Politikai Ellenőr, 1906 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1906-01-06 / 1. szám

Az „Országos Ellenőr“ társusságra. IV. évfolyam. Kecskemét, 1906. Január 6. l-ső szám. Előfizetési ár: r . Megrendelhető mr;: Dili TTTF AI ÜT III VÁD ““ = IULTIIMl MlLllllUil 35? FÜGGETLEN IRÁNYÚ LAP. --MEGJELENIK HAVONKÉNT EGYSZER. Hirdetéseket Somogyi JánoS. Az OrsTM9-és Ellenőr elfogad a kiadóhivatal és Fekete (Schwarcz) Soma könyvkeres- ' ( és ,Politikai Ellenőr“ előfizetési ára együtt egész évre kedő Kecskeméten, valamint Geszner Jenő könyvkereskedő Fomunkatai’S I BaUSz Sándor. i­, j.,- ■ mio-x.«_• - 0 . m ., , . • , .. lli *or. Külön az „Országos Ellenőr“ egész erre 8 korona Nagykoroson. Egész oldal hirdetés 24 kor. Fél oldal 16 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Negyed oldal 8 kor. Nyolczad oldal 6 kor. Tizenhatod oldal Könyves­ utcza, a törvényszéki palota Bermentetlen leveleket nem fogadunk el. 3 korona. — Nyilzter soronként 60 fillér­ mellett, Kecskeméten. Kéziratokat nem adunk vissza. A politika ujesztendeje. A politikai újév nem mutat semmi olyan jelenséget, a­melyből arra lehetne következtetni, hogy azok a nehéz viszonyok és válságos idők, amelyek már oly régóta nehe­zednek az országra, s hamarosan véget érnének. A rendes újévi üdvözlőbeszé­dekben, amelyekkel úgy a kormány­elnököt, mint az egyes pártvezéreket híveik üdvözölték , viszont az ezek által megadott válaszokban majd mindegyik szónok rámutatott annak szükségére, hogy az alkotmányos élet zavartalan rendje helyreállíttas­­sék. Ámde teljesen nyugodtak lehe­tünk mindennek, daczára is a­felől, hogy ezeknek a kijelentéseknek tu­lajdonkép semmi igazán reális tar­talmuk nincs. Nincs ezeknek az újévi beszédeknek semmivel sem több jelentőségük azoknál a most, az új esztendő alkalmával,ezerszámra szétküldözött névjegyeknél, a me­lyekre kiki ráírta a maga »B. u. é. k.«­­ját. Postára tettük a névjegyeket, a czimzett meg is kapta, de hogy aztán annak a czimzettnek tulajdonképen milyen lett az uj esztendője, azzal ugyan jó magunk is keveset törő­dünk. S amilyen üres formalitás, mondom, ez a boldog újév­kívánás a közönséges életben, és olyan jelentőségteleneknek tarthatók ezek a politikai újév alkalmából elhangzott szónoklatok is. Prédikálták jobbról­­balról egyaránt a békét, de hogy annak megvalósítására egyszer már igazán rátérnének, s ezt egyelőre legalább teljesen kizártnak tarthatjuk. Mindkét küzdő fél, a koalíció és a korona egyaránt ragaszkodik a legtúlzottabb merevséggel a maga álláspontjához. Engedni egyik sem hajlandó. S ez a tény, hogy engedékeny­ség egyik oldalon sem tapasztalható, ez bizonyítja be teljesen azt a szo­morú körülményt, hogy a magyar államban sajnos, teljesen hiányzanak az állametnika elvei. Mit jelent az államban az etnikai elvek uralma ? Az jelenti, hogy az államhatalom részesei, azok, akiknek az államban jogaik vannak, azaz: a fejedelem, mint államfő és a nemzet a maga egészében, ne csak arra tekintsenek, hogy mily jogot biztosít nekik a törvény betűje, de azt is nézzék, ha vájjon ezen jogok gyakorlásából nem fog-e az áll­am életre kár háram­­lani. S ha ezt látnák, hogy ezekkel, a törvény által ugyan számukra biz­tosított jogokkal való élésből, da­czára annak, hogy ők a szigorú jog alapján állanak, mégis az állam­egészre veszély és kár származhatna, — ekkor az követeli az állam-etnika, hogy ezek a tényezők inkább mond­janak le jogaik gyakorlásáról, amely körülmény által azután elkerülhető leszen különben az egész államot