előfizetési ára együtt: egész évre 10 kedő Kecskeméten, valamint Geszner Jenő könyvkereskedő Nagy- korona. Külön a „Országos Ellenőr“ egész évre 8 korona, kőrösön. Egész oldal hirdetés 24 kor. Fél oldal 1ókor. Negyed Sétatér­ utcza 64 szám oldal 8 kor. Nyolczad oldal 5 kor. Tizenhatod oldal 8 korona, 1 . Bérmentetlen leveleket nem fogadunk el. Ezen hirdetési ár kétszeri közlésre érvényes. Kecskemétet 1. Kéziratokat nem adunk vissza. A lázas koldus. 1848 óta soha se volt olyan nyomorult az ország, mint ma. — Politikailag le van járva. Sehol sem­mi rendszer. Az ellenzék a kereke­ket megakasztja, de azért új utat vágni nem tud, csak a meglevő jár­művet állítja meg. Lázong, tombol, lüktet, mint a beteg ember vére, de keresztül gázolni a »megálmo­dott" ideán, az »ígéret földjén" nem képes. Viszont a kormánypárt is tehetetlenül áll az ellenzék töredező erejével szemben. Őrült »khaosz" az egész munka, amit a parlament hónapok óta tesz. De se ellenzék, se kormánypárt villámként keresz­tül törni a fülledt, poshadt, rothadó levegőn nem bír. Őrjöngnek, to­­porzékolnak, eredmény azonban nincs. Se király, aki szétszórná, fel­oszlatná az elemekre felbomlott Há­zat, se miniszter­elnök, aki szilárd kézzel, vasakarattal szabna már egy új, helyes irányt, — nem jön és nincs. Az az eredmény, hogy —nincs semmi eredmény. Hónapok óta. Azaz, hogy van ered­mény! Ami vérünkön szerzett és ami véres verejtékünkön fentartott, ri­deg, köves Boszniában — Bileken, zügg a magyar fiúk csapata. Visz­­szatartották őket három éven túl — jogtalanul — katonának. Ezenfelül a nyáron megöltek belőlük egy se­reget a túlfeszített hadgyakorlattal — gonoszul — minden felelősség nélkül. Most a télen meg, még ka­rácsony első napján is fát vágattak a visszatartott magyar legényekkel és pricscset, abotthelyet soroltattak velük a szent ünnepen — a haza­­bocsájtás és szabadság helyett. — Akik aztán fellázadtak, mert tisz­tességes lélek csak fellázadhat ily bestiális bánásmód ellen, — azokat vasra verték és lecsukták. Tehát ez csak eredmény ? — A jogtalanság tetejébe: a börtön. Hát most: a póttartalékosok be­hívása ? Ez nem eredmény ! — De besz az. Hajítsa el a gyerekét, felesé­gét, birtokát, cselédjét és családját az az üzletember, az a házas ember, és menjen be teljesen váratlanul, készületlenül katonának! Még ott­hon éhen sír a családja, műhelyé­től elszökik a vevője, rendelője, addig ő mondja »Ő Felsége a király nevében«, hogy: „bal-jobb“, „áncz­­ozvár“. Hogyne! Hisz ez még nem is baj. Mikor olyan könnyű most­­ megélni. Mikor olyan könnyű most családot még a munka mellett is (hát még a munkátlanság mellett!) eltartani. Szétszórni feleséget, gye­reket, akit eltartani kötelesek va­gyunk ; műhelyt, a­hol a kenyeret keressük, szerszámot, amivel majd most már ... a koldus botot fa­ragjuk. Szép kis eredmény! Hát az a közgazdasági rend­szertelenség, üzleti pangás, »tör­vényen kívüli« léhaság és mulasz­tás, ami most m­­egy országosan ? Ezenkívül a nagymérvű munkát­­lanság, amiről tudni se szeretnek nagy uraink és parlamenti „har­­czosaink“ ? Az adófizetők ezrei és milliói pedig úgy gondolkoznak, hogy: „a fene törődik az adóval, majd megfizetjük máskor, most nem maszály .“ Aztán termett egy kis búza, azt megesszük, szűrtünk egy kis jó bort, azt megisszuk. Az adóra nézve? Mit mondott Pató Pál? »Ej, ráérünk arra még!« A végrehajtó urak jó szerelő pipából pipálnak, az adópénztár­nokok vígan sakkoznak, az adó­ellenőrök pedig novellákat és pikan­tériákat fabrikálnak. Az osztrák a katonáinkon tölti bosszúját, a nép — ahol van még valamicske — az adó gondja nél­kül disznótorozik, az adóprést ki­figurázzák a »maszkabálban«, és igy tovább .. . Ám az ország : egy lázban fet­­rengő koldus, aki iszonyúra ébred majd fel ezután az »exlexes idők« után és meg fogja siratni, meg fogja átkozni ezen »sorsoknak« mai elő­idézőit, bár kiket illet is az átok és vád. Tiszta szemüveges. Hol van hideg igazán ? — Irta: Hanusz István. — II. (Folytatás és vége.) A levél igy szól: Tegnapi ebédünk igen mulatságos volt, mindenki hozott magával valami ennivalót. Az egyik csontkeménynyé fagyott kenyeret, a másik ugyanolyan állapotban levő konzerv­féléket, másik olyan kolbászt, melyet a tér­dünkön sem bírtunk meghajlítani. Képzelj 7 éhes embert, akik vagy 30-féle eledellel meg­rakott asztal körül ülnek és egyhez sem fog­hatnak hozzá bárd, véső, fűrész nélkül; az asztali kés, a bicska, a köröm, a fogak ha­­szonvehetetlen szerszámok. Türelmesen kellett várni, míg a különféle ennivalók valamelyike olvadásba indult, amint valami annyira pu­­hulni kezdett, hogy vadászkéssel bele­köthet­tünk, örömkiáltással estünk neki, a lakomát kitűnő fagyott gyümölcs zárta be. Mihelyt a hidegek beállanak, egész Szi­bériában minden gyümölcsöt a szabadba tesz­nek ki, ahol éjszaki szél éri, de napsugár nem, akkor az rögtön és tökéletesen átfagy és megtartja a színét, zamatát, mintha épen a termő fájáról szedték volna le. Ha az asz­talra kerül, oly kemény, mintha csak fából esztergályozták volna s ha véletlenül a pad­lóra esik, olyan hangot ad, mint a fateke. Az ebédlőben lassan olvad föl és olyan lesz, mint eredetileg volt. Mikor egyszer vadsültet ettem, megkérdeztem, mikor lőtték, az volt rá a felelet, hogy két év előtt. A hídig évszak beálltával a mészáros egyszerre öli le az álla­tokat, amelyek húsát eladni reményli, hogy táplálnia ne kelljen ; annyira meggémberedik a hal, hogy a piaczon farkánál fogyást tá­masztják a falhoz, akárminő hosszú vagy nehéz. Mikor a hollandok Hemskerke ve­zérlete alatt az éjszak-keleti átjárót keresték és Novaja-Zemlján 1596-ban átkeleltek, a nagy hidegben megállottak az óráik, mivel befa­gyott azok tengelyolaja; a boros palac­ko­­kat össze kellett törni, hogy a tartalmukhoz hozzáférhessenek, a csizmáik bőre kőkemény lett; mikor az ebeiket kieresztették, hogy ficzánkoljanak, félfertály óra múlva mind levásott körmökkel tértek vissza, oly élesre fagyott a sziget földje. Sokat szenvedett M­­­d­­­e­­­o­n kapitány a Hudson-öbölben , a telelő ház falait várvas­tagságra építette, több tűzhelyen éjjel-nappal lobogott a tűzláng, mégis megfagyott a pálin­kájuk, jéggé dermedtek a lepedőik, le kellett azokról a zúzmarát kaparni, mielőtt rájuk lehetett feküdni vastag bundákban. A Barrow-útnál a Baffin-földtől éjszakra R­a­y sarkutazó kutatásai szerint 20 m. mély­ségbe még — 20° hideg van és mivel átlag 38 méterenként apad az egy fokkal, a jéggé dermedt talaj vastagságát ott 450 méternyire becsülte, ami bizonyára nagy mondás, mert nem vehető föl, hogy lefelé oly egyenletes lassúsággal emelkedne a hőmérséklet. P­o­­­­ t­o­­­abbé szerint Port Good Hope-n a januári hőmérséklet átlaga — 46° C., Yuhon­­ban csak 35°, de februárban — 42° C. Ross

Next