fenyegető baj. Nálunk azonban mit tapaszta­lunk? Azt, hogy a jog­­sított fakto­rok, azaz a fejedelem és a nemzet, illetőleg az azt képviselő ország­gyűlés a maguk jogosítványait a legteljesebb mértékben kiaknázzák, nem véve tekintetbe az ezen kiak­názásból az egész államéletre háro­­molható kárt. A múltakban ez a jog­kiaknázás inkább az országgyűlés által tétetett meg. Az országyűlés ugyanis több ízben tagadta meg már újabban a múlt években az adót és újonczot. Az adó- és újoncz-megtagadás két­ségtelen joga ugyan az országgyű­lésnek, de kíméletlenül élni vele, ez teljesen ellenkezik az állametnikával, mivel a költségvetés nélküli állapot, az u. n. ex-lex tömérdek kárt zudit az államéletre. Legutóbb azonban viszont a korona jutott éles ellentétbe az állam­etnika elveivel. Az országgyűlés foly­tonos elnapolgatása, azokkal ugyanis egyáltalán nem egyeztethető össze. A király elnapolási joga szintén törvényen alapul ugyan, de az etnika azt követelné a felségtől, hogy azzal csak a leginkább esetekben éljen és ne használja ki ezt, miként a jelen időkben teszi, a parlament teljes munkátlanságra való kárhoz­­tatására. De hát minálunk, mondom, min­denki szigorúan ragaszkodik a maga álláspontjához s igy az ellentétek ahelyett, hogy az idők múlásával elsimulnának, napról-napra élesebbé válnak. Tiszta dolog pedig, hogy addig míg mind a két fél nem enged valamit a maga jussából, addig a mai felfordult állapot nem fog meg­szűnhetni. Hogy az ügyek jobbra fordulását, a régen áhított békét aztán meghozza-e ez a most ránk virradt új esztendő , ki tudná meg­mondani ?! Kováts Andor:­ „A szabott árak.“ A karácsonyi és újévi bevásárlá­sok, melyek helyi kereskedelmünk leg­élénkebb forgalmú szezonját képezik, kereskedelmi viszonyaink tanulmányo­zóját egy félszeg üzleti szokásról győ­zik meg. Arról, nevezetesen, hogy legnagyobb áruházainkban a vevő­közönség kénytelen órákat is eltölteni, nagyobb bevásárlások esetén, míg az árra nézve megegyezni tud az eláru­sítóval. Más szóval alig-alig van egy-két áruházunk, hol a vevőközönség csupán az áru kiválasztásával töltené az időt, és nem az alkudozásokkal. Pedig mennyi időt takarítanának meg úgy kereskedőink, mint a látogató közön­ség azáltal, ha minden nagyobb áru­házban a szabott árak mérsékelt hasz­nát a vevőközönség, megadná a keres­kedőnek, anélkül, hogy evvel ki lenne téve a károsulásnak. Kereskedőinknek kellene sorom­póba állni és együttesen elhatározni, hogy üzleteikben szabott árakat hono­sítanak meg. Nyernek elsősorban a kereskedők ezáltal, mert a vásárló kö­zönség bizalma fokozódik és ha már­­ a tetszésének megfelelő árut kiválasz­totta, nem kellene még az elárusító és a maga idejét alkudozással tölteni. A szabott árak mellett a kínálásnak, rá­beszélésnek és tolakodó feldicsérésnek sem volna annyira helye, mert a leg­több vevőnél úgy sem ez, hanem az ár nagysága mérvadó. A kiszolgáló személyzet pedig megszabadulna a nálunk annyira megkövetelt megaláz­kodó modortól és a főnöknek sem kel­lene parabolikus hajlongásokat és kéz­csókoló hódolatot produkálni, mert hiszen közönségünk egy nagy része, sőt talán éppen az, mely leginkább szeret alkudozni, az egységesen meg­állapított szabott árak mellett nem hagyná el az üzlethelyiséget, ha csúszó­­­­mászó modort nem is tapasztal. Igaz ugyan, hogy szabott árak nélkül egyes­­ esetekben nagyobb lesz a haszon, de ez csak pillanatnyi, amilyenre nem törekedhet egy c­ég sem, ha komoly alapon akar állni és állandó vevőkö­zönséget hódítani. A kíméletlen kai­

Next